2012. november 25., vasárnap

MAGYARZÖLD


Milyen a zöld, ha magyar?
Hát bizony, ez nem egyszerű kérdés, mert a mi országunk e tekintetben is unortodox.
Míg a nálunk boldogabb országokban a zöldek a haladást iparkodnak képviselni, addig nálunk a zöld – ha egy szóval kívánjuk összefoglalni minőségét – leginkább bolsevik.
Erőszakos érdekérvényesítő, olyan népboldogító, aki úgy akarja boldoggá tenni az emberiséget, hogy nem igazán érdekli az, hogy akar-e az emberiség ő módszerei és az emberiség általa vélt vagy valós érdekei szerint boldog lenni, avagy nem.
Inkvizítor típus, aki számonkér, ítél és az ítéletet – amennyiben akárcsak egy fikarcnyi esélye is van rá – kíméletlenül és ellentmondást nem tűrően végrehajtja.
Magyarzöld szélsőséges is, mert olyanról, hogy fokozatosság, meg nevelés, meg belátás nem is hajlandó hallani, ő a céljait hétfőről – keddre akarja elérni, ha lehetséges, akkor parancsuralmi úton.
Ő az, aki kihajtja a szenvedélybetegeket az utcára cigarettázni, mert a tüdőgyulladás egészségesebb, mint a tüdőrák, melyet a delikvens amúgy is nagyobb eséllyel kap meg az utcán előtte elhaladó járművek motorjainak égéstermékeitől, az erőművek és olajfinomítók levegőszennyezésétől, mint a cigarettától.
Magyarzöld kompromisszumképtelen is, a dolgok mai állása szerint nem tud kibékülni sem az atomenergiával, sem a vízenergiával, sem a szén, sem a szénhirogén elégetésén alapuló technológiákkal, viszont reggel a pirítósát azért megsütögeti az erre rendszeresített szerkentyűben, és nem is nagyon érdeklődik az iránt, hogy azt milyen energia működteti.
Nála az áram ugyanis a kiemelten környezetbarát konnektorból jön.
Magyarzöld álszent is. 
Ugyan kisebb erdőségeket vágnak ki azért, hogy legyen számára megfelelő mennyiségű papír politikai képviseletének propagandájához, és a saját kényelméről nem szeret lemondani, viszont elveket hirdetni imád, - igaz, beszélni könnyebb, mint dolgozni – pofázni fekve is lehet, mondá Moldova.
Ő az, aki a világ legnagyobb baromságát is képes eladni környezetkímélésként, - ő szivattyúztatta a vizet dízelmotoros szivattyúkkal a Mosoni-Dunába, ő fúrta meg a legkorszerűbb technikával dolgozó akkumulátor-feldolgozót, hogy ma aztán országszerte nem igazán környezetvédelmi szakmérnöki küllemű, és végképp nem ilyen képzettségű emberek vásárolják fel a falusi piacokon a döglött akkumulátorokat, nagyon környezetkímélő bontásra és feldolgozásra.
Magyarzöld ellenzi a szalmatüzelésű erőművet, nem szereti a szélenergiát sem, mert a szélturbinák lapátjai fejbecsapnák röptükben a libákat, ha azoknak is csak annyi eszük volna, mint azoknak, akik szót emelnek értük ez ügyben.
Ők azok, akik eltiltják a magyar disznót a moslékolástól, merthogy moslékot csak az embernek szabad enni, kukában is csak neki szabad kotorászni, cigarettafüstöt a faluvégi kocsmában szívni tilos annak is, akinek az egész élete maga a Nagy Szívás.
A magyar zöldek pártjának még pártjuk önkiszolgáló szecskává aprítása közben is még marad annyi ideje, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése ellen tiltakozzon, mert a jövőt ők vélhetőleg úgy képzelik, hogy mindenki kap egy szobabiciklit dinamóval felszerelve, és addig teker, míg világos nem lesz – leginkább reggelig.
Magyarzöld érdekérvényesítő képessége felülmúlhatatlan, ennek oka leginkább az egész magyar társadalmat átlengő hihetetlen képmutatás.
Magyarzöld érvrendszere ugyanis kísértetiesen emlékeztet a temetkezési vállalkozók érvrendszerére, melyet akkor vetnek be, amikor valamelyik családtag halkan és pirulva meg meri kérdezni, hogy mi a franc kerül egy lepedőből kiszabott szemfedőn harmincezer forintba: Talán sajnálja a pénzt drága halottjától kedveském?
Ki az, aki nemet mer mondani a legidiótább követelésekre vagy intézkedésekre, ki nem retteg attól, hogy ha ellentmond, akkor nyilvánosan megszégyenítik, mintha egymaga termelte volna tele fekáliával a Dunát?
Ki az, aki azt meri mondani bármelyik magát környezetvédőnek valló idiótának, hogy hülyegyerek, mitől jobb az, ha valaki a kocsma ajtajától öt méterre bagózik, mintha négy méterre?
És mi van, ha éppen a kocsmaajtó felé fúj a szél?
Vagy ha a kocsma egy erőmű által naponta több tonna pernyével szennyezett kiszórási sávjában fekszik?
Van mifelénk több település, ahol nem lehet kint hagyni a fehér műanya-bútort a teraszon, mert reggelre olyan foltos lesz, mint a leopárd, közben meg a helyi lakosságánál a tüdőrák olyan gyakori, mint Mátrafüreden a nátha.
Ha annyian dolgoznának az egészséges és tiszta környezetért, ahányan élnek belőle, a mi országunk virágzó Kánaán lenne.
Lehetne persze ezt ésszerűen is csinálni, de ehhez némi szemléletváltásra és realitásérzékre lenne szükség.
És tisztességes politikára, amelyik az embert partnernek tekinti a társadalmi együttélésben, nem pedig csicskáztatni való ellenségnek, aki ellen harcolni kell.
És nem hülyének, akinek meg kell mondani, hogy mit tehet és mit nem.
Merthogy azzal egyet lehetett érteni, hogy ne tegyünk senkit akarata ellen passzív dohányzóvá, de azzal aztán végképp nem, hogy attól, akinek élete nagy részében a kávézás élményéhez hozzátartozott a cigaretta, elvegyük ezt, mert nekünk úgy tetszik, és te meg egészséges leszel, ha beledöglesz is!
Az embereket ezzel arra kényszerítik, hogy megkerüljék a törvényt és különféle helyeken kis, titkos helyi klubokat alakítsanak ki, melyekről aztán persze mindenki tud, de mindenki úgy csinál, mintha senki nem tudna róla.
Ha tudna, akkor  fegyelmezni kellene – mondjuk - Rózsikát, aki két cigaretta között a hátán cipeli az egész hivatalt és aki gyakorlatilag a főnökség összes döntésének szülőanyja – vagy csak egyszerűen kiváló munkaerő.
Nem lehetne ezt kulturáltan megoldani?
És nem lehetne az ország energiaellátásának biztonsága érdekében azt vizsgálni, hogy melyik a legtisztább energia-előállítási mód ma, melyet alkalmazhatunk?
És hogy melyiknek adjunk elsőbbséget, a focistadionoknak, vagy a környezetszennyező buszok lecserélésének?
Vagy az országon áthaladó tranzit kamionforgalom vasútra terelésének?
A ma is folyamatos vízszennyezések felszámolásának?
A szemétszállítás megszervezésének ott is, ahol a lakosság képtelen a szemétszállítás díját megfizetni?
Van itt teendő elég, nem csak vörösiszap-ömlés esetén kell ugrabugrálni, meg a társadalom által a károsultak részére összeadott pénzeket lenyúlni, meg abból filléreket kegyként osztogatni!
Magyarzöld persze ha ilyesmit hall, akkor a rajta fellelhető összes lyukból lángot okád, pedighát azok is környezetterhelő kénköves lángok.
Milliárdokért azt találják ki, hogy mit ne csináljon a magyar, nem lehetne már azon is törni a fejüket kicsit, hogy mit kellene tenni egy élhetőbb országért?
Nem biztos, hogy a közlekedési alagutakat betemetni Budapesten...
Nem lehetne esetleg helyette a magyar zöldeknek néha kis önvizsgálatot tartani?

:O))))

2 megjegyzés:

Geza írta...

Igen, egyetertek Veled, de az nem teljesen allja meg szerintem a helyet, hogy ez az egesz "tudatos buntudatgerjesztessel parosult tudatlansag eroszakos terjesztese"="zoldnek lenni" csak a MO-i zoldekre jellemzok. Nezd meg csak a repulotereket! Ott mar evek ota kalitkakban dohanyozhatnak csak a "karhozottak". Az USA-ban is nagy a nyomulas a dohanyzas ellen (vannak egyetemek, ahol a kampusz egesz teruleten tilos a dohanyzas, sot a nyomulas megy elore mas teruletekre is a bugyuta hirdetesekkel). Arrol mar nem is beszelek, hogy a zoldek hogy hulyitik az emberiseget az energiaval es a Fold klimajaval kapcsolatban. Olyanok mint az egyhazak es a biciklistak (ld. critical mass, Bp es/vagy San Francisco). Tevekenyseguk nem mas, mint eroszakos primitiv nyomulas. Azert vannak akik idonkent meg mernek szolalni ezugyben es ez talan remenyt ad a hulyites visszaszoritasara.

Kaláris írta...

Eszembe jutott a cikkedet olvasván egy régi, talán 20 éve készült felmérés az USA-ban. Valamelyik éppen aktuális olajválság idején. Megkérdezték a lakosságot, hogy milyen elektromos ketyeréről lennének hajlandóak lemondani. Nem a szent kenyérpirítóról, hanem olyan nélkülözhető és az életminőséget nem befolyásoló dolgokról, mint pl. : epilátor, elektromos orr szőr vágó, elektromos takaró, elektromos fogkefe és más efféle. Kiderült, hogy a lakosság nem hajlandó lemondani semmiről. Szerintük mondjanak le az ilyen kényelmi kis ketyerékről a kínaiak és a kelet európaiak, ők úgy sincsenek hozzászokva...Az emberek mindenhol egyformák...