2017. szeptember 24., vasárnap

AZ ELSZÁMOLTATÓK ELSZÁMOLTATÁSA

Ha nyernek, hát rendben van, bizonyára én tévedtem.
De ha vesztenek, nem úszhatják meg egy sajnálkozó gesztussal, de magyarázkodással sem.
Bizony, el kell számolni azzal, mit csináltak a választás előtti négy (nyolc...) évben - attól tartok, a lista rövid lesz, az eredmény pedig kiábrándító.
Bármely mérkőzésen ugyanis az eredmény a nyertes tehetségéből és a vesztes tehetetlenségéből  és tehetségtelenségéből születik meg, és ezen nem változtathat semmiféle magyarázkodás - hosszú távon még a szerencse szerepe sem meghatározó.
Hogy a magyar politikában immáron nyolc éve a rideg számítás és a politikai impotencia harcából ki került ki győztesen, az egyáltalán nem volt kérdéses, de hogy ez így alakult, az egyáltalán nem volt törvényszerű, még akkor sem, ha bekalkuláljuk Orbán gengszterizmusát.
Lehetett 2010 óta az első vesztett választást a politika inga-természetére hivatkozva, vagy a karaktergyilkosságok hatására fogva magyarázni, de 2014 után megszűnt minden magyarázkodás legitimációja, illene talán a tükörbe nézni.
És ha veszítünk megint, hát le kell vonni végre a konzekvenciákat.


Azt mondják az okosok, hogy a választási kampányok az eredmények kihirdetésének estéjén kezdődnek, csak a magyar ellenzék úgy gondolja, hogy ez visszafelé értendő.
Pedig nem -  a 2022-es kampány 2018-ban indul, mert ha nem, hát lehet is borítékolni a következő bukást.
Az ellenzék pártjai - ki halkabban, ki hangosabban - követelik a hatalmon lévők elszámoltatását, pedig őket is el kellene számoltatni, hiszen ők is felelnek azért, hogy képtelenek voltak megakadályozni Orbán elpofátlanodását.
Nem lehet állandóan arra hivatkozni, hogy a diktatórtikus körülmények, meg a média helyzete, hiszen nyivánvaló, hogy üvölteni kellett volna, amikor nekikezdtek a fékek és ellensúlyok felszámolásának, amikor a törvényhozásban bevezették a törvényalkotást - egyéni képviselői indítványra, hogy a médiumok elrablásáról ne is beszéljünk.
Le kell persze vonni a tanulságokat a gazasági és értelmiségi holdudvar tevékenységével kapcsolatban is, de a felelősség mégiscsak a pártok vezetőit terheli.
Alibizgetéssel továbbra sem fogunk semmire menni, márpedig itt ellenzéki oldalon - a Jobbik kivételével - végig ezt ment és megy.


A Szocialista Párt szervezeti téren a legerősebbek közé tartozott, itt nem kellett ökör-köröket szervezni a politikai munka hátországának megteremtése érdekében, mint a Fidesznek,  a szervezet adott volt
Mindössze magára kellett hagyni és felhagyni a politikai munkával ahhoz, hogy mára teljesen szétzilálódjanak, és maradványaik beálljanak a politikai karrieristák szogálatába.
A DK rengeteg lelkes aktivistával rendelkezett,  de a szervezetek élén sok esetben alkalmatlan emberek álltak, akik képtelenek voltak megoldani a belső konfliktusokat, másutt ez nem volt jellemző - igaz, szervezet se volt.
A sok sufnipárt sem arról volt híres, hogy hatékony szervezetekkel rendelkezett volna, inkább az volt a jellemző rájuk, hogy osztódással szaporodtak, Orbán vágyainak megfelelően.
Amelyik mégis kicsivel hatékonyabb a többinél, azt nagy valószínűséggel a Fidesz gründolta, az ellenzék megosztásának céljából, és a feladatát teljesíti is.
Egy vesztes választás után én azért megkérdezném: hány településen vannak jelen az ellenzéki pártok, hol van konkrét rálátásuk a helyi ügyekre, hol tudnak érdemi hatást gyakorolni a választókra?
Milyen szervezetek vannak, mert például a saját választókörzetemben sem 2010-ben, sem 2014-ben egyetlen - mellesleg a jobboldaliak által felgyújtott - molinón kívül a DK -nak nyoma sem volt, de a szocialisták is illegalitába vonultak, pedig ez a falu hagyományosan  szocialista szavazó volt.
Közben a Fideszesek itt ugráltak az ajtók előtt és kérdezgették a lakókat, hogy milyen a pártszimpátiájuk, erősítve bennük a bátorságot a hatalom ellen szavazásra.


