A SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉG ÁTKA

A legitimitás ára címen írt glosszát a páratlan oldalon Bíró András az Élet és Irodalomban.

Ezt írta:

„Az Együtt 2014 udvariasan, de határozottan kikosarazta Gyurcsány, majd Kuncze jelentkezését.
Ezen mindketten udvariatlanul, de határozottan felháborodtak.
Attól lehet tartani, hogy most sem olvasták a jelet a falon. 
Úgy tűnik, számukra nem volt elég az idő – a hatalomból történt kiesésük óta – a történtek valódi okán morfondírozni. Nem is szólva: észlelni valamilyen publikus bocsánatkérés szükségességét.
Sosem késő, mondaná a bölcs, vagy talán mégis?”

Nekem tetszik az írás, mert egyszerre két dolgot is remekül illusztrál.

Az első az, hogy okos ember is írhat ostobaságokat, a második meg az, hogy a legnagyobb jószándékkal is lehet valaki kártékony.

Tulajdonképpen Bíró András mentalitása az, amely számomra kétségessé teszi mindenféle ellenzéki összefogás sikerét, feleslegessé tesz mindenféle erőlködést.

A jeles közéleti aktivista ugyanis éppen azt kapja Orbánnal, ami jár neki, egy személyre szabott ócska kis diktátorocskát, aki éppen olyan megfellebbezhetetlenül kizárólagos véleménnyel rendelkezik, mint ő, csak nála hatalomtechnikailag valamivel jobb.

De talán foglalkozzunk egy cseppet a tényekkel is:

Gyurcsány nem jelentkezett sehova, ő azt mondta, hogy Bajnai általa ismert elvei közel állnak az általa fémjelzett szervezet, a Demokratikus Koalíció elveihez és támogatni tudják Bajnait, míg Kuncze azt mondta, hogy amennyiben az Együtt 2014 létrejön, úgy majd szervezetével szívesen csatlakozna hozzá.

Erre nyilatkozott Juhász Péter, a nemtudommi nemtudomkicsodája, - merthogy ne feledjük, a Milla Egyesület – ez is milyen nevetségesen cinikus – még jogilag nem is létezik, a Haza és Haladás Egyesület úgyszintén lebeg ég és föld között, mint Mohamed koporsója, míg az Együtt 2014 Mozgalom ebből kifolyólag a jövő üde reménysége.

De, hogy a dolgok mai állása szerint a következő választáson egyikük sem állíthat majd jelöltet, az már a glossza megjelenésének időpontjában is hóttbiztos volt..

A helyzet ebben az esetben kissé arra a szituációra emlékeztet, mint amikor egy vad gruppenszex után az egyik résztvevő, mint reménybeli apa nyilatkozik a még létében is kétséges méhmagzatról, mondván: nem adja feleségül a Józsihoz.

Ez így rendben is van, beleillik Juhász fűvész profiljába, semerre sem lóg ki belőle, de hogy hol látott itt Bíró András udvariasságot, vagy akárcsak haszonelvű politikusi megfontoltságot, azt nem vagyok képes felfedezni – bizonyára bennem van a hiba.

De nem látok udvariatlanságot az említett politikusok részéről sem, ez meg valószínűleg abból adódik, hogy a neves glosszista máshova járt illemhelyre, mint én.

Ami az ominózus politikusok hatalomból való kiesésének valódi okát illeti, azt pedig talán éppen neki kellene próbálni megérteni, merthogy az egyik ok éppen az volt, hogy a Kuncze által vezetett SZDSZ telis tele volt bíróandrásokkal, élettől elrugaszkodott, gőgös és doktriner, politika, kompromisszumok és együttműködés ellen beoltott megfellebbezhetetlen igazságú belvárosi megmondóemberekkel.

Velük az egyébként talpig tisztességes és okos Kuncze sem tudott mit kezdeni, mert eme rengeteg jótulajdonságukhoz még öngyilkos agresszivitás is társult – egy vallási szektát akartak pártként üzemeltetni.

De Gyurcsány sem járt jobban, mert ugyan támogatói jelentős része az utolsó percig megmaradt mögötte, de aztán eljött az a pont, amikor mindazok, akiknek vélt vagy valós gazdasági-egzisztenciális érdekeit sértette, kiléptek mögüle, úgy, hogy fogalmuk sem volt a hogyan továbbról.

Mindenesetre azt azért leszögezhetjük, hogy a Gyurcsány nevével fémjelzett periódusért – különösen a mai állapotokkal összevetve – semmi szégyenkeznivalójuk nincs azoknak, akik rá szavaztak, sőt! Szerintem az ország ebben a periódusban remek eredményeket produkált.

Annak dacára, hogy ezeket az eredményeket egy Orbán által felforgatott országban, egy permanens puccskísérlet kellős közepén kellett abszolválnia, amelyet ha csak kicsit is kevésbé demokrata, akkor egészen máshogy is lehetett volna kezelni.

Tudom, eladósodás meg szemkilövés, - de hát az eladósodottságnak ott van az ellentétele az autópályákban, hidakban, iskolákban, - meg az önkormányzatok által kicsinosított főterekben és a faluszéli libaúsztatók bázisán felépített élményfürdőikben.

A minap meg a svájci rendfenntartók gumilövedékekkel tették helyre a Videoton ultráit, a sportszerető miniszterelnök csapatának eszüket vesztett drukkereit.

Hol van most a siránkozás, a nemzeti felháborodás, hol marad a hadüzenet Svájcnak?

Vagy Svájc talán nem demokrácia?

Aztán ez a röhejes bocsánatkérősdi is.

Miért kellene bocsánatot kérnie Gyurcsánynak?

Mert egy – mint kiderült - félázsiai országban demokratikus módon akart kormányozni?

Mert volt épkézláb elképzelése arról, hogy milyennek kellene lennie ennek az országnak, de a lakosságnak nem a demokrácia kellett, hanem egy beteg ember zavaros víziója, melynek lényege csak hatalomrajutása után derülhetett ki?

Nincs itt miért bocsánatot kérni sem neki, sem Kunczénak, annál inkább a mindenkori bíróandrásoknak, akik arra is képtelenek voltak és ma is képtelenek, hogy felismerjék a saját érdekeiket.

A ma érvényes választójogi szabályozás parancsolóan követeli meg, hogy minden demokratikus erő fogjon össze, mozgósítsa saját táborát az utolsó emberig a közös cél – a diktatúra megszüntetése érdekében.

Aki ez ellen tesz, és azt gondolja, hogy összefogás helyett majd ő lesz a Nagy Igazlátó, az egyszerűen bolond.

Bolondból meg egy is elég ennek az országnak és az a státusz már foglalt.

Bíró András szégyellje magát.

:O)))