2010. május 6., csütörtök

GYURCSÁNY RÖPIRATÁHOZ. A BALOLDAL ELSŐ NÉGY ÉVE.

Hadd szögezzem le mindjárt az elején, hogy kedvelem Gyurcsányt.
Kevés számú európai mércével is elfogadható politikusaink egyikének tartom, és tán az egyetlennek, aki alkalmas arra, hogy a magyar baloldalt a kor követelményeihez igazítsa.
Ennek dacára van néhány észrevételem az elemzéshez.
Röpirata elején Medgyessy kormányzását értékelve nekem roppant hiányzik annak a ténynek említése, hogy a kormányfővé választást követően jutott csak a társadalom tudomására D-209 titkosszolgálati szerepe, - ennek nagy szerepe volt abban, hogy a társadalom bizalma megrendült a szocialistákban.
Egyrészt ez az eljárás a koalíciós partnert lehetetlen helyzetbe hozta, és bár nagynehezen le lehetett tuszkolni a torkukon a békát, de megmérgezte az együttműködést, alapvető elveikben sértette őket.
Másrészt meg ebben is megmutatkozott a szocialista párt káderügyekben folytatott örök szerencsétlenkedése.
Az azért az még egy elkötelezett szimpatizáns számára sem fogadható el könnyen, hogy egy pufajkást egy titkosszolgálati és az elmúlt rendszerhez erősen kötődő múlttal rendelkező ember kövessen a miniszterelnöki székben, - a társadalom jelentős része számára pedig egyenesen elfogadhatatlan.
Hornnal nem volt ilyen tekintetben probléma, mindenki tudta róla, hogy ki ő és ő sem tagadta a múltját, de Medgyessy esetében a nép úgy érezte - és valljuk be, nem alaptalanul - becsapták.
Olyan kommunikációs előnyt sikerült ezzel a Fidesz kezébe adni, amit aztán a későbbiekben nehezen lehetett ellensúlyozni.
Ha abból indulunk ki, hogy egy miniszterelnöknek egész kormányzása alatt bizonyos szinten fenn kell tartania politikai támogatottsága mellett kormánya társadalmi támogatottságát is, akkor beláthatjuk, hogy már a személy kiválasztása sem volt túl szerencsés.
A botrány kipattanása után hozott népszerűség-hajhászó intézkedések ugyan hoztak átmeneti sikereket, de ennek rettenetes lett az ára.
Az akkori kedvezményezettek zöme ma a Fidesz táborából ócsárolja a szocialistákat, - mint tudjuk, a hála nem politikai kategória.
Jó lenne tudni azt is, hogy ezekről a lépésekről mi volt akkortájt Gyurcsány Ferenc véleménye, volt e része ezekben a döntésekben.
Medgyessy kívülről egészen úgy nézett ki, mint egy úriember, de ebben is tévedtünk, ez ma már tisztán látszik.
A Gyurcsány-kormány időszakából a határon túli magyarok állampolgárságára vonatkozó népszavazás értékelésével nem nagyon lehet egyetérteni.
A korabeli politikai döntést megalapozó vélemény nem a társadalom szemszögéből, hanem a két tábor szembenállásából értelmezte a problémát.
Márpedig itt nem az lett volna a kérdés, hogy mit szól a szocialisták véleményéhez Orbán Viktor, hanem az, hogy mit szólnak hozzá azok az emberek – a választók többsége - akik nem a fejükkel, hanem a szívükkel gondolkodnak, és mit szól hozzá a határon túli magyarság.
Tán többre mentünk volna, ha lelkesen ráfordulunk az ötletre, és vadul támogatjuk, majd a törvényjavaslatba beépítjük azokat a garanciákat, melyek kizárják, hogy a más államokban adózó állampolgárok a mi adóforintjainkból gazdagodjanak, vagy beleszólhassanak a választásokba.
A köztársasági elnökválasztás kudarca pedig egyátalán nem volt váratlan, - ismerve Szili konok butaságát és a szabaddemokraták végtelen agresszivitását a vereség kódolva volt.
Emígyen hát nagy igazság volt abban, amit Gyurcsány Őszödön mondott: a szarból hozták vissza a választást.
Méghozzá bravúrosan, a szocialistáktól szokatlan szervezettséggel, odafigyelve arra, ami az átlagembernek oly fontos, - az érzelmekre.
Aki kint volt az Andrássy úton a kampányzáró naggyűlésen, az soha nem felejti el a hangulatát, hitet és erőt adott, erőt mutatott, lelkesedést és együttműködést váltott ki.
Erről sem ír Gyurcsány, pedig a szocialisták politikai munkájának ez az egyik leggyengébb pontja.
Képtelenek választóik érzelmeire hatni, pedig az emberek igénylik ezt, igénylik a magasztos eszméket, igénylik a lelkesítő szónoklatokat és igénylik a közösséget, melyhez tartozni erőt és büszkeséget ad.
Még a legegyszerűbb dolgokat sem alkalmazzák, amelyek erősíthetik a csoport-tudatot, - egyszerűen nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
A másik hiányosság, amit a szocialisták büszkén a magukénak mondhatnak, az a kommunikációs tehetségtelenség.
Ez a párt semmit nem tud közérthetően és hitelesen elmondani, a legprimitívebb hazudozással szemben sem tud fellépni, állandóan védekező alapállásból kommunikál.
Ezt is a röpirat hibájának tartom, - sehol nem kerül benne szóba, de úgy vélem, hogy a vereségünk elsősorban kommunikációs vereség.
A kor, melyben élünk a kommunikáció kora, - egyszer tán úgy fogják emlegetni, hogy a Nagy Kommunikációs Forradalom, és nagyon szomorú, hogy ezt az e-analfabéta Orbán felismerte, Gyurcsány meg nem.
Korunk embere nem a mélyenszántó elmélkedők közé tartozik, ő klipeken nevelkedett, kétsoros üzenetekre szocializálódott, felületes és érzelemorientált választópolgár, akihez soha nem jut el egy ilyen röpirat.
Őt is ki kellene szolgálni…


:O)))





Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések: