2012. február 8., szerda

ISTEN NEVÉBEN

Azt írja az Index, hogy új paktum készül a Vatikánnal, Semjén Zsolt már meg is állapodott a Szentszék külügyminiszterével az előkészítést végző delegációk felállításáról.
Az újraírás szinte biztosan több költségvetési juttatást hozhat a katolikus egyháznak.
Nem is tudom, hogy erre mit lehet mondani, az ember csak elképed azon a pofátlanságon, ahogy dicső kormányunk az ország ügyeit intézi.
Nehéz erről a problémáról írni is, mivel ha valaki rámutat az egyház-finanszírozás anomáliáira, arra egykettőre rásütik az egyházellenesség bélyegét, márpedig az csúnya dolog, hiszen embertársaink jelentős részének szüksége van valamiféle kapaszkodóra az élet dolgaiban, és sokuk számára ezt az egyház jelenti.
Nekem ugyan mindig furcsa volt kissé, hogy miért kell az Úr és teremtménye közé tolmács, de most nem ez a téma, fogadjuk el, hogy ez történelmileg így alakult ki, és aki magától nem tudja, hogy mit erkölcsös megtenni és mit nem, az a templomokba járhat csoportterápiára.
Ellenben a pénz, ugye.
Ha az ország valami remek helyzetben lenne, akkor nem is szólnék egy szót sem Isten méltatlan szolgáinak gyarapodása ellen, de ma valahogy úgy néz ki a dolog, hogy az ország döngő léptekkel masírozik a szakadék felé, gyermekek ezrei mennek iskolába és fekszenek le éhesen, emberek százezrei élnek gyakorlatban is az idióta gazdasági miniszter által emlegetett negyvenhétezer forintból, - nagy kár, hogy tapasztalatait elméleti munkássága révén szerezte.
Éppen ma hangzott el, kormányközeli szájból, hogy a Malév bukása újabb ezermilliárd forinttal terheli meg a költségvetést, emberek fagynak meg az utcán, a fűtetlen lakásokban, és akkor a magyar kormány kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettesének az a fő problémája, hogy a katolikus egyház bevétele csökkenni fog, mert a személyi jövedelemadó várható csökkenése miatt az adó terhére felajánlható egy százalékok összege kevesebb lesz, mint az elmúlt években volt.
Azt hiszem, most kapom majd az érvet, hogy az Egyház társadalmi feladatokat old meg, ezért hát rendkívül illetlen dolog szót emelni a költségvetési támogatás emelése ellen, csakhát az a baj, hogy az ilyen kiadásait az állam az utolsó petákig megtéríti, az egészségügyi kiadásokat az OEP finanszírozza, ha esketnek, temetnek az érdekeltek és hozzátartozóik állják a számlát, emellé kerülnek az adókból átengedett milliárdok.
Gondolom, csak elég arra, hogy így egészítsék li papjaik javadalmazását, meg az adómentes perselypénzt.
Nem akarok a papok reverendájának zsebében turkálni, de azt gondolom, hogy ha nem lehetett őket ott látni alamizsnálkodni, ahol például a krisnások kitettek magukért.
A hajléktalanok között sem látok sürgölődni egyetlen papot sem, a vörösiszap-katasztrófa idején sem mutatták meg, hogy egy ezeréves egyházban van annyi erkölcsi tartás, hogy valamilyen komolyabb összeggel beszálljanak a károk felszámolásába, vagy a bajbajutottaknak anyagi, de akárcsak lelki támogatást adjanak.
Azt sem látom, hogy ott lennének a cigánytelepeken, segítenék az elesetteket, de azt azért jól látni, hogy az elmúlt húsz évben csak a vagyonra lés a pénzre utaztak.
Lelkük rajtra, nekik kell elszámolniuk a főnökükkel, én mindössze azt gondolom, hogy amikor az országban a hivatásos talpnyalókon kívül mindenki összehúzza a nadrágszíját, akkor az egyház példamutató szolgáinak sem kellene kiengedni a gatyamadzagot, nyugodtan beszállhatnak ebbe az össznépi fogyókúrába.
Értem én Semjént, milyen remek lenne egy új vatikáni konkordátumon a Vezér aláírását látni Gyula aláírása helyett, ki kell még az emlékét is irtani, mert éjszakánként fel-felriadnak és nem kizárt, hogy azért, mert Horn Gyula emléke rátelepedik a mejjükre.
Mint márt írtam a minap, ha egy soványlibából valaki kitépi a libacombokat, akkor a többieknek kevesebb jut.  
Márpedig itt a libának úgy kellene kinézni, mint az AGIP-kutyának, hogy az összes, arra magát érdemesnek tartónak jusson comb, de hát a mi libánk gebeliba, két piszkafa combbal, nemigen jut abból már több, csak a mi kárunkra.
Semjén legfeljebb később lesz boldog, várja ki türelemmel, míg megboldogul.
Neki egyébként is szép az élet, már olyan kövér, mint egy apátplébános, úgyhogy most kicsit gyakorolhatja az empátia szép erényét.
Amúgy valóban nem lenne baj felülvizsgálni a vatikáni szerződést, mondjuk, el lehetne indulni afelé, hogy az egyházat tartsák el hívei, aki meg nem híve, annak a zsebében ne turkáljon az állam.
Hát, kíváncsi leszek, mi lesz ennek a vége, de nagy reményeim nincsenek.
Ha itt – mire megszületne az új konkordátum – összedőlne az ország, a romok alól akkor is kinyúlna egy puha kéz, ujján püspöki gyűrűvel, a kézben kalappal: adakozzatok!

