GYEREKJÁTÉK

Róna Péter közgazdász nyilatkozott egy jót az ATV - ben.

Kedvelem őt, mert okos ember, még akkor is, ha feltűnése első percétől kezdve a Fidesz ellenzékbomlasztó feladatokkal megbízott segédcsapata, az LMP tolta előre a közéletben, hiszen általában okos dolgokat mond, fontos dolgokat fogalmaz meg és még fontosabb feladatokra hívja fel a figyelmet.

Ezért is csodálkoztam, mikor legutóbbi interjújában két olyan dolog is mondott, melytől a hideg szaladgált a hátamon.

Ha ezeket Schiffer mondja, szemem se rebben, hiszen a liba sem csodálkozik az ólba látogató Vuk láttán, de Róna az elmúlt időszakban tiszteletet vívott ki magának, még ha az ember nem is tudta mindig, hányadán áll vele, közgazdászt, politológust vagy politikust tisztel benne.

Láthatólag így voltak vele mások is, mert az MSZP, mikor valaki bedobta a nevét a köztudatba, mint jövendőbeli miniszterelnök-aspiránst, kisvártatva melléállt, meglátva benne a politikust.

Azt már mégsem gondolom, hogy a jelenlegi MSZP –vezetés észjárása annyira csavaros lenne, hogy szándékosan alkalmazná a piszkosfred-effektust, tudniillik akit ő szeretett, annak annyi volt az alvilágban.

Ilyesmi utoljára tán Horn Gyulától telt volna ki, de mióta ő felhagyott az aktív politizálással, a baloldal politikusai nem ravaszkodnak - egyenesek, mint a lénia és erkölcsösek, mint Gumijuci a kamionparkolóban, ahol nem kelleti magát, hanem marokra fogva a liliomszálat várja kolleganőivel a kuncsaftot, de hiába.

Mindenesetre magyarember már hozzászokott a közgazdászokhoz, szakmai reputációját az Ügy, vagy Mammon oltárán bármikor feláldozó Csaba Lászlótól a baloldal-kompatibilis Lengyel Lászlóig - ha már közgazdász, az ő választása azért logikusabb lett volna Róna Péter választásánál.

Már, ha csak a rulettből is indulunk ki, a hosszú fekete sorozatot egyszer csak követnie kell egy piros számnak is, és Lengyel László nem véletlenül kapta a Negatív Cassandra megtisztelő titulusát, most már aktuális lenne, hogy - ha másért nem is - a nagy számok törvénye alapján helyes prognózist adjon bánatos népünknek.

Ellenben Róna Péter…

Azt találta nyilatkozni, mint ügyeletes orákulum, hogy „érdektelen téma, hogy ki, kivel fog össze a kormányváltás érdekében, mert Orbán Viktort gyerekjáték lesz legyőzni, hiszen ebben az emberben már senki sem bízik.”

Csak elfeledte befejezni a mondatot, miszerint ebben az emberben senki sem bízik - azok közül, akikkel ő beszélgetni szokott.

Az a baj, hogy rajtuk kívül él még ebben az országban kilencmillió-kilencszázkilencvenkilencezer ötszáz ember, és ezek között sajnos akadnak olyanok is, akik ennek a mi pöttöm császárpalántánknak feltétlen hívei, akik minden baromságát úgy ünneplik, mintha gyerekük született volna az angol királynőtől, akik úgy mosolyognak gondterhelt pofája láttán, mint szűzlány, akit szexni visznek.

Akik most úgy szidják az örményeket, mint a bokrot, emlékeztetve, hogy az üzlethez a zsidóknál is jobban értenek, úgyhogy igen jól tette a Viktor, mikor díszbaltát adományozva neki hazaküldte az azeri hazafit.

Mindenesetre, ha a következő konzultációs levelet csak az állampolgárok fele kapja meg, összehajtható baltával a kopertában, akkor hanyatt-homlok rohanok a nádasba bujkálni - jó az nekem, ha a helyi azeri forradalmárok a fülkéjükből kilesve örménynek néznek?

Szóval azért nem ilyen egyszerű ez az ügy, sem a közvélemény-kutatások, sem magánkapcsolataim nem azt igazolják vissza, hogy Orbán elvesztette volna minden támogatását.

A jobboldal és a szélsőjobb kimondottan áhítattal figyeli, ahogy a kis gonosz törpe hepciáskodik a Nyugattal, és beszopja az összes függetlenségi meg önállósági baromságait, készpénznek véve egy megzakkant elme álmait.

Ezek az emberek csettintésre működnek, szervezettek, és ha kell, hátiban viszik a dédit is szavazni, beígérve neki egy zsömlét, ami háromnapos éheztetés után igen meggyőző módon tud szavazási hajlandóságot kelteni.

Ha valaki azt gondolja, hogy ha kevesebb lesz a pénzük, vagy szűkebbre szabják a szabadságukat, akkor majd észbekapnak, akkor az illúziókat kerget, ez a réteg boldogan döglik éhen is, csak zsidózhasson vagy cigányozhasson egy jóízűt.

A boldogult Kádár rendszerben az egész ország röhögött az önkéntes rendőrökön meg a munkásőrökön, ma meg ott marconázik a sok butapofájú – mindenféle egyengúnyában fújják a cigányriogatót – ezt se hitte volna anno senki.

Szánalmas ugyan, de figyelmen kívül semmiképpen nem hagyható, mint ahogy az sem, hogy a szélsőjobb szavazatait nyugodtan hozzá lehet adni a Fidesz voksaihoz, és sajnos, az LMP szavazatainak egy részét is el fogják vinni, ha szorul a hurok.

Merthogy lesz itt komcsizás, a Hagyó-per elsőfokú ítélethirdetése – láss csodát – éppen azidőtájt lesz, akkor fogja Viktor hősiesen végképp kirúgni az IMF kissé már meggyötört küldöttségét – „Éljen a függetlenség!” kiáltások közepette.

Ezzel szemben az ellenzék a mai állapotában nem ér egy kalap szarkalábat sem, szétcincált, szervezetlen és idétlen pozícióharcokat vív.

A nép, ha csak rájuk néz, legyint és köp egyet, hát ki szeret beállni egy olyan csapatba, mely a belső ellentéteit sem képes legyőzni, nemhogy a közös ellenfelet?

Elárulom, senki.

És ilyenkor jönnek a szirénhangok, miszerint Orbán Viktort gyerekjáték lesz legyőzni, meg mindegy, hogy ki kivel fog össze, vagy összefognak-e egyáltalán?

Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, éppen ezek ma a sorsdöntő kérdések, az ellenfél lenézése meg még soha nem vezetett jóra.

Orbán gátlástalan, rendszerét kiépítette, ő maga derékig beásva áll a földben, kihúzni pozíciójából szinte lehetetlen, ha meg be akarjuk verni nyakig, akkor ahhoz összefogás kell, közös cél kell, egységes irányítás kell.

Ez az utolsó esélyünk, mert további négy év már arra kell csak neki, hogy eltakarítsa a demokrácia emlékét is a fejekből, alattvalókká tegye a népet.

Róna mondott még sok okos dolgot is az Orbán utáni időkre történő felkészülésről, igaza is van, de azért az első feladat csak a Vezér eltakarítása lenne, enélkül kár a készülődésért.

Ez most a cél, erre kell felkészülni, ezt kell megszervezni, ennek érdekében kell néhanapján kimozdulni a belvárosból és megtekinteni a Való Világot, mely a tévéműsorral ellentétben nem egy villában lakik, hanem egy rozzant putriban tengeti napjait, várva a csodát.

Ha így folytatódik, várhatja szegény…

:O)))