2011. április 25., hétfő

NA, MIT TOJT NEKÜNK A NYUSZI?

Vége hát a húsvétnak.

Akinek jutott megette a megennivalót, megitta a meginnivalót, elcsevegett a rokonokkal, meglocsoltatta magát a rokongyerekekkel (büdös kölykök, a francból szedték ezt a büdös pacsulit, biztos a féleszű vejem…), és most ülünk kissé elpilledten és számadást készítünk.
Mit is tojt nekünk a nyúl?
Hát tojt először is egy új Alkotmányt, ami szép, mint a havasi gyopár a Hargitán, vagy mint árvalányhaj az árva lány feje búbján (ahol köztudottan terem), okos, mint Harrach Péter és hasznos, mint reszelőn a gépzsír.
Már az ünnep előtt nyugodtan elücsöröghetett a mi Boldogságunk a babérjain, hiszen „be van fejezve a nagy , igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén”…
Hát igen.
Vagy mégsem.
A parlament természetesen megszavazta a sok bölcs és Szili Katalin áldozatos munkájával egy rendesebb sólet libamellel történő megfőzéséhez szükséges idő alatt létrejött művet, végtére is a magyaros virtus pótolja a szöszmötölést, nix tökölődés, határozott kézzel, egy pillanat alatt nyisszantjuk le az ország tökét.
Aztán volt kis pauza, kért-három napig a vízcsapból is Szent István csurgott, mint söröslóból a megfáradt ambíció, de hiába volt a buzgalom, magyarembernek egy Istennek sem jutott eszébe párhuzamot vonni a Szent Király és a Bölcs Vezér között – talán az lehet ennek az oka, hogy eléggé el nem ítélhető módon Szent István nem volt tagja a Keresztesek SC. Labdarúgó-csapatának.
Mindenesetre utolsó kísérletként még bevetésre került az István a király, de itt is csak Súr, Solt és Bese remélheti, hogy mondjuk a Lázár, Semjén,  Szijjártó Péter triót azonosítják a figurával, aktualizálva a klasszikus művet.
Vicces is ez valahol, hiszen ez a mű Magyarország Európába vezetéséről szól, márpedig itt az útirány ezzel éppen ellentétes, és ami azt illeti a Mi Szemünk Fénye ábrázata is inkább hajzik Vikidál Gyula intellektuális arcélére, mint a nagy király képére.
Aztán eljött a nagy nap, a beteljesülés – az álamfő ma aláírta az alkotmányt.
Kissé körülményessé tette a dolgot, hogy mellé szép történelmi kosztümben külön őrséget kellett állítani, hiszen erre az alkalomra visszaadták neki a töltőtollat, melyet az utóbbi hetekben a Nemzeti Bank trezorjában őriztek és gumibélyegzőre cseréltek.
Az álamfőhöz legközelebbi két őr számára kemény parancsban hagyták meg, hogy amennyiben a magas méltóság a nevénél akárcsak egyetlen szóval többet le mer írni, magas méltóság ide, magas méltóság oda, vágják oldalba a zászló nyelével, mint Jóska bácsi a Riskát a vasvellával – magasabb álamérdekből.
Így aztán aláírta az örökkévalóságnak szánt dokumentumot, aláírta a zászlókat, a zászlóvivőket, az asztalt, a széket meg az ablakkilincset, majd az erkélyről integetett híveinek – kevesen voltak – az egyetlen ellentüntetőnek – ő is soknak bizonyult, mert a tábláját a szelídlelkű jobbosok összetörték – meg a katonazenekarnak.
Megállapíthatjuk: ez az egész nagyon snassz volt, ennél még az átkosban is szebb ünnepséget tudtak szervezni, ez meg olyan szegényeske volt - azért Viktor mást érdemelt volna egy ilyen történelmi aktus után, ami talán csak a Nemzetvezető eskütételéhez mérhető...
Miért van az, hogy ezek még maguknak sem tudnak semmit tisztességesen megcsinálni?
Tojt a nyuszi aztán cigány-evakuációt, amiről később kiderült, hogy csak egy kis húsvéti viháncolásra mentek a résztvevők, kaptunk erről belügyminiszteri meg kormányfő-szóvivői nyilatkozatot, tojt a nyuszi őrizetbevételeket meg szinte azonnali szabadlábrahelyezéseket, - ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a vád az volt, hogy a nácik nadrágja terepszínű volt, nem pedig az hogy nácik.
Lehet, Őkegyelmessége menet közben hatályon kívül helyezte a Párizsi Békeszerződést is, hiszen az is a német megszállás és a fülke forradalma között jött létre, csak elfelejtett nekünk szólni róla.
Aztán tojt a nyuszi két jellegtelen, semmitmondó és hazug beszédet, az egyik József Attila feneke tövéből szállt a magyarokhoz, a másik a Sándor-palotából, felejthető – vagy soha nem felejthető? – beszédek voltak.
Szóval jó nagy rakást tojt a nyúl, kár, hogy most egy évig várhatunk újabb adagra, hacsak a Mikulásnak nem támad kedve példát venni róla, - állítólag ő a munkavállalók jogainak újraszabályozása ügyében, meg mindenféle sarkalatos törvények megtojására szedi a hashajtót, nem lesz egy könnyű menet, aprófát könnyebb lenne…

:O))))

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem panaszkodhatsz, sok mindent kaptál a nyuszikától, pedig csak nyuszibogyót érdemeltél volna.

éva írta...

Liba-tojás és nyúl tojás között elég nagy a különbség. Azt meg csak a gyerekek hiszik, hogy a nyuszi piros tojást tojik, a felnőttek tudják, hogy barna kis bogyókat - olyan tákolmányra hajazókat. A valóban hívő keresztények szemében a húsvéthétfő megszentségtelenítése azzal profán állami intézkedések összekapcsolása, álságos szentséggyalázás az alcsutka Miurunkkal való összevetése. Nagyon vissza fog ütni a Katolikus egyházra az, hogy összekapcsolta magát a fütyisszel! Óhatatlanul rájuk is vissza fog esni a most következő embertelen, köznépellenes
megszorítások terhe!