2011. október 13., csütörtök

FORTÉLYOS FÉLELEM

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Hetvenöt évvel vetette ezt papírra József Attila, de akár tegnap is írhatta volna.
Másfél év alatt egy, ugyan slampos, fegyelmezetlen, rengeteg bajjal küszködő országból a félelem cseppnyi birodalma lettünk, hála a Mi Vezérünknek, akinek ezt köszönhetjük.
Mindahányan, pártállásra való tekintet nélkül.
Van, aki fél és van aki fél és dühös is - ők azok, akik a Fideszre szavaztak.
Ahogy a költő írta, retteg a szegénytől a gazdag, mert érzi a kiáltó társadalmi igazságtalanságot, a mára lassan elviselhetetlenné váló társadalmi különbségeket, érzi a felé áradó irigységgel vegyes gyűlöletet és bizalmatlanságot.Érzi azt, hogy úgy néz rá a szegénysorú állampolgár, mint aki egy más világban él, kizárva ezzel mindenféle párbeszéd lehetőségét.
Aki nálunk gazdag, az mind-mind összelopta magát, a vagyonát becsületes úton nem szerezhette, rohadt szemét tolvaj állat mind, egytől egyig.Gondja egy szál sem, viszont minden nap egy libamájas és egy kaviáros szendvicset csomagol neki az asszony.
A szegény viszont azért nem dolgozik, mert nem is akar dolgozni, lusta rohadt élősködő, gyereket meg a családi pótlékért csinál, ott ólálkodik a Bentley körül az ótvaros, koszos újságjával, ahelyett, hogy bérelne egy albérletet, fürödne minden nap meleg vízben, járna vasalt ruhában, akkor mindjárt könnyebben adna neki munkát valami csóringer kisvállalkozó.
És milyen gyűlölettel néz – el is kell intézni, hogy legyen hőkamera is a villa biztonsági rendszerében, mert amíg meg nem fagy az ilyen, addig veszélyes.
Kész esztétikai környezetszennyezés!
A munkás fél a főnökétől, hogy elveszíti az állását, a főnök fél a munkásától, mert ha csúszik a megrendelőtől az átutalás, és nem tud munkabért fizetni, akkor meglehet, pofán is verik, amilyen barmok ezek.
A politikusok is félnek, mert ha nincs frakciófegyelem – ez a szolgalelkűség leánykori neve – akkor hamar kipottyannak a jól fizető bizottsági helyekből, oda a karrier.
De fél a vezér is, talán ő fél legjobban, mert tudja, hogy már mindenkit magára haragított, de az állapotából adódólag nem szeret a tényekkel szembenézni, ezért olyanokkal veszi körül magát, akik érdekből vagy félelemből vevők az ócska dumájára.
Ez az oka annak, hogy „szűrik” a testületeket, mint ahogy legutóbb is, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) alakuló ülésén, ahova csak olyanok kerülhettek be, akik kifogástalanul tudnak a Vezér kottájából énekelni.
Pedig nem kellene félnie, mert a magyar néplélek akkor van optimális teljesítményre hangolva, ha fél, és ezt önként és dalolva teszi.
