2011. augusztus 21., vasárnap

BLOGGEREK


Még néhány perc és vége van a HVG által meghirdetett blogversenynek.
Szeretném így mindjárt az elején megköszönni minden kedves olvasómnak, aki a blogomra adta a szavazatát, úgy éreztem magam mikor ránéztem a pillanatnyi helyezéseket közzétevő táblázatra, mint akinek a hasát libahájjal kenegetik.
Meglepett – kellemesen – és azt gondoltam, na teve, itt van a prémiumod, mégiscsak olvasgatják az írásaid, nem csak magad szórakoztatod.
A blogger érdekes állatfaj, a Nagy Brehmben nem lehet találkozni vele, mivelhogy a mű megírása idején még nem létezett a számítógép, márpedig a gép és a világháló együttes megléte előfeltétele a blogger megjelenésének.
Leírása nagyon egyszerű – a blogger emberre emlékeztető organizmus, mely össze van nőve a számítógépével, melyet állandóan nyüstöl.
Vagy anyagot keres a következő blogjához, vagy éppen írja a blogját, vagy ellenőzi a blogjára kapott reakciókat, vagy pedig ezek hiánya miatt kesereg, de azért a szemét az egérrel törölgeti.
Többféle válfaja létezik, van például az egyblogos blogger, aki a gondosan megtervezett oldalon nyitóblogjában meghirdeti, hogy ez lesz az a hely, ahol a libacombot szeretők megkérdezhetnek mindent, amit a libáról tudni kell, de amit eddig nem volt kitől megkérdezni, de ezzel aztán el is fogy az energiájuk és a szerencsétlen blog magára hagyva elmerül a feledés homályába.
Van a ravaszblogger, aki nem teszi ki magát ennek, hanem csatlakozik valamilyen olyan bloghoz, ahol több szerzővel együtt alkothat és a közös torta dicsőségéből csemegézik - ez egy viszonylag biztonságos megoldás.
Aztán van a magányos blogger, aki akkor ír, amikor kedve kerekedik – nevezhetjük őt talán a normális bloggernek is.
Ő egyébként irigykedésem tárgya, hiszen számára a blogírás szabadon választott gyakorlat, és ha kimarad két-három hét, hát kimarad, ha olvassák, hát olvassák, de ha nem, hát az se baj - ő csak kiírja magából az aktuális feszültségeit és neki ennyi elég is.
De itt van az a szerencsétlen - a függőblogger - aki azt hiszi – teljesen tévesen egyébként – hogy magasztos véleményét az őt körülvevő világ történéseiről mindenképpen meg kell osztania embertársaival, hiszen a világot a nézetek ütköztetése viszi előre, és ehhez az ő hozzájárulása kicsiny, de nélkülözhetetlen adalék.
Mint libatápban a réz kétfilléres, attól nő a libamáj szép nagyra!
Így aztán naponta megírja a maga bejegyzését, megkeresi azt a témát, mely vélhetőleg sokakat foglalkoztat és elmondja róla a maga véleményét, a műfaj szabályainak megfelelően és az adott megjelenési felület lehetőségeit figyelembe véve.
Aki nem csinálta még, az nem is hiszi talán, hogy mennyire nehéz minden áldott nap közérdeklődésre számot tartó témát találni, méghozzá lehetőleg úgy, hogy az adott téma ne szerepeljen minden aznapi napilapban, televízió-riportban, vagy ha nem lehet ezt kikerülni, akkora a saját blog legyen az első, amelyik reagál, esetleg amelyik új szempontok szerint közelít egy eseményhez.
Még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is megesik, hogy mások gyorsabban írnak, vagy gyorsabban gondolkodnak, mint a blogger, és mire közkinccsé akarná tenni magvas gondolatait, a konkurencia már megelőzte.
Mert a bloggernek versenytársa a napisajtó publicisztikai rovata, a televíziós kerekasztal-beszélgetések, a politológusok, meg a többi blogger, akiket esetenként roppant tud irigyelni egy-egy eltalált és ütős bejegyzése miatt – miért nem nekem jutott ez eszembe?
Viszont a versenytárs teljesítményét el illik ismerni, hiszen ha valaki, akkor a blogger tudja, hogy mit össze kell szenvedni néha a téma normális feldolgozásáért.
Persze nem, mindenki a politikában nyomul, vannak békésebb területek is, nálam például a gyöngyfűzés is bejön, nem szólva a főzős blogokról - ha már az embert nem zabálhat büntetlenül, legalább olvasson arról, hogy mit lenne jó behabzsolni…
De jók lennének a kertészeti blogok is, csak ezekben túl sok szerszám szerepel, márpedig én tavaly eldöntöttem, hogy szerszámot többet nem veszek, merthogy azzal dolgozni kell.
Azt meg mégiscsak nehéz megvalósítani, hogy ha kapát meg a talicskát látok a szövegben, akkor állandóan behunyjam a szemem…
A blog, mint műfaj szerintem most jár gyerekcipőben, hiszen most nőtt fel az a generáció, akinek a számítógép már nem egy ördögtől való fertelmes szerkezet, hanem ugyanolyan természetes használati tárgy, mint az előző korosztályoknak a papír és a ceruza, vagy a lexikon.
A közlésvágy pedig benne él az emberben, aki szereti megosztani másokkal a problémáit, kifejteni a véleményét, emellett érdekli a mások véleménye is.
Erre pedig ma a legcélszerűbb eszköz a számítógép és a net, ahol ha akarod névvel, ha akarod név nélkül és ha akarod, minden külső kontroll nélkül tudod önmagad adni az embereknek, egyben mindjárt visszaigazolásokat is kapsz a gondolataid fogadtatásáról.
Nem véletlen, hogy a politikusok is úgy ugrottak a gépre, mint Vuk a libára, megtalálták maguknak a blogot, megtalálták a facebookot és ott árulják magukat meg a nézeteiket – egyébként helyesen.
Még az is ott vitézkedik, akiről köztudott, hogy a számítógép bekapcsolásához a gombot pirosra kellett festeni neki, és eleinte megharapta az egeret.
Mert a mai világ megköveteli a személyes jelenlétet, és az emberek egy része szívesen elhiszi, hogy a politikus olyan, amilyennek előadja magát a neten.
Persze arra valók a bloggerek, hogy bemutassák, milyenek is a politikusok valójában, aztán néhány jó szóval megvigasztalják az olvasót – minden elmúlik egyszer…
A facebook olyan, mint a napilap, a blog meg olyan, mint a publicisztika a napilapban – más a szerepe, mint a sok apró mozaikkockából összeálló közösségi oldalaknak.
A blogger nem újságíró, viszont az újságíró meg kiveszőben lévő faj lesz nem is oly sokára.
Az újságíró pénzért ír, a blogger meg azért, mert beteg - permanens közlékenységi rohama van.
Viszont nem függ senkitől, nem tartozik senkinek elszámolással, ezért aztán nehezen lefizethető – azért akit érdekel, annak elküldhetem a bankszámla-számomat, hét számjegynél alacsonyabb összeggel meg se próbáljanak megsérteni!
De azért ez egy jó játék és érdekes elmegyakorlat is egyben, én csak bíztatni tudom azokat, akiknek van hozzá kedvük – vágjanak bele bátran, én is úgy kezdtem, mondván, enyém a élvezet a kockázat az olvasóé.
Köszönöm a kockázatvállalásotokat!

