2011. augusztus 13., szombat

A LEGSIVÁRABB BARAKK

Valamikor, réges-régen volt egy jókedvű, mosolygós ország itt, Európa közepén, már amennyiben Európa nem a Lajtánál végződik.
Irigyelték is keleten-nyugaton egyaránt, mert bár lakói diktatúrában éltek, de ez a diktatúra olyan slampos volt, hogy az emberek zömében vidultak rajta és remek vicceket gyártottak a hatalom rovására, beleértve annak képviselőit is, akik aztán maguk is fülig érő szájjal mesélték a róluk szóló kis remekműveket.
Sehol remekebb rendőrvicceket nem lehetett hallani, mint a rendőröktől és még a mai terminológiával élve politikailag kevésbé korrekt cigányvicceknek is volt egy sajátos zamata és bája, nem volt bennük sem gyűlölet, sem rosszindulat, és a csattanó sem a kiirtásukról szólt.
Akkoriban a magyar zsidók magyarok, és a magyar cigányok is magyarok voltak, és ezt senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni.
Az iskolák padjaiban egymás mellett ültek a nebulók, és ha valaki elkezdett volna cigányozni, zsidózni, akkor olyan szent tisztelettel néztek volna rá, mint az indiánok az elmebetegekre – megszállta szegényt a Nagy Manitu!
Egy vagy két generáció úgy nőtt fel, hogy eszébe sem jutott vizsgálgatni, hogy ki a zsidó vagy ki a cigány, - utóbbiaknál ha a bőrszínből nyilvánvalóvá vált is a származás, akkor sem ez volt a meghatározó, inkább az, hogy ő nyesi be legjobban a labdát a kapu elé.
Az emberek általában és alapvetően udvariasan beszéltek egymással, a villamoson a gyerekek átadták a helyüket az idősebbeknek és nem vertek és gyilkoltak hajléktalanokat, merthogy nem léteztek hajléktalanok.
Jókat ettek-ittak, a gyerekeiket taníttatták és nem létezett éhes gyerek az országban – hogy ez mekkora szó, azt csak ma tudjuk talán felbecsülni.
Amikor a barátaikkal összeültek babgulyás főzni a telken, eszükbe nem jutott azon elmélkedni, hogy ki a magyarabb, ki a nagyobb hazafi.
Viszonylag kevés embert ástak be nyakig a földbe és az autóbaleseteknél sem kellett attól tartani, hogy a másik kocsiból kiszálló ember kezében nem betétlap, hanem baseballütő lesz, mint manapság ez nem oly ritka.
Érdekes lenne egy felmérést készíteni arról, hogy a közlekedésben résztvevő autók hány százalékában van a vezetőülés mellé készítve pajszer, baseballütő, husáng, RPG-7 vagy Stinger rakéta, hány közlekedő zsebében lapul ma minimum flóbert-pisztoly, de inkább Jerikó…
Elfelejtettem mondani, hogy ezt az országot Magyarországnak hívták, a diktatúrát a legvidámabb barakknak, diktátora pedig tisztelt és szívesen látott vendége vagy vendéglátója volt valamennyi nyugati demokráciának, kezdve a Pápától a Szövetségi Köztársaságig vagy Angliáig.
Még mielőtt valaki kiakadna, hogy mire ez a kádárista nosztalgia, szeretném elmondani, hogy értem én, nem is hánykódok ellene, hogy a világ folyvást változik, és tudom, hogy nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni.
Mindössze azon töprengek, hogy ez a húsz év történhetett volna-e másként?
Emlékszem, a rendszerváltás idején az emberek többsége tele volt optimizmussal, tele volt jószándékkal és tiszta elvekkel, és nem csak a jobboldalon vagy minek is nevezzem a sok politikai analfabéta zavaros eszméit, de a baloldalon is ott ágáltak a reformkommunisták meg a magukat szociáldemokratáknak képzelők, akik hasonlóképpen ostoba, zavaros és utópisztikus dolgokat fogalmaztak meg – csak ők balról.
Mindenesetre volt nagy nekibuzdulás és zászlólengetések, a lyukas zászló is előkerült, ami azt jelképezte, hogy mi általában a semmit írjuk zászlainkra, oszt azon keresztül szebbnek látjuk a világot, azon keresztül például úgy tűnik, mintha mi kergettük volna ki az oroszokat..
Aztán hamar eljött az igazság pillanata, amikor a vélt és valós politikai és gazdasági érdekek felülírták az elveket, és az addig még viszonylag kulturáltan viselkedő ország egymásnak esett.
Érdekes, de én az ősbűnt e tekintetben nem Antallhoz vagy az MDF-hez, még csak nem is az akkor még a kis izgága szerepében állami pénzből Boss-öltönyökre hajtó Viktorhoz kötöm, - szerintem az ősbűnt egy doktriner liberális, a szabaddemokrata Kis János követte el akkor, mikor az első szabad választás estéjén nem fogadta el Vitányi Iván felé nyújtott kezét.
Ezzel két dolgot is demonstrált egyszerre, - az egyik az volt, hogy ebben az országban innentől kezdve a bunkóságnak tág tere lesz.
A másik, hogy ebben az országban innentől kezdve soha nem lesz kulturált politizálás, csak vad acsarkodás.
Kis János Vitányi Ivánhoz mérten akkor is egy senki volt és a helyzet számára azóta csak romlott.
Viszont az ország számára ez volt a jeladás – szabad a pálya, nem kell itt semmiféle illemszabályt betartani, ezért aztán az illemtani new deal hamar szárbaszökkent.
Amikor a tanulékony Viktorka először pattant fel a Parlamentben, hogy közkinccsé tegye, miszerint „ a kormány hazudik”, nagyon kevesen voltunk, akik elkezdtünk viszketni a stílus hallatán, merthogy a magyar nyelv oly gazdag és annyiféleképpen ki lehet fejezni udvariasan rosszallásunkat, hogy erre aztán semmi szükség nem volt.
Aztán ez lett a hivatalos stílus, és aki nem emlegette például egy nőnek a borotválkozótükrét, az kilógott a sorból.
A baloldal úgy-ahogy tartotta magát, nem engedett meg magának rendkívüli bárdolatlanságokat, de közben a nép is boldogan vette tudomásul, hogy a konvencióknak annyi, és igen hamar lepergett róla az a vékony kulturális máz, melyet a szocializmus vérgőzös esztendei rákentek.
Aztán jöttek az évek, amikor a vagyonért ment a harc, amikortól a maffiózók hulláit kutakba dobálták a tanyavilágban, amikortól rendőröket gyilkoltak öngyilkosságnak feltüntetve, amikor politikusok bűnöző csókosai rendőrkapitányok leváltását tudták elintézni, - eldurvult a világ.
Ahol ma tartunk, az még nem a mélypont, a mélypont majd akkor jön el, amikor a jobboldal vérbunkó és felhergelt rohamosztagosai fegyverrel próbálják ki, hogy lehet e egy kis vérfürdőt rendezni, merthogy szüleik erre várnak már vagy ötven év, és nincs szebb dolog egy gyermek számára, mintha valóra váltja a szülők álmát.
Hát ez van.
Ma a libasültből viszonylag keveseknek jut, ellenben lehet majd jogfosztott újrabszolgaként dolgozni - mintha csak a múlt század közepéig zuhanna vissza az ország.
Nem hiszem, hogy ezt akartuk volna…
:O))))

15 megjegyzés:

puputolvaso írta...

Hali! Sajnos, ismét egyet értően bólogattam olvasás közben. Mondjuk nekem mindig van egy olyan érzésem, hogy SkiccPalit valamiféle büntetésképp javasolta Navracsics a Sólyom Lászlót leparasztozó Szanyira reflektálva. Félre ne értsetek, nem szerettem Sólyomot, de úgy vélem a magyar köztársaság elnökeként kijárt neki a tisztelet. Ezért érzem néha úgy, hogy utódja jelölése inkább csak egy ízléstelen tréfa volt és a FIDESZ-es szavazógép komolyan vette. / A Karót Nyelt Alkotmánybíró nektek csak per paraszt? Lássuk mit szóltok az olimpikonhoz?!
Összekeveredtek az ujjak! Csak a mutatóujját akarta figyelmeztetőleg megbillegtetni felénk, de a szavazógép erőből felmutatta a középsőt :)

LB írta...

Tisztelt Blogíró! Blogjaiban vissza-visszatér a zsidó és a cigány szó, a velük való foglalkozás.Minek utána az az érzésem, hogy ön is vagy egyik vagy másik, vagy esetleg mindkettő.Ha így van, akkor legyen büszke származására. Én is zsidó vagyok, van bennem egy kis cigány is, de én ettől nem halok meg mindennap, mint ön.S a köreimben nem is merik ezt éreztetni velem. Had beszéljen mindenki, amit akar. Ez olyan mint gyermekkorban a csúfolódás, ha harap rá az illető, annál jobban foglalkoznak vele, ha nem akkor békén hagyják.

Névtelen írta...