Fél a rendőr, mert nem tudja, hogy ha a szabályzat szerint jár el, akkor nem fogják-e másnap felelősségre vonni.
Fél a betörő, mert nem tudhatja, hogy nem fogja–e a rosszul kiképzett rendőr menekülés közben hátba lőni.
Fél a nyugdíjas, mert el akarják tőle venni az özvegyi nyugdíjat, fél a rokkant, mert tolókocsival kell majd szállítania a Népstadion romjait.
Fél a szocialista politikus, hogy melyik nap hurcolják meg és csukják börtönbe hónapokra koholt vádakkal, de él a Fidesz politikusa is, mert egyre inkább érzi, hogy eljön az a pillanat, amikor számon kérik rajta választói az általa hozott törvényeket.
Fél a bíró, mert a vádlottak megfenyegetik, mert inog a széke, és ha nem a hatalomnak tetsző ítéleteket hoz, akkor nem sokáig lesz bíró.
Fél az ügyész, aki elvtelenül kiszolgálta a hatalom extrém kívánságait, mert tudja, hogy felelősségre fogják vonni, és fél a vádlott, mert tudja, hogy az ügyész azzal vádolja meg, amit nem szégyell és mire bebizonyítja igazát, rárohad a műanyaglakat.
Félnek egymástól a munkahelyeken az emberek, mert egy elejtett megjegyzés az aktuális kurzusról vagy pártpreferenciájukról az állásukba kerülhet,
Félnek a zsidók, mert ők még nem felejtették el, hogy a Holokauszt éppen a Magyar Gárda receptje szerint randalírozgató macskajancsik félelemkeltő erődemonstrációival kezdődött, félnek a cigányok, mert fokossal és pitbullal fenyegetik őket, és félnek a magyar csorda tagjai, hiszen éppen attól lettek tagok, mert félnek mindentől, ami számukra szokatlan, ami más.
Félnek a homoszexuálisok a jobboldaltól, a melegfelvonulások ellen vitézkedők a saját látens homoszexualitásuktól, a betegek a ráktól, az orvosok attól, hogy rabszolgát akarnak csinálni belőlük.
Félnek a művészek, mert látják, hogy nem a művészi teljesítmény számít, hanem a pártirányultság, félnek az újságírók, mert ha nem azt írják, amire a hatalom igényt tart, akkor hamar az utcán találják magukat, legyenek bármilyen elismertek és sikeresek is.
De legjobban Orbán félhet, mert neki nincs út visszafelé, ő nem léphet vissza, nem tévedhet, neki nincs visszavonulási lehetősége és nincs egérútja.
Ha veszít – márpedig veszíteni fog – kiírta magát a politikából, örökre, pedig még annyi szép erdő és rét hever parlagon, jó lenne még utánanyúlni.
Azt mondta valaki - tán Bibó, - hogy a demokrata nem fél.
Tévedett, a demokrata sem agyatlan idióta, bizony félti a családját, a megélhetését, a kis összekuporgatott vagyonkáját, a kivívott kis szabadságát , emiatt fél bizony a nyílt és gátlástalan diktatúrától.
De sok demokrata együtt nem kell féljen, hiszen legyen bármilyen erős is az önkény, a sok lúd disznót győz.
Volt erre már néhány példa a történelmünkben.
Így lesz ez most is…

:O)))

8 megjegyzés:

stirlitz írta...

Szeritem az önkény erősebb

Kozma Marianna írta...

És félnek a tanárok, hogy újra egy diktatórikus hatalom ideológiájának szolgalelkű közvetítőivé kell válniuk, ha el akarják tartani a családjukat és fizetni szeretnék a hiteleiket.
És félnek a diákok, hogy egyik napról a másikra szertefoszlanak álmaik.
És félnek a diákok szülei, hogy a legnagyobb erőfeszítés sem lesz elég, hogy gyermekeikből tanult emberek legyenek.
És milyen végtelenül ostoba ez a félelem, hiszen a félelem élteti a diktatúrát. Ezért egyszerűen csak el kellene határoznunk egyszerre mindannyiunknak, hogy nem vagyunk hajlandóak tovább félni, mert a félelem megalázó, kikezdi az önbecsülést, aljas tettekre sarkall, megbetegít és végül megöl.
Épp ezért hosszú távon kifizetődőbb a bátorság, mert a gyávasággal szemben méltóságot, tiszteletet, erőt és egészséget ad.
Én nem vagyok hajlandó tovább félni!

Kozma Marianna írta...

És félnek a tanárok, hogy megint egy önhitt diktatúra ideológiájának szolgalelkű közvetítőivé kell válniuk.
És félnek a diákok, hogy egyik napról a másikra búcsút kell mondaniuk álmaiknak.
És félnek a szülők, hogy a legnagyobb erőfeszítés sem elég ahhoz, hogy gyermekeikből tanult ember lehessen.
És végtelenül ostoba ez a félelem, mert megaláz, porrá zúzza az önbecsülést, aljas tettekre sarkall, megbetegít és végül megöl.
Én nem vagyok hajlandó tovább félni!

joco írta...

pupu vazze-))))
elveszik a nyugdijadat,aszonta ma a Mari-)
de meg az is lehet visszamenolegesen is kell fizetned-)
de majd meg az orban apja visszamenoleges nyugdijat is ratok verik)))))
pupu vazzz, megoldas 1. belepsz a fideszbe
2.bepakolsz az NDK-as borondodbe
-)))

Névtelen írta...

Magyarországon sokan agykéreg nélkül léteznek, vagyis nem gondolkodnak, kizárólag az érzelmeik vezetik őket. Közülük kerülnek ki mindazok, akik piedesztálra emelnek politikusokat és hódolnak nekik.

Sajnos a magyar ember az átlagos európainál kevésbé hajlandó mérlegelni, hálás, ha egy politikus megadja neki a lehetőséget, hogy csupán szimbólumokban gondolkodjon, érzések alapján formáljon véleményt.

Orbán nem embereket lát, hanem sakktáblát és bábukat. Elszakadt a valóságtól

A modern demokráciában a média, az alkotmánybíróság és a többi független, ellenőrző szervezet feladata ellensúlyozni a hatalom „állati ösztöneit”. A hatalom állati ösztönei elszabadultak, ez az oka a félelemnek.

A rajongás könnyen csap át gyűlöletbe. E 1956. október huszonkettedikén az volt az egyetlen rendkívüli esemény, hogy este hosszú sorok álltak az újságért. Másnap pedig hihetetlen sebességgel, szinte a semmiből megérkezett a forradalom.

Ettől retteg a mi kis Viktorunk. Van oka a rettegésre.
Amúgy Nietzsche is tudja, hogy a korlátlan hatalom napjai meg vannak számlálva, mondja is Zarahustrának a törpe: magasra dobtad a követ, de a te fejedre fog az visszahullani.
A diktátor kataklizma közepette bukik.

Nem igaz, hogy a demokrata nem fél – én demokratának vallom magam, mégis félek. A demokratát az különbözteti meg a nem demokratától, hogy mérges arra, ami miatt félnie kell, és megpróbálja
leküzdeni a félelmét.

Egy túlvilági bagoly huhogása, kit meghuhogtatott a rendszer.

Névtelen írta...

Hogy fogja majd mindegyik szégyellni,aki bedőlt ennek a korlátolt korlátbontónak.Igaz ennyien bedőltek már a rúzsos púderos Szálasinak is,mégis élteti pár szerencsétlen suhanc újra.O.

Névtelen írta...

Éppen a vezér mondogatta -miután ráébredt hogy ő hívő-, hogy II. János Pál korokon átívelő üzenete a diktatúrákban élőknek hogy "ne féljetek!". Persze szerintem ez egy nagy üres közhely. Én azt hiszem hogy viktorunk nem fél. Fél a környezete és a talpnyalói, félnek a változástól a megbélyegzéstől és főleg attól, hogy ha kiebrudalják őket a húsosfazék mellől, akkor tehetségükből és szakértelmükből eredően fel fog kopni az álluk és oda a nagyvilági dőzsölés, amit annyira szeretnek. De szeretett(?) vezetőnk már annyira elszakadt a valóságtól saját személyének fontosságát illetően, hogy fel sem merül benne a változás lehetősége. Ugyanúgy mint Hitler, az utolsó utáni pillanatban fog neki felderengeni hogy valami nem stimmel, de ő nem öngyilkos lesz, hanem egy gumiszobában fogja végezni. A mi legnagyobb szégyenünkre, hogy egy jól-rosszul, de működő országot hagytunk egy ilyen beteg embernek tönkretenni.

Novi írta...

"Ha uralkodni akarsz valaki fölött, csak azt kell elérned, hogy féljen."
Paulo Coelho