Megkérdezném arról is a pártvezetőket, hogy hol vannak a pártok ifjúsági szervezetei, hol vannak azok a fórumok, ahol a velünk rokonszenvezők rendszeresen meg tudhatnák vitatni a világ folyását?
Megérdeklődném, hogy milyen feladatokhoz kérték a pártok nőszervezeteinek segítségét, hol vannak a nyugdíjas-szervezeteink, a hozzánk kapcsolódó vöröskereszt-jellegű szervezetek, egyáltalán, hány párttag volt a ciklus elején és mennyi van a végén, hány új tag van és hova lett a többi?
Aztán azt is, hogy milyen feladatokat adtak a tagoknak, az aktivistáknak, és mennyivel növekedett négy év alatt a központi apparátus, ebből mennyi a fizetett forradalmár?
És válastás után azt is megkérdezném, hogy területenként hány szavazatot szereztünk, és hogy megköszöntük-e már azoknak a vezetőknek a munkáját, ahol csökkent a szavazatok száma?
Meg, hogy mit találtak ki az áldatlan média-helyzet ellensúlyozására, és hogy milyen módon köszönik meg ingyenes és lelkes segítőik munkáját?
Millió kérdés merülhet fel, és minden jogunk meg is van feltenni ezeket a kérdéseket, hiszen - ha vesztünk -, akkor elherdálták vágyainkat, álmainkat, nyolc évet az életünkből és ki tudja mennyit gyermekeink életéből.


Ha veszítünk ez a politikai garnitúta megy a levesbe, hiszen egy esetleges vereség után szóba se szabad állni olyan pártokkal, amelyek nem vonják le a személyi konzekvenciákat, és e tekintetben lényegtelen, hogy önkéntesről vagy fizetett forradalmárról van szó, önként is lehet kártékonynak lenni...
Ha nyerünk, az egy más szituáció, de akkor is oda kell figyelni arra, amire ezidáig a csodavárás miatt nem volt időnk.
Politikai győzelem nincs szervezet nélkül, ehhez természetesen másfajta szervezetet kell kiépítenie egy klasszikus, ideologiai pártnak meg mást egy választási tömegpártnak, de szervezetre mindegyiknek szüksége van,
Monjuk, én már akkor is elégedett lennék, ha a mai pártok eldöntenék identitásukat, mely jelenleg Terry Blackre emlékeztet, annak tehetsége nélkül.
Kemény napok jönnek, pártjaink meg erősen emlékeztetnek ahhoz a komához, aki kiesett a felhőkarcoló százhuszadik emeletéről és a kérdésre, hogy hogy érzi magát, a harmincadik emelet táján azt válaszolja: még jól.


Most harcolni kell, de úgy tűnik, a demokrata politikusok megint bele akarnak halni saját politikájuk szépségébe.
Lehet, sikerülni fog...



:O)))) 

9 megjegyzés:

oxenos írta...

Tökéletes

kekec írta...

