KRIZANTÉMTÓL A HALOGÉN-TÖKIG...

Ismét itt a Mindenszentek és itt a halottak napja, ismét útrakel az ország, a családok járják a temetőket, a virágárusok kaszálnak, aki még él, azt már csak egy hajszál választja el attól, hogy rá is virágot helyezzenek, mire vége az ünnepnek.
Magyarországon vagyunk, megadjuk a módját, az egynapos megemlékezésből kétnapost csinálunk, Mindenszenteken is a halottainkat látogatjuk, jóllehet itt a nép túlnyomó többsége vallástalan,vagy rizskeresztény.
Ezt a kifejezést azokra alkalmazták a japánok, akik anyagi előnyök fejében vallották magukat kereszténynek hajdan.
A vallások többsége tagadja a szentek létezését, de hát ha magyarembernek erre célzást teszel, már kezdi is gyűjteni a rőzsét a máglyádhoz...
Jó, a Mindenszentek ünnepe is alkalmas a halottainkról való megemlékezés technikai lebonyolítására, végtére is az emberek ezidáig a NER világán kívül éltek, és ez súlyos rendetlenségekkel járt.
Például a népek összevissza haltak szerte az országban, sőt némelyek még külföldön is - lesz itt gubanc, ha a végelszámolásnál Viktor megfújatja a harsonákat Antilop arkangyallal, a migránsok vándorlása kutyafüle lesz ahhoz képest, amit ez a sok anarchista halott művelni fog.
Már, ha lesznek még harsonák, és nem fújják meg azokat is időnap előtt, a NER keretében.
Nem kizárt, a katonaságnál nálunk is volt olyan szolgálatvezető őrmester, aki lelopatta a saját folyosóiról is a riadóra rendszeresített petróleumlámpákat, hogy többletet, és ezzel cserealapot képezzen a jövőre nézve, a többi szolgálatvezetővel közös piacon...


Szóval vándorol a nép, cipeli a fehér krizantémot, a sírokra mécseseket helyez, a márványt lemossa, az elhunytak kicsike háztáji gazdaságát felkapálja, az év során szépen megerősödött gyomokat kihúzgálja, és ha van még hozzá energiája, akkor a halottra is emlékezik.
Juliska tántira, akit egész életében csak annak a koszos vén dögnek emlegetett, az elhunyt férjre (büdös szeszkazán, most verekedj, ha tudsz!) és a többiekre, akik hóttukban mind-mind megnemesedtek, rendes és szép emberek lettek, tulajdonképpen ők a mindenszentek.
De magyarember már csak ilyen, "halottról jót, vagy semmit!" - mondja, és ha valaki emlékezteti arra, hogy élete halottja mellett kimerítette az Isten által való megpróbálás fogalmát, hát akár nagykést is ragad háziszentje védelmére.
Hazudunk reggel, hazudunk este, meg a kettő között is, miért éppen a halottainkról ne hazudnánk - magunknak, elsősorban.
Nem baj ez tulajdonképpen, valószínűleg a szervezet védekező reakciója lehet a valóságos veszteség ellen, ugyanis a halál az élők számára kétségkívül veszteség, merthogy olyan, hogy jó, vagy olyan, hogy rossz ember vegytisztán nincsen, talán szeretett Vezérünk a kivétel, aki számára én is félretettem egy jelentősebb összeget krizantémra, de az ember általában jó is meg rossz is, rendes is meg tróger is, ha férfi, ha nő - édesmindegy...


Ami ebben az ünnepben engem rettenetesen zavar, az a tény, hogy a halottak napja a Nemzetközi Nőnap nagynénje, ha érted, kedves olvasó - csinált ünnep, hogy úgymondjam.
A Nemzetközi Nőnapon szeretjük és megbecsüljük a nőket, a halottak napján meg a halottainkra gondolunk szeretettel, mondhatnám vezényszóra, és ezzel lelkileg le is tudunk egy nyomasztó kötelezettséget.
Ettől kezdve rendes emberek vagyunk, akik ugyan húsz százalékkal kevesebbet fizetünk a nőknek, mint a férfiaknak ugyanazért a munkáért, cserébe viszont dögre dolgoztatjuk őket minden nap, majd elvárjuk tőlük, hogy úgy pucsítsanak esténként, mint Pamela Anderson fénykorában és erősítsék egónkat az ágyban is, mondják nekünk, hogy te, te vadállat!
Ehhez azért besegítünk egy kis oroszlánszaggal, mert humanisták vagyunk, mint Janus Pannonius...
Ettől még a nagymamát nem látogatjuk gyakrabban, megmagyarázzuk magunknak, hogy jól elvan ő ott, ahol van, az önkormányzat is szokott adni neki tűzifát, ezt ő szívesen hasogatja, ez tartja kondiban...
Várjon türelemmel, majd ha meghal, minden évben, halottak napján ott fogunk mezőgazdászkodni a sírján, és könnyes szemmel elmondjuk, hogy milyen rendes emberek vagyunk, mert tavalyelőtt, mikor meglátogattuk, akkor is adtunk neki egy tundrabugyit, melyet a szánktól vontunk meg, és mennyire örült neki.


Szerintem akkor tennénk jót, ha az év 364 napján élők napját tartanánk, és akkor talán őszintébb ünnepnek tűnne a halottak napja is.
Persze az élőt nehezebb szeretni, azzal mindenféle baj van, visszapofázik, nyűgösködik, eleszi előlünk a libacombot, berúg, böfög, óbégat - a halottal egyszerűbb - de mégis...
Persze, ha nem változtatunk, feladataink akkor is folyvást szaporodnak, míg csak meg nem találjuk az örök élet titkát, vagy át nem költözünk magunk is a túlvilágra, alulról szagolni a krizantémot.
Ha nem változik semmi, jövőre kell egy csokorral vinnünk a demokrácia sírjára is - élt húsz évet, fiatalka volt, még élhetett volna szegény...
Még valamit...
Egyre több helyen látni esténként a felettébb dekoratív halogén-tököket, ott világítanak vidáman, a gyerekek imádják faragni őket, de az anyukák-apukák sem menekülnek a feladat elől, remek játék.
Gyerekkorunkban mi is csináltunk, igaz, csak paraszttökből, de az is szépen mutatott a kapun vagy a kapu mellett.
A töklámpás mellett kezd elterjedni a Halloween megtartásának szokása is, ilyenkor a gyerekek házról-házra járnak és "Trick or treat!" kiáltással - adsz, vagy kapsz, mármint kellemetlenségeket a nyakadba...- ráveszik a háziakat az adakozásra, mely cukrot jelent általában.
A gyerekek félelmetes jelmezekbe öltöznek, és rémítgetik a szomszédságot, de Amerikában és Kanadában a felnőttek is jelmezt öltenek ezen a napon, ez egy vidám ünnep.
Nálunk elsősorban ez ellen van kifogás, itt a gyerekeknek is szomorú képpel kell részt venni a temetői parlagfű-irtásban - ez egy ilyen ország, törődjünk bele.
Mindenesetre számomra rokonszenvesebb ez az import-ünnep, mint a nyálas, vérciki Valentin-nap - de hát ízlések és pofonok, ugyebár...


De mindegy is - emlékezzen mindenki halottaira a saját ízlése szerint, de ne feledkezzünk meg azért az élőkről se, adjunk nekik is egy kis előrehozott szeretetet.
Hálásak lesznek érte, gondolom....


:O)))

IDŐÁTÁLLÍTÁS

Hallhatott valamit harangozni szeretett Vezérünk a téli időszámításról, sajnos valamit félreérthetett.
Láthatólag azt gondolja, hogy nem az órát kell visszaállítani, hanem az idő kerekét kell visszaforgatni 1936-ra, ami tévedés, ezért kérek mindenkit, hogy csak az órát igazítsa vissza egy órával, így talán hamarabb lesz világosság...
Merthogy a sötétség nem jó, a sötétség lehangolttá teszi az embert, a hosszan tartó sötétség akár betegséget is okozhat, felboríthatja a hormonháztartást és oda az endorfintermelés, márpedig ha nincs endorfin, akkor nincs boldogság sem.
Most már eléggé régen a sötétség az úr errefelé, erre szép példa a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár, akinek katonai célú felhasználásán is erősen töpreng a NATO vezérkara, ugyanis - úgy tűnik - különleges képességgel rendelkezik: amerre megy, ott eluralkodik a sötétség.
Személyes biztonsága érdekében fogai között Negro cukorkát szorítva kell közlekednie, az világít, helyettesítve a fejére szerelhető reflektort.


Nyitrai államtitkár azt találta mondani, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere képes mindenki lakhatását biztosítani, így csak azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni.
Fura népség ez a hajléktalan, ott a meleg lakhatás - habzsi-dőzsi, tánc, tea, aprósütemény - ő meg kint akar élni az utcán, a kifinomultabbja meg is akar fagyni, úgy százas nagyságrendben évente.
Hát, ennek utána nincs is mit csodálkozni, ha az utcán akarnak élni, akkor szép a hajléktalan, ha recseg a térde, mikor lép - ha még tud lépni.
Ilyenek ezek a hedonisták, csak a testi élvezeteknek élnek,  nem törődve azzal, hogy létükkel megzavarják a dolgok nálunk természetes menetét.
Például abba a kapualjba fekszenek, ahova a rendőröket felrobbantani kívánó polgártársunk a bombáját akarja elhelyezni, úgy kell onnan elzavarni, hátizsák nélkül, merthogy az kell a bombának.
Nyitrai helyettes államtitkár nincs egyedül, vannak itt társai számos milliók, akik állami tisztségükben hihetetlen szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot napról-napra, például hallottam olyan családsegítő szolgálatról, melynek vezetője kifejtette egy mélyszegénységben élőket segítő alapítvány munkatársának, hogy azért megy rosszul az együttműködés, mert utóbbi nem velük, hanem a cigányokkal van - hát nem siralmas?
De az empátia és a szociális érzékenység szép példáival lehet találkozni a minap megosztott fényképalbum kommentelői között is, akik közül néhányan irigylésreméltóan szép országban élnek, ahol a nyomorról készített képeket meg kell rendezni - szerintük -  amúgy meg, aki akar, az dolgoz, mint tudjuk.


