2013. szeptember 26., csütörtök

APOLITIKUS FIATALOK

Hát igen, azt nemigen lehetne mondani, hogy a mai fiatalokat szétveti a társadalmi aktivitás, hogy ők lennének a haladás motorjai, de még csak a fékjeinek sem mondhatók.
Külön fájdalmas, hogy éppen a demokraták soraiban látni keveset közülük, jóllehet ezzel nem mondanám, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika, mert dehogynem.
Inkább azt mondanám, hogy a fiatalokat az nem érdekli, amit manapság a politikai pártok és a különféle szervezetek politika címen művelnek, és ennek sok oka van.
A politizálást sehol sem sorolják a szépművészetek közé, de hogy egy, még a vállat diktatúra viszonyai között is viszonylag kulturált ország oda süllyedjen, hogy a politika fogalma a közbeszédben a szarlapátolás szinonimája legyen, az azért meghökkentő.
Viszont ad ara némi magyarázatot, hogy miért tartja távol magát az értelmes fiatal ettől a tevékenységtől, hiszen ki a fene akar mocskos és büdös lenni, a tetejében cél és eredmény nélkül?
A helyzet ilyetén alakulásának első számú felelőse az alcsúti nagybeteg, akinek sikerült elfogadtatnia az országgal azt, hogy a politizálás a konfrontációról, a permanens harcról, győzelemről és vereségről, ellenfelünk megsemmisítéséről szól.
A probléma nem az, hogy a szociopata pártelnök megbolondította saját táborát, mely időnként felvonul síppal-dobbal-nádihegedűvel köpködni, és ha lehet, kicsit verekedni is, hanem az, hogy sikerült ezt a stílust rákényszerítenie politikai ellenfeleire is.
Ma már ők is azt hiszik, hogy az a politizálás, mikor hasonló stílusban próbálunk támogatókat szerezni, vagy ellenfeleink ellen fellépni, mint ők.
Komolyan mondom, hogy belebetegszem, mikor meglátom Török Zsoltot az utcán óbégatni a két agyilag kihívásokkal küzdő emberi hulladék után, akik a Jókai utcában handabandáznak, de egy érdemi vitára teljességgel alkalmatlanok, merthogy ahhoz az is kellene, ami nekik nincs: ész és vitakultúra.
Pedig a politika nem a konfrontáció, nem a harc, nem a mindenáron győzniakarás műfaja, a politika a kompromisszumok művészete.
Sokan keresik még mindig Kádár sikereinek titkát, esetenként ostoba következtetésekre jutva, felemlegetve az ország eladósodását, mely, ha igaz lenne, akkor ma Magyarország Európa legboldogabb állama lenne, lévén az eladósodottság ma jócskán meghaladja a Kádár-korszak hasonló mutatóját - de a népszerűséget nem ez hozta.
A népszerűség és a sikerek titka az volt, ami miatt Kádárt a kompromisszumok robotosának hívták: az egyensúlykeresés érdekek és elvek között, a szélsőségek kerülése, a folyamatos társadalmi megegyezés és kiegyezés megteremtése a társadalom csoportjai között, a társadalom és a hatalom között.
Amikor a fiatal elfordul a közélettől, akkor ezt hiányolja - a valóságos párbeszédet és a megegyezésre törekvést, harcolni meg nem akar, mert úgy érzi, hogy nincs miért.
Hiszen egyik politikai tábor éppen olyan, mint a másik, meg aztán egy brancs ez, keresztbe-kasul összefonódva, a legkisebb pénz láttán félretéve elveket, ideológiákat, demokráciát – hát ki akar ezeknek a mocskoknak a sakktábláján alparaszt lenni?
Nem csak országos, de helyi szinten is így megy ez.
Mindenféle hivatalokban, testületekben különféle országos és helyi politikusnak nevezett tetvek szívják a nép vérét, élősködnek a pénzén és mellé még urizálnak és nagyképűsködnek is, hatalmukat fitogtatva.
Kádár hajdan azt mondta: én a gyalogosok pártján vagyok, és ezt neki el is hitte mindenki.
Ma már annak a politikusnak sem hisz senki, aki ritka kivételként valóban az ország érdekeit szem előtt tartva akar dolgozni.
Ma egyetlen politikust nem lehet mutatni, akinek társadalmi közmegegyezéssel alátámasztott hitelessége lenne, pedig nem minden politikus tróger, de mégis: a többiek elképesztően alacsony emberi és morális tulajdonságai lehúzzák őket is a sárba és mocsokba, a nép meg védekezik.
Leginkább úgy, hogy kétfelé választja a társadalmat: vannak ők és vagyunk mi, nekünk semmi közünk nincs hozzájuk, nekik meg hozzánk, éljék ők is a maguk életét, minket meg hagyjanak békén.
Ez persze illúzió, de népszerű illúzió.
A fiatal nem ostoba, lát a pályán és véleménye van arról is, amiről az idősebbjének már véleménye sincs, csak beletörődően legyint.
Még egy dolog van: a politikusok minden törekvése dacára a fiatal nem teljesen kiszolgáltatott.
Neki nincs még veszítenivalója, ha megmérgeli magát, könnyen bedobálja a táskába a két farmert, a hat pólót, hat gatyát, aztán már híre-nyoma sincs errefelé.
A diktátorocska meg ott állhat a Hegyeshalom tábla alatt egy zacskó kukoricával és csalogathatja haza őket - gyertek haza libuskáim - bánatosan lesve a delikvensek égnek mutató középső ujját.
A másik dolog, amitől a fiatal úgy érzi, hogy a politika úri huncutság, az a közéleti ismeretek, a saját korának megfelelő közélet hiánya.
Közéletiségre egészen fiatal kortól nevel egy normális társadalom, természetesen figyelembe véve az életkori sajátosságokat.
Mire van igénye a kisgyereknek?
Játékra, - hát akkor játsszunk, de közben együtt döntsük el, hogy ki legyen a bíró, tegyen valaki javaslatot, - Józsika, te mit gondolsz?
Vikike?
És szerinted Zolika, ki lenne a legjobb bíró?
Ferike?
Hát akkor szavazzunk, emelje fel a kezét, aki Vikikét akarja bírónak!
Ki szavaz Vikikére?
És ki Ferikére?
Ezzel már meg is tanítottuk a többségi demokrácia alapvető eljárását a gyerekeknek.
De baj van az általános iskolásokkal meg a középiskolásokkal is, mert a rendszerváltás hősei az úttörőmozgalmat szétverték, az úttörőtáborokat lenyúlták, jutott a vagyonból jobbra-balra, de helyette nem lett semmi.
A cserkészmozgalom halvaszületett csecsemőként büdösködött egy darabig – soha nem feledem szegény jó Sinkovits Imre cserkésznadrágját – ma már gyakorlatilag nyoma sincs.
A KISZ helyett sem jött semmi, pedig az is adott valamiféle közéleti terepet, aki akart, az részt vehetett politikai vitákban is, nemigen voltak tabuk, adott valamiféle összetartozás-érzetet, márpedig erre nagy szüksége van egy fiatalnak, aki koránál fogva tartozni szeretne valahova.
Nincsenek fórumok, nincsenek csapatok, nincs meg az egy brancsba tartozás fiatalok számára oly fontos érzése.
Kivéve a szélsőjobbot, akik egyébként is szerencsések, mert a fiatal fogékony a radikalizmusra, meg aztán hazaszerető is, így igen könnyen félrevezethető, lelkesíthető, radikalizálható.
Jobb helyeken a politikusi utánpótlást a pártok ifjúsági szervezetei adják, ahol a jelöltek meg tudják mutatni oroszlánkörmeiket, a magyar baloldalon inkább a családi hagyományok – és kapcsolatok – dominálnak.
Egy-egy jellegzetes névről az idősebbeknek azonnal beugrik a hajdan magas beosztásban dolgozó apuka vagy nagybácsi, a jelenlegi politikában tevékenykedő apuka, ami talán nem baj, ha tehetség is párosul hozzá, de tovább erősíti a mai pártok amúgy is túltengő belterjességét.
Ma az országos kitekintés leginkább az, hogy mit mondtak a szomszéd irodában, ettől csak a szegény pártokat kíméli meg a sors.
Szóval kellenének ifjúsági szervezetek jobbról-balról egyaránt, kellene a fiataloknak gyakorlóterep, és ha egyszer valamilyen csoda folytán kormányra jutna a demokratikus oldal, akkor az etika és a hittan tantárgyak fele óraszámában állampolgári ismereteket kellene taníttatni.
A mai gyerekeknek fogalmuk sincs a plurális képviseleti demokráciáról, a pártok szerepéről, a többség-kisebbség viszonyáról, fékekről és ellensúlyokról, hatalommegosztásról, állam és egyház szétválasztásáról – mindközönségesen a demokráciáról.
Ők a mai viszonyoknak megfelelően uralomban gondolkodnak – demokrácia az, ha én mondom meg a frankót.
Nagyon nagy baj ez, mert ez a szemlélet ágyaz meg az önkényuralomnak, a fasizmusnak, az egyre virulensebb nácizmusnak.
A fiatalok a jövő.
Aki őket meg tudja szólítani, maga mellé tudja állítani, annak nyert ügye van.
De ehhez tudni kell, milyen országot szeretnénk kínálni nekik.
Úgy tűnik, a baloldal nem nagyon akar nyerni, pedig a fiatal hálás azért, ha figyelnek rá, ha kikérik a véleményét, merthogy az ország az övék.
Nekünk csak vigyázni kellene rá, míg ők át nem tudják venni, hogy onnantól majd ők vigyázzanak rá, míg a mai óvodások fel nem nőnek.
Szép feladat, kár lenne elrontani…

:O)))

18 megjegyzés:

egy, velem ugye könnyen megy írta...

Hurráááá!
Ez az év legjobb Pupublogja :-)))
Tíz csillag!!!!
Gratulálok és annak külön örülök, hogy a Bloggazda is rengeteg tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalt ismer.
Igen, mi vének rengeteget tanulhatunk az okos fiataloktól csak hagyjuk őket megszólalni, megmutatkozni, helyet cserélni...és mindig tudjunk bennük gyönyörködni!
Köszönöm a blogot!!!!!!!!!!
Hoztam jutalmat is:
http://www.youtube.com/watch?v=xZZmW59Ci5g

Névtelen írta...

Azt hiszem, tényleg ez és az előző az év legjobb szösszenetei közé tartoznak, gratula az írójának.
Még az eredeti Gyurcsány blog működött, úgy 2007-ben, amikor valami hasonlót mertem írni egy kommentben, hiányolva, hogy a fiatalokkal senki nem törődik, csak kallódnak, ez nem csak nekik rossz, de az országnak is. Nekem szegény, de csodás kamsz korom volt, kicsi faluban olyan klubélet folyt, szinte semmi pénz nélkül, hogy minden este ott tolongott a falu fiatalsága a falatka szobában, magnó, sakk, csocso,....viták, beszélgetések, barátságok, szerelmek. Egyetlen értelmes felnőtt kellett hozzá, aki a minimális feltételeket biztosította, és óvta a társaságot.
Nos, visszatérve a blogra, a "demokratikusan gondolkodó" kommentelők úgy nekem estek, hogy majd megettek, hogy "mit akarok, megint úttörő mozgalmat, párt kiskatonákat?"
Itt az eredmény........

Névtelen írta...

udv. En pont a napokban elmelkedtem arrol, hogy milyen furcsa, hogy pl.van egy pont olyan ember kozottunk, mint mi. En ot megbizom azzal, hogy kepviselje mar az ugyeimet mert en jobban szeretem a bejaratott kis eletem. O elfogadja, es egy honap mulva mar megkozelithetetlen isten lesz belole, kivaltsagai lesznek, es szarik a fejemre. Bakker, hat o az en beosztottam, en vaagyok az o munkaltatoja, nem? Hat tiszta idiotak vagyunk hogy sajat magunk fole, onkent odateszunk olyan embereket akik csicskaztatnak minket, mi meg turjuk.

Névtelen írta...

Névtelen:ma,6:09:Más lenne a helyzet ha megfelelő számú aláírással a képviselő visszahívható lenne.

Geza írta...

Vannak demokraciak (pl. USA), ahol nem szukseges a gyerekek szervezetekbe terelese, es a tarsadalom megis demokratikus tudott maradni mar tobb mint 2 evszazadon keresztul. Ez talan azert maradhatott igy, mert a rendszer az individum szabadsagat a leheto legteljesebb mertekben (probalja) tiszteletben tartani, es ez nemzedekeken keresztul hagyomannya erlett.

Szamomra a baloldal azert is szimpatikus, mert ugy erzem, hogy figyelembe veszi, hogy az emberek szabadok, es ez meg a fiatal emberekre is igaz. A dolgok erdekes megbeszelese az idosebbek altal sokkal nagyobb hatassal lehet rajuk, mintha gagyi cserkeszkedesre tanitanank oket. Nekem speciel soha sem hianyzott semmi ilyen, plane mikor fiatal voltam. Egy normalis fiatal ellenall az ilyesminek es nem hagyja beterelni magat sehova, de vilagosan latja ki az orult ma magyarorszagon (aki pedig erre nem kepes, azt ugyis hiaba agitalja az ember, legyen az oreg, vagy fiatal).

James Bond írta...

PuPu, ez szenzációs! Sajnos, a leírtak igazságát csak azok látják pontosan, akik az átkosban voltak fiatalok, és még nem felejtették el teljesen (vagy szándékosan, vagy kezdődő szenilitásuk okán) azt, hogy milyen volt akkor fiatalnak lenni, szemben azzal, ami ma történik. Gratula +++

Névtelen írta...

:DDDDDDDDDDDDDDDD

Ne haragudj pupu, de amit irsz annak köze nincs a valósághoz.

A fiataloknak már megvolt a véleményük a politikáról jóval 2010 előtt is és éppen a baloldal küszködik a megszólitásukkal nem a jobboldal (a Jobbik köztudottan népszerű) .

Erre jössz azzal, hogy erről "főleg Orbán tehet" gondolom "a tisztességes érvelés és vita" szellemében amit emlegetsz...

Na majd ha sikerül a valósággal köszönőviszonyba kerülnööd, talán elrébbjuttathatod 1 milliméternyit a baloldal ügyét.

Azért egy milliméternyit, mert pont ennyi kell, hogy beleütközz a politikusok betonfejébe.

Apropó pupu mostanában hogy van, hogy eltűnt a blogod a Kapcsolatról?

Névtelen írta...

- gyere dolgozz, epitsunk egy szep gazdag, biztonsagos, de unalmas vilagot!
- gyere lazadj a vilag ellen, mindenki ellenseg, utald magad es a masikat megjobban!
Na, nem kell nagy esz, hogy melyimre mozdul jobban egy kamasz. Ezert eredmenyesebb a fityesz-jobbik a fiatok mozgositasaban. Buszkek lehetnek.

hello írta...

A 2007-ben a Gy.-blogra író Névtelennek, meg úgy egyáltalán:

Én 2006 tavaszától folyamatosan ott voltam a Gy.blogon, az akkor még nagyon nagyszámú, normális törzsközönség közül kizárt, hogy valaki is támadta vagy cáfolta volna annak az igazát és a hasznát, amit itt emlegetsz - max. egynémely főhivatású kötözködő írhatott rá hülyeségeket.

Az is jó magyar szokás - a ló tetején, a nyeregben egy istennek se sikerül megülni, mindig valamelyik oldalán kötünk ki -, hogy ma már változtatásra kerül sor, hát kilottyintjuk a fürdővízzel a gyereket is. Azaz ami jó és hasznos volt, az is mind pusztuljon, mert fuj-fuj, a régire emlékeztet.

Én a kisdobosságtól kezdve úttörőként, majd a KISZ-es korom társadalmi munkában ellátott különböző feladataiig bőven és aktívan kivettem a részemet az ifjúsági mozgalomból. Rengeteg szép és jó emléket őrzök róla, sokadmagammal együtt. Sokkal szegényebb lett volna a fiatalságom élményvilága e nélkül.
A párommal is egy KISZ-táborban találtunk egymásra sok évtizeddel ezelőtt.

Fiatal korban természetes ösztönnel keresik a közösségi programokat, a jópofa, érdekes, izgalmas közösen megélhető élményeket, lehetőségeket.

Nagyon szomorú, hogy jószerivel csak a Jobbik vonzza őket ilyenekkel.

fferipapa írta...

És szerintem a legnagyobb probléma, hogy a szülők -a mi unokáinkat nevelők félnek és féltik gyerekeiket attól, hogy bárminemű megnyilvánulással hozzászóljanak a jelenlegi nemtudommihez, mert ez rendszernek sem nevezhető...-
Én 67 éves vagyok, végigdolgoztam az életemet és annak idején jól éreztem magam, mint uttörő és később mint Kisz-es jó barátokat találtam mindenütt ahová vetett a sors és ugy érzem, ezt most a fityisz "szétszarta" ezzel a mindenki ellenség szisztémával.
A rendszerváltással kezdett rendbejönni az ország, de jó magyar szokás szerint jött egy ökör, aki tönkretette, közel 25 év munkáját...
Most itt tartunk!