:O)))

15 megjegyzés:

Névtelen írta...

"a blogger meg azért, mert beteg" Ez telitalálat!

éva írta...

Pupu, MI köszönjük, hogy írsz! Én is veled kezdem a napomat (vagy végzem) és nagyban megkönnyíted elviselni az életet.

éva írta...

Hú, Pupu, ezt elkapkodtam, előbb kellett volna megnézni a Goldenblogot. Hírkategóriában Te lettél az első? Pedig nagyon erős volt a mezőny!
Gratulálok!!!! (hol lehet megnézni a szavazatok számát?)

éva írta...

Most meg mi van, mi van? Az előbb még te voltál a kiemelt helyen, most meg már az Egyenlítő blog?
Tényleg érdekelnének a szavazatszámok!

Erzsébet írta...

Kedves PuPu!

Ne gondold, hogy csak Tied az élvezet! Az legalább annyira a kedves olvasóé, aki a blogoddal kezdi a napot - mint jómagam - és örömmel konstatálja, hogy véleményével nincs egyedül. A nézetazonosságról ráadásul még élvezetes humorral, iróniával és fantasztikus jó stílusban megfogalmazott írásod olvasása közben bizonyosodhat meg. Tehát mindezért köszönet!!

A Goldenblog eredményért drukkolok, de nem a helyezés az értékmérője blogod színvonalának hanem azok a visszajelzések, melyeket nap mint nap kapsz az olvasóidtól.

Névtelen írta...

Kedves Pupu!
Én pedig nagyon köszönöm az "élvezetet", ami már esti, esetenként hajnali szertartása lett életemnek, és mint azt a szavazás eredménye is mutatja, rajtam kívül sokan így vannak ezzel. Tudom, nem kis feladat ám, naponta megírni a bejegyzéseket, még ha élvezi is az ember!
Kívánom magamnak/magunknak, legyen erőd, kitartásod a továbbiakban is a blogíráshoz! Téma az lesz bőven :)) Sajnos!
Minden jót kíván egy gyöngyfűző blogger! :D

Novi írta...

Nem /feltétlen/ kell elsőnek lenni, annál inkább érdekesnek, figyelemfelkeltőnek.
Egy megbízható, hosszútávon folyamatos érdeklődést fenntartó blog többet ér, a '15 perc hírnév' típusúaknál. Ezek /mint ősszel a vadlibák ;)/ idővel eltűnnek, a PuPuteve viszont stabilan tartja magát. :)
További kitartást, s jó egészséget.
>;-))

Klára írta...

Nem találom az eredményeket! Nekem mindig csak a Kulturblog eredményhirdetése jön elő.
:-(

éva írta...

Már fent van a hírblogok eredménye is, Pupu a 7. (388. szavazattal). A 3. 4. és 6. helyen azonban nem "hírblog" hanem sportblog áll, talán jobb lenne jövőre őket külön indítani, ezek a helyezések ugyanis nem a minőségét, hanem a drukkerek aktivitását jelzik.
Valódi hírblogból Puput az Egyenlítő, a Véleményvezér és a Vastagbőr előzte meg.
Viszont majd háromszor több szavazatot kapott, mint az Örülünk Vincent, és több, mint négyszer többet, mint a Varánusz (pedig néha ők is jókat írnak).
Azaz nagyon erős volt a mezőny, és 100 indulóból
a 7-ik (virtuálisan, sportblogok nélkül a 4-ik hely) igen előkelő.
Gratulálok Pupu!

PuPu írta...

Kedves Éva, és mindenki, aki a blogomra szavazott!
Köszönöm szépen a gratulációt és a szavazatokat is!
Nagyon büszke és elégedett vagyok, ez a vajacska a kalácson, melyből a kalácsot a napi látogatottságok adatai jelentik...
Hadd gratuláljak itt is az összes grafománnak, akik részt vettek ebben a játékban, habár ezeket az írásokat összevetni egymással meglehetősen nehéz, hiszen mindenkinek más stílus és más tartalom kedves.
Mindenesetre iparkodni fogok, hogy jövőre 389 szavazatot kapjak!
Köszönöm!
:O)))

Kertész írta...

Pupu! Gratulálok, örülök a szép eredménynek. A sportokat azért nem kellett volna nekik a hírblogokhoz csapni, mert egyáltalán nem oda való. Igaz én nem szeretem a sportot, de ha szeretném is, egy Fradis blog vagy mi a csoda nem mérhető össze egy széles látókört igénylő hírbloggal. Én szoktam nézni az előző hármat is de ritkábban, a tiédnek akkor sincs párja sem színvonalban, sem közönségének minőségében (itt eltekintek az alkalmanként megszólaló, bérért kötözködő, itt szenvedő minuszolótól.)
Őrzöm is az utókornak, mert érték!

egyszegedi írta...

Szeretünk PuPu. Isszuk a szavaidat.

tiboru írta...

Pupu, ebben a kategóriában én is rád szavaztam.

Névtelen írta...

Én ugyan munkával kezdem a napot, de mindig bepótolom a PuPut, szóval a szavazók között vagyok. Gratulálok a helyezéshez és megígérem, többet fogok reakciózni. ( Nincs nagyon mit hozzátenni a bejegyzésekhez, úgy kerekek, ahogy vannak, fantasztikus humorral és lényeglátással. )
HJP

éva írta...

Igazad van, HJP, néha én is csak azért írok, mert:
A/ meg akarok felelni a nicknevemnek (eredetileg kekec, csak elveszett hozzá a blogspot jelszavam)
és mert jólesik néha a jobbosokkal kötözködni
B/ hogy jelezzem Pupunak, miszerint itt vagyunk és figyelünk. Ez mégiscsak több, mint egy tetszik gomb nyomás!