2011. augusztus 30., kedd

BEINDULUNK

Hát nem csapkodtam a fenekemet a földhöz örömömben, inkább rezignált beletörődéssel olvastam ma a Gyurcsány Ferenc által jegyzett posztot, mely szerint beindul a Demokratikus Koalíció.
Gratulálok.
Ahhoz képest, hogy egyszer már beindult, ez a második beindulás bennem azt a benyomást kelti, mintha menet közben valahol bedöglött volna, és ez egyébként igencsak egybevág az én személyes tapasztalatommal is.
Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy nekem is szól e a bejegyzés, merthogy az isten mentsen meg attól, hogy más dolgába beleüssem az orrom.
Mivelhogy párttag nem vagyok, ezért a Platformhoz közöm nincs, imígyen hát, ha nem akarom kivívni Szanyikapitány és ki tudja, talán Gyurcsány Ferenc rosszallását is, akkor meglehet, jobb lenne csendben meghúzódnom egy csendes szegletben és megvárni, hogy a titánok csatája milyen eredménnyel végződik.
Ez ellen szól az a dolog, hogy ez a Demokratikus Koalíció nem tisztán pártplatformnak indult, hanem indulásakor inkább mozgalmi jellege volt.
Igényelte a szimpatizánsok munkáját és támogatását és ez sok embernek nagyon rokonszenves volt, azoknak, akik ilyen-olyan okoknál fogva nem akartak szervezeti közösséget vállalni a Szocialista Párttal, annak egynémely prominensével, de nagyon jól el tudták magukat képzelni egy baloldali, több eszmei áramlatot összefogó demokratikus szervezetben.
Sőt, még Gyurcsányt is el tudták képzelni annak vezetőjeként, ami a mai magyar közhangulatot tekintve azért nem akármi!
Eleinte úgy nézett ki, hogy ez a kezdeményező elképzelése is, aztán addig-addig sikerült taktikázgatni, ameddig sikeresen be nem szorult a kezdeményezés a platformba, a szimpatizánsok meg a tenniakaró pártonkívüliek – de szerintem még a párttagok is - szimpla nézőivé silányultak az előadásnak, mely a kezdeményezés ellenfeleinek kedvező terepen, az általuk választott időben és az ő játékszabályaik szerint folyt.
Lehet itt számháborúzni a párttagok számával, de ha azt nem lehetett elérni, hogy mielőtt pártszavazunk, tartson a párt egy tisztességes tagrevíziót, akkor nincs miről beszélni.
Mindenestre még a tárgyalási pozíció is más lett volna, ha van egy ötven-százezres mozgalom, melynek tagjai között ott vannak a Demokratikus Koalíció Platform tagjai is és úgy a platformot, mint a mozgalmat ugyanaz a személy vezeti – nevezzük őt a könnyebbség kedvéért Gyurcsánynak.
Ezt – akkor – meg lehetett volna csinálni, rengeteg ember figyelte rokonszenvvel a kezdést, a kezdeményezést, rengetegen hitték azt, hogy ez a baloldal megújulásának kezdete, rengetegen csatlakoztak volna hozzánk, de nem történt semmi, csak a vergődés és a terméketlen harc a párt belső köreiben, mely nem igazán az a front, ahol Gyurcsánynak sok esélye van a győzelemre.
A kamarillapolitika nem az ő terepe, jóllehet elég ügyesen elhajolgat az ütések elől, de ez egy teljesen felesleges mérkőzés.
Persze jó lenne, ha a párton belül azok jutnának túlsúlyra, akik markáns változásokat várnak vezetésben, stílusban, célokban, módszerekben, de ha a kongresszusi küldöttek mögött nem áll tényleges tagság, ha a küldöttek ugyanazok lesznek, akik legutóbb is elmaszatolták a világos állásfoglalást vagy ellenezték a változásokat, akkor semmi ok nincs arra, hogy azt várjuk, hogy a küldöttek majd varázsütésre megvilágosodnak.
Lehet azt hinni, hogy az MSZP történetének legnagyobb hatású pártszavazása volt ez, lehet elégedetten nyugtázni, hogy akik szavaztak, azok közül sokan a változásra szavaztak, de talán itt az ideje észrevenni, hogy nem pártszavazást kell elsősorban megnyerni, hanem a választók bizalmát kellene elnyerni.
Márpedig az MSZP mai állapotában erre nem alkalmas és még azt is megkockáztatnám, hogy még egy megreformált párt sem hozná meg az elvárt sikert -  a sok csalódott szavazó legyintgetne, kutyából nem lesz szalonna…
Nem az a baj ugyanis, hogy az MSZP-t nagyon elverték a választásokon, a baj az, hogy úgy hagyta magát a vágóhídra hurcolni, mint a liba a baromfifeldolgozóban, emellett hagyta magát stigmatizálni, nem tiltakozott a lopás vádja ellen, egész viselkedéséből a bűntudat és a vereség szaga érződött – véleményem szerint az első indokolatlanul, a második meg feleslegesen.
Most sem jobb a helyzet, - az átlagválasztó azt mondja, nem csinálnak semmit, csak torzsalkodnak, és az a borzasztó, hogy ez többé-kevésbé így is van.
Nem mondom én, hogy most kezdjenek ígérgetni, hogy megígérjék, ha hatalomra jutnak, akkor keresztezik a libát a százlábúval, de azt elvárnám, hogy minden egyes tisztségviselő, parlamenti és helyi képviselő mutassa magát és beszéljen egységesen, mintha csak profi politikusok lennének, nem a megszeppent Józsika a tanítónéni előtt.
Hát most akkor – állítólag - nekibuzdulás van és majd novemberben a kongresszuson vívunk és aztán majd „mindent megteszünk többek között azért, hogy az MSZP elnökét és a megyei elnököket a párttagok közvetlenül választhassák.
Na, igen, - aztán majd elmondjuk szertefele, hogy nem akarunk pártelnökök, lenni, a nép meg majd legyintget.
Gyurcsány lassan-lassan bejátssza magát Németh Miklós szerepkörébe, addig taktikázik, míg elfogy mögüle a támogatás.
Pedig fontos lenne ő a baloldalnak, hiszen az ember is olyan, mit a liba, megy a gúnár után, amíg le nem vágják.
Márhogy a gúnárt.
Nőkkel van úgy az ember, hogy leül, maga elé néz és megkérdezi magától: mit eszek én ezen a nőn?
Gyurcsánnyal is valahogy így vagyok, mit kedvelek én ezen a langaléta ötletgyároson, aki nem hajlandó üzemszerűen működtetni a baloldalt, aki felkap és eldob ötleteket, aki profik helyett az isten tudja, kikkel veszi körül magát.
Aki most új internetes platformot gründol, ahelyett, hogy a meglevőket és az elérhetőket használná és használtatná fel célirányosan, aki a facebookon teszi közkinccsé, hogy egész nyáron a hasát süttette a nappal, miközben meg az ország szépen lassan megy tönkre és nincs senki, aki becsatornázná a rengeteg kritikát, felháborodást, aki szervezne és irányítana olyan léptékben, amilyenre most szükség lenne.
Most majd tartunk oktatást a szervezőknek, meg most majd tervezzük az őszi rendezvényeket.
Elárulom, Viktor is tervezi, sőt, hozzávetőleg tudni lehet, hogy mi lesz a fénypontja: a magyar Houdini szabadulási kísérlete a láncokból…
Azt írja Gyurcsány: tarts velünk.
Hát igen.
Persze könnyebb lenne, ha tudnánk, hogy hova és tudnánk, hogy ki is az a "velünk"…

