Most éppen Mislai Istvánt, a KDFSZ nemrég megválasztott alelnökét - aki egyben a Tesco Global Áruházak Zrt. munkaügyi vezetője - tiltották ki valamennyi telephelyükről.
Mislai István komoly szálka lehet a Tesco vezetésének körme alatt, mert mint munkaügyi vezető belelátott a cég munkáltatói tevékenységébe, és ez nem jó előjel egy olyan helyzetben, amikor a szakszervezet tizenegy kifogása van elbírálás alatt és öt bírósági per van folyamatban a multi ellen.A munkaügyi vezető, - aki egyébként jelenleg nem végzi ezt a munkáját, mivel mint szakszervezeti tisztségviselőnek a vonatkozó jogi szabályozás szerint teljes munkaidő-kedvezmény jár - egyébként azért lépett be a szakszervezetbe, mert felháborította a cég munkaügyi gyakorlata.
Idáig a dolog tiszta, ismert a módszer és nem az első eset Magyarországon, amikor egy nagyvállalat úgy gondolja, hogy rá nem vonatkopznak a magyar törvények, - emlékezzünk csak a Suzuki esetére.Innen kezdődik az én értetlenségem.
A KDFSZ ugyanis a Liga Szakszervezetek tagszervezete.
A Liga elnöke pedig a harcos mozgalmár és az érdekvédelem apostola, Gaskó István.
Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke sajtótájékoztatón hangsúlyozta: fel kell számolni az anomáliákat, és a Liga támogatja ebben a KDFSZ-t.
Amikor az előző két szakszervezeti vezetőt rendkívüli felmondással kirugta a Tesco, akkor is vídiakemény volt a nyilatkozata - azt mennydörögte ugyanis harcos vasutasöklét rázva, hogy a Tesco jogellenesen járt el, amikor megszüntette a KDFSZ elnökének és egyik tisztségviselőjének munkaviszonyát.
Elképzelhető, hogy mennyire megszeppentek az áruházlánc vezetői, - szerintem még a kollektív harakiri gondolata is felmerült, csak a Tesco-gazdaságos kard hiányzott hozzá.
Hol van ilyenkor a szolidaritási sztrájkkal fenyegetés, hol marad a Liga-szakszervezetek mozgósítása, hol a bősz munkásvezér kérlelhetelensége?
Érdekes, de mostanában nemigen lehet hallani a gördülő sztrájkról em, sem a vasutasoknak fejenként fizetendő 250000,-forintról, de még Gaskóról sem, aki gondolom el van foglalva azzal, hogy örvendezzen a bezárt vasúti szárnyvonalak újranyitásán, - meg is látogathatná őket, hogy a mozdonyvezetőn és a jegyvizsgálón kívül legyen végre egy utas is a szerelvényen, habár szabadjegye miatt túl sok bevételt nem hozna a cégnek...
Tulajdonképpen ez a történet felfesti a magyar szakszervezeti mozgalom mi áldatlan állapotát, egy politikai prosti arcképével egyetemben.
A magyar szakszervezeti mozgalom története a múlt század első felében összeforrott a szociáldemokrácia történetével, de a majdani kommunista vezetők zöme is a szakszervezetek munkásotthonaiban, könytárait használva művelődött, képezte magát.
A Rákosi rendszer sajnos felszámolta a szakszervezeti mozgalom munkásmozgalmi jellegét és az elbürokratizálódott szervezet a sztálini modellnek megfelelően a párt transzmissziós szíjának szerepére kényszerült, elszürkült.
A bürokratikus állapot a Kádár-rendszerben is fennmaradt, jóllehet a kádári demokráciafelfogás jegyében a szakszervezet minden a dolgozókra vonatkozó kérdésben részese volt a döntések előkészítésének, képviselője ott ült a vállaltok vezetésének "üzemi négyszögében", és ha ezzel a lehetőséggel nem tudott élni, annak zömében személyi okai voltak.nem tudott élni.
A társadalomban túl sok respektje nem volt a szervezetnek, mivel nem jelent meg harcosan, nem szervezett sztrájkokat sem tüntetéseket, - a korabeli vicc szerint a világon három teljesen felesleges dolog volt: a férfak csöcse, a Pápa pöcse és a szakszervezet...
A befizetett tagdíjakból és az állam által biztosított finanszírozásból viszont üdülőket tartott fenn nagy számban, segélyezett ahol erre szükség volt és vállalt bizonyos kulturális feladatokat is.
Aztán jött a rendszerváltás, és a nagyüzemek megszüntével szétforgácsolódtak a régi szakszervezetek is, és létrejöttek újak, amelyek húsz éve keresik helyüket és szerepüket a magyar közéletben és társadalomban.
A társadalom tagjai pedig egyszerűen nem foglalkoznak velük, kivéve, ha általában valami eszement követelés érdekében vagy színtiszta politikai célzattal sztrájkot szerveznek, vagy megáll a vasút, mert Gaskó elégedetlen a világválság kellős közepén, a veszteségek milliárdjait termelő cége dolgozói részére kiszorított béremeléssel..
A szakszervezeti vezetők meg nem ismerik fel az ilyen erőfitogtató szituációkban rejlő lehetőségeket és sajnos nem ismeri fel a Szocialista Párt sem.
Ha mondjuk a szakszervezetekben dolgozó tagjain keresztül el tudná érni, hogy valamennyi nagy szakszervezet odaálljon a legázolt funkcionáriusok mögé, és mondjuk egy hétvégi bojkottot szervezzenek az áruházlánc ellen, akkor igen hamar megnövekedne a szakszervezetek ázsiója, a MSZP pedig be tudná tölteni azt a szerepet, melyet a kapitalista országokban a szociáldemokrata pártok a szakszervezeti mozgalomban általában betöltenek.
És legalább lenne feladat az aktivistáknak is, mert a feladat nélküli aktivista leginkább lemorzsolódó aktivistává válik, márpedig ellenzékben feladat annyi lenne, mint a tenger, csak ki kellene találni és ki kéne osztani.
Drukkolok Mislai Istvánnak, hogy mire őt is utolérné a rendkivüli felmondás, legyen végre egy baloldali erő, amelyik kiáll mellette.
Mindíg ábrándozó típus voltam...
:O))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése