2010. május 1., szombat

NINCS MIT ÜNNEPELNI?...


Nem ünnepel ma a LIGA szakszervezet.
Nem javult a dolgozók helyzete, így szervezetük nem "sörvirslizik" a volt vagy leendő kormánnyal május elsején, a Munka ünnepén, állítják közleményükben.
Nem az első eset, hogy Gaskóék félrelértenek/félreértelmeznek valamit.
Ezt hol tudatosan, hol a fejükben lötyögő ideológiai zűrzavar miatt teszik, azt hiszem, hogy most ez utóbbi esetnek lehetünk tanúi, habár azért egy kis visszamutogatás is jóleshet nekik ősellenségükre, a szocialista kormányra.
Talán szögezzük le: május elseje nem az állam által biztosított jólét ünnepe, nem is az életkörülmények javulásának ünnepe, - ez a nap a munkásosztály szolidarításnak napja,  a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt hivatalos állami szabadnap, melyen a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat ünneplik azok, akik azokat kivívták.
Ha a LIGA úgy érzi, hogy ők semmit sem vívtak ki és nem is szándékoznak ilyet tenni, akkor persze jogos távolmaaradásuk az ünneptől, habár állítólag ma felépítették a munkavállalói terhek piramisát.
Lehet, jobban járunk, ha az év maradék 364 napján annak lebontásán fáradoztak volna az Orbánnak való csicskázás helyett.
Egyébként is szánalmas ma a szakszervezetek állapota, ennél még szépemlékű Brutyó elvtárs idejében is jobb volt a helyzet.
A pártállami időkben a szakszervezetek legalább részesei voltak a döntési folyamatoknak, a döntések előkészítésében törvény által biztosított szerepük volt, s habár vagy figyelembe vették a javaslataikat vagy nem, de legalább hallathatták a hangjukat.
Ugyan már akkor is az volt a nép véleménye, hogy a világon három teljesen felesleges dolog van: a férfiak csöcse, a pápa pöcse meg a szaxervezet, de a helyzet azóta csak romlott.
Szakszervezet ma ugyanis gyakorlatilag nincsMagyarországon.
Vannak szakszervezeti funkcionáriusok, vannak itt-ott, - főként a döglődő állami mammutoknál - tagok is, de markáns munkavállalói érdekképviselet a versenyszférában gyakorlatilag nincs.
Legfeljebb az olyan ripacsok neve ismert, mint Gaskó vagy az alig  néhány száz tagot képviselő, de jó érdekérvényesítő képességű szervezettel rendelkező Borsik.
Aki ezt nem hiszi el, az állítsa meg környezetében az első szembejövő tíz embert, és kérdezze meg tőle a legnagyobb magyar szakszervezeti tömörülés vezetőjének nevét, - csodálkoznék, ha tízből kettő kapásból rávágná Pataky Péter nevét.
Szégyen ez a szakszervezetekre  és szégyen az egész magyar baloldalra nézve.
A szakszervezet alapvetően baloldali műfaj, a szervezetek nemegyszer erősen kötődnek egy-egy baloldali párthoz, - Magyarország - úgy tünik - ebben is kivétel.
Nálunk jelenleg kétféle szakszervezet létezik: az egyik a jobboldal  milliós fizetésű vezetők által manipulált politikai segédcsapata, a másik típus meg a terepszínű szakszervezeti bürokraták megélhetését biztosító háttérintézmény.
Ha véletlen - üdítő kivételként - feltünik valaki, aki mondjuk egy multinál szeretne szakszervezeti munkát végezni, azt sebesen világgá zavarják, és ha valamire nem számíthat, akkor arra biztosan nem, hogy majd a szakszervezeti  szolidarítás pajzsot tart elé.
Tulajdonképpen ebbe a helyzetbe már beletörődött a társadalom, de azt gondolom, hogy ez azért így nem helyes.
Úgy vélem, hogy ma a szocialistáknak a szakszervezetekben markánsan jelen kellene lenniük és részt kellene venni a munkavállalói érdekekért vívott harc szervezésében, irányításában.
Persze nem könnyű a helyzet, mert a szakszervezetek a nagyüzemi munkásságra lettek optimalizálva, ma meg több a műköröm-építő mint a hídépítő munkás, de ha ez a helyzet, hát ehhez kell alkalmazkodni és a szocialistáknak ehhez kell ideológiai hátteret adni.
Aztán ha majd együttesen sikerül eredményeket elérni, akkor majd lehet talán együtt ünnepelni, - tán még a LIGA szakszervezettel együtt is...
:O)))

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

"PuPu úr"!
Tegnap reggel idéztek az Ön blogjából az m1-en.
Hírös ember lett.

PuPu írta...

Csak nem?
Most cserélhetem ki az ingeim egyel nagyobb gallérszámúra...
Mi tetszett a közszolgálatnak?
:O))))