2010. május 27., csütörtök

VÁNDORCIRKUSZ...

Mint a jó tyúk, - minden napra egy tojás...
Kétségtelen, ehhez nagyon ért a Fidesz, Orbán terelgeti népét fel-le, ad nekik elfoglaltságot.
Mint hajdan a katonaságnál, - ha nem tevékenykedett a katona, akkor ráért hülyeségeken törni a fejét és mindenféle fegyelmezetlenségekkel tölteni az idejét, - ezért aztán kihordta, amit előzőleg behordott és felhordta, amit lehordott, viszont ezt futólépésben és többször megismételve tette, nehogy elfelejtse.
Orbán valószínűleg soha nem felejti el azokat a szép éveket, mikor angyalbőrben kísérte figyelemmel társai ideológiai fejlődését, és a módszerek is mély nyomokat hagyhattak fogékony lelkén, tovább csiszolva az otthonról hozott csend-rend-fegyelem szentháromságot, mely olyan számára, mint Torgyánnak az Isten-haza-család, - csak sokkal hatékonyabb...
A hét végén lesz az Úr mennybemenetelének ünnepsége a Parlament előtt.
Mint tudjuk, ez örömünnep lesz, mindenki vidulhat kedvére, lehet csápolni, lehet könnybelábadt szemekkel ütemesen ordítani a Vik-tor-vik-tort, a jó társaságban bátran lehet szidni a komcsikat és a közvetlen környezet gyors szemrevételezése után még némi cigányozás meg zsidózás is belefér, - a tér maga lesz a jobber boldogság, a megdicsőülés boldog fészke.
De nem addig a'!
Az élet nem habostorta mint tudjuk, és ez az ország nem a gyermeteg viháncolásra lett optimalizálva, a bú, a bánat, a könnyek és siralmak hazája ez a lángoktól ölelt kicsi kis ország, ez a maradék-paradicsom, hát akkor most merítkezzünk meg a fájdalomban - úgyis ez áll a magyar néplélekhez közel, - tartsunk Trianon-emlékünnepséget.
Jövő héten pénteken lesz megejtve a felemelő aktus, addig kell  türelmetlenül várnunk még arra, hogy a szomszédos országok közül amelyiket még nem haragítottunk magunkra, azzal most megtegyük.
Szép rendezvény lesz, - hétfőn szavaz az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatról, majd pénteken - a parlamenti trianoni emlékülés után - a Szent István Bazilikában ökumenikus istentiszteletet lesz.

Maga az ülés délután fél ötkor kezdődik, köszöntőt mond Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke, majd ezt Sólyom László köztársasági elnök beszéde követi.
Ezután - hátha addigra valaki elfeledte volna, hogy mit szavazott meg hétfőn - a házelnök felolvassa a tanúságtételről szóló törvényt.
A tervek szerint az emlékülésen felszólal Német László nagybecskereki megyéspüspök is, az ünnepi ülés után a Bazilikában pedig a történelmi egyházak képviselői mondanak beszédet.
Úgy hiányzott nekünk ez a püspök, mint egy falat kenyér, mint ahogy a kollektív istentisztelet is, - a modern állam megteremtésének orbáni útján dicső mérföldkő ez, - örvendjünk felebarátaim!
Trianon persze tagadhatatlanul nehéz problémája a magyar társadalomnak - soha nem lett kibeszélve rendesen, és ahogy elnézegetem az előkészületeket, most sem lesz.
Kár, mert komoly, okos érvekkel talán el lehetne fogadtatni a magyar társadalommal, hogy ami nekünk tragédia volt, az a hajdani Magyarország területén élő nemzetiségeknek maga volt a szabadság és ősi igazságuk kivívása.
Valahogy el kellene juttatni a magyarok eszéhez, hogy a Trianon előtti Magyarország magyar nemzetiségű  lakosainak száma alacsonyabb volt, mint a különféle nemzetiségeké, és lehetne esetleg arról is beszélni, hogy a nemzet hajdani vezetése rengeteg hibát követett el, melyek oda vezettek, hogy az I. Világháború végére senkinek nem lett vonzó egy országban élni velünk.
Hajdan a helyzet más volt, - az élet nem nemzetállami keretekben szerveződött, nem az ország, hanem az uralkodó volt a szuverén, mindenki az ő alattvalója volt és a nemes lehetett oláh, tót vagy horvát, mind magyar nemes volt.
Mint ahogy a jobbágy, majd a zsellér is, de ettől még élhetett benne a vágy arra, hogy saját országában saját nyelvén dícsérhesse az Úrat, hogy költői legyek...
Természetesen ettől még Trianon egy vesztes háborút lezáró diktátum volt, ahol mi a vesztesek,  nemzetiségeink meg a győztesek oldalán találták magukat, és ez meg is jelent a háborút lezáró konkrét döntésekben.
Ami roppant méltánytalan, az az egy tömbben élő magyarok más államok fennhatósága alá helyezése volt, de a történelem - és benne a saját hibáink úgy hozták, hogy ennek korrekcióját egy másik vesztett háborúban való részvételünkkel lehetetlenné tettük.
Bármennyire fáj is a kialakult helyzet, nem lehet elvitatni a nemzetek önrendelkezési jogát.
Trianont jobboldali barátaink szeretik Károlyi és a komcsik nyakába varrni, jóllehet ők már csak a kárügyintézők voltak, az elszakadási  folyamatok már a XIX. században elkezdődtek.
Nemességünk, Kossuth, majd a milleniumi kor uralkodó osztályai folyamatosan rossz válaszokat adtak az egyre több problémát okozó nemzetiségi kérdésre, - Kossuth is csak bukása után próbált korrigálni, de akkor már késő volt.
A magyar gőg és a magyar szupremáciára való irreális törekvés még olyan korszerű törekvéseket is meghiúsított, mint I. Ferenc József konföderációs államának tervét, mely ha megvalósul, talán más utat szabhatott volna történelmünknek.
A döntés persze rengeteg egyéni sérelemmel és tragédiával járt, ősi földjükről elűzött családok éltek évekig vagonokban a budapesti pályaudvarokon, vagyonok maradtak az utódállamok területén, emberek tízezrei váltak a szó szoros értelmében véve földönfutókká.
Természetesen ez nem múlik el nyomtalanul, és még az áldozatokat követő negyedik-ötödik generáció is mély sérelemként éli meg ősei sorsát.
Ez érthető is, de azzal nem sokat segítünk, ha rendszeresen feltépjük a begyógyulófélben levő sebeket és sót hintünk beléjük.
Többre mennénk, ha elfogadva a kialakult állapotokat tennénk a dolgunkat, hogy az utódállamokban élő honfitársaink büszkék lehessenek arra, hogy a sikeres és boldog magyar nemzethez tartoznak.
Mint ahogy büszkék voltak erre a gulyáskommunizmus korában, aholmi voltunk a vágyott jólét országa.
Gyermeteg elképzelés a területi revízió, - nem érdeke egy nagyhatalomnak sem, aki ezt próbálja sugallni a nemzetnek, az egy ócska kalandor.
Az Európai Unióba való belépésünkkel tulajdonképpen eltüntek a határok, mindenki szabadon használhatja nyelvét, kulturáját, ott élhet, dolgozhat, taanulhat ahol akar, - akkor most kellene tán újraalkotnunk a gyepürendszert?
A világ a globalizáció felé halad, amit értékelhetnek egyesek helytelennek, de ez a világot nemigen érdekli.
Viszont elemi érdekünk az egységes Európa, mert ez az optimális üzemméret ahhoz, hogy fel tudjuk venni a harcot a XXI. század kihívásaival.
Arról nem  beszélve, hogy aki úgy akar előremenni, hogy folyamatosan hátrafelé nézeget, az igen hamar pofára fog esni.
Márpedig ez az ország - ha ország akar maradni - még egy vereséget nem fog elbírni, - semmiféle erőszakos megoldásra nem vagyunk alkalmasak.
Sem gazdaságilag, sem katonailag, sem társadalmilag.
Most majd átsétálnak képviselőink a Bazilikába, - gondolom, ájtatos képpel ott fog vonulni közöttük Szili Katalin is, de nagyon remélem, hogy rajta kívül egy szocialista képviselő sem, mert nekünk világossá kellene tennünk, hogy bár a szomszéd országokban élő magyarokat nemzetünk természetes részének tekintjük, de nem kívánjuk Trianon revízióját, elfogadjuk a szomszédos népek jogát az önálló állami léthez és arra bíztatjuk ottani honfitársainkat, hogy megtartva kötődésüket nemzetükhöz az egységes Európában legyenek hű és lojális polgárai hazájuknak.
Ugyanazt várjuk tőlük, amit a hazánkban élő nemzetiségektől, akiket mellesleg nagyon megviselhetnek a nacionalista cirkuszok, melyeket frissen hatalomba került politikusaink pótcselekvésként szerveznek a tömegek szórakoztatására, - addig se jusson eszükbe azon gondolkodni, hogy a köztisztviselőket éppen most lökik vissza a múlt század harmincas éveinek szociális és egzisztenciális  biztonságának szintjére.
Az két nagy történelmi egyház pedig teszi, amit mindíg is tett, - a magyar katolikus egyház bigott konzervativizmusa és a mai református egyház szélsőjobboldalt támogató magatartása ma sem az ország érdekét szolgálja, - még híveik értdekét sem.
De ezt már megszoktuk.
Az a  kocsmapolititzálás, amit a jobboldal ma a nemzetközi kapcsolatok terén folytat igen veszélyes, jó lenne még időben leállni vele, - sajnos erre nem sok az esély.
Reménykedjünk, hogy mi  és a szomszéd államok területén élő másfélmillió túsz is megússza...
:O)))

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

"gondolom, ájtatos képpel ott fog vonulni közöttük Szili Katalin is, de nagyon remélem, hogy rajta kívül egy szocialista képviselő sem, mert nekünk világossá kellene tennünk, hogy bár a szomszéd országokban élő magyarokat nemzetünk természetes részének tekintjük, de nem kívánjuk Trianon revízióját," :DDDD

Mit hallottál? Lesz revízió? Mondott ilyet valaki? Vagy most csak úgy el kell határolódni a nem létező revíziótól, mert nincs jobb ötlet? Egész pontosan 3 mszp-s lángész a KÁP szavazáson ezt már világossá tette a NEM szavazattal, fel se sorolom, olyan kevesen voltak, bár ők nem tudom mennyire a nem létező revizió miatt szavaztak így...

Amúgy meg nem is értem, miért pont Szilit bántod... Emlékszel? "S megterveztük, hogy majd Szili Kati sírós hangon, félrehajtott fejjel azt mondja, hogy ez mégiscsak szörnyű, ezt mégsem lehet" És ugyi megtette! Hát azóta ekkorát esett szegény Kati et népszerűsége? Hallatlan! :)

PuPu írta...

Ne erőlködj.
A Fidesznek soha nem volt erőssége a külpolitika, Orbán egy kocsmai krakékler stílusában szeretne a nemzetközi színtéren tárgyalni, de ott azért akadnak nála erősebb fiúk is.
Szili meg szvsz kártékony, azért kritizálom.
Ha te meg véded, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy joggal...
:O)))

kj írta...

Névtelennek!

Bizony szegény Szili népszerűsége veri a bányászbéka üllepét, alulról!
A kötelesbeszédet meg megőriztük a hálás utókornak, hallgasd szeretettel:

http://data.hu/get/2596214/koteles_beszed.mp3.html
:-)))

Névtelen írta...

Hát akkor ebben egyetértünk: szili kártékony, de a köteles dumára jól lehetett használni, bár hányinger volt akkor is. Ha meg szerinted védem, akkor szövegértési problémád van, nem is kicsi.