2011. december 8., csütörtök

SZÜRKEZÓNA...

Nemigen háborodott fel senki, pedig tulajdonképpen a szemünk előtt zajlik Magyarország kiiratkozása Európából.
A gyorsnaszádot – egyelőre még csak apró irányváltoztatásokkal - a sunyi kapitány kezdi eltávolítani a flottától, még nem markáns az irányváltás, de a fedélzeten utazóknak már érzékelni kellene – de nem.
Nem érzékel itt senki semmit, pedig a helyzet a végletekig egyszerű.
Az Unió legerősebb tagjai úgy döntöttek, hogy megvédik a közös valutát és ennek érdekében, ha szükséges – ismét lemondanak nemzeti szuverenitásuk egy kis szeletéről, szorosabb integrációt kívánnak előírni az Unió költségvetési és adópolitikájában.
Ez azt jelenti, hogy az Unió közös költségvetést készít és közös pénzpolitikát folytat, közös célokat tűz ki és tagjait arra szorítja, hogy olyan költségvetési és gazdaságpolitikát folytassanak, amely egy eddiginél eredményesebb, erősebb, versenyképesebb Európát eredményez.
Merthogy a jelenlegi szisztéma nemigen vált be, az államok egyéni lépései aláásták a közös valuta sorsát, és ha a folyamatnak nem szakad vége, akkor lehet temetni az Eurót, és vele közös sírba az egységes és erős, versenyképes Európa ábrándját.
Az államok vezetői mindahányan azt mondják, hogy meg kell menteni a közös pénzt, csak úgy tűnik, közülük néhányan mást értenek rajtra, mint az euroövezet tagországai, akik számára a lépés életmentő lehet.
Az övezeten kívülrekedtek részére meg a döntéshez való csatlakozáshoz való viszony egyszerűen csak sorsdöntő, hiszen az nyilvánvaló, hogy azok az országok, melyek ehhez a megállapodáshoz nem fognak csatlakozni, más minőségi kategóriába kerülnek majd, mint azok, melyek vállalják az egységhez vezető út során felmerülő nehézségeket.
Aki belül lesz a körön, az lesz Európa, aki meg kívül marad, az lesz a periféria, és aki olvasta az Alapítvány-trilógiát, az pontosan tudja, hogy mivel jár ez: káosszal, elszegényedéssel, pitiáner zsarnokocskák diktatúrájával. Szellemi és anyagi leépüléssel és a társadalmak kettészakadásával a Lázás-skála mentén.
A nemzet érdeke azt kívánná, hogy kézzel-lábbal törekedjünk azok körébe, akik vállalják az Unió erős államai által felkínált lehetőséget, hiszen ez az út vezet oda, hogy egyszer a másodrendű államok sorából felemelkedhetnénk, felzárkózhatnánk gazdaságilag és társadalmilag Európához és rész vehetnénk a döntést követő további integrációs lépésekben.
De nem, Ugocsa non coronat – mint megtudhattuk, Mi, Viktor Miháj, a magyarok ura, Isten kegyelméből az első ezen a néven nem akarunk csatlakozni - illetve igen, de nem most, hanem majd egyszer, a távoli jövőben, egy oly korban, mely el sem jön talán, majd akkor, de akkor aztán nagyon.
Ha létezik hazaárulás a világon, akkor az valahogy így néz ki, és ha egyszer majd valamelyik szobrász meg akarja mintázni a hazaáruló szobrát, akkor nem kell sokáig keresgélnie, megvan a modell, testben-lélekben és agyilag is éppen kétharmad, Tesco-gazdaságos szobor lesz belőle, hacsak addigra nem lesz a Tescóból CBA.
A Mi Pöttöm Hadurunk dehogyis lépne be egy olyan szervezetbe, ahol nem ő diktálja a feltételeket, nanehogymár neki egy Merkel – aki a tetejébe még nő is - mondja meg, hogy mit is írjon a költségvetésbe, vagy, hogy elveheti-e a nyugdíjasok pénzét vagy emelheti e a szegények adóját, az áfát-t egy-két százalékkal.
Hiszen ez az ország minden országok legtökéletesebbike, alig kilencszeres a különbség a leggazdagabbak és a legszegényebbek jövedelme között - a jövedelem nélküliek itt nem is játszanak, - kellene dolgozgatni azon még cseppecskét, hogy tízszeres legyen…
Az pedig, hogy ilyen előzmények után tíz év múlva bekerülhetünk az elitklubba, maga a tömény ábránd, egyrészt teljességgel alkalmatlanok leszünk rá, mert a gazdaságunk a bányászbéka segge alatt lesz addigra, másrészt a társadalmunk képtelen lesz teljesíteni a csatlakozási feltételeket.
Idáig feléltük már a kádár-rendszer minden ránk maradt szellemi és gazdasági tőkéjét, elfogytak a szakemberek, lezüllött a munkakultúra, hogy a kultúra egyéb területeiről szó se essék.
Megaztán ez olyan, mint amikor a libacsapatból kiváló egyéni versenyző szembetalálkozik azzal a szomorú ténnyel, hogy egyéni szárnyalása háromszor annyi energiát emészt fel, mint ameddig a csapattal együtt repült, - darabideig bírja, aztán hipp-hopp, jön Vuk…
Hogy kit kérdezett meg ez a kókler arról, hogy akarunk e csatlakozni az erős Európához, az rejtély, de hogy az általa oly szívesen emlegetett zembereket nem, az biztos.
Ha nem lenne gazdaságilag már most is pórázon, akkor kilépne ő boldogan az Unióból is, és az országot onnantól az ő egyszemélyes szemétdombjaként kezelve itt kukorékolná a fülünkbe a hagymázas lázálmait reggeltől-estig, miközben a dakota lovon ülve vezetné a gyorsnaszádot, melyen nekünk kellene húzni az evezőket, és még boldogok lehetnénk, ha a Mi Reménységünk nem akarna minden áldott nap vízisízni.
Az ország választóvonalhoz érkezett, most dől el gyermekeink és unokáink jövője, és senki nem emeli fel a szavát az ellen, hogy minden demokratikus felhatalmazás nélkül ez a kétlábon kacsázó történelmi kisiklás döntse el sorsukat.
Mindenkinek, minden politikusnak minden fórumon erről kellene beszélnie, ehelyett Lomnici Zoltán kiretusálásával foglalkozunk, miközben éppen most tolják át az országot a szürke zónába, meg most kezdődik a Rákosi-kort idéző kis középeurópai abszurd, a titkosszolgálati vezetők kémkedési ügye.
Véleményem szerint már arra sem volt demokratikus felhatalmazása, hogy hatályon kívül helyezze a Magyar Köztársaság alkotmányát, ő és pártja arra kapott mandátumot, hogy négy éven át az Alkotmány szellemében és előírásai szerint irányítsa az országot.
Arról meg végképp nem volt szó, hogy egyszemélyben dönthet generációk sorsáról.
Majd amikor az Orbán-féle parlamentáris puccs bírái elé kerül, nem szabad erről elfeledkezni.
És a bűntársairól sem.

:O)))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Épp erre gondoltam a 20-adik Lomnici riportot hallgatva. Hogy ... "ma ontják véremet". Hogy lehetne ezt megállítani?? Hányan olvassák önt? Mi lesz velünk...

MoonRiver írta...

Csak a magam nevében beszélhetek. Sodródom én is, az idő múlásával szinkronban változó érzések előbukkanásán. Volt a bosszankodás, a méreg, aztán jött a vicc, hamar átalakulva a gúnyba. Most a rémületnél tartok, és azért, mert pontosan az általad felvázolt utat érzékelem.
Film idézet: -"Anya mindig azt mondta, hogy nincsenek is szörnyek! -De vannak kicsim."
Bármi lesz is, a legrosszabb, ha elkezdünk (mindennek tetejébe), még félni is.

Névtelen írta...

Valóban! Rendkívül jó irány volt ez az unio, s hogy az mszp beléptette az országot. Mert a belépéstől kezdve országunk felvirágzott. Mindenki mannával és libamájjal szaladgált ettől kezdve, egészen Orbán Viktor királyságáig. Mellesleg egészséges ország is lettünk, már hogy a cukor ára felszökött az egekbe, hogy csak egyet említsek a nyereségek közül.
Gratulálok! Kiváló írás!

Mutabor írta...

Felemeli a szavát sok ember Bartustól Varánuszig minden áldott napon.Meg a sok balos fórumozó,sokszor drasztikus formában is.Köztük Te is Pupu.Sajnos a bűnözőkről mindez lepereg,az elmebeteg kétharmadnak meg pont ez tetszik bennük.Nemcsak szót kellene már itt emelgetni.
Nemrég javasoltam itt is hogy a baloldal bármelyik politikusa közzétehetne,egy időpontot amikor le vagy felkapcsoljuk az összes elektromos fogyasztót otthon.Vagy aláírásokat gyűjtsön a nagy forgalmú helyeken.Biztos van pár millió olyan ember akinek ez a rohadás nem tetszik.Csak egytizedük foglaljon el a hívó szóra bizonyos közterületeket,rendben és fegyelmezetten.Ameddig szükséges.

Labdás Károlyné írta...

Bocsánat, de Orbánnal kapcsolatban én a röhögéstől bepisiltem.
Labdás

Névtelen írta...

Milyen nagy kár, hogy minden szava igaz. A kétlábon kacsázó történelmi tévedés...és még nincs vége, folyt köv.

Névtelen írta...

ami ebben az eu-szkeptikus magatartásban az érdekes, hogy az eu-csatlakozás előtt egységesen akarta az egész ország azt. csak hát, azt Medgyesy írta alá....
TZS