2010. május 22., szombat

TRÓN TEREM*...

Megszületett hát a kissé túlhordott kormányprogramocska.
Nagyon édes azzal a kis grüberlis pofácskájával, és ahogy ordít, annak nincs párja…

Majd megnézzük, milyen lesz, amikor felnő, - nincs ugyan kétségünk afelől, hogy majdan ez is maga lesz a tökéletesség, csakúgy, mint bátyja, akiről ma már mindenki elfelejtette, hogy olyan büdös volt mikor növekedett, hogy csúzlival kellett etetni, nem szólva keresztmamája, Torgyán néni erkölcseiről.
No, majd meglátjuk.
Orbán Viktor dolgozata egyes szám első személyben íródott, személyesen a miniszterelnök programja.
Igaz, hiányzik a preambulumból a „Mi, Isten kegyelméből I. Viktor”, de ez a lényegen nem változtat, ez a dolgozat nem a Fideszről, nem a következő kormányról szól, - ez egy egyszemélyi vezető, egy korlátlan szuverén, hogynemondjam egy Vezér szózata népéhez.
Címében a Nemzeti együttműködés programja, habár nem tudom, kivel akar együttműködni, miután kifejti, hogy programját a nemzet háromharmadának szánja, és még szerencsénk is van, hogy ennyivel beéri.
Alcíme: munka, otthon, család, egészség, rend, - ez valószínűleg Torgyáni örökség, habár a sorból kimaradt az Isten és a haza, viszont a Család benne van, imígyen a címben is, - Don Vittorio nem hagy kétségeket…
A dolgozat preambulumában alkotója leszögezi, hogy „a győztestől nem azt várjuk, hogy
bizonygassa az igazát, hanem azt, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatát.”
Talán kissé szélsőséges ez az álláspont, mivel a kormányzás többek között folyamatos bizonygatása annak, hogy amit cselekszünk, az a választók javát szolgálja, főleg, ha a választások előtt elfeledtük megmondani nekik, hogy mi a francot is akarunk kezdeni a kezünkbe adott hatalommal.
Aztán leírja azokat a mondatokat, melyek megmutatják, hogy mennyire távol áll tőle a demokratikus gondolkodás.
Azt írja:”A magyar választók azt üzenték mindnyájunknak, hogy igaza a nemzeti egységnek van, a győztes feladata pedig az, hogy a nemzeti egységet és annak igazságát védje, képviselje - és legyőzzön minden olyan jelenséget, erőt és törekvést, amely a nemzeti egységgel szembefordul, azt veszélyezteti .”
Ami azt illeti, a választók nem üzentek neki ilyesmit, legfeljebb ő szeretné azt hinni, hogy ezt üzenték, de ez meg hülyeség, majdnem azt írtam, hogy beteges fantáziálgatás.
Itt az történt, hogy a választók véleményt nyilvánító egyharmadának kétharmada szavazataival felhatalmazta arra pártját, hogy a következő négy évben a Fidesz kormányozza az országot.
Mégcsak nem is őt, személy szerint, hanem a pártját, és az csak ezt a pártot minősíti, hogy Orbán pártja legfőbb döntéshozó testületének formális megbízása nélkül töltheti be funkcióját, - de hát legyen ez az ő szégyenük.
Igaza pedig végképp senkinek nincs, ez politikailag értelmezhetetlen fogalom, - nem szólva arról, hogy nemzeti egység nincs is, ehhez elég, ha körbenéz a parlamenti patkóban, és akkor még a társadalomra egy pillantást sem vetett.
Nem is kell, hogy akárkinek is igaza legyen, hiszen a demokrácia az érdekek, nézetek  és értékek versengésére épülő társadalomszervezési modell.
Az kétségtelenül nem lenne hátrányos, ha a nemzet előtt álló nagy feladatok egyes kérdéseiben – pl. a nagy ellátórendszerek reformjának ügyében, az alkotmányos berendezkedést érintő kérdésekben a politikai erők legalább az alapvető kérdésekben egyetértenének, de azt kijelenteni, hogy ő a nemzeti egység letéteményese igen vicces.
Különösen úgy, hogy nyolc éven keresztül az ellenzék vezéreként egyetlen esetben sem működött együtt a kormánnyal, ellenben folyamatosan ordenáré stílusban destruktív magatartást tanúsított a minél rosszabb, annál jobb elv alapján.
Hogy ő egy nemlétező fogalmat akar védeni, az az ő dolga, gyógyítsák ki belőle orvosai, viszont arra biztosan nincs felhatalmazása, hogy aktuális fantazmagóriáit védve háborúzgasson meg győzzön.
Valaki végre elmondhatná neki, hogy nincs háború és őt nem hadvezérnek választották, hanem a Köztársasági Elnök a választási eredmények ismeretében őt javasolta a Parlamentnek megválasztani a Magyar Köztársaság miniszterelnökének.
Egyébként is, ezzel a háborús fóbiájával és örök győzniakarásával lassan ő lesz már a mi új Győzikénk, 50:100 méretarányban…
Azért a végére maga is gyanút fog, hogy amit leírt, az talán mégsem egészen… - erre odabiggyeszti azt, amit a létező szocializmusban az írástudók „vörös farok” néven emlegettek: „A demokratikusan létrejött nemzeti egységnek természetes részét képezi a mindenkori ellenzék, mégpedig ellenzékként - a kormányzó többségtől eltérő vélemények, szempontok megfogalmazójaként és szószólójaként.”
Miért, miként viselkedhetne másként az llenzék, ha nem ellenzékként?
Csak nem ellenségként, miként ő és pártja viselkedett nyolc éven át?
Köszönjük Kegyelmes Úrunk, Őfelsége lojális ellenzékeként fogunk viselkedni és minden erőnkkel azon leszünk, hogy oly egyetértően tudjunk szembefordulni kártékony és ostoba elképzeléseink képviseltében a kormánnyal, hogy ne legyen szükség a legyőzésünkre, mégha a kormányoldal matrónái már tekerik is a pamutgombolyagokat, melyből harcosaik részére príma érmelegítőket kötnek majd a guillotin tövében, szent háborúja sikerét elősegítve.
Szánalmas...
Aztán egy másik téveseszme uralkodik el a jövendő kormányfőn:
„A magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak az élet minden területén . Nem pusztán módosításra, kiigazításra adtak felhatalmazást, hanem arra, hogy a nemzeti együttműködés erejével új politikai, gazdasági és társadalmi rendszert alkossunk, amely az élet minden területén új szabályokra épül.”
Túrót.
A magyarok azon része, amelyik a Fideszre adta szavazatát négy év kormányzásra adott felhatalmazást és punktum.
És ha már a bevezető első mondatában azt írta, hogy „a győztestől nem azt várjuk, hogy bizonygassa az igazát, hanem azt, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatát.” – akkor tartsa is magát ehhez, ne szórakoztasson itten bennünket elmesziporkáival.
Aztán Orbán  a bevezető részt befejezve kivágja a farbát: Az új Országgyűlés elfogadja a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, ettől az azon nyomban igazzá és érvényessé válik és a Nemzet farokfelcsapva rohan együttműködni.
Bizony..
Ennek utána, - mint a rossz diák, akinek nincs meg a szakdolgozat előírt terjedelme, beidézi a Nyilatkozatot, hadd szaporodjon a bölcsesség…
És ez még csak a dolgozat preambuluma, a csemegék a következő részekben vannak, de azokról majd máskor...
:O)))

* Figyelmeztettek, hogy akaratomon kívül eloroztam Mészáros Tamás 168 órában megjelent cikkének címét, - elnézést kérek tőle, - megváltoztattam!

Nincsenek megjegyzések: