BETÉPVE

Ami azt illeti, nem tartozik kedvenceim közé Juhász Péter, az Együtt 2014 politikusa, korábban a Milla vezetője, még ennél is korábban a könnyű drogok liberalizációjáért küzdő Kendermag Egyesület elnöke.

Nem azért, mert a drogliberalizációért küzdött, hiszen pontosan érzékelhető, hogy neki nem az az életcélja, hogy az utcasarkon szabadon csavarhasson egy spanglit, hanem az, hogy politikai tényező, hogy úgy ne mondjam, „valaki” legyen.

Bár a közismert vélekedés szerint, ha politikus akarsz lenni, akkor keress egy tömeget, mely éppen tart valahonnan valahová és állj az élükre, de úgy tűnik, ez azért csak addig válik be, ameddig oda nem manőverezed magad eléjük, mert utána az is fontos, hogy sűrűn nézz hátra, jönnek e még utánad egyáltalán?

Juhász élete eddig egy merő tömegkeresés volt, talált is néha egyet-egyet, de idővel mindegyik szétszaladt, mint nyuggernek a csigák a földre ejtett kosárból.

Ettől is vált veszélyessé ez az ember, mert aki ennyire szeretne valaki lenni, az rendszerint minden árat meg is fizet érte, ha van a közelben pénztár, ahol fizetni lehet.

Márpedig a mai politikában nem nehéz ezt megtalálni egy ellenzéki politikusnak, ugyanis van, akinek már nem kell pedálozni a pozícióért, de annál inkább kell tekerni a pozíció megtartásáért, mert tudja, hogy a pozíciója elvesztése esetleg sokkal fájdalmasabb veszteségekkel járhat együtt – már, ha van igazság a földön és van csak egyetlen tökös baloldali politikus is még a pályán.

Juhász politikai tényező a minap megjelent egy olyan rendezvényen, melyen a kevés számú résztvevő szót emelt a marihuána orvosinak nevezett alkalmazásának engedélyezése mellett, ami – amennyiben magánember lenne – rendben is volna, de az Együtt 2014 egyik vezetőjeként megjelenése mást, többet sugall, mint előéletének tudatos felvállalását.

Azt sugallja a választóknak, hogy Bajnai szervezete fel kívánja vállalni a drogliberalizációt, ami ebben az országban a politikai öngyilkossággal egyenlő.

Persze el lehet vitatkozgatni azon, hogy a könnyű drogok liberalizációja áldás lenne a haza számára, vagy maga az erkölcsi fertő, de nem hiszem, hogy mai helyzetében erről éppen Juhász Péternek kellene győzködni a népet.

Ez az ország nem Hollandia, és nem is lesz még néhányszáz évig, ami nem biztos, hogy baj, hiszen Hollandia már régen az Újvilággal kereskedett, mikor mi még mindig a küldöttek miszlikbe aprításával foglalkoztunk az országgyűlésben, nemes felhorgadásunkban.

Sajnos, azóta csak nyílt a kulturális olló, a hollandok méginkább európaiak lettek, mi meg valahogy állva maradtunk, ami nem baj, csak kellemetlen, mint női hölgyek rózsás popsiján a pattanás.

Nem egészséges fejlődési lépcsőket átugrani.

Hacsak a legutóbbi ötven évet vesszük is, ami vékony kultúrmáz és polgári mentalitás rákerült a magyarra a kádári elnyomatás nehéz évei alatt, az öt perc alatt lekopott és kibukkant alóla a primitív szittya, az önsajnáló, mindig másra mutogató, rosszindulatú és irigy lúzer, akinek kell egy vezérkolompos, mert önálló gondolata annyi sincs, mint egy birkának.

Szóval, itt senki nem hiszi, hogy önmagáért felelni kell, hogy ő is el tudja dönteni, hogy drogozik vagy nem, és nem is nagyon téved, hiszen ha ebben az országban valaki felelősséget vállal, annak luxusadót kell fizetni, mert ez egy szabad ország, melyben szabad emberek azt csinálnak, amit szabad.

Mindenesetre a mai helyzetben a drogliberalizáció annyira hiányzik az országnak, mint üveges szlováknak a hanyattesés, vagy mint költöző libának a GPS.

Ha valaki végiggondolja az egyénre és a  társadalomra káros drogok listáját, akkor ennek élén azonnal belebukik fejjel az alkoholba, és ha kijózanodott, akkor bátran megállapíthatja, hogy a kétmillió alkoholista országában a házi alkohol-előállítás liberalizálásához a könnyű drogok liberalizációja úgy viszonyul, mint tigrishez a házimacska.

Merthogy magyarember számára ezerszer kedvesebb egy feles szilvából, legyen akár az kóser szilva is, mint a vadkender szívása.

Emellett kevésbé macerás is, - kisujjat lazán eltart, takkó szittyó - kupica emel, bedönt, lenyel, krákog, böffent, szép az élet!

Úgyhogy ha Juhász politikai tényező eredményt szeretne elérni, akkor össze kellene kapcsolnia a marihuánát a pálinkával, mint például a tequilát a sóval, esetleg a benne érlelt kukaccal.

A divatot kellene befolyásolni, de hát szerintem Juhász politikus mindenféle befolyásolásra alkalmatlan, őt befolyásolás helyett károkozásra optimalizálva alkották meg szülei, akiknek első dolguk volt beoltatni a kisdedet politika ellen.

Így aztán most az Együtt2014-et két, sőt háromfrontos harcra késztette, egyrészt most egy darabig bizonygatniuk kell, hogy mint szervezet, ők nem támogatták és nem is fogják támogatni a drogliberalizációt, emellett harcolniuk kell Mesterházyval és a gaz Gyurcsánnyal, aki a mai napig képtelen megérteni, hogy már régen főbe kellett volna lőnie magát, de legalábbis nyelvet kellene nyújtogatnia, mint a minigigásznak.

Vannak eo ipso kártékony figurák, Juhász államférfi is ezek közé tartozik, már csak azt kellene eldönteni, hogy ingyen ilyen, vagy fizetnek is neki ezért – ez utóbbi enyhítő körülmény lenne.

Gyerekek, család, háttérben egy pénzéhes nő, stb…- az ember nem állat, empatikus és megérti...

Rajta nem csodálkozom.

Bajnain annál inkább - talán ő lehetett az, aki éjfélkor a temetőben sántikált.

Késő este a temetőben sétál hazafelé a púpos.

Elé ugrik egy törpe és azt mondja neki:
- Hé, te púpos mi az a hátadon?
- Hát egy púp.
- Kell az neked?
- Hülye vagy, kell a halálnak.
- Akkor add nekem.
A púpos felegyenesedik, boldogan fut a városba, ahol találkozik a sántával.

Elmeséli neki csodás gyógyulásának történetét.

Erre az is rohan a temetőbe, hogy találkozzon a törpével.
- Szia sánta! Mi van a hátadon?
- Semmi.
- Akkor nesze - itt egy púp…

:O)))