2012. szeptember 16., vasárnap

KÉREK HÁROM KILÓ SZAKSZERVEZETET


A Miniszterelnökség 100-100 millió támogatásban részesítette a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, a Munkástanácsok Országos Szövetségét, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját. Szintén 100-100 millió forintot kapott három munkáltatói szervezet: a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége és az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége.
Kilóra vette meg a munkaadói szervezetek egy részét, és ami ennél sokkal fájóbb, a szakszervezeti szövetségek közül hármat is a Vezér.
Nem kétséges, ért a magyar társadalom nyelvén, tudja, hogy ebben a baksis-országban van az a pénz, amennyiért korpás lesz akár még egy szakszervezeti vezér haja is.
Ügyes, és felettébb olcsó megoldás ez a munka világának – és áttételesen a társadalom kézbentartására, hiszen az a hatszázmillió forint, melyet erre a célra hatfelé osztva zsebbe dugtak, a költségvetésben se nem oszt, sem nem szoroz, viszont megóvhatja a kormányt a váratlan meglepetésektől.
Nem tartom ördögtől való dolognak, ha egy kormány támogatja a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket, de azt már annál inkább, ha kénye-kedve szerint mazsolázgat a szervezetek között, alma játszik – körte nem alapon.
Ha az állam támogat, akkor azt tegye normatívalapon, és ne csak azok a szervezetek részesüljenek belőle, melyekkel – a Vezér saját elmondása szerint – együtt szagolta a puskaport.
Mellyel egyébként a Gyurcsány-Bajnai kormányokra lövöldöztek fáradhatatlan buzgalommal, szolidaritást hirdetve a munkavállalói szervezetek között, így aztán a vasutasok állítólag a pedagógusokért sztrájkoltak anno.
Kormányváltás után ez a harcos szolidaritás eltűnt, mint a büdösség, a szakszervezeti vezérek alámerültek, és azt cumizzák boldogan, amit a Vezér a szájukba ad, közben még elégedetten cuppognak is hozzá, a végén még böfögnek is.
Nem libacombot ad a szájukba, ezt azért szögezzük talán le.
A dolgos hétköznapokban hírüket sem hallani, de talán jobb is ez így, - megalkuvó, pitiáner banda ez, akiknek csak az a szerencséjük, hogy valódi tagságuk talán nincs is, mert ha lenne, már régen a francba hajtották volna őket.
Mindenesetre Orbán most biztosította számukra a további élősködés lehetőségét, na, nem túl hosszú időre, mert azért arra odafigyelt, nehogy helyzetbe hozza őket.
Egy szakszervezet akkor erős, ha gyakorlatilag önfenntartó, a tagjai által befizetett hozzájárulásokból él, ha nem tartja senki a kezében sem tagságát, sem vezetőit, mert ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy egy feszültebb helyzetben elválik egymástól a tagság és a vezetők anyagi érdeke, márpedig arra nemigen lehet alapozni, hogy ezek az emberek majd a tiszta erkölcs alapján lemondanak arról a kis aprópénzről, melyet a hatalom a zsebükbe töm.
Aki kételkedik ebben, nézze meg Gaskót, oszt idézze fel elmúlt néhány éves tevékenységét!
Olyasmi ez, mint mikor a széplány elfogad a gazdag széptevőtől egy briliáns gyűrűt, annak a gyűrűnek ára van, melyet előbb-utóbb meg kell fizetni, és innentől már csak az udvarló jómodorán múlik, hogy mikor és milyen körülmények között hajtja be az ellenértéket.
Szakszervezetet vezetni a mai Magyarországon nem egyszerű feladat, belátom.
Mégis azt hiszem, hogy mostanában – ugyanúgy, mint az egész baloldalnak emlegetett masszának – a fő feladata az aprómunka lenne, a szervezetépítés, a mozgósíthatóság megszervezése, a célok pontos meghatározása és megismertetése, a stratégiai és taktikai feladatok meghatározása.
Például, hogy mi a teendő olyankor, mikor a kormány szerelmetes lőporfüstös szakszervezetén kívül elfelejt egyeztetni, vagy, hogy odaálljon e a szerveződő közmunkás szakszervezet mellé.
A szakszervezet ugyanis a munkavállalókért kellene, hogy legyen, ennek kellene megjelenni minden lépésében.
Majd csak eljön ez a csoda is egyszer…

:O))))

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

A Kádári éra sok vén kommunistája még mindig mást remél, az egység kosarából akarnak újra cseresznyézni !!!Beleülni a paraszt földjébe a parasztot agyonverni ha nem adja, felakasztani likvidálni!!!Dúskálni és könnyen ingyen élni !

stirlitz írta...

ha ha a kommunizmus idején értek a parasztok a legjobban Különbem meg a földet 3 millió zsellérnek a MDP osztotta ki (Nagy Imre)

PuPu írta...

Névtelen parasztnak, "Vissza a tarhonyaföldekre" jeligére:
Hun ebben a bejegyzésbe a paraszt?
Hogy mecsoda baromságokat vagy képes összehordani!
Tudsz olvasni, vagy legyen több a bejegyzésekben a kép?
:O)))

Kovácsmester írta...

Na, hogy is van? Mintha már ez egyszer megtörtént volna.
"Az országnak harmada éhengebed,
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend.
A gégédre hurkol statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Propperek, Peyerek."
Ime meg van mind a három senkiházi. Aneveket bárki be tudja helyettesíteni.

Miklós írta...

A magyar szakszervezeteket kivégezték a rendszerváltáskor! Elveszették vagyonukat, tagságukat és mára, sajnos a hitelüket is.
Névtelen!
A szakszervezetek tönkretételéhez, annak semmi köze, amit Te itt összehordtál.

kaláris írta...

Hej, ezek a vén kádári komcsik csak nem nyugszanak! Most meg már cseresznyézni akarnak! (chileit).Még jó, hogy a fideszes-kereszténydemokratává "nemesedett" komcsik megvédik a parasztot...:))

éva írta...

Vén komcsi névtelen
Le vagy maradva egy brossurával! Most beülni nem erőszakkal, hanem pályázat útján, haveri körben lehet a földekbe, és meg sem kell művelni, mégis jön a földalapú támogatás. Eléggé fújnak is a fizeSS-re a valódi helyi gazdák. Ilyen Ángyános témát kár bedobni, eléggé kontraproduktív (nézd meg a wiki-ben, hogy mit jelent) Vén kommunistából meg a fizeSSben találsz a legtöbbet!

Névtelen írta...

Kedves Pupu!
Én decemberig adtam időt a szakszervezetemnek a cégnél. Ha nem megy kilépek. Fáj a szívem, hogy a Sopranók megkaparintották.

Cereus írta...

Miklós! Igazad van a vagyonvesztésben, a taqlétszám csökkenésében, de a hitelvesztésben nem értek Veled egyet. Ma szakszervezeti tagnak lenni, az egy igazi kiállás, félelem nélküli bátorság: az emberi tisztesség, a megnemalkuvás, a szolidalitás mellett. Hogy a mai hatalomnak is árulók kellenek, azt már ismerjük történelmünkből. Lehet, hogy az újkori bitangok neve is fennmarad a legújabb mozgalmi dalainkban.