2010. május 23., vasárnap

ISTEN KERESZTNEVE...

Új társadalmi szerződést kíván kötni programjának tanúsága szerint leendő Urunk és Parancsolónk.
Kissé érdekes ugyan egy jogvégzett embertől az olyan törekvés, hogy két fél között a szerződést egyoldalú aktussal kívánja létrehozni, - szerződtünk, oszt kuss, az ellenvéleményeket majd meghallgatják a helyetteseim... - de lássuk be, nem ez az egyetlen, a jogelméletet alapjaiban megreformáló elképzelése korunk Werbőczyjének.
A társadalmi szerződés a nép és a hatalmon lévők között jön létre, a nép e szerződés szerint lemond veleszületett jogai egy részéről a hatalmat gyakorlók javára, de nem mond le a hatalmon lévők ellenőrzéséről.
 „Semmis és önmagának mond ellent az az egyezmény, mely egyfelől korlátlan hatalmat, másfelől feltétlen engedelmességet ír elő.” - ezt talán fel is írhatná Orbán irodája falára, közvetlenül a három harmad alá...
Aztán az ember, aki soha nem hazudott idejét látja véget vetni ennek a tarthatatlan állapotnak és azt írja: 2010 tavaszán a rendszerváltás óta először kapott egyetlen politikai erő alkotmányozó erejű demokratikus felhatalmazást Magyarországon.
Szerintem - pontosabban szerinte - a Fidesz és a Kereszténydemokraták választási szövetséget alkottak, de külön frakciójuk van, tehát kvázi koalíció került választási győzelmükkel kormányra, hogy most a többi párt-absnicliről ne is beszéljünk.
Absnicli egyébként a csemegepultban a leszeletelt szalámivégek neve a szakzsargonban...
Nomármost olyan eset azért akadt már az említett időszakban, amikor két párt alkotta koalíció megszerezte a kétharmados többséget, de azok akkor nem verték a mellüket két féltéglával, hogy alkotmányozó erejű demokratikus felhartalmazást kaptak, hanem minden kényszertől mentesen négyötödös szavazatarányt állapítottak meg az alkotmány módosításának előfeltételeként.
Aztán azt is meg kell tudnunk, hogy véget ért az átmenet korszaka (v.ö: Ceausescu: felépítettük a szocializmust, innentől kezdve a kommunizmust építjük...), vége a megosztottságnak, és a szavazófülkékből kihallatszott az Aurora ágyúinak döreje.
Azt is megtudhatjuk, hogy hősünk arra kapott felhatalmazást, hogy demokratikus eszközökkel forradalmárkodjon, - gondolom ennek lehet első lépése az államhatalmi szervek maga alá kaparása, nehogy véletlenül ott álljon ágaskodó forradalmi hevülettel, de fegyverek nélkül.
Igaz ugyan, hogy a választók azt azért nem tudták, hogy kétezer adórendőrt akar a nyakukba szabadítani, a köztisztviselők sem tudták, hogy a forradalom abban manifesztálódik, hogy elveszik tőlük a köztisztviselői kedvezmények jelentős részét, dehát, miként a másik nagy forradalmártól, bizonyos Dzsugasvilitől tudjuk: ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.
Márpedig itten forradalmi favágás folyik, senkinek ne legyen kétsége.
A választásokkal - írja - "az ország állampolgárai visszaszerezték az önrendelkezés képességét..."
Namármost ha ez nem volt nekik, akkor nem választhatták volna a Vezért és Családját, mert akkor más rendelkezett volnahelyettük, ha meg önrendelkezésileg rendben volt az ország, akkor nem kellett semmit visszaszerezni, legfeljebb élni vele, - ez egyébként hibátlanul, habár - be kell valljam - nagy szomorúságomra megtörtént.
Vezérünk gondolkodása sajnos kicsit zavaros, de ne reklamáljunk, - mindenki azt kapja, amit érdemel, minket vele tüntetett ki a karmánk...
Innentől kezdve ismét a projekció szép példáját kapjuk, - mindazokat a bűnöket, melyeket az ország ellen elkövetett - "szembefordította egymással a társadalom tagjait, csoportjait. A fiatal korosztályokat az idősekkel, a munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal" - leírja, majd ugyanazzal a mozdulattal mindjárt politikai ellenfelei nyakába is varrja.
Ezek a tünetek egyébként ma már gyógyszeresen eléggé szépen karbantarthatók lennének, - saját maga ellen elkövetett bűn ezt elhanyagolni...
Aztán néhány oldalon - mint kormányprogram - elődjét szidja meglehetősen sokat hazudozva közben és igen vehemensen, - nehezen nyeli le a mi kedvencünk, hogy nyolc évet volt kénytelen távollenni a hatalomtól.
Kissé olyannak tünik ezenközben, mint a nemi erőszaktevő, aki méltatlankodik, mert az áldozat ellenállt...
A fejezet további részeiben részünk van némi moralizálgatásban, megosztja velünk néhány téveseszméjét, köztük azt, mely szerint a Fidesz és csatlósa alkotmányozásra kapott volna felhatalmazást, majd kijelöli, hogy merre van az arra és szájkarate szinten mindent megold.
Mert a megoldani való rengeteg, hiszen az elmúlt nyolc év bűnös és stb. stb... - ezért hát ő majd... ő majd... - szóval majd történni fog valami, de az aztán kézenfogva a társadalom tagjaival, rendőrrel és bűnözővel, orvossal és beteggel a Nagy Nemzeti Nagyotmondás jegyében.
Isten uralma alatt természetesen.
Kereszneve Viktor...
:O))))

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

írásod (hivatkozással) átemeltem a Népszabadság Nolblog oldalára.

PuPu írta...

Nem arathatott valami nagy tetszést a szerkesztőnél, de nehéz is a kötéltáncos élete, nem vitás...
:O))))

Névtelen írta...

Hát, valóban gyenge írás, nincs mit szépíteni rajta... :) Nincs benne elég orbánozós jelző (bár, ez az "Urunk és Parancsolónk" nem rossz, valamint a "forradalmárkodjon" is ígéretesnek tünik.) Ezeket tessék minél többször leírni, a jónépnek ez kell! :P

PuPu írta...

Köszönöm, -azért nem hagyom abba...
Arra építek, hogy ha Isten akarja, akkor a kapanyél ios elsülhet, Viktor pedigt köztudottan népboldogító tipus, - egyszer majdcsak én is sorrakerülök!
:O)))))