2011. december 11., vasárnap

KIS TOKÁS - VIHARKABÁTBAN…

A Mi Fényességesünk hazatért saját,különbejáratú Augsburgjából, majd Jani házhoz ment.
Természetesen azonnal kiderült, hogy tulajdonképpen ismét győztünk, hiszen még nő a körmünk és a szakállunk.
Az csak a baj, hogy bár még fel tudja mondani összefüggően a leckét, de a mondanivaló egyre avasabb, már csak a leghülyébbek szopják be azt a sok süketelést, amit végtelen tanácstalanságában kétharmadnyi miniszterelnökünk mantrázni méltóztatik.
Természetesen nem lehetett megkerülni az EU – csúcson kifejtett magyar álláspontot, habár az örökös Miniszterelnöki Mikrofonállvány láthatólag kerülte a keménykedést és hagyta, hogy a Vezér töltelékdumákkal, meg a választói számára kevert bódító dumakoktélokkal töltse ki az időt, mely rendelkezésre állt.
Meghallgathattunk ismét egy-két veretes hazugságot a kormányváltás időpontjában fennálló rettenetes helyzetről, Magyarország összeomlásáról, nagyívű párhuzamot a magyar és görög gazdaság állapotáról és kitaglalásra kerültek a munkasikerek is.
Ezekkel sikerült elkerülni a gyászos véget, mely vitathatatlanul várt volna reánk, ha a tehetségtelen Bajnai, horribile dictu Gyurcsány kezében maradt volna a kormányrúd.
Ismét kiderült, hogy mekkora siker volt a nyugdíjasok helyzetének rendezése, merthogy nincsen annál üdvözítőbb elv, mint annyi pénzt osztani el a sok rohadt élősködő között, mint amennyit beszedtünk, teljesen függetlenül attól, hogy ezek a tetvek népünk fanszőrzetén anno mennyivel járultak hozzá aktív koruk nyugdíjasainak ellátásához.
A pénzt meg, amit a jövő nyugdíjasaitól elvettek, remek hozzájárulás a mai problémák megoldásához a bankadóval és a rendkívüli adókkal egyetemben, hiszen az érintetteket ugyan sikerül szép ütemesen tönkretenni, ellenben az ország helyzete nem, hogy javult volna, inkább még romlott is.
Ahhoz mindig is értett a mi Alcsuti Lókupecünk, hogy a világ legártatlanabb pofáját vágva hazudjon bele az ország képes felibe, most sem hagyta ki a lehetőséget, mikor elmondta, hogy ugyan, hát ki is gondolhatta azt, hogy ő majd egyszemélyben fog dönteni ilyen fontos dolgokról, mint a csatlakozás kérdése.
Nanemáááá, hiszen a Parlament nélkül ő aztán egy lépést sem, sehova sem, semerre sem, merthogy ő egy ilyenen korrekt ember.
Nagy kár, hogy a néhány kis kommunikációs vitézkötés előtt már kifejtette, hogy a tervezett megállapodás majd ránk csak akkor vonatkozik, ha beléptünk az Euro-övezetbe, addig mi majd a magunk útját járjuk, hiszen szuverén ország lennénk, ugyebár.
Na, ez a lehetőség ezennel megnyílt, merthogy igencsak úgy tűnik, hogy Európa meg azt mondta, hogy akkor haladj csak a magad útján, hónod alatt a szuverenitásoddal, a gatyádból kilógó csupasz seggeddel (vagy fejeddel? – mindegy is…) a Nagy Magyar Világegyetem felé, te ostoba.
És adjon neked ehhez finanszírozást, aki akar, merthogy mi olyan libát etessünk, amelyik a mi pénzünkön hizlalt püspökfalattal peckesen fel-alá járkál az erdőben és óránként akarja kihívni párbajra a rókát meg a sorsot, olyan istenfia nincs.
Erre aztán az lett a következménye, hogy ismét nyertünk egy ütközetet, merthogy majd most a Parlament fog dönteni és ennek a döntésnek a meghozatalára rengeteg időnk van.
Rengeteg hát, éppen két perce volt a korrekcióra, mikor az ügyeletes ápoló a fülébe súgta, hogy ezt most jól elqrtad Viktor, akarsz még a jövő héten is miniszterelnök lenni?
Hát sajnos akart, de nagy lesz még ennek az ára.
Hogy Fellegi érti ezt, az kétségtelen, mert az IMF képviselőivel folytatott rövidre szabott informális tárgyalás után úgy gondolta, hogy neki itt rengeteg dolga lesz, mondhatni éjjel-nappal kell az IMF összes errejáró delegációinak összes seggét nyalni, és összes kreativitására szüksége lesz ahhoz, hogy el tudja fogadtatni velük azt, hogy befejeződött az ámokfutás.
Nehéz lesz, mert nem fejeződött be.
Egy ország éppen olyan, mint egy emberi szervezet, bonyolult és egyes elemeiben még ma sem ismert, belepiszkálni a működésébe megfelelő felkészültség híján életveszélyes.
Ezért kérünk fel orvosokat a gyógyításra, ha valamiféle betegség gyötri, ezért nem bízzuk a sarki hentesre az agyműtétet.
Márpedig most éppen ezt tettük, és ez a sérült ember éppen hentesbárddal ment neki a társadalom élő szövetének, a társadalmat éltető gazdaság szerkezetének, miközben zavaros tekintetével valami ismeretlen jövőbe réved, melyből mi csak a fülein egyensúlyozott koronát vélhetjük felismerni.  
Azt mondta, hogy a terveiben mindennel számolt, csak azt hitte, hogy napsütésben kell majd barkácsolgatni, erre kiderült, hogy nem csak esernyő kell, hanem viharkabát is.
Mondja meg már neki valaki, hogy nem ártana jó erősen hozzákötöztetnie magát valami keze ügyébe eső árbochoz, mert lesz itt még cunami, lesz itt még tán földrengés is, méghozzá nem is túl sokára.
Jönnek az adórendszer év eleji meglepetései, jön a társadalmi felismerés, hogy talán az államnak és a politikának jobb lenne megállnia a lakások ajtainál, lassan eljönnek majd a nyomorlázadások.
Az emberek megunhatják a félelmet és a rettegés egy pillanat alatt átcsaphat végtelen dühbe, mint volt erre már példa -  a mai Wittner Máriák és Falábú Jankók is hamar előkerülhetnek.
Nem lenne jó ez senkinek.
Már,ha eljutunk odáig, merthogy ez sem biztos.
Lehet, hogy az Unió példát statuál és addig húzza a tárgyalásokat, ameddig a kis tokás viharkabátban, esernyővel a kezében fel nem húzza a nyúlcipőt és el nem ballag oda, ahová az egész művelt Európa kívánja.
Fellélegzés lenne az országnak.

:O)))

2 megjegyzés:

anya írta...

Tegnap neten néztem meg az interjút, hát ... Volt egyszer egy kollégám, aki azt mondta, kétszer röhög az ember: vagy jókedvében, vagy kínjában. Én jókedvű tegnap biztos nem voltam.

ezt találtam ma reggel. Újabb adalék, és nem a felemelkedésről.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=500153&referer_id=friss#null

minden látványos sikert elért ország előtte évekig erőn felül költött az oktatásra. A felemelkedés egyetlen eszköze az oktatás. Ezt már a reformkorban is tudták. "Kiművelt emberfők sokaságában rejlik a nemzet igazi hatalma". Írta az a Széchenyi, akiről ma tervet neveztek el, akinek felhasználják a nevét, de valódi eszmeiségét még véletlenül sem engedik közel magukhoz.

zombi írta...

Olvasom a híreket. Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy szegény Orbán ott volt ezen a tárgyaláson, de halovány fogalma nem volt arról, hogy mit is beszélnek körülötte. Mint, ahogy lila gőze nincs, hogy kell egy országot, egy mamutgazdaságot irányítani.
Sólyom azt kérdezte tőle anno: készen áll-e a kormányzásra? Azt nem kérdezte meg, hogy a KRESZT ismeri-e? Mert, hogy a táblák között bizony el kellene igazodni.Nem elég az, hogy a körforgalomban csak forgunk körbe-körbe, mert azt gondoljuk, hogy azért mutatnak a nyilak körbe, hogy nincs kiút.
Mikor az angol kimondta, hogy nem támogatja a közös szerződést, Viktor félálmában rögtön kitörő kurucvirtussal rávágta, hogy mi sem. Csak mikor felébresztették a deliriumból, mondták meg neki, hogy ez nem lesz így jó. Mert az angolok megtehetik, de Magyarország nem, És a szuverinitás már az IMF kezében van. Ha aláírjuk a megállapodást. Ha meg nem, hát ateista létemre azt mondom: Isten óvja Magyarországot.