2012. február 29., szerda

RÉSZ ÉS EGÉSZ

A szavakkal jókat lehet bűvészkedni, főként, ha az áldozat nem látja, nem tapasztalhatja meg személyesen a problémákat a maguk szomorú valóságában.
A Fidesznek nagy gyakorlata van már a szómágiában, a tények sajátos csoportosításában, a problémák el és szétmaszatolásában olyan módon, hogy kiemelik a megtárgyalandó probléma egyik lényegtelen elemét, és ha kérdezte valaki, ha nem, arról kezd beszélni a papagájkórus.
Szokták azt a trükköt is alkalmazni, hogy beperlik a számukra kedvezőtlen állítás megfogalmazóját és a fenti szisztéma alapján kiválasztva egy hangulatfestő elemet, arról bizonyítják, hogy nem felel meg a valóságnak, majd a kedvező ítélet birtokában úgy csinálnak, mintha az ítélet az eredeti probléma egészére vonatkozna.
Ha valaki például leírja, hogy korunk egyre inkább emlékeztet azokra a daliás időkre, mikor hasonlóképpen, a forradalmi változásokra és az emberekre ( dolgozókra) való hivatkozással a demokrácia helyett diktatúrát vezettek be úgy, hogy közben a törvények betűjét betartották, de ha valamelyik végképp útban volt, akkor azt gátlástalanul megváltoztatták.
És alkotmányoztak is, azt is meglehetősen gátlástalanul.
Orbán pedig éppen olyan, mint Rákosi volt a maga korában.
Na, ekkor jön a barbatrükk – nem beszélnek egyetlen szót sem diktatúráról, sem eszközökről, módszerekről, politikáról, hanem annak megállapítását kérik a bíróságtól, hogy Orbán nem hasonlít Rákosihoz, merthogy:
1. Nem kopasz.
2. Nem rendelkezik széles körű műveltséggel.
3. Nem ült még börtönben.
4. Nem beszél az angolon kívül még három nyelvet.
5. Orbán ma is, mígellenben Rákosi sosem volt igazolt labdarugó.
A bíróság ezekkel a tényekkel nem tud mit kezdeni, megállapítja, hogy valóban, Orbán nem hasonlít Rákosira.
Ennek utána, ha szóba kerül a diktatúra, mint olyan, akkor ügybuzgó lakájai felháborodottan tiltakoznak, hiszen a bíróság is megállapította, hogy a szociálliberális vádak nem állják meg helyüket, Orbán pedig személyében maga a demokrata archetípusa.
Tulajdonképpen ezzel a módszerrel igyekszik Bölcs Vezérünk, mostanában hasbaakasztani az Uniót és az Egyesült Államokat is, gondolván, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, ezek a nagyokosok meg még soha nem jártak lóvásárban, nem tudják, hogy hogyan kell kiénekelni a vevő zsebéből a lóvét.
Hogy ebben esetleg igaza lehet, arra jó példa, hogy még honfitársai jelentős része is bedől az ilyen ócska trükköknek, pedig hát ez az ország már látott egyet-mást.
A valódi kérdés az, hogy a nyugati demokráciák felismerik-e azt, hogy éppen a megvezetésükre törekszik a Kedves Vezető, és eszükbe jut - e, hogy a részekre bontott és kiválogatott elemek nem azonosak a probléma egészével.
Mint ahogy a libaaprólékból sem lehet összerakni egy működőképes libát, hiába bizonygatja a szakács, hogy a levesben főtt libacomb pont olyan anatómiai jegyekkel rendelkezik, mint bármelyik más liba a demokráciában.
Az a liba, amelyik aprólékként fejezte be életét a fazékban, már soha nem fog vidáman totyogni a lúdtalpain, soha nem fog vidám gágogással felröppenni, neki már csak egy út áll nyitva, az sem túl dicsőséges.
Ami itt folyik, az maga az alkotmányos diktatúra, melynek előképébe nem csak Rákosi Mátyás fér bele, hanem egy német politikus is, aki szintén szeretett harcolni, filozófiai alapvetését is Mein Kampf címen ismerhette meg a világ.
Ha felismerik a demokráciák, hogy Orbán jelenlegi célja a túlélés és segítik ebbéli törekvésében, akkor ennek az országnak befellegzett.
Ha jól belegondolunk, jobb egy-két évig összehúzni magunkat anyagilag, míg a Mi Büszkeségünk bele nem fullad a saját maga által idecsinált anyagba, mint diktatúrában élni és azt hagyni örökül gyermekeinkre, unokáinkra.
Vannak pozitív jelek, hiszen vezető nyugati politikusok is megfogalmazták már, hogy érzik, Orbán hülyének akarja néni őket.
Mikor ilyesmi velem esik, igen mérges tudok lenni arra, aki ezzel kísérletezget, és alkalmasint ha úgy adódik, nem felejtem emlékeztetni a tévedésére.
Nagy kár, hogy a kiosztásra kerülő kokikból és sallerekből a zöme nekünk jut majd, de ha az eredmény az, hogy megszabadulhatunk a mi kis diktátorocskánktól és eszement bandájától, akkor el fogjuk viselni.
Bízom a Nyugat józan ítélőképességében, ha már saját népem nem rendelkezik ezzel a szép tulajdonsággal – legalábbis egyelőre…

:O))))

2 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Mindig ez dühített a legjobban benne. Ez a rá jellemző "logikai" okfejtés, azután pedig a széles mosoly, amikor ellenfelét hülyére alázta. Végülis ezért haragszik engesztelhetetlenül Gyurcsányra, mert az egyedüli volt, aki a második mondatnál már beleverte az orbáni orrot ebbe a mocsokba. (Istenem, de szép is volt.)

Névtelen írta...

Valóban nem hasonlít Rákos széles neveltséggel nagy tudás rendelkező világot látott ( euban valamint szu élt ) ember volt ez meg egy sötét műveletlen falusi bunkó Ja és Rákosi nem a feudalizmust akarta Magyarországra beimportálni Mondjuk mindkettő szereti a hatalmat bár volt kontroll Rákosi felett szu ez a bunkó felett nincs.