Minap Repetivel elmentünk Berettyóújfalúra és Toldra, ahol az a tanoda dolgozik, melynek állami támogatásáért komoly harcot kellett folytatnia a közösségnek, jóllehet sok éven keresztül bizonyították már, hogy értékes tevékenységet folytatnak a hozzájuk köthető Igazgyöngy Alapítvánnyal együtt.
Tanúsíthatom, hogy elképesztő a nyomor.
Az egyetlen foglalkoztató a faluban az Alapítvány, a településen nincs bolt, nincs kocsma, az emberek számára a közmunka azt jelenti, hogy bejárnak aláírni a jelenléti íveket.
Az Alapítvány a maga szegényes lehetőségeivel emberfeletti munkát végezve próbál közösséget építeni, munkalehetőséget biztosítani, gyermekeket támogatni abban, hogy lehessen valamiféle jövőképük egyáltalán ebben az országban.
Aki ilyen munkát végez ma ebben az országban, annak vagy szentnek, vagy őrültnek kell lennie - esetleg ebből is egy kicsi - abból is egy kicsi.
És aki még képes ehhez maga mellé állítani más embereket is, arra nagyon kellene vigyáznunk, agyba-főbe kellene támogatnunk, mert az ilyen személyiség éppen olyan, mint alapítványa - igazgyöngy.
A valóság kicsit más, az ilyen embereknek folyamatos ellenszélben kell megküzdeniük minden apró eredményért, és ez a küzdelem sok fronton folyik: küzdeni kell az állammal, küzdeni kell a társadalmi előítéletekkel, küzdeni kell sokszor még azokkal is, akiknek érdekében ez az egész munka folyik.
És apró győzelmek vannak, mint például az a kemence, melyet egy helybéli nem cigány bácsi épített az alapítvány udvarán, mert látta, hogy hogyan dolgoznak, hogy nem hagyják abba a munkát, hogy eredménye van.
Neki persze otthon kellett megküzdenie a Mamával, aki tudott volna neki értelmesebb elfoglaltságot is adni a ház körül, mint a cigányoknak kemencét építeni, de hát melyik asszony nem tud értelmesebb munkát adni a férjének, mint amit máshol végez, nem igaz?
De a kemence azért elkészült, és ma már természetes, hogy az adományokért dolgozni kell, errefelé nincs ingyenleves...


Végeznek  bizonyára az országban máshol is ehhez hasonló áldozatos és eredményes munkát, köszönet érte mindenkinek, aki részt vesz ezekben - mindahányunk nevében.
Gyermekeink Magyarországának életminősége múlhat azon, hogy ma hogyan kezeljük a társadalmi, szociális problémákat, és ha ebben az állam nem vesz részt, akkor sok jóra nem számíthatunk.
Arra sem, hogy máról-holnapra megoldható a mélyszegénységben élők felemelése, az apró eredményeknek is örülni kell.
Például az olyannak, hogy idén három alapítványi támogatott kezdte meg a középiskolai tanulmányait, melyhez a szükséges segítséget meg is kapják.
De vannak kudarcok is, mint például annak a fiatalnak az esete, aki elvégzett agy vagyonőri tanfolyamot, fel is vették volna, de a városba való bejutáshoz kétszer tudott pénzt kapni, harmadszorra már nem jutott, így az állás kútbaesett.
A szegénységnek fokozatai vannak, a mélyszegénység olyan, mint a mocsár - nincs honnan elrugaszkodnia még annak sem, aki ki akarna törni belőle, inkább lehúz.
Ha az állam kivonul erről a területről, az olyan, mintha a bűnözést táplálná, egyre gyarapodó számban, mert az ország szociális téren is széjjel van szaggatva, ami jóra nem vezet.
Ezt még annak is illene tudni, aki egy faluszéli kétszobás kis házból jött, melyben az egyik szobát konyhának hívták, és ha nincs egy rendszer, amelyik felemelte, legfeljebb traktoros lehetett volna, ha szerencséje van neki, meg az országnak.
Az endorfintermeléshez csoki, édesség, esetleg libacomb vagy kolbász kell, ha másra nem, erre emlékezhetne...


A gyenge embernek kell valaki, akit lenézhet,  mert ettől nagyobbnak érzi magát.
Pedig lehet, hogy ha helyet cserélne azzal, akit lenéz, három nap alatt felfordulna, mert képtelen lenne megoldani saját létfenntartását, és ő is szülné a gyerekeket, mert nem lenne pénze autóbuszjegyre, hogy eljusson a városba fogamzásgátlót venni - egyébként arra se jut pénz.
A faluban kocsma sincs, játékgép sincs és nem jellemző az alkoholizmus, arra sincs pénz.
Azt sem lehet kizárni, hogy van olyan asszony, aki a családi pótlék reményében szül, az életvezetési stratégiákat mindenki a saját lehetőségei függvényében állítja fel.
A gyerekek számára ösztöndíjrendszer került kialakításra, az ösztöndíjak kiosztására a hónap végén kerül sor, amikor már minden pénz elfogyott a családoknál, így a kisgyerek kenyérkereső lesz, és a szülők is jobban megbecsülik és segítik a tanulmányait.
Akik hülyeségeket beszélnek róluk, azok gyermekei sokszor a hatodik csillám-pónijukat kapják, mindenféle teljesítmény-elvárás nélkül.
Nem lenne baj, ha ők is észbekapnának, hiszen már túl vagyunk a huszonnegyedik órán.
Voltam egyszer a Dominikai Köztársaságban, ahol a gazdagabbak házainak négyméteres fallal és szögesdróttal körülvett kertjében biztonsági őr ült, ölében puska.
Nem szeretnék ilyen országban élni...


És te?


:O)))

HAVAS SZONJA IGAZSÁGA

Havas Szófia a Szocialista Párt egészségpolitikusa, Horn Gyula unokahúga.
Mit mondjak, nehezen kezelhető az elvtársnő, vagy hogy is hívjuk magunkat mostanában a baloldali mozgalmakon, legkivált annak fellegvárán, a Szocialista Párton belül.
Rengeteg fegyelemsértés van már az ő rovásán.
Ezek egyik fele a zenei ízléséhez kapcsolódik.
Valamiért stílustörésnek érzi a szocialista kongresszusok befejezéseként a Székely himnuszt, vagy az Ébredj magyart énekelni, ellenben Bajnai megválasztásakor helyénvalónak tartotta az Internacionálét énekeltetni, mitől is a résztvevők fele egy nyugati szociáldemokrata párt kongresszusán, másik fele Recsken kezdte magát érezni.
A szocialisták eme tudathasadozott állapota már a múlté, mióta nem osztanak jutalmat az Internacionálé felcsendülte előtt, azóta zenei memóriájuk kissé megkopott, egy nagy Faust fognak ingyen énekelni...


A másik dolog, ami Havas Szonja rovásán van, az kissé ambivalens viszonya 1956-hoz, mely azt jelenti, hogy bár nem tartja forradalomnak - mondhatnánk, ellenkezőleg - viszont ha azt mondjuk, hogy nem szereti az emlékét, hát simogatóvá tompítjuk a sajnálatos eseményekkel kapcsolatos érzelmeit.
Ha ezzel kapcsolatban megnyilatkozik - ne tagadjuk hogy eltérve a hivatalos kánontól - hát feláll a szőr a széljobbtól a balszélig korunk minden forradalmárának hátán, merthogy a hölgy nem köntörfalaz, a véleményét elmondja annak, aki kérdezi.
Mit mondjak, nem sűrűn kérdezik.
Idén viszont az orosz köztévében, a főszerkesztő-helyettes Dmitríj Kiszeljov készített egy műsort 1956 kapcsán, melyben megszólaltatta őt is, és Havas Szófia konzekvens álláspontot képviselve elmondta: a fasiszták házról-házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat, továbbá meggyőződése, hogy az események nem törhettek volna ki a CIA által kiképzett, volt nácikból álló diverzánsosztagok nélkül.
Ami a kommunisták begyüjtését illeti, ezen nem érdemes vitát nyitni, ez történelmi tény, akiket gyorsan-frissen nem öltek meg, azokat elkezdték október végén összeszedni.
Ebben a tevékenységben vett részt a galamblelkű Wittner Mariska is, de számtalan fénykép és tanúvallomás, visszaemlékezés támasztja alá az állítást.
Ami a zsidókat illeti, az antiszemitizmus nem volt általánosnak mondható, talán a Miskolcon a szovjet hősi emlékműre akasztott zsidó kereskedelmi utazótól és egy vidéki zsidó öregotthonban a lakóknak tartott politikai oktatáson túl szervezett akcióról nemigen tudunk, ez persze nem zárja ki az egyéni akciókat, hiszen még csak egy évtized telt el a nácik leverése óta, akik tele lehettek bosszúvággyal.


Ami a CIA szerepét illeti, az Havas Szófia véleménye, ahhoz pedig joga van, és súlyos félreértése a demokráciának az, ha valaki azt gondolja, hogy demokráciában mindenkinek ugyanazt a  véleményt kellene képviselnie.
Ami azt illeti, a nyugati titkosszolgálatok háttérmunkáját én sem zárnám ki, ne feledjük, hogy a világ nyakig ült a szuezi válságban, és az angol, francia és izraeli kormányoknak eminens érdeke volt a Szovjetunió katonai erejének lekötése, erre pedig remekül alkalmas volt zavargások szítása a Birodalom tyúkudvarában.
Azt se feledjük, hogy az 1956-os eseményeknek rengeteg a felderítetlen és/vagy megmagyarázhatatlan része, ennek oka, hogy kevés ma a történész és sok a nyakán nemzetiszínűre mázolt seggel flangáló kókler, akik a bulvárújságírás színvonalán vélik célszerűnek értelmezni a történelmet.
Havas Szófia véleménye e témakörben első ránézésre is megalapozottabbnak tűnik, mint néhány mai sztártörténész álláspontja, de hát ez nem is csoda, nem az a konformista fajta, aki belepisil a bugyijába, ha a mai csőcselék ideológiai támaszai hülyeségeket beszélnek.
Természetesen ebben a kérdésben még vagy száz évig nem lehet pontosan ismerni a valóságot, ezt majd az amerikai, orosz, izraeli, francia titkosszolgálati levéltárak megnyitása után tudhatjuk meg, ha a teljes igazságot valaha is megtudhatjuk egyáltalán.


A a Jobbik bekérette az orosz nagykövetet Külügyminisztériumba, elbeszélgettek vele, ittak egy teát és az élet megy tovább, mint libák a patak felé, kivéve a Magyar Szocialista Pártot, ahol a jobboldal prominensei által szórt magok szárba szökkentek és most fegyelmi eljárást kívánnak indítani Havas Szonja ellen.
Nincs ezen mit csodálkozni, a kisszerű jellemtelenség mindig nehezen viselte, ha szembetalálkozott valakivel, aki éppen olyan volt, mint amilyen ő is lenni szeretett volna, csak valahogy soha nem sikerült.
Azon viszont álmélkodom, hogy a szocialisták politikacsináló emberei még nem jöttek rá, hogy háborút nyerni örökös visszavonulással nem lehet.
Bizony, fel kell vállalni a múltat, ha jövőt akarunk építeni, mert akié a múlt, azé a jövő is, és mi már a múlt nagyrészét elkótyavetyéltük, a maradékra már nagyon kellene vigyázni.
1956 követelései a munkásság követelései voltak, a munkás-önigazgatástól kezdve a nemzeti sajátosságok érvényesítésén keresztül az igazságos, jobb szocialista társadalom követeléséig.
Ma már ott tartunk, hogy munkásságról szó sem esik, a követendő példa Horthy Magyarországa, hőseink egy bableveses kurva, egy gyilkos meg egy terrorista, a kissé már punnyadt fiatal demokrata meg vizesárokkal és tankakadállyal zárja el magát a néptől a Kossuth téren, ahonnan Andrássy gróf kiszorította József Attilát, a Fidesz meg a józan észt...
A szocialisták megtagadták a Köztársaság tér védőit, levették a falról a Rádió védelmében elesettek emléktábláját, megtagadták Kádárt, megtagadták saját múltjukat, és mindezt nyugdíjasklubjaik tagságának együttműködésével, akiknek világ csodájára még nem égett le a bőr a képükről.


Mindegy, a világ változik, a fizikai munka visszaszorul, a bányász 1989 után nem tanult meg műkörmöt építeni,utódaik meg mosogatni mennek Londonba.
Az MSZP egyik fele meg nem tanult meg a vadkapitalizmus körülményei között politizálni, másik fele pedig illúziók között él, jóllehet a seggét már rojtosra rugdalták ezerszer.
Lenne mit átgondolni, de egyszerűbb egyik napról a másikra élni és Havas Szonját fegyelmezgetni, ami egyébként reménytelen vállalkozás, van az a gerinc, amelyik inkább törik, de nem hajlik.
A Szocialista Párt még meglévő alapszervezeteiben is érdemes lenne eltöprengeni: mikor volt jobb a népnek?
Akkor, amikor ennél egy tisztességesebb diktatúrában - a többség diktatúrájában - élt, vagy ma, a Tehetséges Gázszerelő világában, ahol a hajléktalanok - az illetékes államtitkár véleménye szerint - azért élnek az utcán, mert ott akarnak élni.
Molnár Gyula meg elspekulálhatna, hogy akkor most ki is tartozik inkább az ő elődeihez, a XX. század kommunistának nevezett baloldali magyarjai, vagy a Tuskólábú és társai?
Nem kell elkapkodni a döntést, hiszen ötven-száz év történelmi szemmel nézve egy pillanat, az idő egy új, az emberiség túlnyomó többsége részére biztonságot nyújtó társadalom létrehozására rengeteg.
Hát még, ha ferde szemmel nézzük...


:O)))

FÜTYÜLÜNK RÁTOK

(Fotó: Molnár Ádám / Népszava)

A fütyülőből ismét középponti kérdés lett, jóllehet az ember már reménykedhetett, hogy Orbán harci banyái elcsitultával, mikor a fütyülő is kiesett a szájukból végre megszabadulhattunk ettől a primitív eszköztől, mely megpróbálja megakadályozni azt, hogy az ellenfél elmondhassa gondolatait a világról.
Hát erre most nem megint divatba hozta Juhász demokrata, mint csodafegyvert?
Gondolom, maga is érezte, hogy nem elég az egyszerű elhatárolódás a demokratikus ellenzék pártjaitól, kell még adni valamit a tömegeknek - hát ez jutott eszébe, vélhetőleg lakása legkisebb helyiségében, miközben a földre vetve tekintetét meditációt folytatott.
Kis párt, nagyot kell szellenteni a nulláslisztbe, hogy odafigyeljenek, na, ez most sikerült.
Persze ettől még ez a fütyörészés meglehetősen infantilis dolog, lehúzza az akció kivitelezőit ellenfelei szintjére, és a bányászbéka elkezd méltatlankodni, az ő segge alatt ne kotorásszon senki.
Most éppen két csoportra osztódott az ellenzék: azokra, akiknek fütyülőjük van, de eszük nincs, és azokra, akiknél ez fordítva áll fenn.


Neves filozófusunk persze méltatlankodik azon, hogy a demokratikus pártok vezetői ismét valamiféle összefogásról kezdenek beszélni, ez a civilek meg a politikától undorodó, de arról szorgalmasan pofázó népek számára valami rettenetes támadás a demokrácia ellen, merthogy a diktatúra ellen úgy lehet legjobban harcolni, ha megosztottak vagyunk, és időnk túlnyomó többségét nem a diktatúra, hanem egymás cseszegetésére fordítjuk.
TGM nehezményezi, hogy "Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök maga mondta – ő csak tudja –, hogy aki „gyurcsányozik” meg „elmúltnyolcévezik”, az „Orbánnal van”. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter fölszólította a magyarországi független vagy ellenzéki sajtót, hogy „ne fanyalogjon”, álljon be a sorba. Ők is, mások is úgy vélték, hogy a bírálatból és vitából elég volt, a politikai elveket pedig vigye el az ördög. Egyetlen cél van: Orbánt, az Orbán-rezsimet elkergetni, egyéb nem számít.Mindezt a pluralizmus, a szólásszabadság, a sajtószabadság védelmében. Kínos." - írja.

Valóban kínos, mármint, hogy TGM filozófus létére képtelen a racionális gondolkodásra, de hát írt ő már ennél nagyobb sületlenségeket is, ne rójuk fel neki, valamiből élni kell...
De azért ne hagyjuk ennyiben sem: Igen, egyetlen cél van - Orbánt, az Orbán-rezsimet elkergetni, egyéb a cél eléréséig nem számít.

Lehet ezen siránkozni, meg a szokásos doktriner tökölődést előadni, de jelenleg ez a helyzet, tetszik-nem tetszik valakinek, nem érdekes.
Ha megkérdeznénk a neves filozófustól, hogy ő hogyan képzeli eltakarítani Orbánt, és vajon Ceaușescuval szemben is ennyire demokrata lenne, mikor éppen az utolsó fegyvereket csavarja ki a diktátor a kezünkből, valószínűleg elkezdene arról beszélni, hogy Orbán nem azonos a román diktátorral.
Szomorú hírt kell tudatnom vele: lényegét tekintve azonos, sőt még rosszabb is, mert a román diktátor csak magáénak tekintette az országot, de a mienk kisebb-nagyobb részletekben haza is viszi.
Ha ő tud fontosabb célt jelölni, hát tegye meg, ha meg nem, akkor ne nagyon szóljon bele a diktatúra elleni harc gyakorlati kérdéseibe, maradjon inkább elméleti síkon, jobban áll neki.

Ha valaki elmegy a kocsmába a barátaival, ott összekülönbözik a falurosszával és asztaltársaságával, akkor nem az a követendő eljárás, hogy minden barátomat rábeszélem, hogy üljenek szanaszéjjel, esetleg menjenek pisilni, hanem az, hogy mindenki ragadja meg erősen a söröskancsó fülét, aztán hegyibe, az irgalmát!
Ha lehet, ne kezdje most senki azt erőltetgetni, hogy a politika nem kocsma, mert ezt én is tudom - a politika rosszabb a kocsmánál, mert itt verekedés közben akár az is beléd tolhatja a bicskát, akit barátodnak tartottál.
Még szerencse, hogy itt már senki nem mer hátat fordítani senkinek.

Úgyhogy, aki az egység ellen dolgozik, az Orbán szekértolója.Öntse a tettét nyakon bármiféle gyönyörű ideológiával, akkor is a demokrácia árulója.Miután többünknek szilárd meggyőződése, hogy a haza csak akkor haza, ha demokrácia uralkodik benne, így, aki elárulja a demokráciát, az elárulja Magyarországot is.

Nem kellene az ilyen elveket képviselőkkel kíméleteskedni, udvariaskodni, szemükbe kell
mondani, hogy amit tesznek, az maga az árulás.Hátha megértik...

:O)))

NA, ÉS AKKOR MOST HOGYAN TOVÁBB?

Ugye, akkor most fütyültünk, a beszédeknek tapsoltunk, vén majom létünkre verekedtünk, már megint keresztbetettünk egymásnak, de legalábbis megpróbáltuk ellopni a showt egymástól ezzel-azzal, magunk ünneplésével, fütyörészéssel.
Igaz, a szeretett vezető úgy nyalogatta a szája szélét, mint a kutya, mely sündisznóba harapott, de ettől még ott maradt a pódiumon, mögötte is ő volt ott, két bazinagy példányban, - a vágyak kivetítője volt mindkettő, és ahogy láttam, a lábai ácskapcsokkal voltak a színpad deszkáihoz rögzítve.
Juhász most pereskedni fog, mert nem engedték a marcipánterminátor közelébe, vele csak az a gond, hogy az ember nem lehet biztos abban, hogy fejbe akarja verni Orbánt, vagy mackósat akar játszani vele, miszerint ő kinyalja a seggét, Viktor meg brummog hozzá.
Persze lehetett volna ezt ütősebbre is szervezni, például a Blahán lerövidíteni a műsort, majd felkérni a közönséget, menjünk, nézzük már meg együtt Viktort az állami ünnepségen, - biztos vagyok benne, szép látványt nyújtott volna...