PuPu ez megint remek!
Viszont Te sem voltál elég aktív, amikor még lehetett volna valamit tenni a szarvak letöréséhez. Nem véletlenül preferálom Tétényi Évát - tényleg jelkép értékű összefogás volt mögötte (igen, Jobbik is!), viszont nagyjából egyedül képviseltem az esztergomi zarándoklaton (én is csak a buda-pesti szakaszon) az országot (két fővárosi kerület kivételével). Pedig tömegtámogatással lehetett volna abból valami! Mert az esztergomiak megérdemelték volna! A pártok távolmaradása egyértelmű üzenet volt: nem kell nyüzsögni Orbán ellen!
És máig fájó pontom, hogy egyedül bucsúztattam a Köztársaságot ahogy illik - éjfélkor a Parlamentnél visszaszámolva. Pedig én is ott voltam 10-kor a Tiszta kezek" indulásánál, (tényleg, hol vannak azóta?) csak aztán visszamentem, hogy a kongó teret találjam!
Van fogalmad arról, hogy a fidesz PR-esei milyen cirkuszt tudtak volna ebből csinálni, fekete koporsóval, vekkerezéssel? Amit a TELJES ciklusra kiterjedő tüntetések követtek volna?
És te nem estél pofára az Operánál, a "tessék szépen hazaandalogni" felhívásra? Mert én igen!
Meg a tüntetésszervezések: érdektelen, viszont hosszú lére eresztett hozzászólások, nem tekintve az átlagtüntető átlagéletkorát (vizelési ingyer gyakorisága) Nem csoda, ha egyre kevesebben járnak ki!
Néha az az érzésem, hogy az "ellenzéki pártok" direkt hagyják, hogy Orbán elvégezze a szocialista vivmányok leépítését, az állammonopolista szocializmus ingyenes egészségügyének szétrohasztását, a szociális ellátó rendszerek lezüllesztését - ezt baloldali pártok nehezen vállaléhatták volna fel, a jobboldal meg nemzeti mázzal leöntve bármilyen szart bevesz.

Névtelen írta...

neveletlen

Kedves Pupu, úgy látom, te komolyan veszed a 'három a magyar igazság' mondást.
Szerinted, azoknak, akik 2010-ben és 2014-ben is ott fityegtek a különböző listák elején és oroszlánrészük volt a csúfos szereplésekben, kell adni még egy esélyt?
Egyedül a sokat cikizett Mesterházyban volt annyi becsület, hogy lemondott az összefosás után, a többi meg most is osztja az észt és tülekedik a fazék felé.
Fogynak a libák, ha nem vetted volna észre.

Pityi Palkó írta...

Hiába. Pupu hiába küld aktivistákat, meg nyugdíjas szimpatizánsokat a tűzvonalba.
Ha a 10.200 szavazó helyre az ellenzék csak 8.200 helyre küld "ellenőröket" akik ellenőrzik a szavazatok számát. /2014-es adat/
Naná, hogy a fidesz ott csal, ahol tud, ez nekik létkérdés, mert egy számukra balul sikerült szavazás azt is jelentheti, hogy sokan a mai kormánytagok közül börtönbe kerülhetnek.

Névtelen írta...

Pityi Palkó !
Bortonbe kerulhetnek!
Igen, ezert lesz nagyon durva es torvenyserto a kampany.
Pl. Buszok jarnak orbe a szavazokert, penzosztas, stb.
Ha nyer a gomboc:@ Polt majd elsikalja...:(((.,

talalom írta...

Pupu! Úgy tudom, Pest környéki faluban - tán Mogyoródon? - laksz. Mivel ezek jórészt "alvóvárosokká" váltak (a fiam Szilasligeten vett házat), nehéz aktív korban lévő aktivistát találni - fiam pl. eljön reggel 9 tájt, és jó, ha este hétre hazaér. Úgy tudom, speciel a DK-nak Mogyoródon van szervezete, egy hölgy vezeti. Nálunk (Pestlőrinc) 7 éve minden egyes szombaton - ha van elég aktivista, szerdán is - két helyszínen áll a DK asztala 37 fokos melegben és -15 fokban is, köszönhetően, hogy van úgy 8-10 jó karban lévő nyugdíjas társunk. (Az én egészségem már problémás.) Jelzem, a jobbikosok a leggyakoribb társaink a piac előtt vagy a lakótelep közepén - de még ők sem bírják az állandó jelenlétet. Ez nagy kerület, kb. százezren lakunk itt, a DK támogatottsága 9-10%-os, és legutóbb csak 57 szavazattal vesztett a közös jelölt, az mszp-s Kunhalmi Ágnes. Pedig itt elég feszült a viszony a helyi MSZP-vel, ami szintén aktív - velem szemben van az MSZP-székháza, így látom, hogy vannak események. Kunhalmival pl.többször is tudtam beszélgetni - főképp azért, mert a kocsikijáróm elé állt:))) (Érdekes, hogy éppen a két lakótelepen - a Lakatos útin és a Havannán a leggyengébb a baloldali támogatottság.) Nem megy másként, csak ha odaállunk mi is a kisasztal mellé. Itt van valóságos kb 100 tagdíjat fizető (minimum 1000ft/hó) tag, és kb 100 támogató (minimum 200ft/hó).
Kérdésem: mégis, kitől várnátok, hogy "megkeressen"? Nálam pl. egyetlen párt sem járt soha: magam jelentkeztem, és bár sok párttársammal sem értek egyet maradéktalanul, a megegyezést meg tudjuk találni. Most éppen nyúznak elevenen, az "én kormányom" miatt, és naná, hogy Vona verte ki a biztosítékot.

talalom írta...

Bocsánat, még valami. Korábban Kispesten laktam, ahol 1987-től részt vettem a reformszárny munkájában, majd 1989-től az MSZP alapító tagja voltam. Nyolc éven keresztül ingyen írtam-szerkesztettem a jelenlegi szocialista polgármester kiadásában megjelenő helyi lapot. Az ő pályafutása is érdekes. A Fideszben kezdte a politikai pályafutását: '93 elején jött a szocialistákhoz: akkor, amikor a fiatalok néhai demokratákká váltak, és még nem volt tuti az MSZP '94-es földrengésszerű győzelme. A második ciklusát tölti - 2014-ben már pestlőrinci lakosként, magam is segítettem lakásról lakásra járva volt szocialista elvtársaimnak, hogy a zűrzavaros újraszavazáson Gajda nyerhessen: a megismételt szavazáson nagyobb előnnyel nyert, mint az elsőn. A kispesti szocialistákkal az volt a bajom - és mentem a DK-ba, hogy az ottani,'94 óta sorozatosan nyertes szocialista képviselő - és a helyi szervezet többsége annak az irányvonalnak a híve, amit ma a botkaság jellemez a legjobban.

Névtelen írta...

Nem lesz itt semmiféle elszámoltatás !
Nyerjen bárki is.......

manyupos írta...

Kedves Pupu!
Sajnos igazat kell adjak az előttem szóló Névtelennek, - nem lesz itt elszámoltatás.
Ahogy nem nevezném annak Keller László, vagy Papcsák és Budai Gyula munkáját sem.
Előtte talán szembe kéne néznünk saját magunkkal és el kellene ismerni, hogy ebben az országban az emberek nem szeretnek dolgozni, - szebben, - nem halnak bele a munkába.
Ha még is, valaki venné a fáradságot és hónapokig görnyedne szerződéseket, aktákat böngészne, hogy rájöjjön melyik kormánytag hogyan és mennyit sikkasztott, azt a környezete teljesen izolálná, minden talpnyalónak, strébernek bélyegezné.
Ismerek egy kis falut a román határ közelében, a neve Mérkvállaj. Zömében sváb családok lakják akik szorgalmasak, dolgosak, saját vágóhídjuk van és az általuk előállított húsárú kelendő, egyszóval jómódúak.
A tőlük nem távol levő "magyar" falvak lakóit eszi a "sárga irigység" hogy a sváboknak honnan van ez, az, miért olyan tiszta a falujuk. De egyiknek sem jut eszébe, hogy talán úgy és annyit kellene dolgozni mint azok.
Mint ahogy az sem zavar senkit, hogy látja esténként a tv-ben, hogy minden cégnek saját szóvivője, sajtóreferense, vagy éppen kommunikációs igazgatója és annak helyettes van, akik egy szál gyufát arrébb nem tesznek, de arra jók, ha pár havonta betéved egy tévés hozzájuk, akkor szemrebbenés nélkül elmondják, hogy "...munkatársaink dolgoznak az ügyön, mivel az folyamatban van, most erről részletesebben nem beszélhetek, - olvassák el az utasítást, vagy kérdezzék meg orvosukat, gyógyszerészüket...".....:O)