2011. december 26., hétfő

HATEZER ADAG ÉTEL

Ennyit osztott ki ma a Blaha Lujza téren a rászorulóknak a Krisna-tudatú Hívők Közössége, mely egyébként nem részesült abban a megtiszteltetésben, hogy az állam és az állampárt Éles Elméjű Vezetője egyházként ismerte volna el.
Kerestem híreket arról is, hogy a katolikus vagy a református egyház az ország minden templomában ételosztást szervezett volna a szegényeknek, vagy, hogy megnyitotta volna a fűtött templomokat a hajléktalanoknak legalább a szeretet ünnepének három napján, de valahogy nem találtam.
Máskor sem, de a Krisnásokkal nemegyszer találkoztam már ételosztás közben, persze az is lehet, hogy csak feltűnő öltözékük tette, hogy felfigyeltem rájuk.
Ami azt illeti, tőlem aztán oszthatná a forró levest Erdő Péter bíboros úr is a tökmagsipkában, legalább a legszegényebbek is észrevehetnék, hogy van katolikus egyház, nem csak az úri középosztály, melynek tagjai az éjféli misére járnak tömjénben fürödve könyörögni, hogy az Úr bocsássa meg nekik szociális érzékük hiányát, meg a nincstelenekkel szemben tanúsított mértéktelen közönyüket.
Persze többségüknek eszébe sem jut, hogy a Kisjézusnak legalább egy jászol jutott a temperált barlangban, ahol a tehenek töltötték be a radiátorok szerepét - igaz viszont, hogy némely hajléktalan lényegesen büdösebb a barmoknál.
Hatezer adag étel – és volt rá kereslet, hogy úgy mondjam, nem kellett magas színvonalú marketingmunkával felkelteni az igényt.
Ilyenkor mindig súlyos aggályaim támadnak a rendszerváltás célszerűsége tekintetében, merthogy ha belegondolunk, akkor is light diktatúrában éltünk meg ma is abban élünk, ellenben akkortájt az embereknek jutott ennivaló - karácsonykor meg főleg, - a háziasszonyok napokon keresztül fel voltak pakolva cekkerekkel, úgy totyogtak hazafelé, mint hízott liba a legelőről.
És megfagyni sem kellett, mert valahogy mindenkinek futotta tüzelőre.
Emellett a hegyoldalak faállományát sem kellett kivágni, mérhetetlen kárt okozva ezzel, ha a fa árán túl hozzászámítjuk a tarra vágott hegyoldalak miatt keletkező árvizek károkozásait, a fűtetlen lakásokban bekövetkező megbetegedések egészségügyi kiadásait.
Hogy arról az erkölcsi és anyagi kárról ne is beszéljünk, melyet a rengeteg nincstelen életének kilátástalansága miatt folytatott bűnöző életmódja okoz.
Lehet itt handabandázni egymillió új munkahely létrehozásáról, melyből eddig annyi sem valósult meg, hogy legalább a közmunka lenne jólszervezett és folyamatos, de csak piszkálgatja a Szeretett Vezető a témát bottal, mint kamionos a kiütéses széplányt a kamionparkolóban.
Ne higgye senki, hogy ez amolyan komcsinosztalgia a Kádár-kor után, pontosan tudom, hogy az a kor elmúlt, újrateremteni nem lehet - nem is ez lenne a mai politikai osztály feladata.
Azt viszont elvárnám, hogy huszonkét évvel a rendszerváltás után kezdjenek el a társadalom végzetes és végleges kettészakítása ellen tenni is valamit, és ha azt gondolják (szerintem rosszul…) hogy a megoldás kulcsa az egyházak és a magánszemélyek karitatív akcióiban rejlik, akkor ne küldjenek ezzel ellentétes üzeneteket a társadalomnak.
Például ne vegyék el az egyházi besorolást attól a közösségtől, mely a mai egyházak közül szinte kivételképpen napi szinten foglalkozik karitatív tevékenységgel, és ne lopják el a magánemberek pénzeit, melyekkel egy katasztrófa áldozatait szándékoztak segíteni.
Ne kössön ki ez a pénz a miniszterelnök gazdasági érdekköréhez köthető vállalkozóknál teljesen felesleges és haszontalanságukban nevetséges műtárgyak építési költségeként feltüntetve, mert a szolidaritás érzését fel lehet kelteni, de az adakozástól egyszer s mindenkorra el lehet venni a kedvét annak, aki úgy érzi, hogy pofátlanul átverte az a kormány, melynek feddhetetlennek és patyolattisztának illene lennie ilyen ügyekben.
És amely ehelyett intézményesített hullarablással és a szegények fosztogatásával foglalkozik.
Aki beáll egy háromszáz méteres sorba egy tál meleg ételért, az nem jókedvéből teszi.
Hogy az állam még az ételosztás kulturált körülményeit se képes megteremteni, az már csak a kormány szegénységi bizonyítványa.
Szégyenkezzünk helyette.
Az ünnep egyébként szép volt, de elment, sajnos.
Holnap a család egy része már megy dolgozni, de van, aki a két ünnep között kicsit lazít és készül az év végére.
A kormány nem lazít, a kuszaszemű gazdasági és a túlképzett fejlesztési miniszter-asszony (amúgy Simicska magyar hangja) is az év végére készül.
Szerintem jobban járnának, ha a világ végére készülnének…

:O))))

5 megjegyzés:

Varga Éva írta...

Sok városban, sok szervezet osztott élelmiszert, meleg ételt a karácsonyt megelőző időszakban, vagy éppen az ünnepek alatt.
Soha ennyi ember még nem állt sorba sehol ....Itt, ahol lakom, a város egykori - független -polgármestere segített.(A jelenlegi - fideszes - el volt foglalva a pénzosztogatással, seggnyalói jutalmazásával!)
Vannak, akiknek egyre természetesebb, hogy az ünnepek előtt/alatt, mielőtt leülnének otthon, a meleg szobában a terített asztalhoz, elmennek és segítenek azokon, akiknek ezek nem adatnak meg.
Tisztelet minden szervezetnek és magánembernek, aki bármely módon hozzájárult ahhoz, hogy MINDENKI, akihez eljuthatott az ajándék, legalább pár percre, vagy órára megmelegedhetett.
Köszönet külön a krisnásoknak, a baptistáknak, metodistáknak és azon vagyonosoknak, akik - ellentétben a szájkeresztény kormány és fideszfrakció hasonszőrű tagjaival - segédkeztek a rászorulók megvendégelésében.

Névtelen írta...

ha kivancsi vagy a katolikus egyhaz jotekonykodasara lepjel be es a sotetsegbol vilagossag lesz.

Varga Éva írta...

Ha nekem címezted, névtelen jóember, nem vagyok rá annál jobban kíváncsi, mint amennyire tájékozott vagyok benne.
Ez a tudás biztosítja azt, hogy még véletlenül se jusson soha eszembe egy kanyi vasat is adni nekik: tolvajokkal nem cimborál az ember ugyebár.

Névtelen írta...

vicuska veled nem levelezek, pupunak szantam. senki nem keri a te fillerjeidet, ha az ember ad azt joszivvel adja.

Varga Éva írta...

PuPu láthatóan nem ereszkedik le a szintedre. Én is csak sajnálatból: hogy okosodj és ne monologizálj magadban!
Szeretnél te annyit adakozni egész életedben, mint amennyit valaki szeretetből egy hét alatt képes ....