TELJES METAMORFÓZIS

„Egész Magyarország érzi, hogy szükség van a teljes átalakulásra, így az ahhoz szükséges társadalmi nyugalom fennmaradt, nincsenek az országban nagy kormányellenes megmozdulások és sztrájkok.” 

Hát igen, szükség is van erre valóban, és joggal tarthatunk attól, hogy országunk világbajnok lesz – a fordított metamorfózis világbajnoka.

Most ugyanis éppen úgy néz ki a dolog, hogy egy viszonylag még elfogadható küllemű éjjeli pillangóból (vö. kurvaország, copyright by Mindenérthibás) éppen most alakulunk át egy randa, gusztustalan, szőrös és büdös hernyóvá, mindahányunk legnagyobb dicsőségére.

Szlovéniában szórta a világ elé legfrissebb bölcsességeinek gyöngyszemeit a Vezér, aki hivatalos látogatáson járt a szlovén fővárosban – azért írom körül Ljubljana nevét, amiért az egyszeri rendőr is áthúzatta a döglött lovat a Rottenbiller utcából a Király utcába: ott könnyebb volt ugyanis jegyzőkönyvet írni.

Hogy most hogyan utazott a Vezér, arról nincsenek konkrét információim, de abból következőleg, hogy első regnálása idején a királyi szerelvény előtt előfutó mozdony szaladt – robbanjon az alatt az akna - a levegőben harci helikopter levegő-föld rakétákkal biztosította a szerelvényt és az állomásokon behajtottak minden utast a peronokról az épületbe, pedig akkor még nem is volt TEK – el tudom képzelni.

Most - gondolom – gépkocsival utaztak.

A vezér konvoja előtt egy T- 90-es harckocsi KMT-7 aknakifordító ekével tisztította az utat, utána egy M1 Abrams harckocsi csóválta lövegét, ezeket követte egy páncélozott gépkocsi, benne egy felfújható, élethű gumivezérrel. Utána következett a Vezér páncélozott gépkocsija, melyet két oldalról a TEK emberei vettek körül, úgy ügetve a kocsi mellett, hogy az amerikai elnök testőrsége és a Kengyelfutó Gyalogkakukk térdenállva és sírva rimánkodott az edzéstervért.

A föld alatt, az út két oldalán a négyes metróról ismert két fúrópajzs, Boros és Bochkor képezte a védelem gerincét a vakondokok ellen.

Így aztán a Vezér még időben el tudta mondani, hogy "az egész ország érzi, egy olyan nagy munkában vagyunk, amelyet, ha már belevágtunk, mindenképpen érdemes végigcsinálnunk". Ezért fontos, hogy Magyarországon ma nincsenek nagy kormányellenes megmozdulások és nagy sztrájkok, mondotta volt.

Mindeközben a tanácsadói stáb élénken telefonálgatott Budapesttel, ahonnan is Matolcsy helytartó nyugodt hangon üzente: Te vagy még a Viktor, Viktor!

Vezérünk itt is kiteljesítette kül és gazdaságpolitikusi erényeit, megállapítva, hogy Magyarország termelési központtá akar válni, iparpolitikájának alapelve ezért úgy szól: olcsóbban termelni és rugalmasabbnak lenni.

A liba meg, mikor mániás fázisában van, akkor hattyúvá akar válni, mint tudjuk…

Micsoda remek célkitűzés, most már csak az a kérdés, hogy mit is akar és minél olcsóbban termelni, merthogy itt a termelőkapacitás nagy része külföldi nagybefektetők kezében van, és nem hinném, hogy a Mercedes oda lenne a boldogságtól, ha mi oldanánk meg gyáraiban a hatékonyság javítását.

Nem is tudom, talán valamiféle álom-államban éldegél a mi Vezérünk, merthogy a mondókája egyik nap arról szól, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, most meg éppen termelési központ akar lenni, ami meg a rugalmasságot illeti, annak ő a legjobb reklám-arca.

De a legjobban tetszett, hogy ezt mondta:

„Értelmetlenek és kudarcra vannak ítélve azok a kísérletek, amelyeket ma Európában azért folytatnak, hogy megvédjék a válság előtt felépített gazdasági-társadalmi rendszert.

A baj ugyanis sokkal nagyobb annál, mint azt gondolni szokás.
Magyarországon ezért nem is strukturális reform, hanem - egy bizonyos vízió szerint és politikai kompromisszumok nélkül - teljes megújulás és átszervezés zajlik.”

Hát, nem mondhatja senki, hogy nem tette világossá, hogy az egész Európán átsöprő fülkeforradalmat nem jelentette be előre, rohanjon, ki merre lát, mert oda utolsó reményünk, fel lesz itten számolva a parlamentáris demokrácia, a kapitalista termelési mód – a dilemma már csak az, hogy a Vezér Hitler vagy Sztálin szerepét szeretné játszani, de erre is hamarosan fény derül.

Most először lehetett arról hallani, hogy nálunk nem strukturális reform, hanem „egy bizonyos vízió szerint és politikai kompromisszumok nélkül - teljes megújulás és átszervezés zajlik”.

Hogy szegénykének víziói vannak, az eddig sem volt titok, hiszen ezek ellen kapott súlyfürdőt Bulgáriában és erre kapja a beöntéseket Grazban, mindenesetre azt azért jó lenne tudni, hogy mit tartalmaz ez a „bizonyos vízió”, kinek a tulajdona ez és ki hagyta jóvá, hogy a kísérletet rajtunk hajthassa végre az ötletgazda?

Azért legalább egy könyvecskében – legyen talán a címe: HARCOM – összefoglalhatná a vízióit, talán gazdagabbak lennénk általa.

De Kövér Szilárd biztosan.

Ugye a humán kísérleteknek vannak bizonyos szabályai, és itt most a kísérlet nem arról szól, hogy egy átlagos magyar állampolgár hány libacombot képes együltében elfogyasztani, hanem némelyeknek arról, hogy van e élet a halál után?

És ezért csodálatos, hogy a Vezér azon örvendezhet, hogy Magyarországon ma nincsenek nagy kormányellenes megmozdulások és nagy sztrájkok, úgy látszik, az emberek beérik kenyér és élhető élet helyett a Vezér vízióival.

Egészségükre!

Szóba került a nemzetiségek ügye is, a Vezér kinyilatkoztatta, hogy Magyarország büszke tizenhárom nyilvántartott kisebbségére, ez ugyanis színesebbé teszi az életet, növeli Magyarország értékét, a kormány pedig minden segítséget megad a nemzetiségek kultúrájának, nyelvének megőrzésére.

Hát legalábbis azoknak, akiket szorgos munkálkodásával éhen nem dögleszt.

Ami azt illeti, kívülről úgy tűnik, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete ezúttal sem lesz jött létre, de ez érthető is, hiszen ha a tizenkét nemzeti kisebbségnek lenne képviselete, akkor az etnikai kisebbségnek is meg kellene azt adni, oszt akkor oda a kényelmes füttyentések – lábhoz Flóri! – időszakának.

Mindegy, a félmillió, az éhhalál küszöbén élő cigány problémáját elhomályosítja az államilag támogatott bunyevác nagykóló szépsége.

Aztán aláírtak három történelmi jelentőségű papírt, melyeket akár a tárgyalóterem kiszolgálóhelyiségei közül a legkisebben is elláthattak volna pecsétjükkel.

Mindenesetre az tény, hogy nem üzentünk hadat Szlovéniának.

Az ember már ilyen kis dolgoknak is nagyon tud örülni.

:O))))