:O)))

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Benedek Pápa kérésére imátkozni fognak az éhen és fagyhalált haltakért.Időben adott, egy tál meleg levessel, talán a katasztrófa elkerülhető lett volna.

Névtelen írta...

nespelSemjén, Isten magyar hangja! Tessék ehhez méltón bánni vele!
Vagy lehet, hogy a fiának a magyar tolmácsa? Akkor viszont kéretik úgy bánni vele, mint anno Pilátus bánt a fiával! Jó jó. Tudom, hogy elmúlt már 33 éves, de akkor is megérdemli, hogy úgy bánjanak vele. :/

pumukli írta...

Szóval az azért érdekes, hogy pl. a mi papunk, ó, jó papunk, vigaszt nyujt a magányos, meg betegeskedő idős asszonyoknak, akiknek van, mit a tejbe aprítani, mert, hogy anno volt miből gyüjtögetni. Még házhoz is jár, lelki vígaszt nyujtani. Aztán persze az idősek az összes megtakarításukat, ami sokszor nem is kevés /milliókról van szó/ a papnak adják. A család meg hiába pereli a papot, nem kapják vissza a pénzt. Az ima meg annyit ér, mint halottnak a csók. A katolikus egyház mindég is harácsolt Isten nevében. Ugyan miért nem engedik papjainak a házasságot? Az ördög törődik azzal, hogy meggyőzéssel ne szedjék be az egyházi adót. Gondolom számlát nem adnak róla. Ha meg temetés, vagy keresztelés, esetleg esküvő van, hát annak is megkérik az árát.

pretty írta...

Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal. Aki egy szót is mer szólni az egyházra arra rásütik a bélyeget,hogy egyházellenes
Mi van akkor ha én ateista létemre egyház ellenes vagyok ? Börtönbe fognak záratni,mert én azt vallom,hogy igyekszem úgy élni,hogy mások jogait tiszteletben tartom és a tetteimnek a lelkiismeretemnek
kell megfelelni.Az egyházat tartsák fönn a híveik és akkor derül ki mennyi a hívő.

kogito írta...

Szerintem az a színtiszta igazság, hogy a csuhás társadalom egyáltalán nem hisz istenben, hiszen ezt még senki nem tudta definiálni. Ez egy misztikum és kész. Ha valaki egy kicsit is kíváncsi a világ keletkezésére, akkor nem a teremtés-maszlagot hiszi el, mert ez csak hit és nem bizonyíték. A csillagászok és a hasonló szakterületen dolgozó tudós elmék érdekes módon nem favorizálják a teremtés-elmélet idealista megközelítését és nekik van igazuk és én kizárólag ebben hiszek. Nem akarok bővebben belemenni e témába, de aki annyira elhiszi a papok hazugságait, az szenteljen nagyobb figyelmet a tudomány legújabb felfedezéseinek.
Namármost. A papok is figyelemmel kísérik az ide vonatkozó tudományos felfedezéseket és bizonyítékokat, ezért nem félnek ők semmiféle istent, nem is gondolják komolyan létezését. Csak a tudatlanokat tudják azzal etetni, hogy tartsák be a tízparancsolatot mert elkárhoznak, viszont ők magasan tojnak az egészre! Ők nem követik e parancsolatok előírásait, hiszen tudják, nem kell tartaniuk semmiféle istenség haragjától.
Persze aki hinni akar benne, tegye nyugodtan, de értelmetlen. Nem véletlen, hogy a vallás visszaszorulóban van, Magyarországon pl. 20 % körüli a vallását gyakorló ember.
Amit PuPu a cikkben leírt, teljességgel osztom. A katolikus egyház egy végtelen gazdag, jó hírszerzési adatokkal rendelkező fasisztoid szekta, köszönhetően a buta emberek gyónásának. Ezt bebizonyította az elmúlt évszázadok során. Alávaló emberek gyülekezete. Itt nem a hívőkre gondolok.

anya írta...

Már régóta az a véleményem, az egyházakat és a pártokat tartsák el a hívők és a tagok. Valahogy erről a két tételről sose esik szó. Csak arról, hogy mennyibe kerül az egészségügy, az oktatás, a tömegközlekedés, az államapparátus. Nem mondom, ezeken a területeken is lenne mit javítani, de a két feneketlen zsák a pártok és az egyházak. Egyikről sem lehet tudni, pontosan mennyibe is kerülnek. Aztán folytathatnám a sort azokkal a civil szervezetekkel, akiket szintén költségvetési pénzekből tartunk el. Mennyiben is civil az, aki függ? De ugye ez messzire vezetne. És még csak azt sem mondom, hogy tudok jobbat. De szerencsére nem is az én dolgom, engem nem ezért fizetnek. Csak azt látom, számolatlanul folyik ki a pénz, nem csoda, hogy inog a teljes felépítmény, és lassan mindent agyon nyom az adóprés.