2010. május 19., szerda

ELŐBB...

Előbb a közrendet kell helyreállítani és a gazdaságot átalakítani, aztán jöhet az alkotmányozás.
Merthogy a kétharmad birtokában jó lett volna ugyan Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakulni, de erre most az említett területek állapota miatt nincs lehetőség, mondta a Vezér.
Orbán persze szokás szerint hazudik, - a közbiztonság valamennyi mutatója jobb az európai átlagnál, a gazdaság pedig köszöni, jól van, halad Orbán nélkül is a maga útján - rendezett költségvetéssel a háttérben.
Ezektől aztán lehetne alkotmányozni rogyásig.
Hiszen enni kell, alkotmányozni muszáj, hogy a közismert népi bölcsességet idézzük kissé pongyolán.
Merthogy - Orbán szerint -  "Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt."
Nagy félve és igen halkan kérdezném meg: miért nem?
Miért nem jobb  egy hetven éven keresztül alakított, kiérlelt jogszabály mint egy frissen barkácsolt, még ha a háttérben a magyar jogelmélet olyan gigászai állnak is, mint Orbán,  Balsai vagy Répássy?
Ebben az 1949-es jogszabályban és a mai Alkotmányban ma már talán csak a megnevezése közös, és amúgy egészen használhatónak tünne, ha nem köpnék arcon naponta szellemét és betűjét alkalmazói.
Értelmesebb tájakon a stabilitás és a tradició is érték, bírósági ítéletekben hivatkoznak többszáz éves jogszabályokra és precedensekre, mi meg olyanok vagyunk, mint az az ember, aki eredeti biedermeier bútorokat örököl de lomtalanításnál kihajigálja őket és elrohan az IKEÁ-ba dobozolt bútorokat venni helyette... 
Senki, még az ellenségeim sem vádolhatnak azzal, hogy Köztársasági Elnök Úr ájult tisztelője lennék, de most azért be kell valljam, megtörtént az elképzelhetetlen: egyetértek vele.
A Köztársasági Elnök szerint ma minden problémát meg lehet oldani alkotmányos módon, az alkotmányosság pedig nem gátja, hanem alapja a változásoknak.
De - lássuk be - ez a mai ez nem egy jó alkotmányosság.
Merthogy milyen a jó alkotmányosság?
Nem fogja senki kitalálni, míg meg nem mondja neki Orbán, de ő természetesen nem fosztja  meg  alattvalóit bölcsességétől: a jó alkotmány forradalmi!
És aki azt gondolja, hogy tréfál, vagy a sajtó figyelmét akarja ezen a módon magára irányítani, az téved, mondta.
Én is azt gondolom, hogy ezt a baromságot komolyan gondolja, végtére is sok feladat vár még erre a kilátásba helyezett új törvényre, - még a leányági örökösödés kérdése sincs megnyugtatóan rendezve, ugye, és nincs alkotmányba iktatva pl. a dolomitbányák örökös adómentessége sem.
Ezután vezérünk forradalmi jelentőségű fejtegetésekbe kezdett, melyek perspektívában megújíthatják az állam és jogelméletet, új irányt szabhatnak a tudomány eme eddig elhanyagolt. ámde most Vezérünk által felkarolt területének.
Megtudhattuk, hogy  amikor forradalomról beszél egy politikus, a hallgatóságnak nemcsak a "vér szagát" kell éreznie, érdemes a változás mélységének, lehetőségeinek mértékegységére gondolnia - hívta fel a figyelmet.
Mit mondjak, - én eddig sem a vér szagát éreztem, mikor a forradalomról szóló primitív fejtegetéseit hallgattam, és tekintsen el attól az olvasó, hogy ecseteljem azt a szagot, mely Orbán beszédeiből megcsapja orrunkat.
Emellett a mélység és a lehetőség  mértékegysége engem is érdekelne, kár, hogy ezt a forradalmi felfedezést nem osztotta meg velünk.
Mindíg elcsodálkozom, hogy ezeket a zavaros idiótaságokat miért hallgatja ájult csodálattal lelkes népe? - fel nem foghatom...
