2011. április 10., vasárnap

FACEBOOK

Rokonok jártak ma nálunk látogatóban, remek este volt, ettünk-ittunk, beszélgettünk és természetesen politizáltunk is.
Ki erről, ki arról lamentált, a konklúzió egyáltalán nem sugárzott sem optimizmust, sem jövőbe vetett töretlen hitet, inkább csak csendes szomorkodás folyt a mai magyar közállapotokon, és nem alakult ki egyetértés, hogy vajon Új-Zéland vagy a Karibi–szigetek lennének-e megfelelőbbek állandó letelepedés céljára.
Szavazni majd a követségre járnánk, amíg be nem vezetik az e-szavazás lehetőségét is – pesszimista prognózis szerint jövőre, de mindenképpen 2014 előtt - olcsóbb, mint a Marosvásárhely-Budapest vonatjegy…
A beszélgetés közben szó került arról is, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyire megváltoztatta az emberek kommunikációs lehetőségeit és melléktermékként az emberek egymáshoz való viszonyát is a technikai fejlődés.
Az unokám számára - akinek a füléről csak kisműtét keretében lehet leoperálni a mobiltelefont - elképzelhetetlen, hogy még a rendszerváltás idején is igénylést kellett beadni a vezetékes telefonra, hogy nem volt szinte semmiféle számítógép sem magántulajdonban, hogy az első mobiltelefonokat úgy kellett cipelni, mint az aktatáskát, nem volt internet és nem létezett korunk csodája, a Facebook sem.
Hihetetlen, hogy mit produkált a fejlődés az utóbbi húsz évben, mivel kellett az idősebb korosztályoknak megbarátkozni és mibe nőnek bele a mai gyerekek.
Ha egy mai városi kisfiútól megkérdezi valaki, hogy milyen az egér, akkor még véletlenül sem az lesz a válasz, hogy szőrös és szürke, ha a kétévestől megkérdezed, hogy mit mond a kutya, akkor megmondja, hogy azt, hogy hu-hu, de ha megkérdezed, hogy mit mond az egér, akkor azt mondja: klikk!
Az internet használata is viharos fejlődésen ment keresztül – hol vannak már azok az idők, amiikor a félelemtől rettegő díjkönyvelő azt hitte, hogy ha majd át kell állni számítógépre, akkor neki kell majd a programot írni, és azt ő képtelen lesz megtanulni.
Ma már felhasználóbarát és hülyebiztos programok tárházából válogathat minden felhasználó kedvére.
Interneten keresek a kocsimra nyári gumit, interneten rendelhetem a színházjegyet, vehetek gatyát, foglalhatok szállodát és repülőjegyet, nézegethetem a világ másik végén lakó rokont vagy jóbarátot, de rendelhetek forró libacombokat is, - már csak ki kell várni, hogy szállítás után a kezembe kaparinthassam.
A jóhoz hamar hozzá lehet szokni és vannak meglepő fejlemények is, - a rokonságban van olyan szépkorú, ám ambiciózus hölgy, akiről azt hittem volna, hogy a számítógép neve hallatán is sikítófrászt kap, erre ma profi módon használja a technikát, chat-el, skype-ol, levelezik és blogokat olvas.
És használja a Facebookot, amelyik megintcsak egy minőségi ugrást jelent a felhasználók számára.
Azt ugyan még nem tudom eldönteni, hogy beláthatatlan magasságokba vagy a szakadékba ugrik az internetes társadalom ezzel, de hogy  hatása nem fog elmúlni nyom nélkül, az biztos.
Remek találmány, a menyem szerint a kapcsolati hálókról fog szólni ez az évszázad, a fiam szerint rengeteg felhasználási lehetőséget hordoz magban, csak okosan kell élni vele.
Példának azt hozta fel, hogy koreai barátja (jobboldali barátaim! Nem Kim Dzsong Il-ről van szó!!!) most vizsgázott és ő tudott gratulálni neki a Facén.
Egyáltalán nem biztos, hogy e-mail-ben megírta volna ezt, mert a mai világban az idő pénz és emellett rohan is rettenetesen, mindig sietni kell és ezen a módon minden ismerősét értesítette az örvendetes eseményről, aki kíváncsi rá, megtudhatja azt, amit a másik meg akar osztani vele.
Én azért féltem tőle az emberek magánszféráját, hiszen akarva-akaratlanul olyan dolgokat teszünk közkinccsé, amelyek később lehet, hogy nem a mi érdekeinket fogják szolgálni - például egy faluban annak bejelentése, hogy mindjárt indulunk a Jóskapista esküvőjére, nyílt felhívás adott esetben egy betörőbandának, hogy jöjjön kirámolni a lakást.
Vagy egy poénos kép kissé tudatmódosult állapotban, hiányos ruházatban megörökítve nem biztos, hogy nem válik közkinccsé úgy tízezer kattintással…
Szóval, van ennek veszélye is, nem kevés, és a helyzetet súlyosítja, hogy a Facebookon előfordulók jelentős része kevés tapasztalattal és korlátozott önkontrollal rendelkező fiatal, aki tán meg sem érti, hogy milyen veszélyeket hordoz az imádott, a nélkülözhetetlen gép.
Sokan szinte a Facebookon élik az életüket, nem tudsz olyan korán vagy olyan későn belépni, hogy a jelenlétük nyomaira ne bukkanj rá, - vajon milyen hatással lesz az emberi kapcsolatokra ez a részben virtuális világ?
Erősíti? Gyengíti?
És jönnek a reklámok, jönnek a politikusok, jön a tömegmanipuláció, vajon nyomukban jön Orwell világa?
Ki tudja…
Én mindenesetre reménykedem benne, hogy az emberiség értelmesen fogja haszálni ezt a lehetőséget…
Pill. - mindjárt megosztom!

:O))))

Nincsenek megjegyzések: