2012. február 1., szerda

HIDEG, TÜNTETÉS, NÁCIK

Hideg van.
Nagyon hideg, hálát adtam magamnak, hogy nem indultam útnak sapka nélkül a tüntetésre, holott sapkát soha nem hordok, hólapátolást kivéve.
Az a fajta hideg, mikor az ember homloka fázik, és ha levegőt vesz, összeragad az orra.
A Székely Mihály utcában ballagtam az Andrássy út felé – a rendőrök lezárták a környéket és csak az Opera felől volt bejárás a tüntetésre, így találkozhattam a hajléktalanokkal.
Egy falbemélyedésben ágyaztak meg maguknak, a földön habszivacs és mindenféle takarók, ha jól láttam, még birkaszőr takarói is voltak egyiküknek, aki éppen nem volt otthon - valószínűleg elment vacsorázni, van a környéken egy-két igazán szép étterem.
Láttam ilyet már Párizsban is, de még mindig nem tudom megszokni a látványt.
Az Andrássy úton ott álldogáltak a nemzeti érzelmű tüntetők, időnként némi ordítozással lelkesítették magukat, a tüntetésre igyekvőknek közöttük kellett átvágni.
A rendőrök kordonokkal és sorfalakkal iparkodtak elválasztani a tiszta búzát az ocsútól, de persze eredménytelenül, ugyanaz a szituáció alakult ki, amely az operaházi tüntetésen néhány sarokkal feljebb, a Hősök Tere felé, – ott voltak azok, akik a szabályokat betartva tüntettek, meg ott voltak azok is, akik randalírozni mentek oda.
Merthogy az utca – mint ezt számtalan helyen nyilatkozták különféle rendű-rangú vezéreik mindenféle fórumokon – az övék, nem pedig az antifasiszta csőcseléké.
Kezd ez az ország egy merő hányinger lenni, egyre rosszabb az életminőség, és egyre több a salak.
Ott maradtam a kordonon kívül, hátha kiderül, hogy tévedek, de nem – a széljobbalja kizárólag azért érkezett, hogy megfélemlítse a tüntetőket.
Úgy érezhette magát az ember, mint egy labdarúgó mérkőzésen, zengett a Ria-Ria, Hungária, ha szónok lépett az emelvényre, akkor az ütemes hülye vagy, hülye vagy – aztán persze volt zsidózás, volt zavarkeltés, melynek előidézői közül kettőt-hármat a rendőrség előállított.
Ordított a vágy nemzeti érzelműékből, hogy valami jó kis balhét rendezzenek.
Közvetlen mellettem állt két-három jóküllemű fiatal - gondolom, valamelyik egyetemen tanulják a humanizmust éppen – amikor egy felsőközépkorú hölgy jött arra és megkérdezte: Átengednének fiatalember?
Ebben az utcában lakom!
Hát, lett is nagy felháborodás, hogy jól van, na, nem kell ennyire agresszívnek lenni!
Szegény nő majdnem fenékreült, pedig az ilyesmi ilyen hideg időben nemigen tanácsos – hogy ő lett volna agresszív?
Hiszen csak azt mondta, hogy itt lakik.
Azt hát, - mondta a jóküllemű nemzeti érzelmű ifjú – de milyen hangsúllyal mondta?
Ezzel elégedett mosollyal körbetekintett hallgatóságán, - jól kivágta magát!
A színház előtt ott szónokoltak kordonok ketrecébe zárva az antifasiszták, a ketrecen kívül a fasiszták ordítottak náci mondatokat skandálva, közöttük állt a rendőrég és tétlenül nézte, ahogy a betiltott neonyilas rohamosztagosok éppen erőszakot tesznek a jogon és törvényességen.
Nézegettem – egyikük arcán sem észleltem Orbán három pofonjának nyomát…
Gondolom, ennek az lehet az oka, hogy nem is osztotta ki azokat a pofonokat sosem – nem is fogja.
Az  ember igen ritkán veri a szövetségeseit, ameddig nem muszáj.
Így aztán ők nyugodtan randalíroznak, izmoznak, bántódásuk nem eshet.
Ahogy a tábortűznél mondja Old Shatterhand Vona Gábornak egy lerágott libacombot ropogtatva: ha van egy libám, annak a másik combja a barátomé – kár, hogy ez egy éppen féllábú liba volt, amelyik nem akart visszamenni, dolgozni a paplaniparba.
De ez nem szegi kedvét senkinek, csak jó az ilyen kockázatok nélküli élet…
Nem lenne szabad ilyen tüntetéseket szervezni.
Párszáz ember a futballpályák harcosainak meg se kottyan, nekik létezési formájuk az utcai harc, őket nem fékezik gátlások, ha egyszer úgy hozza a helyzet, olyan nyugodtan tolják ki hüvelykujjal a szemed, hogy magad se hinnéd el
Pedig jobban jársz, ha elhiszed.
Erővel szembe csak erőt érdemes állítani, egyébként csak a vásári pofozóbábú szerepét osztjuk magunkra.
Nem lenne szabad szétforgácsolni az erőket, nem lenne szabad március tizedikén Szolidaritás, tizenötödikén meg külön Milla-tüntetést szervezni - együtt kellene megjelenni, hogy a neonyilasoknak esélyük se legyen.
Utópia?
Lehet.
Hideg volt.
Fáztam.
Nem éreztem jól magam.
A hajléktalanok már biztosan az igazak álmát alusszák - drukkoljunk nekik, hogy reggel felébredjenek.

:O)))

6 megjegyzés:

beezer írta...

Én nem láttam, hogy a színház előtt tüntetők különösebben megijedtek volna a nyilas csürhétől.

gammasugar írta...

Nem ijedtünk meg; erről szó sem volt. De ettől még tökéletesen igaz, hogy erővel szembe csak erőt érdemes állítani. Lehet persze az ember bátor pofozóbábu is. Csak éppen nem érdemes.

Anna írta...

szomorú... szomorú....tényleg egy merő hányinger ez az ország....a kertemmel szemben rohadtul lobog 2 éve egy horgászbot tetején , jó messziről is lehessen látni egy lengyel zászlóhoz hasonló...gazdája már lőgyakorlatot is tartott egy napon...kutyáját is frankón idomitja szegény ép, hogy bele nem pusztul...senki nem mer szólni neki... hol élünk?

Rákosi Mátyás írta...

Akkor most már értitek, hogy miért kellett az Andrássy út 60?
Ezért.

éva írta...

Pupu - ennek már fele sem tréfa!

Névtelen írta...

CSOPORT MEGFÉLEMLÍTÉSE : TERRORCSELEKMÉNY!!! MÉRT NEM LÉP FEL ELLENE A ROPPANT DEMOKRATIKUS ÉS HALADÓ ÉS IGAZSÁGOS ÉS NEMTOMMILYEN HATALOM??? MÉRT NEM HALLANIA TERROR SZÓT SE GYÖNGYÖSPATÁVAL KAPCSOLATBAN, SEM AZÓTA??