Mindegy, ez a hajó is elment, lassan Budapest lesz a világ legforgalmasabb kikötője...
Most itt állunk megint, tanácstalanul, mint Hitler 45-ben, és éppen ott tartunk, mint 2010-ben meg 14-ben, egy lépést nem tettünk előre, de optimizmusunk töretlen.
Miért is ne lenne az, hiszen a pártvezérek tanácskoznak, egyezkednek egymással, a civilek idétlenkednek, mi meg valamiért azt gondoljuk, ha már megint mindent úgy csinálunk, mint 2010-ben, meg 2014-ben, akkor abból valami új minőség kerekedik ki.
Rosszul hisszük, ugyanoda fogunk jutni.
Márpedig a kotta ugyanannak tűnik, és még ma sincs senki, aki eltudná magyarázni szegény jó Karácsony Gergelynek, hogy 2006 októberében nem békés polgárok, hanem a csőcselék randalírozott a pesti utcán, és a rendőrök pontosan meg tudták különböztetni őket: aki kockakövekkel és Molotov-koktélokkal dobálta őket, arról azt gondolták, hogy ez a csőcselék - és igazuk is volt.
Karácsony Gergely szép nagy marha ember, ideje lenne, ha a gondolkodása is felnőtté válna és nem akarna jogtalan politikai hozadékot kisajtolni abból, ami a puccskísérlet során történt, különben azt kell feltételezni, hogy maga is a puccskísérlet támogatói között volt.


Ismét elölről kezdeni a vitát és odaengedni a tárgyalóasztalhoz Orbán embereit csak azért, mert alapítottak egy-egy mikrópártot, melynek vezetői vannak, céljaik - Orbán hatalmon tartásán túl -  nincsenek, felettébb nagy melléfogás lenne.
Legyenek el egymás között, mert ha közöttünk lesznek, akkor hozzák magukkal a viszályt, a sikertelenséget, az agresszív semmitmondást.
Itt az ideje eldönteni, hogy ki akar velünk jönni, a többiekkel még annyit sem kell foglalkozni, mint a macska a piszkával, természetes veszteségnek kell tekinteni, ha kimaradnak a közös munkából, mint a háziasszonynak a libamájról levágott epét.
Kukába velük, híveik meg majd döntenek a választásokon, ki mellé teszik le a voksot.
Nem kell itt programok mentén egyezkedni, hiszen a mai állapot nem a demokrácia normális működési módja, egyetlen dologban kell egyetérteni: a demokratikus jogállam helyreállításában, mely magában foglalja a diktatúra bevezetéséért felelős személyek és a diktatúra haszonélvezőinek felelősségrevonását.
Ez nem túl bonyolult dolog, nem kell új törvényeket hozni, jó lenne a rongyos régi is, ha következetesen betartanánk és betartatnánk.


Jobb helyzetben lennénk, mint 1989 után, akkor ugyanis hiába kerestek elkobozható vagyonokat, nemigen találtak, ma meg hegyekben áll a rendszer prominenseinél az ebül szerzett vagyon.
Nem olyan nehéz dolog ez, mindössze politikai bátorság kell a végrehajtáshoz, no, meg olyan apparátus, mely képes a demokratikus restaurációt határozottan és szakszerűen végrehajtani.
A pártvezérek már ezer éve ismerik egymás gondolatait is, indítékait is, a társadalom tagjainak hócipője, stb, tele van már kisszerű taktikázgatásaikkal, kiszorítósdiaikkal, kedvenc játékukkal, a szembeköpősdivel, - talán most nem egymással, hanem a néppel kellene egyezkedni.
Lehetőség szerint nem mindenféle bonyolult ötletekkel, nem ismeretlen és a választó számára idegen eljárásokkal, mint az előválasztás.
Ilyesmit hatalmon illik bevezetni, nyolc év alatt, nem akkor amikor még a választáson is félnek részt venni az emberek, mert féltik a kenyerüket.
Nemmellesleg ehhez nincs apparátusa sem a pártoknak, még ha egyes területeken felülreprezentáltak is, de az ország háromezer településből áll, és mindegyikben választópolgárok élnek, ahova még a választásokra sem sikerült párt-delegáltakat küldeni..
Az nem baj, hogy rengeteg a jobboldali választó, az emberek olyan oldaliak, amerre az érdekük viszi őket, hát meg kell magyarázni nekik, hogy miért érdekük a demokrácia helyreállítása, és hogy ettől lesznek hazaszerető magyar emberek. 


Sokan berzenkednek Bokros javaslata ellen, aki új alkotmányozó nemzetgyűlést hívna össze, de ezt nem kellene megúszni - nem is lehet, ha valaki konszenzusos alkotmányt szeretne.
Ennek időt is kellene adni a feladatra, ezzel nem kellene kapkodni, viszont azonnal bele kellene vágni a szervezésbe, az önkormányzati választásokkal egyidejűleg meg is lehetne választani tagjait, aztán lehet elkezdeni a munkát.
Az átmenetre nem ötszáz nap kellene, hanem négy-öt év, melynek során a legalapvetőbb feladatokat végre illene hajtani.
És nem lehet megúszni, meg megint éveken át, az utolsó pillanatig toszogatni a vezető kérdését.
Bajnai ott rontotta el, hogy nem a demokraták jelöltje lett, hanem saját pártjáé, gondolom, abban a hitben, hogy majd a nép mögé áll.
Nem állt mögé, és bárki is jön, ilyen formában nem fogja követni, mert a magyar politika vallási alapon szerveződik, Bokrosnak és Gyurcsánynak hívei vannak, de voltak Mesterházynak is - hát miért ne lehetnének nemsokára Molnár Gyulának is, aki egyébként sem megosztó személyiség, viszont a mai felállásban ő sem lenne alkalmas a demokraták miniszterelnökének, más vallás, ugye...
Ezért kellene igen hamar jelöltet találni, méghozzá olyat, aki bírhatja az emberek többségének bizalmát, aki megélt múltja alapján hiteles, aki sikeres, aki ismeri a közéletet, a közigazgatást, aki dolgozott már országos méretekben, aki rutinos és nem pártelkötelezett, hanem inkább a demokrácia mellett teszi le a voksát.
Kell neki egy ernyőszervezetet alapítani, melynek ő a jelöltje, de ez nem az ő pártja lenne, mert öt évre az összes pártnak az ő pártjának kell lenni, ha győzni akarunk.


Nem lehet egyszerű dolog évek, évtizedek kemény munkája után hátralépni és magunk elé engedni valakit, aki még nincs rojtosra tépve, esetleg a másik tábor józanabb oldalát képviseli, de be kellene látni, hogy a fontossági sorrend azt követeli, hogy a peckes kis akarnokot el kell takarítani, mert sírba teszi a hazát.
Ez az elsőrendű feladat, aztán utána lehet az egyéni étlapokat kínálgatni, de addig fegyelmezetten kell szolgálni az egyetlen ma fontos ügyet...
És nem kell félni, ha kell, a drasztikus lépésektől se.
Például el tudom képzelni Rogánt is vezetőszáron, és a puccskísérlet résztvevőit is előzetesben.
Persze az én fantáziám határtalan, és természetesen mindent megtenni, amit igazságosnak vélünk, az nem megy, de nem megtenni azt, amire az adott pillanatban lehetőségünk van - az bűn.
Nem tudom, miért gondolom azt, hogy a dolgok ugyanúgy fognak menni, mint mentek ennek előtte, talán pesszimista vagyok.
De lehet, hogy csak realista...


:O)))

A PESTI SRÁCOK CÉLBA ÉRTEK

Pesti srác

Na, vége van, hálistennek, ez az ünnep egyre kínosabb.
Akárhogy is, ha igazuk volt, ha nem, ha hazafiak voltak, ha csak ostobák, ezt azért semmiképpen nem érdemelték volna, mármint, hogy rájuk hivatkozva tudjon egy diktátor szabadsághősként tetszelegni.
Persze, ezeknél a gátlástalanságnak nincs határa, ezek szemrebbenés nélkül belehazudnak a képedbe, koncepciós per áldozatának hazudva a gyilkost, baloldalinak a megélhetési anarchistát, ellenállónak a pártállam haszonélvezőjét és hősnek a párttitkár fiát, aki Soros pénzén tanult demokráciát, nem sok sikerrel.
Az a gyanúm, hogy amikor becsukták a hárshegyi elmegyógyintézetet, az ápoltak nem szaladtak szét, ellenben minden évben találkozókat tartanak a nemzeti ünnepeken.


Idén is meghallgathattunk annyi baromságot, amennyinek ki kell tartania jövő októberig, a sok kenetes, pátoszos hang megviseli annak gyomrát, aki kicsit is ismeri a történelmet, aki egy kicsit is szereti az igazságot.
Az ilyen ember sorsa idén is a hányinger volt.
Tulajdonképpen nincs is nagyon miről írni, legfeljebb az ember elcsodálkozott, hogy mit keresnek már megint errefelé lengyel barátaink, elspekulált, hogy ki fizetheti nekik a kirándulást, meg azon is, hogy miért éppen Európa két leglúzerebb nemzete szereti egymást ennyire - talán azért, mert egymástól nincs mit elirigyelni.
Két mesebeli ország, mindkettő hol volt, hol nem volt, mindkettő állandóan saját belharcaival volt elfoglalva, mindkettő legfőbb ellenségét honfitársai között találta és találja meg, nem is csoda, hogy állandóan akadt nevető harmadik...


Az események két helyszíne közül az egyiken Orbán eltávolításának, a másikon hatalmon tartásának hívei  gyülekeztek.
Az első helyszínen talán elindult valami, akik ott mondták el a véleményüket a politikai helyzetről úgy tűnt, megértették a helyzet parancsát, míg a másikon bebizonyították, hogy lehet a diktatúrát ellenzéki jelmezben is támogatni.
Állítólag itt kapott egyet az orrára Ungváry Krisztián is, ezt valószínűleg maga az Úr küldte neki, történészi teljesítménye elismerésének jeléül.
Juhászt, a Kétlábon Járó Fütyülőt állítólag nem engedték be a térre, vagy talán be se akart menni, mindenesetre ő, mire be kellett volna menni a Nemzet Főterére, már elvégezte, amire szerződött, talán már a honoráriumot is elköltötte.
Őt és híveit nevezte Hollik István képviselő baloldali pártoknak, ami csak annyiban igaz, hogy kardnak, csatnak, faxnak baloldalt a helye.
Ha azt vizsgáljuk, kinek használt a tevékenységük, hát egyértelmű a dolog - a haszonélvező keresztneve Viktor.


Holnap ismét jönnek a szorgos-dolgos hétköznapok, lehet elkezdeni dolgozni.
Nem, nem folytatni a munkát, nem szájtátva várni a sült libát, hanem elkezdeni azon gondolkodni, milyen új módszerekkel lehetne elérni a választók eszét és szívét, milyen új alternatívát lehetne kínálni nekik, nemmellesleg kit lehetne felkínálni Orbán személyével szemben.
Jó lenne egy okos, higgadt, rokonszenves jelöltet találni, olyat, akit akit nem Orbán ajánlott fel nemzetgazdasági hasznosításra.
Nem lesz könnyű, de ne adjuk fel!

Gyönyörű nap volt a mai - a Pesti Srácok láthatólag célba értek, csúcson vannak.
Innen már csak lefelé vezet az út...


:O))))

ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI KLEPTOKRATA FORRADALOM LEVERÉSÉNEK TIZEDIK ÉVFORDULÓJA

Jeles nap lesz holnap.
Október 23.-ra emlékezünk, 2006. október 23.-ra.
Emlékezhetnénk éppen 1956 október 23.-ra is, de ennek objektív akadályai vannak, hiszen emlékezni az tud, akinek vannak emlékei az adott eseményről, és ilyenek egyre kevesebben vagyunk, meg aztán ez egy speciális nap, a nemzet megosztottságának ünnepe.
Lehetett volna éppen a nemzeti méltóság ünnepe is, hiszen a forradalom és ellenforradalom hívei között abban azért egyetértés volt, hogy Rákosi Magyarországa igencsak túltolta az igazodást a Nagy Testvérhez, emellett példásan teljesítette Sztálin személyi kultuszának magyar verzióját, a kor köpcösének vastapssal megerősített személyi kultuszát.
Sajnos, ez a nap az idők folyamán teljességgel alkalmatlanná vált az ünneplésre, melynek oka az aktuálpolitikán túl az is, hogy a korabeli történések mindennek mondhatók, csak szépnek és emelkedettnek nem.
Akinek ebben kételyei vannak, az nézzen utána, kiket kellene hősként tisztelnünk, és szörnyedjen el, - a mai liturgia szerint egy szerencsétlen kis deviánst, egy gyilkos orvostanhallgatót, a pesti srác névre hallgató sosemvolt, idealizált figurát, meg a nemzet durva anyját, aki mára már rózsakeresztes hölgyként tetszeleg.
Maradjunk annyiban: ha ők szimbolizálják ötvenhatot, akkor nekem nehezen megy az áhítat, de lehetünk ezzel így néhányan, akik viszolyogva nézzük a mai potentátok hazudozásait, erőlködéseit.
Viszont ha már ünnep, hát keressük meg, mit lehet megünnepelni?


Adja magát a Nagy Októberi Kleptokrata Forradalom tizedik évfordulója, melynek leverését valóban ünnepelni lehetne.
1956 ötvenedik évfordulójára a világ számos országából vezető politikusok, államfők és miniszterelnökök látogattak el hozzánk, hogy kifejezzék tiszteletüket a magyar nép iránt, mely szembe mert szállni egy világhatalommal.
A Nyugat szeret ez ügyben velünk ünnepelni, hiszen ha ő mondja az ünnepi beszédet, könnyen el lehet felejteni, hogy az események tragikusra fordulását részben ők okozták azzal, hogy felelőtlenül és cinikus módon nekiküldték az embereket a szovjet tankoknak, jóllehet pontosan tudták, hogy Zsukov Vörös Hadseregének nem lehetünk ellenfele.
Mégis, azt a benyomást keltették, hogy adott esetben számíthatunk majd a segítségükre, akár fegyveres segítségre is.
Illúzió volt, Jalta rendelkezett és a Nyugat tartotta magát a megállapodáshoz, de némi lelkiismeretfurdalása azért volt és van is.
Úgy ötven ország vezetői jöttek el hozzánk, gondolom, a következő ötven évben ilyesmire nemigen fog sor kerülni.
A vendégeket óriási cirkusz várta, melynek oka az volt, hogy a Fidesz elvesztette a választásokat, és arra jutott, hogy az egyébként idiótaságokkal felkorbácsolt tömeghangulat alkalmas arra, hogy a gyűlölt Gyurcsányt, aki a választási vitában porig alázta Orbánt, azonnal el lehet kergetni.


Tévedtek.
De azért megpróbáltak szexni és szűznek maradni, így aztán a Parlament elé toborozták a csőcseléket, napidíjat fizettek a hajléktalanoknak, akik ennek fejében nyilvános illemhellyé tették a Kossuth teret, majd megtartották a nemzeti ünnep főpróbáját - a futballszurkolók krémje megtámadta a Tévémacit.
Kicsit gyújtogattak, verték a televíziószékházat védő rendőröket, majd elégedetten hazaballagtak, mondván, majd 23.-án befejezik a művet.
A Kossuth teret a kormány az állami ünnepségek miatt lezáratta, a csőcseléket eltávolította a térről, majd megkezdődött az ünnepség, ahonnan a külföldi díszvendégeket úgy kellett kimenekíteni, hazánk nagyobb dicsőségére.
Már ekkor megkéseltek egy rendőrt, aztán a helyzet egyre durvább lett.
Gyújtogatások, kődobálás, kiállított T-34-es  tank indítása a rendőrök felé - mind-mind szerepeltek a repertoáron, rendőrök tucatjai sérültek meg a gondosan összekészített kőkupacok dobálása során, majd a Fidesz nagygyűlés befejezte után megpróbálták ráhúzni a rendőröket a hazafelé tartó tömegre - nem sikerült.
Ekkor Orbán megérezte, hogy a puccsnak befellegzett, a rendőrség nem esett szét, nem dőlt be a provokációknak, ezért beült páncélozott BMW-jébe és elpucolt.


Az erőszak még folytatódott, de éjjelre helyreállt a rend.
Orbán nem tudta végrehajtani a tervét, a kormányt nem tudta megdönteni, de miután látta, hogy a kormány lenyelte a békát, hát tovább folytatta akcióit, immár kevésbé erőszakos formában.
Kihasználta, hogy emberei ott ültek az igazságszolgáltatás különféle pozícióiban, azokból csinált bűnözőt, akik a törvényes rendet védték, és azokból áldozatot, akik Budapestből először nettó disznóólat, aztán csatateret csináltak.
Eltelt tíz év, de Orbánék még mindig a rendőrök elleni bosszúval foglalkoznak, nehezen emésztik, hogy volt az országban egy szervezet, mely eleget tett alkotmányos kötelezettségének és leverte a puccskísérletet.
Azt gondolhatták, hogy a televízió-székháznál megvert és megalázott Rendőrség összeroppan, de tévedtek.
Viszont nekik nem ilyen Rendőrség kell, ezért - mint Rákosiék az ÁVH-t - létrehozták saját erőszakszervezetüket, a TEK névre hallgató teljesen felesleges szervezetet, aztán - ha már lúd, legyen kövér, Kövér is létrehozta saját kis pretoriánus gárdáját, sőt, még Matolcsy is gründolt egy magánhadsereget.
Azt hiszem, nem lehet említés nélkül elmenni amellett, hogy Gyurcsány a maga határtalan demokratikus mivoltában hibázott.
Ezt a puccskísérletet nem kellett volna válasz nélkül hagyni, ezt a bandát akkor és ott le kellett volna tartóztatni a puccskísérlet szervezése miatt.
Kár, hogy nem volt hozzá politikai bátorság, merthogy a személyes bátorságot az 56-os emlékmű koszorúzása után nem lehet kétségbevonni, de hát ennek van itt kisebb szerepe.
Ezek csak az erőből értenek, kár, hogy ameddig volt, nem élt vele...


Mára már természetesen minden másképp volt, de azért ne feledjük, holnapra lehet megint másként, mégha ezt ma senki el nem hinné, akkor is.
1954-ben sem hitte volna senki, hogy Rákosi a múlté lesz, legkevésbé ő, hiszen a diktátorok mindahányan azt hiszik, őket nem fogja a golyó.
És lám, Rákosi mégsem Magyarországon halt meg, és a mai napig nem bocsátotta meg neki a magyar nép. amit ellene elkövetett, pedig ő még nem is lopott...
Emlékezzünk hát erre, vonjuk le a tanulságokat, és ne feledjünk büszkék lenni arra a Rendőrségre, mely az állam szervei közül majdhogynem egyedüliként hű maradt esküjéhez akkor, amikor már érezni lehetett, hogy ezért nem fog jutalom járni.