A miniszterelnök-jelölt szerint a forradalom azt jelenti, hogy olyan változtatásra adódik lehetőség, amelyekre korábban csak utcai nyomásgyakorlás eredményeképpen volt lehetőség.
"Egy demokrata vallomása" címmel lehetne kiadni ezt majdan megjelentetendő aranykötésű művei sorában, - a honoráriumot természetesen egy nagycsaládos támogatására fogja felajánlani...
Erre a "korább"-ra még elég jól emlékszem, - nekem ugyan az, amit ő utcai nyomásgyakorlásnak nevez az a csőcselék randalírozásának és a főváros szétverésének tünt, de ki tudja, - lehet, hogy ma már máshogy volt...
Eléggé körmönfontan sajnálkozik azon, hogy hiába volt a randalír, csak ki kellett várnia az alkotmányos lehetőséget kormányrakerüléséhez.
Szerinte az a mai helyzet különlegessége, hogy a magyarok nem az utcán kényszerítették ki a mély változás lehetőségét, hanem alkotmányos keretek fenntartásával, de "ettől még ez forradalom és így is kell rá tekinteni".
Beteg ember zavaros gondolatai.
Hol itt a forradalom?
Megváltozik a magántulajdon alapján álló parlamentáris berendezkedés?
Ugyan kérem, - Orbán legfeljebb szeretné annak látni, de a mai helyzet nem forradalmi, mint ahogy felizgatott csőcseléke sem forradalmárok, hanem futballhuligánok és adrenalintúristák szánalmas gyülekezete, akikkel szerencsésebb országokban egyetlen épeszű politikus se vállalna közösséget.
Ilyenkor derül ki világosan, hogy mit is gondolt valójában a törvényességről, a demokrácia mibenlétéről akkor, mikor az utcán tombolt a csőcselék - bár akkor sunyi módon csak a háttérből hergelt és bíztatta őket.
Ilyenkor derül ki világosan, hogy mit várhatunk tőle, ha majd vad alkotmányozásba kezd.
Merthogy nem buta, tudja jól, hogy a sorrendeket nem szabad felcserélni.
Először át kell fazonírozni az államot a saját szája íze szerint, meg kell teremteni teljhatalmának intézményrendszerét és majd, amikor már minden demokratikus intézmény be lesz darálva és minden döntési lehtőség centralizálva lesz,. akkor oda lehet dobni a népnek az alkotmányozás gumicsontját: babázzanak vele.
Most fontosabb dolgok vannak soron: például megyei kormányhivatalokat kell létrehozni, melyek élén a prefektu az állam megbízottja áll, akit - gondolom - a miniszterelnök nevez majd ki és aki maga alá szervezi az egész állami  intézményrendszert az adóhivatal és a rendőrség kivételével.- azok országos hatáskörben maradnak, biztos, ami biztos.
Jobb egy nagy pénzeszsák az én hálószobámban, mint húsz kicsi mások kezében, ez kétségtelen.
Elmerenghetünk ezután az önkormányzatiság mibenlétén, ejthetünk egy könnyet a regionális szervezeti modell sírja felett, elspekulálhatunk, hogy miért is kell a régiók Európájában nekünk a már évszázadok óta csak a haladás kerékkötőjének számító vármegyerendszert favorizálnunk, de felesleges, - itten elnöki rendszer lesz és punktum.
Akkor is az lesz, ha mondjuk addigra tele lesz a nép hócipője Orbánnal és az új alkotmányt jóváhagyó, ma kikerülhetetlennek tünő népszavazáson nem szavazza meg a Horthyét idéző hatalommal rendelkező Köztársasági Elnöki intézmény bevezetését
Legfejebb majd Örökös Miniszterelnöknek fogják hívni azt, aki a szépen meggründolt új államszervezet hatalmi piramisának csúcsán fog üldögélni, minimum hat évre választva, - nézegethetjük azt az okos képét egy darabig, attól tartok...
Ha legalább úgy nézne ki, mint mint Sophia Loren fénykorában, dehát...
Van itt egy kép róla is, legyen valami, ami tetszik is nekünk...
:O)))

Nincsenek megjegyzések: