2011. november 11., péntek

VESZÉLYBEN A LIBASÜLT

Kezdjük talán azzal, hogy ma van Márton-nap, a libák ünnepe, éljenek a libák, míg át nem lényegülnek libasültté!
Jól nézzük meg azt a libasültet még utoljára, mert ha az ország finanszírozása összeomlik, akkor libasült helyett makkolhatunk az erdőkben, mint a vaddisznó.
Az állam finanszírozása nagyjából úgy történik, hogy a költségvetési bevételekből levonják a kiadásokat, és a különbözetre hiteleket vesz fel az ország a nemzetközi pénzpiacon.
Ezt a világ valamennyi országa így csinálja, kivéve a legpocsékabb diktatúrákat, melyeknél percig sem okoz gondot a nép sanyargatása.
Önmagában ez az eljárás nem szokott gondot okozni, a kormány kibocsát különféle állampapírokat, melyek értéke után tisztességes kamatokat fizet azoknak a befektetőknek, akik hajlandók vásárolni belőle.
Az állampapírok azért tetszenek a befektetőknek, mert az állam általában jobb adós a szomszédasszonynál, aki egyébként is ritkán vásárol közvetlenül a kötvénypiacon, mivelhogy a zöldséges után már nemigen marad erre pénze.
Kik hát a vásárlók?
Vásárlók a különféle befektetési alapok, amelyek a lakosság megtakarításait csatornázzák be a gazdaságba, vásárlók a különféle nyugdíjalapok, így vásárlók voltak a magyar magánnyugdíj-pénztárak is, de mostmár nem vásárlók többet, valamiért.
Ha az állampapírokat megveszik, akkor itt a dínomdánom, ha nem veszik meg, akkor jön a fogak csikorgatása.
Az államok általában arra játszanak, hogy évről évre nő gazdaság teljesítőképessége, ezért aztán állandóan nő a hitelek kamatainak megfizetésére rendelkezésre álló összeg és ez általában így is van.
Persze vannak egyéb tényezők is, melyek befolyásolják az állam mozgásterét, melyről épp a minap tette közkinccsé a Mi Megmentőnk, hogy ez alól mi kivételek vagyunk, mert nekünk ilyenünk nincs.
Ilyen tényező az például, hogy milyen kamatra hajlandók rámozdulni a befektetők, mert jólmenő gazdaság papírjait viszik, mint a cukrot alacsony kamatra is.
Ellenben azon országoknak, melyek a szakadék szélén adják elő a hattyú halálát, igencsak magas kamatot kell ígérni az átlagoshoz képest, hogy egyáltalán ránézzen a kínálatukra valaki.
Namármost ez drágává teszi a hiteleket és a drága hitelt egy gyakorlatilag stagnáló gazdaságú állam a stagnáló adóbevételeiből nagyon nehezen tudja visszafizetni, nem marad más hátra, mint több adót kipréselni a lakosságból, a vállalkozásokból, a bankokból.
A nemzetközi pénzpiac meg árgus szemekkel figyeli, hogy mit művel az aktuális kormány, és az érdekeinek megfelelően reagál.
Emeli a hitelek biztosításának kockázati felárát, ez tovább drágítja a hitelt, elkerüli a kötvény és állampapír-piacon a magyar állam által kibocsátott papírokat, a hitelminősítők pedig rontják az adós-besorolásunkat, mint például ma a Fitch, amely a magyar hosszútávú államadósság "BBB" -besorolásának kilátásait negatívra módosította az eddigi stabilról.
Közben persze a mi harcias kedvű diktátorocskánk éppen olyan, mint Vászja Lovontosz partizán a Pripjaty mocsaraiban, vagy Kicsikuki szamuráj Guam dzsungelében – folytatja a harcot mindhalálig.
Ő ezt úgy érti, míg mi mind fel nem fordulunk.
Lenne itt ez az IMF nevű rettenetes fenevad, mellyel harcba szállt a mi vitézecskénk, jóllehet ez a harc is igen speciális volt, merthogy a nagy handabandázással előadott kardlengetésre meg fenyegetőzésre egy hűvös mosoly és egy vállrándítás volt a válasz, erre aztán jöhetett a triumfálás: elhessegettük az IMF-et, mondhatni, lepöcköltük magunkról, mint az agyoncsapott szúnyogot.
Enyhítő körülmény, hogy a felvett, de fel nem használt és tartalékként funkcionáló jelentős összegű IMF hitelt nem adtuk vissza, hanem vettünk rajta MOL részvényt, így mérve súlyos csapást az imperializmusra.
Azt a szervezetet sértegettük, mely egyedül lenne képes megállítani ezt a rendkívül kedvezőtlen folyamatot, mely az egész világon már közbeszéd tárgyát képezi, pontosabban már csak az időpontról folyik a polémia, hogy sacc/kb. mikor fog bedőlni Magyarország.
Tulajdonképpen ennek a helyzetnek a kezelésében pontosan érzékelni lehet Gyurcsány és a kis mitugrász közötti különbséget, habár a helyzet nem teljesen analóg.
Gyurcsány, amikor levitte az államháztartási hiányt 3.8%-ra de érzékelte a világgazdasági válságot, akkor azonnal lépett.
Félretéve a hiúsági kérdéseket, nem figyelve az áloptimista jóslatokra azonnal kérte az IMF segítségét és meg is kapta azt a készenléti hitelkeretet, mely segített abban, hogy az ország – megfelelő tartalékok híján is – átvészelje a világválság legnehezebb időszakát.
Hogy Bajnai és kormánya sikeres lehetett, annak el alapvető előfeltétele volt, enélkül nagy bajban lettünk volna.
A hitelkeretet aztán a legnagyobb veszedelem elmúltával is jó szolgálatot tett, mert kamatterhei a pénzpiaci kamatoknál lényegesen kedvezőbbek voltak, így segített a normál működésre való visszatérésben is.
Orbán másképpen közelíti a problémát.
Már abban is hazudik, hogy az ország gondjait az Euro válsága okozza, a többi hazugsága viszont még ormótlanabb.
A csúcs az volt, mikor a magyar államadósság-besorolások esetleges leminősítésének kockázatára vonatkozó kérdésre azt mondta: a magyar kormány szokványos és nem szokványos módszerek elegyét alkalmazza, és ezek között van olyan, amelyik nem nyeri el az elemzők és a hitelminősítők tetszését.
Az eredmények azonban már jelentkeznek, tette hozzá.
Hát az igaz, hogy a dilettantizmus és a felelőtlenség ilyen foka nem szokványos a világ gazdaságpolitikájában, de az eredményei kétségkívül látszanak.
Ez a fickó meg vagy komplett idióta, vagy nem tud hazudozás nélkül élni, vagy mindkettő.
A Fitchen kívül Az RBC (Royal Bank of Canada) feltörekvő piaci közgazdászának friss kommentárja szerint is közel van a magyar borulás és egy leminősítés egyre valószínűbb, rendkívüli események következhetnek be a következő napokban.
Ezt taglalja a Wall Street Journal is, aki a gazdaságban számít, mindenki kongatja a vészharangot, közben meg a Legnagyobb Magyar Közgazdász és Poliészter vagy mi is, gazdasági szakemberek, újságírók és egyetemisták előtt előadást tart a London School of Economicsban "Közép-Európa - a növekedés motorja" címmel.
Ahelyett, hogy „Magyarország: törött hajtókar Közép-Európa motorjában” címmel adna elő.
Nem lenne itt semmi baj, ha a saját családjával játszadozna, meg még azzal, amivel éppen egyidős, de a mi életünkkel játszadozik.
Köszönjük azoknak, akik rá szavaztak és nemkevésbé azoknak, akik nem mentek el szavazni.
Aki meg azt gondolja, hogy egy gazdasági borulás őt nem érinti, az sürgősen kérjen időpontot a pszichiátrián.
Magyarország eddig még mindig eleget tett adósságszolgálati kötelezettségeinek, ötvenhatban is, a rendszerváltáskor is.
Kár lenne ezt a tradíciót is felrúgni, lenne helyette más ötletem…

3 megjegyzés:

Novi írta...

PuPu amennyiben megengedsz 1-2 /politika mentes/ sort e jeles nap alkalmából :)

A régi rómaiak Aesculapiust /a gyógyítás istene/ ünnepelték ezen a napon, s avis Martist, azaz ludakat /Mars hadisten szent madara/ öltek, s fogyasztottak.
A monda szerint, a harcias madarak hangos gágogásukkal egyszer megmentették Rómát is, egy éjszakai gall rajtaütésétől.

A ludakat a mai napig tartják falusi, kisvárosi házaknál a gasztronómiai élményen felül 'jelzőnek', a határozottságuk és hangos gágogásuk miatt /pl. a szomszédom egy bütyköst/, többségében kutyák mellett.
S ne feledjük a népi rigmust sem hogy; aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik /nálunk emiatt, holnap lesz ma :), remélem nem utoljára/.

>;-))

kogito írta...

Az adókról csak annyit, hogy ezek a szélütöttek nagyon kreatívak a zsebek megcsapolása tekintetében. Minap olvastam, hogy a vásárláskori pontgyűjtést is meg akarják 50%-kal adóztatni. Szinte elképesztő találékonyság a Fülkeforradalmi Idióták DEgenerált Szövetsége Magyar Paraziták Pártja nemeslelkű, keresztényi identitású fennkölt tagjainak részéről.
Én segítenék ezeknek az elvetemült tolvajoknak egy-két ötlettel hozzájárulni a még nagyobb csóráshoz:
Legyen bicikliadó. A cirkuszi egykerekű lenne az alap, aztán növelhetnék a kétkerekűekre, a háromkerekűekre,tandemekre és az elektromos kerékpárokra is kiszabni.
Aztán ott vannak a mikrósütők a hűtőgépek. Milyen érdekes lenne pl. a mosógépadó. Annyira tetszik!
Te idióta csúti törpe gnóm! Mi tart vissza?

Lusti írta...

Csoda egy recept... mire a végére értem, a libából kacsa lett...
Ez ám a metamorfózis! :)))