én azért megjegyezném,h örültem,mert azt hittem, h majd most megmutathatom és elismertebb lehetek, és lesz pénzem a hónapvégén és utazhatok és csupa ilyen baromság járt a fejemben. most pedig rettegek, munka nincs(nem vagyok alulképzett) félre vagyok lökve(55év), ki vagyok játszva más társadalmi csoportok gyülöletére szabadon, lakásom elvesztése miatt félekJelzálog)...mondjam még.mekkora barom is vagyok,h vágyok vissza a legvidámabb barakkba ugye? de hát kuss, mert én csak arra élek,h tönkretegyem a fiatalok jövőjét,nemde?

zombi írta...

De ezt akarták. Akik a Fideszre szavaztak, akik távomaradtak a szavahóhelyiségektől, mondván, hogy egyik kutya, másik eb. Holott ez nem igaz.Ezt akarták, akik randalíroztak a szoci kormány és Gyurcsány ellen minden lehetséges helyen és alkalommal. Akik most is az első helyre rakják Orbánt a népszerűségi listán.Egészen addig, amíg a hátukon nem csattan az ostor. Jövőre sokan elveszítik az állásukat és különböző címeken fogják a pénzt kilopni a zsebünkből. Most már nem hallunk mást, csak azt, hogy válság van és meg kell húzni a nadrágszíjat.Ha szokásuktól eltérően már ezt hangoztatják úton útfélen, akkor könnyen elképzelhetjük, hogy mi fog jövőre következni. Most már a közpénzekből mindent kivontak, amit lehetett. A dolgozókat megszorongatják az új munkatörvénykönnyvvel.A köztisztviselők egyrészét elbocsájtják. Még kiken lehet fogni? Ki fogják találni.

eVitae írta...

"Nem hiszem, hogy ezt akartuk volna…" Tökmindegy, hogy mit akarunk, ha semmit se teszünk érte a verbálmaszturbáción, a slacktivizmuson, az illúziókba kómásodáson kívül.

anonymand írta...

Tisztelt PuPu!

Borítékolom: sokkalta nagyobb fájdalommal fogsz az eddigi közel másfél évre emlékezni, nosztalgiázni nem is oly soká, mint a Kádár-korszakra.

Ne legyen igazam!
(de az lesz)

Tisztelettel:
anonymand

Verhás Mihály írta...

Ismét telitalálat!

PuPu írta...

Kedves LB, én ezzel úgy vagyok, mint Bokros Lajos, aki azt vallotta: "ha a cigányokat szidják ebben az országban, akkor én cigány vagyok. Ha a zsidókat szidják, akkor én zsidó vagyok."
Szerintem ez az egyetlen korrekt hozzáállás, ezt vallva lehet tisztességesen élni és reggelente belenézni a tükörbe.
Azt írod: "Had beszéljen mindenki, amit akar. Ez olyan mint gyermekkorban a csúfolódás, ha harap rá az illető, annál jobban foglalkoznak vele, ha nem akkor békén hagyják."
Hát nem hagyják békén, és erre a népszerűtlen felfedezésre számos zsidó és cigány csak az auswitzi rámpán döbbent rá.
Amikor a tigris még csak akkora, mint egy nagyobbacska macska, könnyebb elpusztítani, mint amikor ereje teljében van, ez pedig nem megy úgy, ha elnézegetjük, amint vér csordogál már a pofáján de megnyugszunk, hiszen az a vér nem a mienk.
Az is sorrakerül.
:O(((

éva írta...

Pupu, azért van még mindig mérhető népszerűségük, mert a kormánypropaganda NEM hozza a kényelmetlen tényeket az emberek tudomására, sőt ehelyett nyomatják orrba-szájba a sikerről szóló meséket.
És sajnos a magyaremberek többsége még mindig a tv-nek és a rádiónak hisz, nem a saját szemének.
Hogy csak az egykulcsos adóra utaljak: már hónapokkal előtte fehéren-feketén kiszámolták, hogy a többség rosszul fog járni. Sokan még akkor sem hitték el, amikor (februárban) kézhez vették az első vékonyabb borítékot.
Egyébként meg érthetetlen, amit művelnek: amit eddig a MOLra, meg a haveroknak elherdáltak, abból érzékelhető életszínvonal javulást is elérhettek volna. A diktatúrákat ugyanis CSAK az életszínvonal növelése legitimálja (egy ideig) Orbánék nem ezt az utat választották, pedig nem TELJESEN hülyék: tehát céljuk van vele. Szerintem a rendkívüli állapot bevezetésére utaznak!
Visszasírjuk mi még a Kádár-korszak társadalmi békéjét, létbiztonságát és nyugodt gyarapodását!

éva írta...

Ha Orbán be akar ülni az elnöki palotába (ahol nincs kitéve mindenféle választási macerának) akkor a gojostol volt a lehető legjobb választás.
Bárki más esetleg nem takarodott volna el az első szóra - palibátyánk is kikötötte, hogy 2 év után már megkap minden juttatást, amely a teljes ciklus után járna. Hiába no: a saját érdekeit mindig is jól tudta képviselni!

eVitae írta...

LB írta...: Állítását a saját esetemmel tudom cáfolni. Gyerekként tanította meg velem egy falu közössége, hogy mi a kirekesztettség, holott egyik célcsoportba se tartozott a családunk. Hab a tortán: igen sok cigány élt ott, de nem ők, hanem az echte magyarok keserítették a kezdő életemet. Bár nem tudom, mire gondol pontosan a "harap rá" alatt, én nem tudok róla, hogy haraptam volna rá, és mégis kb 10 kemény éven át tanultam azt, hogy milyen érzés, ha valakit pusztán csak azért utálnak, mocskolnak, mert létezik. Azóta tudom, hogy vannak emberek, közösségek, akiknek lelki szükséglet, hogy valakit, valakiket gyűlöljenek, kirekesszenek, tökmindegy, hogy a célszemély valójában ki-mi, szolgáltatott-e okot vagy sem. A gyűlölet iránti lelki szükséglet maga teremti meg magának gyűlölete tárgyát: a cigányt, a zsidót, a meleget, a komcsit, bárkit, csak hogy kielégülhessen a gyűlölet utáni vágya. Ez ilyen egyszerű. Az igazi baj csak akkor van, ha ezt a vágyat a politikai erők felkarolják, ha még jobban gerjesztik vagy csak hagyják gerjeszteni a saját mocskos politikai-gazdasági játszmáik érdekében, és ezért e gyűlölködés intézményesül államilag, társadalmilag minden szinten. Ahogy az 2002 óta történt, és ahogy jelenleg még nagyobb elánnal zajlik.

Névtelen írta...

Csodálkozom, hogy a Kis Jánost ért inszinuációt senki nem tette szóvá.
Kis Jánoshoz kötni a bunkóságot elég merész, számomra elfogadhatatlan. Mindössze arról volt szó, hogy a rendszerváltás kezdetén egy olyan párt, amely éppen csak artikulálta magát, identitását kereste, tagságát, de vezetőségét biztosan jobbára olyan emberek alkották, akik valamilyen módon az előző rendszer kárvallottjai, hogynemondjam: üldözöttei voltak, tehát természetes, hogy egy ilyesféle párt nem szándékozott tüstént az MSZP-vel szövetkezni.
Kis Jánost Vitányi sem találja "kis senkinek", dacára annak, hogy nem voltak egy nézeten, még elismerte az érdemeit, és semmiképpen nem köthető Kishez a politikai acsarkodás.
Szerintem a liberális és a doktriner jelző nem kompatibilis egymással, Kis János liberalizmusára a következetesség a helyes megjelölés.
Na most a jelen politikai helyzetben egyre mulatságosabb, ha lehetne rajta egyáltalán mulatni, hogy efféle sokadlagos kérdéseken vitatkozunk, ugyanis Orbánéknak mind Vitányi, mind Kis János nemkívánatos figura.
Most viszont elérkezett a kézfogás pillanata, hacsak nem késő már.

Névtelen írta...

Soha nem voltam és feltehetően már nem is leszek egyetlen pártnak a tagja sem! Közel a 70-hez már nincs is rá időm!Meggyőződésem hogy szükség van egy igazi baloldali pártra, de ami 21éve balodali pártnak vallja magát, a millimosok és milliárdosok érdekeit képviseli!

PuPu írta...

Kis János dolgához.
Kedves Névtelen, lehet, hogy nem kedvelte az előző rendszer Kis János munkásságát, de baja azért nem lett, és a többieknek is csak akkor - és akkor se nagy, mikor elkezdtek partizánosdit játszani - megjegyzem a maoista kis kitérő után.
Aztán meg, hogy helyi szinten kik lettek szdsz-esek, azon meg csak röhögni lehetett.
Ellenben Kis János viselkedése simán bunkóság volt, egybekötve annak kinyilvánításával, hogy itt soha nem lesz kulturált politikai párbeszéd. Mellesleg akart a fene az szdsz-el szövetkezni, ők akkor is álomvilágban éltek, meg ma is abban élnek, csak most még sajnálgatják is magukat.
De lehet együtt dolgozni, - a pupos gyerek is alakul a prés alatt - legalább csiszolgatnánk egymást...
:O))))

Névtelen írta...

Azért tegyük Kis mellé Kónya urat,a TF-es Pető "vita" örvén.Még ma is futkos a hideg a hátamon összejátszása a közönséggel,akikról már tudom,fasiszták voltak.O.