2012. november 5., hétfő

VIZELÜNK


Orbán nem megy Laoszba, Vietnámba és Sri Lankára, mert még ezeknél is fontosabb külpolitikai teendője akadt: szaúdi és libanoni vezetőket fogad Budapesten.
A fene tudja, hogy ezt miért tartja ennyire fontosnak, de a tény ettől még tény marad – maga helyett Martonyi külügyért küldi az Asia - Europe Meeting állam- és kormányfői szintű csúcstalálkozójára mely idén ma és holnap van, Laoszban.
Martonyi büszke lehet a bizalomra, igazán kemény, külügyminiszterhez illő feladatot kapott – hét teljes perc keretében fogja áttörni a keleti közöny mosolyokból épített falát, ennek a hét percnek kell elégnek lennie arra, hogy mindenkit meggyőzzön, hogy a víz jobb ital, mint a sör, bor meg a pálinka, és hogy mi vagyunk az ivóvíz titkos gigásza a földön.
Igaz, vagy háromszáz településünkön januártól a tiszta forrás átlátszó zacskókat jelent, merthogy ezeken a településeken a népet arzénnal mérgezi a természet, de ezt nem kell minden ázsiainak tudnia, elég, ha nekünk közömbös a dolog – majd az önkormányzatok kigazdálkodják az árát, más dolguk úgyse marad.
Arról se fog beleférni semmi a hét percbe, hogy további százezrek isznak vezetékes víz híján finom, nitrátos kútvizet, merthogy nemhogy a vízdíjat, de még a szivattyú által elfogyasztott áram árát sem tudják megfizetni.
Orbánék nem először vizelnek, ahogy a Heti Válasz is írja, Magyarország tavaly ősszel, az ENSZ BT nem állandó tagsági posztjára is – egyebek mellett – ezzel kampányolt, ahogyan Áder János köztársasági elnök is kiemelten foglalkozott a kérdéssel a Rio +20 konferencián. 
Szijjártó Péter külügyi- és külgazdasági államtitkár – de szép cafrangja lett ennek a főállású hazugnak -  a napokban Vietnamban tárgyalt, és bejelentette: találkozott Ho Si Minh Város vízügyi vállalatvezetőjével, aki jelezte, cége óriási kapacitású vízmű építésébe vág bele. 
Ennek során kifejezetten szeretnének együttműködni a magyarországi Fővárosi Vízművekkel, valamint a Magyar Vízipari Klaszterrel szakmai, üzemeltetési és beruházási területen.
Gondolom, nem azt akarják tanulmányozni, hogy miként lehet a vízműveket állami tulajdonba venni, hogy lehet rátenyerelni egy piacgazdaságban a helyi vízszolgáltatókra, kerül, amibe kerül…
Mindenesetre mióta ezek kormányon vannak, egy libaúsztatóra sem futotta nekik, csak a hülyeség zúdul belőlük, mint víz a Niagarán…
Hiába azért a diplomácia összerendezi azt, ami összetartozik, egyenlő szintű tárgyalópartnerek könnyebben szót értenek egymással, így hát a következő tárgyalópartner Ho Si Minh város sintértelepének igazgatója lesz.
Martonyi viszont, amint lenyűgözte a laoszi vizeseket azonnal továbbutazik, hiszen várja őt és a kíséretében levő üzletembereket Sri Lanka fővárosa, Sri Jayawardenapura Kotte, ahol a delegációra iszonyú megpróbáltatás vár, hiszen csak az vehet részt a díszebéden, aki ki tudja mondani a főváros nevét.
Azért ezek a gyarmatosítók ravasz népek voltak, ők egyszerűen elkereszteltek egy falut Colombónak (nem tévesztendő össze a ballonkabátos, Matolcsyra hajzó nyomozóval…), így aztán nem kellett, hogy elmélyedjenek a tamil-szingaléz konfliktusok okaiban, egyformán elnyomták mindkét népcsoportot.
Most azért nem lebecsülendő a veszély, hogy a delegáció a Tamil Tigrisekkel köt majd megállapodást, hogyha véletlenül nem jönne össze a Vezér csőszállítási biznyákja a libanoni - szaúd-arábiai delegációval, akkor azért legyen egy hely, ahol el tudjuk helyezni a vízgazdálkodásilag igen fontos csöveket, melyek közül egyeseknek tusa van, más csöveknek talpa, de van olyan is, melyet háton kell cipelni és harckocsikra lehet vele lövöldözni.
Ha dicső kormányunk tárgyalásokba bocsátkozik, akkor mindig kiver a hideg veríték, soha nem lehet tudni, hogy egy középamatőr lépésünk után mikor támadnak ránk reguláris csapatok vagy kezdenek el robbantgatni mindenféle gerillák.
Amúgy is olyan hírek járják, hogy a szíriai lázadóknak mi szállítjuk az elfekvő fegyvereket, ami – ha visszagondolunk Jeszenszky külügyminiszter horvátországi üzleti tevékenységére, akkor már nem is tűnik akkora képtelenségnek, különösen, ha tudjuk, hogy a Mi Reménységünk világpolitikai tényezőnek tartja magát.
Tulajdonképpen most, hogy a jobboldal alkotóelemeire zúzta a magyar vízügyet, teljesen logikus, hogy a koldustarisznyánkban egy üveg vízzel járjuk a világot.
A tárgyalódelegációt elkísérő üzletemberek viszont rohadt jól fogják érezni magukat, az Indiai Óceánt tudom ajánlani mindenkinek, gyönyörű tájak, selymesen simogató tenger, szépséges, kecses lányok, béke, nyugalom…
Már ezért megérte vízügyi szakemberré válni…

:O)))

1 megjegyzés:

Oak írta...

S eközben: a Szentkirályi ásványvíz igen nagy tételben 'szállítódik -jó pénzért az Arab országokba.(semmi baj ezzel, tudni kell hogy mi-mennyi)
Semmi politika, semmi maszlag.Az egyiknek van, a másik megveszi.
Nekünk a vízmű államosítása marad, és annak ténye, hogy az elkövetkezendő időben jóval többe kerül majd a csapból folyó víz.(Erre lehet következtetni, ha egy szimpla titkárnő br.580e.ftos alapdíjjal kerül alkalmazásra.Na jó persze, a megbízható alomból valók mindig jól járnak)Ehhez képest a bohócok utazgatása tudatos szemfényvesztés.Mondhatnám, hogy most élik utazgatós korukat. Míg lehetőség van rá megnézik a világot, csodálkoznak,és kapcsolatokat szövögetnek arra az időre, amikor el kell menni jó messzire.Vízügy...?... diplomácia?... á' dehogy.Utazgatás ingyen,majomkodás.Annyira szégyenlem, hogy ilyen emberek viszik hírét a kicsi országnak.Pedig lehetnénk jó hírű,és szerethető népek is...ez olyan szomorú.