:O)))

5 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, az nagyon jól látszik, hogy ha Gyurcsány továbbra is így csinálja a semmit, abból nem lesz 2014-es kormány/rendszer/gengszterváltás. Mivel nem hülye - lehet hogy pont ez a cél. Orbán annyi ganét pakolt már az istállóba, és annyira belakatolta a menekülő utakat - hogy nem is szabad átvenni tőle, mielőtt teljesen el nem borítja a trutyi, és a magyarember végleg ki nem ábrándul belőle. Különben pár év, és megint itt lesz a nyakunkon. Gyurcsány világosan megmondta (Mozgó világ áprilisi szám, Pannónia és Hunnia) hogy nem szabad átvenni a kormányzást, amíg nem kapnak hozzá 2/3-ot. Márpedig 2014-ben még nem kapnának - vagy ha igen, akkor is még visszajöhetne Orbán.
Vedd úgy, hogy ez egy kemény kemoterápia, amit hányingerekkel végig kell szenvedni,k hogy az Orbánc-ráktól meg tudjunk végleg szabadulni.
Gyurcsány talán ezért fogja vissza magát: nehogy egy túl jó kampánnyal véletlenül győzzön (mint 2006-ban) Egyrészt.
Mert másrészt lehet, hogy összekeveri a napi kamarillaharcait a harcos ellenzékiséggel, és az őt körülvevő amatőr drukkerek éppúgy elzárják a valóságtól, mint Orbánt.
Röviden: tényleg tesze-tosza, vagy csak teszi magát?

Manó írta...

Gyurcsánynak előbb saját magával kéne tisztázni merre a merre.Az MSZP-vel tényleg nem fog győzni,elgáncsolják.Mit nekik az ország sorsa!!Félgőzzel sem dolgoznak,tényleg kiábrándító!

e-Vita írta...

