2011. november 1., kedd

TÖKUTOLSÓ

Hat makrogazdasági mutató alapján két közgazdász összeállította a válság nyerteseinek és veszteseinek listáját.
Eszerint Magyarország volt a 2008 óta tartó válság legnagyobb vesztese, tette közzé az Origó.
Úszom a boldogságban, végre valamivel kiemelkedtünk a minket körbevevő egérszürke világ langyos masszájából, végre valamiben mi vagyunk a „leg”.
Mondjuk, ehhez kutatás sem kellett volna, a tízmillió magyarból kilencmillió gondolkodás nélkül hozta volna ezt az eredményt, kapásból vágta volna a választ a „melyik a világ legócskább állama” kérdésre.
A tudományos megállapítást viszont a Center for the Study of Economic and Social Affairs kutatóintézet munkatársai, Ignacio Munyo és Ernesto Talvi tették.
Hat makrogazdasági mutatót vizsgáltak, (GDP, munkanélküliség, belső kereslet, banki hitelezés, infláció, reálárfolyam) és ezek alapján állapították meg, hogy egyes országok hogyan állnak 2007-hez, vagyis a válság előtti utolsó teljes évhez képest.
Javítson ki valaki, ha tévednék, de attól tartok, hogy eme a dicsőséges eredmény fényét még az is emeli, hogy hihetetlenül rövid idő alatt sikerült elérnünk, mivelhogy a Bajnai kormány mandátumának lejártakor vezető nyugati elemzők még azt jövendölték, hogy dús pipacsmezőkkel ékes kis hazánk a válság nyertesei között lesz, és erre az államháztartás helyzete reális alapot is nyújtott.
Hajh, de mit tegyünk, eredményeinket elsöpörte a fülkeforradalom vihara, és hiába dolgozik erejét megfeszítve a Mi Megváltónk miként Sárközy (nem, nem a békaevő, hanem az Egri Csillagok szorgalmas fegyvermestere a bombagyárból…), hazánk hajója egyre mélyebbre süllyed a világgazdaság partmenti mocsarában.
A legszomorúbb az egészben, hogy nincs kire mutogatnunk.
Mert ugye a cigányokra azt, hogy a magyar állam és gazdaság rommá lett, már mégsem foghatjuk, a zsidók meg már régen megmondták, hogy rossz vége lesz ennek.
Attól sem várhatunk valami túl nagy fellendülést, hogy a romákat megbírságolják, ha az úttesten tolják a babakocsit, mikor ölben is cipelhetnék az egész hóbelevancot a közlekedésre amúgy alkalmatlan járdán.
Az sem valószínű, hogy megoldja a problémát, ha betiltjuk a kukázást és a hajléktalanokat bírságolgatjuk, bármennyire jól is esik ez a hivatalosságok érző szívének.
Pedig mennyi mindent megtett a Mi Reménységünk már eddig is!
Például itt van a belső kereslet kérdése is, melyet sajátosan magyar, bár a szokványostól kissé eltérő megoldással kezeltünk, nevezetesen az állampolgárok jövedelmét csökkentettük, adóit megemeltük, emellett jobbágysorba és adósrabszolgaságba döntöttük, kenetes dumák kíséretében.
Majd a középosztálytól elvett pénzt odaadtuk a gazdagoknak, hadd növekedjen Csányi és Demján vagyona igen szép ütemben, azokban az években, mikor az ország éppen olyan állapotban van, mint kutya a kútban.
Hajdan a Fidesz azzal kampányolt, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, most éppen arrafelé tartunk, hogy az ellenzék azzal kampányolhasson, hogy rosszabbul élünk, mint negyvenötben.
A helyzet az, hogy a libák lassan kukorica helyett be kell érjék azzal a csalánnal, mellyel a Mi Bölcsességünk veri az ország népének legérzékenyebb,  az ősi magyar faj fenntartásában nélkülözhetetlen alkatrészét.
Pedig milyen szép einstand volt, mikor a Vezér egy huszárvágással lenyúlta a nyugdíjpénztári ezermilliárdokat!
Milyen remek duma volt, hogy majd ennek segítségével csökkentjük az államadósságot!
Sajnos, az államadósság apadás helyett hízásnak indult.
A helyzet annak a fogyókúrázónak az állapotát idézi, aki minden nap kétszer iszik abból a rohadt savanyú almaecetből, de ahelyett, hogy fogyna tőle, attól is gömbölyödik az amúgy esztétikus pocakocska.
Volt Kunczénak egy emlékezetes kérdése a Fideszhez még annak első kormányzása alatt, valami ilyesmi: Tolvajbanda, hol a lé?
A kérdés ma is aktuális, ugyanis a kormány elmismásolja a beszámolót a nyugdíjvagyon sorsáról, nemigen szeret beszélni a MOL részvények megvásárlásával bekövetkezett adósságnövekedésről, a nép elnyomorodásáról, a tegnapelőtt még helyzetét biztosnak érzékelő rétegek kétségbeesett kísérleteiről a megkapaszkodásra.
Napról-napra nő a mélyszegénységben élők száma, gyerekek éheznek, felnőttek lopni kényszerülnek, egyeske meg üveges tekintettel hajtogatja a vágyálmait. Ahelyett, hogy megpihenne végre egy erre a célra létrehozott árnyékos-fás intézetben, szakemberek óvó figyelmétől kisérve.
Persze egy darabig még lehet bűvészkedni a számokkal.
De a gázolaj 400 forint felett van, a rénusi magyar forint olyan gyenge, mint Fideszben a demokratikus elkötelezettség, jönnek az adóváltozások, jön a tél, jön a nyomor és jön a halál azoknak, akiknek nincs módjuk fűtött szobában élni.
Mindig tudtam, hogy a Mi Vezérünk be fog kerülni a történelemkönyvekbe, hát ez úgy tűnik, hogy be is jön.
Ő lesz az, akinek nevéhez az utókor a nemzet tönkretételét kapcsolja majd.
De lehet, még igazi forradalmat is megérhet majd.
Lukasenko majd ad neki menedékjogot.
Talán.
Szánalmas.

:O)))











3 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, úgy látszik hasonlóan beteg embereket juttat hatalomhoz ez a nép
permanensen, Lehet bennünk valami önpusztító nemzeti vonás - ami tényleg szánalmas
http://nol.hu/lap/mo/20111102-szalasi__az_onimado_skizofren

zombi írta...

Mit is mondott a papagály a viccben?
Ezt Orbánék is ismerik, ehhez tartják magukat. Különben is. Nem lesz semmi baj. Majd mindent rendezünk a MNB nemzetközi tartalékaiból. Igaz, hogy akkor a felére csökken, de rá se rántunk. Majd a különböző néven nevezett tervek meghozzák a gyümölcsüket és mink boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Persze, lesznek, akik nem tudják majd kivárni ezeket a boldog békeidőket, de ez legyen az ő bajuk. Meg az is lehet, hogy akkor már a bóvli kategóriában leszünk, de será. Majd lesz egy ujabb szép nevű terv, ami majd AS szabványra fog épülni. Pont úgy, mint a többi. Meg a 2012-es költségvetés.

stirlitz írta...

http://www.hir24.hu/kulfold/2011/11/02/egyenek-meregdraga-pizzat-a-politikusok!/~~fokusz#comments

Ezt vezesék nálunk is!
Pupu Szavaztasd meg!!!