:O)))


Ezeket írtam még 56 kapcsán az elmúlt években:

http://www.pupublogja.hu/2009/10/az-en-56-om.html

http://www.pupublogja.hu/2010/10/az-en-56-om.html

http://www.pupublogja.hu/2011/10/kossuk-fel.html

http://www.pupublogja.hu/2012/10/ujszovetseg.html

http://www.pupublogja.hu/2013/10/unnepsegek-unnep-nelkul.html

http://www.pupublogja.hu/2014/10/valaszcsapas.html

http://www.pupublogja.hu/2015/10/sarbatiport-forradalom.html

MARCONÁZUNK, IJESZTGETÜNK

A TEK három BTR-80 típusú páncélozott szállító harcjárművel és úgy harminc egyéb járművel villogta és szirénázta végig az országot, hogy elfogjon egy húsz év körüli gyereket, akit - ki tudja milyen ürüggyel és kinek a felhasználásával, de  - egy lakatlan terület közepére állítottak az autójával, éppen csak a célkeresztet nem rajzolták rá.
A gyanúsított hozzávetőleg nyolcvan kilós, egy BTR-80 súlya tizenháromezer kiló, három ilyen gép úgy negyven tonnányi súlyt képvisel, a többi gépkocsival együtt úgy háromszáz harcos szállítását oldva meg.
Ehhez persze még adjuk hozzá a parancsnoki járműveket, a híradó-személyzetet, a parancsnoki és polgári ruhás állományt és kezdjünk el - vérmérsékletünk szerint - sírni vagy röhögni.
Rendben van, az elkövető bombát robbantott, veszélyes a gyerek és kiszámíthatatlan is, ha igazak a vele kapcsolatos hírek, de azért tegyük hozzá, hogy a valóban veszélyes terroristákkal nem üres parkolókban szoktak randevúzni, előre megtervezett időpontban.
Ha ehhez még hozzávesszük ezer sebből vérző legendájukat a nyomozás körülményeiről (Pintér belügyér bement anyuka cukrászdájába, ahol anyuka eladott neki egy olyan fagylaltot, melybe előzetesen belenyalt, majd az ÁNTSZ bírság fenyegetésének rémétől és a miniszter füleinek látványától megtörve részletes, feltáró jellegű vallomást tett, melynek valóságtartalmát megerősítette az azonnal elvégzett DNS-teszt.
Ezt a miniszter bal felső hatosába épített nanolabor végezte el, sikeresen...), akkor azért gyanakodhatunk.
Már megint egy ügy, amelyikről ordít a titkosszolgálati barkácsolás, és amelynek tárgyilagos és szakszerű kivizsgálása még érdekes eredményeket hozhat a következő kormány, vagy rendszerváltást követően.


A bomba barkácsolt remekmű volt, veszélyességéből ez nem von le semmit, de egyetlen elkövető esetén be is határolja hatásának mértékét, szóval, nem egy atombombáról van szó, ami azt illeti.
Volt itt már ilyenekkel dolga a magyar rendőrségnek, de akkor azért nem volt ekkora felhajtás, igaz, ott nem a magányos elkövető verzió volt műsoron, hanem valódi terrorcsoport ügyködött, de az egy hazafias terrorcsoport volt. Ma házi őrizetben nézik a sztárbansztárt, mindenféle páncélozott, villogó és szirénázó harcjármű nélkül.
Budaházi egy senki, sic transit glória mundi...
Ez a szerencsétlen meg bizonyára Kádár balkézről származó dédunokája, aki halálos fenyegetést jelent a NER Új Egységére, célját elérve az Új Egységből akár Új Kétség is támadhatna, és innen már csak egy lépés a Világ Proletárjai Egyesüljetek!
Úgy kellene ide egy szélsőbalos terrorista, mint falat kenyér az éhezőnek.
Viktor meg még emlékszik arra, hogy amikor nem volt nője, hát maga szolgálta ki magát...
A diadalt persze dokumentálták is, a mű konyhakész, az utómunkák (vágás, utószinkron, stb) után azonnal mehet a mozikba, Andy Vajnának ezt fogyaszthatóvá tenni  ujjgyakorlat lenne - főszerepben Hajdú generális, az összes kitüntetésével csörömpölve...
Ha viszont rendőr nézi meg az anyagot, az sírva-zokogva dobja el a gumibotot, mikor meglátja, hogy a gyanúsított autója körül negyvenen ugrálnak, a tetején szortírozzák a jegyzőkönyveket, tapossák le a környéket - ez már a cigány-gyilkosságok nyomozásának továbbfejlesztett változata, csak itt nem hugyozták össze a nyomokat, mert két rendőrnő is ott dolgozott, előttük már mégsem vehették elő a kollégák a csúnyájukat, nem igaz?
A daliásabb időkben egy ilyen elfogásra kiment négy-öt nyomozó, megállították a delikvens kocsiját, elkérték a forgalmit, jogosítványt, majd megkérték, szálljon ki és magyarázza meg, miért nincs hátsó világítás a kocsiján, és mire rájött, hogy dehogynincs, már rajta is volt a bilincs.
Falun ezt a bevetési csoportot kerékpárral erősítették meg és a mezőőr támogatta, igaz, hogy jelen esetben is feltűntek polgárőrök, akik remekül egészítették ki a TEK robotzsaruinak látványát.


Lázár méltatja Kádár Jánost, Hollik kereszténydemokrata a baloldal fizetett ügynökeiről szónokol, akik meg akarják zavarni az ünnepet, a kormány sikert és rendet kommunikál, a TEK az izmait mutogatja, a Vezér be van szarva, hátha október 23.-án revansot akar venni valaki.
Más oka nem lehet ennek a flottatüntetésnek, más nem indokolhatja ezt a színjátékot, más nem lenne képes megszervezni az események ilyen szép láncolatát, mint az a titkosszolgálat, melyet szociopata bűnözők tartanak kézben.
Ez az egész ország lassan már nem szól semmi másról, mint a lakosság ellen folytatott pszichológiai hadviselésről, a nép megfélemlítéséről, az ellenállás kilátástalanságának bizonygatásáról, a félelem és bizalmatlanság légkörének kialakításáról.
Meg ne próbálj ellenállni, tüntetni, mert nézd meg, milyen erősek vagyunk, csupa pici Darth Vader!
Ezért robbantgatnak, ezért szaladgálnak rendőrségi harcjárművek az utakon, ezért nullázzák le az egész demokratikus médiát, küldik ügynökeiket a demokraták közé, ezért verik szét az országot.
Hajdan a nyugati államokat a Marshall-segély tette gazdaggá és erőssé, mi elszórtunk már egy osztrák Marshall-segélynyi pénzt és az ország szegényebb és élhetetlenebb, mint hajdan volt.
Itt élünk a szögesdrótok között, mindenki fél mindenkitől, az ország fél az idegenektől, legyenek azok bárkik is, a nép gyűlölködik, a gyerekeket is erre neveljük.
A Bolondok Királya fegyverkezni akar, meg be akarja vinni az iskolákba az agresszivitást és a félelmet mindentől, ami más, mint amilyenek mi vagyunk.
Márpedig a világ egyre inkább más lesz, mint mi - elszalad mellettünk és mi lemaradunk.
Versenyképesség tekintetében most éppen Botswana húzott el mellettünk...


De félre bánat, félre bú,  most siker van, elfogás van, hat háromajtós szekrény taszigálja a lépcsőn a szerencsétlen merénylőt, kishíján a földön törik ki a nyakát, mintha erőművész lenne, nem pedig egy halálra rémült fiatal idióta, az se kizárt, hogy beteg, akinek esélye, de láthatólag szándéka sincs az ellenállásra.
Látványpékség  a terrorelhárításban.
Szánalmas...

:O)))

A MI KIS REICHSTAGUNK

El Chapo - a Köpcös - elrendelte a győzelmet, ezért aztán a Párt Ökle lecsapott, mint sas a libára.
A Testőr felhívta a Gazdát és megkérdezte, hogy milyen fokú megfélemlítést rendeljen el, a válasz hallatán pedig felbőgtek a Szerv páncélozott harcjárműveinek motorjai, és a konvoj víg szirénaszóval elindult Keszthely felé, ahol a feltételezett tettes, egy volt polgármester gyermeke egy piros autóban várta őket, melynek tetejére horgászkalapot tett.
Hogy minek kellettek ehhez a páncélozott harcjárművek, jelenleg még senki sem tudja, de reggelre majd kitalálják...
Rendőrséghez közelálló források (Meleg Tégla) megszellőztették a dezinformációt,  mely szerint az elkövető szerbül kitűnően beszél, neve Mujkó  Bombic, robbanószer-kereskedelemmel és leszámolással foglalkozik, huszonöt éve él Magyarországon, az informátornak Menyét altábornagy úr mutatta be, mint használható fiatalembert, ezelőtt tizenöt évvel.
Nem csoda, hogy ezidáig nem került a Terrorvédelem látókörébe, hiszen álnevet használt, az alvilágban csak Bombásként ismerik, és ezt a nevet rettenetesen nehéz volt összefüggésbe hozni a Teréz körúti robbantóval, aki egyébként eleinte még a helyszín tekintetében is megvezette a hatóságokat.
A robbantás után a Szerv harcosainak a kiadott parancsnak megfelelően a Király utcában kellett keresni a helyszínt, erre a szervek első lépésként megszállták az Orbán teret (közterület-közterület), aztán végigrohantak a Király utcán, majd a következő napon megtalálták a két fekvőrendőrt a Teréz-körúton - innentől kezdve már lendületesen folyt a nyomozás.


Első lépésként bemutatták a nagyközönségnek a horgászkalapos képet, melyen pontosan kivehető volt a kalap márkája, az elkövető hátizsákja, csak az arca maradt rejtve, - arról csak negyvenkét közterületi kamera készített felvételt, melyeket a Rendőrség kérésének megfelelően azóta is szent ereklyeként őriznek a tulajdonosok.
Később megmutatták az elkövetőt szépségkirálynőnek, bányásznak és atombombának öltözve, a nyugdíjas öregasszonyokra való tekintettel kérték a lakosság segítségét (1015 bejelentés, ebből 1014 a szomszédokra vonatkozott...), majd tegnap kérték a vadászok segítségét is.
Rájuk azért esett választás, mert ha az elkövető az erdőben tesztelte a bombáját, akkor a vadász, ki ül csak hosszú, méla lesben észlelhette volna a hangot és adataival segíthette volna a nyomozást.
A következő lépés a horgászok bevonása lett volna a nyomozásba, és ha az se segít, akkor az Állatkertben a teve kerülhetett még képbe, az köpni szokott...
De erre nem lett végül szükség, mert az elkövető olyan hibákat követett el, melynek alapján beazonosíthatóvá vált, például beleköpött a hátizsákba, ez pedig lehetővé tette, hogy DNS mintát nyerjenek tőle.
A Szerv ravasz, mint a róka, ezért az elkövető édesanyjától szereztek be DNS azonosítására alkalmas mintát, mely kilencvenkilenc  százalékban egyezett az elkövető DNS-ével - ha belegondolunk, hogy a csimpánz és Nagyurunk génkészlete is 98 százalékban egyező, azonnal beláthatjuk, hogy innen már gyerekjáték volt a nyomozás.


Most itt vagyunk, kezünkben van az elkövető, már csak a bizonyítékok királynőjét (Visinszkíj...), a beismerő vallomást kell megszerezni, mely szerint a bomba tervét szír migráncs békaemberek adták át az elkövetőnek a Balaton partján egy csőszkunyhóban, ürgebőrbe kötve.
Az elsődleges célpont maga Nagyurunk lett volna, de őt nem könnyű eltalálni - pályafutása során beleivódott a gyors helyváltoztatás képessége, hogy erre már azok is ráfáztak, akik hajdan a Jövő Ifjú Liberálisai között keresték, mert mire megtalálták volna, már régen a Nemzeti Konzervatív Kőkorszak Párt vezére volt, és a segge is nemzeti színűre lett festve...
Itt tartunk hát most, a sebesült rendőröket így-úgy összeszerelték,  kijöhettek a kórházból, rájuk tovább már nincs szükség, Nagyurunk előtt pedig új lehetőségek nyíltak meg - megájj, megájj, kutya Szerbia!
Közben folyik a hatalmi harc, Vona táltos riszálja magát, Molnár forradalmár kezéből kivették a Népszava-kalapácsot, Gyurcsánynak szerelmet vallott Dettike, Juhász kifejtette, hogy pártja nevében az Együtt, az tulajdonképpen azt jelenti, hogy Viktorral együtt, és senki mással, mi meg vehetünk egy nagy levegőt: a robbantó őrizetben, innentől legfeljebb bankot robbantanak, az úgyis nagyobb durranás, mint ez volt.


Csak azt a szép nőt sajnálom, meg a társát, akiknek áldozatnak kellett lenni - de hát milyen favágás lenne az, ahol nem hullik a forgács - nem igaz?


:O)))

NAGYURUNK ÚJ SEREGE

A PASA PARK TERÜLETVÉDELMI EGYSÉGE

Megint bekattant Nagyurunk, ideje lenne elballagnia elemcserére, Grazba.
Most éppen rájött, hogy a Magyar Honvédség nem felel meg egy hadsereg, de még egy hadosztály kritériumainak sem, kellene vele kezdeni valamit.
Hogy miért éppen most, mikor negyed százada már mindenki tudja, hogy amit itt katonásdi néven előadnak, azt a Gumipitypang Óvoda középső csoportosaiból kiválasztott vezérkar sokkal magasabb színvonalon lenne képes prezentálni, igaz, hogy ezidáig Nagyurunk nem találkozott szembe az igazsággal.
Most - ezek szerint - feltisztulhatott a tudata két percre, így eljutott hozzá, hogy amit ő ütőképes erőnek képzel, az gyakorlatilag semmit sem ér, ha kicsit barátságtalanabbak szeretnénk lenni, azt is mondhatnánk, hogy az ország szégyene.
Tenni kell valamit, mert ez így nem mehet tovább, a haza veszélyben van!
Északról a tótok, délről az oláhok, keletről Putyin, nyugatról Brüsszel, mi meg itt állunk csupasz seggel, időnként egy kezünkön is megszámlálható griffmadarainkkal (Gripen-M - ebből az M a mutyi rövidítése...), és aggódunk, nehogy jólképzett harcosaink elfeledjék kiengedni a futóművet landolás előtt, mert hozhatjuk haza cekkerben a csúcstechnikát.
Hadrafogható harcosunk ötezer, ha van, a Honvédség ezen felüli létszámát tábornokok és az ő nappali, illetve éjszakai titkárnőik képezik, kiegészítve a jelmeztervezőkkel és a katonazenekarral.


Nem tennék összevetést a hajdani Magyar Néphadsereggel, nem szeretném, ha valaki azt gondolná, hogy nem értem a honvédelem mai filozófiáját, melyet a hajdani kisgazda politikus, Lányi Zsolt fogalmazott meg: egy szál magyar baka a szuronyával többet ér, mint az amerikai hadsereg az atomrakétáival - én szeretem a focit.
De azért az mond valamit, hogy a harckocsijaink T-72 névre hallgatnak, és mind egy-egy kannibál, ugyanis a javításukat a maradék harckocsikból kiszerelt alkatrészekkel oldja meg a Honvédség.
Szóval, volt, amikor még voltak harckocsi-hadosztályaink, fegyvernemeink, ma meg, ha azt mondják valakinek, hogy kell neked fegyver? - rávágja, hogy nem, és igaza is van.
De hát milyen világpolitikai tényező az, akinek nincs hadserege?
Ha nincs, még lehet, mondá Poci generális, és meghirdette a haderőfejlesztést, mely az ősi magyar hagyományokra épül, ötvözve a jelenlegi európai trendekkel, melyek élharcosa az örökkön győzedelmes lengyel hadsereg.
Területvédelmi egységeket fogunk felállítani, járásonként egy századot.
A katonai hírszerzés jelentései szerint Szergej Sojgu összecsinálta magát, Putyin pedig sírvafakadt, míg a kisantant országainak hadseregei hevenyészeti védelembe mentek át.
Honvédeink a határon mindkét, amerikaiak által leselejtezett Hummerünket elrettentő erőként vetették be, ez lett a csodafegyver.
Mikor harcjárművek egyenként szétbontakoztak - csavarok, kerekek, motor szépen külön-külön, nem volt katonaember, aki ne szakadt volna meg a röhögéstől.


Poci generalisszimusz nem viccel.
Kinyilvánította, hogy sorozott hadseregre nincs szükség, mert arról rossz emlékei vannak, nevezetesen amikor kilógott a laktanyából, akkor laktanyafogságot kapott, és az elhárítótiszt se értékelte sokra a buzgalmát, mellyel feltárta előtte a sorozott állomány belső életének titkait, különös tekintettel Simicska harcos rendszerellenes tevékenységére.
Marad tehát az önkéntesség.
A közmunkásokat egysoros vonalban felsorakoztatják a folyosón, hátra arcot vezényelnek nekik, majd a következő vezényszó: Aki nem akar önkéntes lenni, egy lépést előre lépj!
Így aztán a létszámhiányt felszámolván további akadálya nem lesz annak, hogy a Legfőbb Hadúr szemlét tudjon tartani csapatai felett.
Persze ellenségkép is kell egy rendes hadseregnek, ez jelenleg hiánycikk, hiszen mi békeszerető népek vagyunk, de jól gondolja meg Jordánia, ha nekünk támad.
Tudjuk mi, hogy a legfőbb veszélyt Brüsszel képezi, de jelenleg még nincs közös európai hadsereg, de már javasoltuk, hogy legyen, és akkor végre lesz ki ellen harcolni, ha megtámad bennünket, vagy mi támadjuk meg őket.


Szánalmas ez az egész, viszont vinni fogja a milliárdokat számolatlanul, az egyenruhákat majd a belügyminiszter rokonsága szabja, így a katonáink is olyan gyönyörűek lesznek, mint rendőreink...
Lehet remek fegyvereket beszerezni, természetesen a fegyverkereskedelemben is Mészáros polihisztor lesz az illetékes, ő szerzi majd be a modern hadsereg számára nélkülözhetetlen olívzöld tábori fapin@t, a sereg élelmezéséről majd gondoskodik a Bonafarm, a harcosok a legújabb technológiával készült, vízkultúrás libapárizsit ehetik két bokor és két hajrá között.
No, persze a hizlalda nem az önkéntesek étkezdéjében lesz továbbra sem, marad Felcsút mellett, Bányavölgyben, ahol Mészáros Lőrinc a mangalicabányász...
Én nem ezen a disznón csodálkozom, hanem a hívein, akik azt kapják tőle jutalmul,. amit mi büntetésből. és mégis, úgy szagolgatják ezt a szart, amit itt kormányzásnak neveznek, mintha ámbrát raktak volna az orruk elé.
Beszállnak katonásdit játszani, miközben fogalmuk sincs, hogy a tűzzel játszanak, hiszen ők fogják kiképezni a szélsőjobboldal szabadcsapatait.
Bocsáss meg nekik Urunk, nem tudják, mit csinálnak...


:O)))

LÉZENGÉS A SZABADSAJTÓ ÚTON

A kép illusztráció - így néz ki egy tüntetés, de én már a felével is elégedett lennék...
Prága, Vencel tér, 1989

Persze sokan voltunk, főleg, ha rendőr számolta: egy-kettő-három-sok...
De, ha tárgyilagosak szeretnénk lenni, hát éppenséggel tömegtüntetésnek nem volt mondható.
Mégis, minden fenntartásom dacára maximálisan tisztelem a résztvevőket, akik elmentek, mert azt gondolták, hogy jelenlétükkel a sajtószabadság és a demokrácia ügyét erősítik, még ha véleményem szerint manipulálták is őket, és a szervezők kontraproduktívvá is tették a megmozdulást.
Aki ma eljött, nem biztos, hogy 23.-án is eljön, főleg, ha feleslegesnek érzi a hőbörgést.
Tüntetni úgy lehet, ha tömegeket mozgatunk, ha nincsenek ezrek és ezrek, tízezrek, százezrek, akkor a szervezők inkább tartsanak éhségsztrájkot, egy-egy mérlegen függő ketrecben ülve a Kossuth téren.
Ott legalább lehetne látni, hogy nem csalnak, és  mire elérik az ötven kilót, addigra már ki is vívták a tömegek együttérzését.
Egy olyan esetben, mely ki kellene, hogy vívja minden magát polgárnak és demokratának tartó ember szolidaritását, tíz és tízezreknek, százezreknek kellene utcára menni ahhoz, hogy az akció elérje a célját, és a hatalom, miután összecsinálta a lába szárát, komolyan vegye a követeléseket.


Igen, követeléseket, melyeket egy tüntetés előtt meg illene fogalmazni, konkrétan és pontosan.
Például Rogánt váltsák le, Matolcsy mondjon le,  - ezek konkrét dolgok, börtönt Orbánnak - ez is konkrét, de hogy legyünk szabadok, az túl általános, különösen akkor, ha ezt az érzést soha nem tapasztalta meg a nép, amikor meg módja lett volna rá, akkor az orránál fogva vezette néhány szépreményű fiatalember, akiknek csak a lelke volt rohadt...
Az nem megy, hogy tíz éven keresztül felmásznak mindenféle tribünökre mindenféle önjelölt váteszek, zömében ugyanazok elmondják ugyanazokat a mondatokat és általánosságokat - sajtószabadságot, demokráciát, stb... - követelnek, majd hazazavarják híveiket, jobb esetben elmellőzve, hogy tudatmódosult állapotban a 3.14csába küldjék őket a tribünről.
Szép délután volt ez a mai, persze nem olyan szép, mint a hajdanvolt boldog millás időkben, amikor a tömegek még hittek abban, hogy ha ott ordítják együtt, hogy nem hagyjuk (de aztán azért persze hagytuk...), akkor változik valami.
Mikorra kiderült, hogy ez csak arra jó, hogy kiengedjük a nyomást a kuktából, addigra elfogytak a tömegek, a népek megunták, hogy semmi sem történik és ma már inkább otthon maradnak, legyen a meghirdetett megmozdulás célja bármi is.
Mondjuk, ha ugyanaz volt a cél, mint a millás tüntetéseknél, hát elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a tüntetés nem érte el a célját, a társadalmi feszültségek nem csökkentek, sőt - legfeljebb visszaigazolta a hatalom prekoncepcióját, mely szerint ez a nép felettébb ostoba és azt lehet vele csinálni, amit akarnak.
Orbán nyugodtan árulhatja tovább a gagyit, miközben a család besurranói ellopják a pénztárcádat.


Az utolsó tüntetésnek mondható tömegmegmozdulás az Opera előtti tüntetés volt, azt gondolom, a szervezők szándékain túl, hiszen a tüntetés ott is keveredett eleinte egy hatvanas évekbeli irodalmi színpad műsorával, csak éppen a magyar nácik provokációja és a felháborodás megváltoztatta a terveket és a nép elkezdte javasolni, hogy látogassuk meg az Operaházban üldögélő elitet.
Ez aztán gyors távozásra ösztökélte őket, Orbán egy alagúton át pucolt el, és valahogy nem volt túl nagy a többiek pofája sem - százezer ember felettébb meggyőző tud lenni.
De százezer ember nem fog odamenni sehova, ha nem szervezi senki a dolgot, és főleg nem, ha többen szervezik az eseményt, egymástól egy héten belül.
Márpedig itt ez történt, az ellenzék október 23.-ra szervezett tüntetést az Astoriához, majd koncepciót váltott, mint részeg a lakásajtóban ( hozd a lavórt Anyukám, hányni fogok! Kösz, már nem kell, koncepciót váltottam, beszartam...) - jelenleg a Blaha Lujza tér a helyszín, pedig az Astoria jobb lett volna - össze lehetett volna kötni egy tíz éves megemlékezéssel a Nagy Októberi Puccskísérletről - ehhez persze kellett volna némi politikai bátorság is...
Mindegy.
A lényeg az, hogy addig, ameddig a nép nem dühös és a hatalom nem retteg, a tüntetés nem tüntetés, csak egészségügyi séta.


Pedig lassan meg kellene tanulnunk ezt a műfajt is, hiszen az már kiderült, hogy ezek csak az erőből értenek.
Ha valaki erős akar lenni, akkor annak edzenie kell magát - munka nélkül nincs eredmény.
És kellenek edzők, akik tudják, hogy mit kell gyakorolni, fejleszteni, mert a sportoló is könnyen kárt tud tenni magában, ha összevissza erőlködik.
Addig kellene megtanulnunk, míg még módunk van rá.


Neki kellene kezdeni...

:O)))

A NÉPSZAVA - ISTEN SZAVA

Nos, hát akkor elért idáig is a fülkeforradalom.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere precíz rendszer, nem hagyja, hogy ha Nagyurunk egyszer elkezd a zavarosban halászni, akármelyik halacska megbújhasson a meder alján.
A módszer másnak tűnik, mint a Népszabadság esetében, itt nem azonnali kivégzésről van szó, de a dolog végső kifutása számomra nem kérdéses: 2018-ig el kell tűnnie a média-palettáról, még akkor is, ha patinásabb mint a magát középre pozicionálni igyekvő, mértékadó balközép napilap volt.
Nem az ő hibájuk, hogy az attrakció nem sikerült, a külső körülmények voltak kedvezőtlenek, hiszen nem nagyon lehet túlzott mértéktartással írni a demokrácia szétveréséről és a mindent felzabáló korrupcióról, a maffiáról.
Így aztán ha szándékos volt, ha nem, tartalmukban demokrata és baloldali írások születtek. A cégérre lehet bármit írni, egy bolt jellege úgyis az áru mibenlétén dől el.
Ki lehet írni egy boltra, amelyik diktatúrát árul, hogy demokrácia-bolt, egy újságra is, hogy mértéktartó, ha a valóságról írva nem tudnak a munkatársai másról írni, csak a felháborító, pimasz, mértéktelen rablásokról, az elit adóbefizetéseid feletti marakodásáról.
No, de ennek vége, a Népszabadság befejezte a kötéltáncot, elteheti a colstokot, mellyel a két politikai oldaltól való távolságot méricskélte, ment a levesbe, mert a hatalom számára kevés volt a tárgyilagosság bizonyítása, ennek az embernek a teljes behódolás és céljai gátlástalan szolgálata kell.
Neki nem Murányi Andrások kellenek - ha már András, legyen Bencsik!


A Népszavával még ennyit sem kell bíbelődni, hiszen - noha nem szélsőséges, de egyértelműen baloldali napilap, és hogy a jelenidejű fogalmazás helytálló-e, az majd csak hétfőn derül ki.
Eladják ugyanis a Népszava kiadói jogát, aztán az új tulajdonos majd eldönti, hogy ki maradhat a szerkesztőség tagjai közül és ki nem, mint ahogy eldönti majd a lap jellegét és - politikai napilapról lévén szó - a lap politikai irányvonalát is.
Lehet, meg se kell szüntetni, hiszen a lap olvasói bánatos nyuggerek, akik boldogan beszopták a rezsicsökkentést, meg a migránsozást is, hát miért ne szopnák be Kelemen Annácska sztár-allűrjeit?
Majd kicsit elmegy a lap a bulvár felé, az olvasói véleményeket kicsit megszűri majd az új szerkesztőség, a politikai hírek részére pedig találnak majd új szerkesztőt, hiszen a TV2-nél is találtak alkalmas személyt, ha jól belegondolunk.
A lap elbulvárosítása csak opció.
Nekem azért jutott eszembe, mert a lap új gazdája a Marquard Média lesz, melynek portfóliójába - Playboy, Eva, Joy - parádésan beleillik a vérproli Népszava, melyet ugyan beültethetnek fodrászhoz, jöhet a manikűr-pedikűr-walkűr, pipiskedhet ezután mint Rogán Cili a helikopteren, de ez se mossa le soha róla, hogy ez a lap a kelkáposzta és macskahúgy szagú lépcsőházak kérges kezű népének lapja.
Kár érte.


Az ügymenet meggyorsítása érdekében a lap főszerkesztőjét majd meggyőzik, hogy értékes tanácsaival két-három évig segítenie kell a lap újrapozicionálását, de a többiek közül a nevesebbek sok jóra nem számíthatnak, hiszen öreg kutyáknak már nehéz új kunsztokat tanítani, és lehet, néhányan nem is akarnak már beülni mindenféle iskolapadokba.
Van ugyan az a pénz, amiért korpás lesz az ember haja, de vannak azért emberek, akik nem hajlandók a legfelségesebb segg termékéből készült hajpakolást magukra kenni - majd írnak reklám-versikéket, úgyis haladunk Horthy rendszerének rehabilitálása felé.
A jelenlegi változásokkal a hatalom a napilapokat magáévá tette, most rágyújt és kicsit piheg, aztán jöhetnek a hetilapok, 168 óra, MANCS és kész a mű az alkotó pihenhet.
A Klubrádiót  némi frekvencia-korrekcióval kézben lehet tartani, az ATV pedig, mint egy történelmi egyház televíziója kihajít egy-két izgágát, Kálmán Olgát, Rónai Egont, aztán legfeljebb lesz vidám hétfő-kedd, szerda-csütörtök, péntek és szombat is, továbbá Havas Henrik is kap új műsort Zavaros Értékrend, esetleg Henrik Hülyéskedik címmel.
Ő már volt államtitkár is, majd kinevezik címzetes egyetemi tanárrá és felkérik, hogy hajtson végre viviszekciót Gyurcsányon - ha közben levág belőle úgy egy métert, talán a kisebbségi érzése is enyhül vele szemben... 


Imigyen hát be lesz fejezve a Nagy Mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen, de meg is érdemli.
A baloldal atomjaira verve, az ötödik hadoszlop serényen teszi a dolgát - mi  is megérdemeljük őket.
Legutóbbi attrakciónk Szigetvári Viktor nagyjelenete, aki kijelentette, hogy pártja nem vesz részt a demokraták október 23.-i közös tüntetésén.
Adná az ég, hogy a többin se venne részt.
Szigetvári szakképzettsége politológus, szakdolgozatának konzulense Navracsics volt,  aztán dolgozott Medgyessynek, Gyurcsánynak, Bajnainak, de mostanra megutálta az MSZP-t meg a DK-t is.
A saját pártjában a viccpárt felépítésének folyamatát modellezi, egészségére, csak a demokraták ne engedjék, hogy beleszóljon az ügymenetbe, hiszen ő az a rabbi, akinek tanácsai nyomán az összes létező libák megdöglöttek már.
Hagyni kellene az ilyen önjelölt váteszeket a hervadásba, úgysem azon a húsz emberen múlik a választás, akik az ő híveik, és ha megjelennek akárhol is egy demokrata rendezvényen, hát rájuk kell küldeni Fodor Gábort, játsszanak együtt homokba pipiskét.
Az ilyen emberek csak kárt okoznak.


Még szerencse, hogy erről - demokrata média híján - senki sem fog tudni.


:O)))