Sajnos, de szembe kell nézni a rideg valósággal: Gyurcsányt a jövőre nézve el lehet felejteni.
Ahogy az egész MSZP is múlt idő. http://evitae.wordpress.com/tag/mszp/
Hát, ez van. Az illúziók csak arra jók, hogy leszámolhasunk velük.

Túlélő írta...

Egy percig sem lehet Gyurcsány magatartásán csodálkozni. 8 év állt rendelkezésére a pártnak is, de az embereknek is, hogy támogatólag álljanak mellette. Nem Gyurcsány nem tudta, hogy mit akar, az emberek zöme nem tudta. Ilyen a világon nincs, hogy egy társadalom többsége kétszer egymás után elküldi a francba Orbánt(2006-ban elég nagy fölénnyel), majd utána számomra teljesen megmagyarázhatatlan módon 2/3-l megválasztja.Ekkora baromságra csak a magyar képes. Ezek után ne csodálkozzunk Gyurcsányon, hogy úgy áll a dolgokhoz, hogy más is hozzáférjen. A nép képtelen volt felfogni az öszödi beszéd lényegét, szerintem ezek a vizigótok képtelenek Gyurcsányt megérteni. Primitív, bornírt népnek Orbán való. A baj csak az, hogy szívnak az értelmesebbek is. Én ugathatok, mert bár van problémám az MSZP-vel, de mégis inkább rájuk szavaztam és nem erre a gyűlölködő kretén Orbánra.Akik rá szavaztak, ostobaságból, bunkóságból, vagy simán érdekből tették.

e-Vita írta...

@túlélő! Nem kétszer! Egyszerű számtan. A 20 évből 12 év a “mieinké”, az MSZP-jé ( ballibeseké ) volt! Ennek a lehetőségnek eltékozlását, finomabban szólva elkúrását már nem lehet többé elnézni. És már hajlok arra a hiedelemre, hogy a “mieink” is a fidesz-jobbiknak dolgoztak suttyomban a 12 év alatt. Ilyen hosszú időn át tartó, folytatólagos, következetes elkúrást már csak direkt lehet elkövetni.

Csak azt nem vagyok képes megérteni, hogy ha az mszp-sek 8+4 év alatt csak azt tudták elérni, hogy az ország a fidesz-jobbik martalékává vált, akkor mégis, miért hiszik / hitetik azt, hogy ezután képesek lesznek arra, amire 12 évig nem voltak?
Hogy ezt elhiggyük, ahhoz olyan szemléletbeli és módszerbeli változás kellene, amire az mszp-reszármazott DK se képes, hiszen lényegében ez is az mszp, csak annak a Gyurcsány-fan részlege.
.
Az pedig a legnagyobb hiba, az alkalmatlanságukat bizonyítja, amit a mieink elkövetnek: a fennsőbbséges, zártkörű gőg: ha a választópolgárt ("az emberek zömét") lehülyézik, lebunkózzák. Az istenadta nép azért fizeti a politikusokat, képviselőket, mert az a téveszméje, hogy majd ők tudni fogják, hogy mit akarnak, és hogy a nép is mit akarjon.
.
A politikai (és minden más) marketing arról szól, hogy jó esetben a néppel megértessék, mit miért akarjon, (ez lett volna a fő feladata a mieinknek 12 éve át), rossz esetben csak simán megvezesse, bekómásítsa, tévutakra terelje a népet - ezt csinálja a fidesz-jobbik 8-20 éve, rendkívül magas szinten.
.
Az emberek zömének nincs ideje, ereje, elég képzettsége gazdasági, politikai verbálpettingeléseket (tanulmányokat) olvasni, elemezni, megérteni. Ezért tartja a politikusokat, akiknek ez lenne a munkaköri kötelességük.
.
A 20 évből 12 éve volt az MSZP-nek, az eszközök széles tárháza állt a rendelkezésére, hogy az emberek zömét felvilágosítsa, hogy partneri viszonyba emelje.
Ehelyett zártkörű, hatalmi és korrupciós játszmáikkal voltak elfoglalva, és még hozzá a mérhetetlen gőg, amivel a választópolgárhoz viszonyul: "csak hódolat illet meg, nem bírálat" megkövült elve alapján.
.
Gondoljunk csak bele, bemegyünk mondjuk egy boltba számítógépet venni, és az eladótól várnánk, hogy eligazítson bennünket, mert bizonyos dolgot nem értünk, ill. nehéz a választás, a döntés. És ahelyett, hogy legjobb tudása szerint, a fizetéséért cserébe készségesen, udvariasan kiszolgálna, hát lehülyéz, amiért nem tudom, mit jelent mondjuk "Hyper Threading processor". Azt hiszem, itt természetes az, hogy az eladóra mondjuk: bunkó, alkalmatlan.
Vajon a politikus-választó viszonyban miért értékelik sokan fordítva a helyzetet?