Névtelen írta...

Hellókám, nem is Te voltál, mi akkor is "egyet értettünk", de hogy voltak sokan, és főleg hihetetlen vehemenciával, akik támadtak, azt meg hidd el. Nem akarok itt neveket sorolni, annyit azért mondok, hogy nem kis részben pedagógusok....és van, aki azóta már elnézést kért érte.

pleinair írta...

A szocializmusban az állam szervezte és tartotta fenn az úttörő és KISZ szervezeteket, ahol a gyerekekbe az állam politikáját sulykolták. Ez akkor is igaz, ha most, a megszépítő messzeség elhomályosítja ezt a tényt.
A fiatalokat akkor se érdekelte a politika, vígan énekelték a mozgalmi és Szovjetuniót dicsérő dalokat, mondták, amit elvártak tőlük, és közben jól érezték magukat.
Elismerem, hogy nosztalgiával gondolok arra a korra, mert szociális érzékenység és morális igényesség is jellemezte. Az úttörő etika szabályai egybeestek az emberség általános követelményeivel. Akkor nem kellett külön etika órát tartani a gyerekeknek.
A mai fiatalok szülei ebben a szelíd korszakban szocializálódtak. Volt munka, munkahely, ahol az emberek ledolgozták a 8 órát. Nem voltak túlhajszoltak, az '56 utáni évek a viszonylagos nyugalom évei voltak.
Azt hiszem az apolitikussághoz hozzájárul a szülők többségének bénult döbbenete. Nem ehhez a harcos retorikával leöntött létbizonytalansághoz és nyomorhoz szoktak. Ahhoz se szoktak, hogy figyeljék a politikai eseményeket. A híradókban mindig azt nyomatták, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és éljen a szocializmus.
Így aztán a mai fiatalok szülei se voltak a politikai események figyelemmel kísérői. Ebben a szellemben nő fel ma sok fiatal.

hello írta...

Kedves Névtelen, miért nem használod itt az akkori nicknevedet?
Látod, néhányan tesszük, praktikus, igazán nem kell különösebb bátorság hozzá, és egyéb erre alkalmas és méltó hely nem lévén - nem mindenki hajlandó a facebookot használni, a DK fórumát meg bezárták a "szakemberek" - itt legalább újra találkozhatunk...

egy, velem ugye könnyen megy írta...

Aki közelről élheti+megérti a generációs különbségeket azt hiszem ez a lényeg. Ha élőben láthattam, hogy a nagyszüleim és szüleim működésében volt egy három pontos eltérés, a szüleim és az én (ötvenes) generációm között lett egy tíz pontos változás. A jelenlegi huszonévesek és a szüleik között létezik egy harminc pontos változás. Ez persze csak egy szemléltető különbség és minden családra, ebben az értékben nyilvánvalóan nem igaz, de talán átlagnakosnak tekinthető. Amikor egy nyolcvan éves nagyszülő beszélget a harminc éves unokájával, az bizonyos értelemben olyan, mint egy "film" - például nekem, aki mindezt ötvenegy évesen nézi...Akkor meg elakad a szavam, amikor a harminc éves unoka türelmesen elmagyarázza a nagymamának, hogy fogalma sincs arról, hogy mekkora távolság lesz a most születő gyerekek világával a jelenlegi harmincasoknak...

Azért vagyunk súlyos helyzetben, mert egy társadalmat nem osztályok és identitások, vagy különféle kultúrák határoznak meg, hanem a legkülönfélébb társadalmi hálózatok. A hálózatok pedig mindig bizalomból szövődnek. Ezek a hálózatok pedig össze tudnak kapcsolódni (ha akarnak) még disszonáns csoportok és kultúrák világában is. Hát ebben van a társadalom legnagyobb vagyona és csakis ez szülhet további vagyonokat.
Nincsenek könnyű helyzetben azok a fiatalok akik mindezt értik és művelik is, mert egy teljesen új rendszerhálózatban gondolkodnak, csak bíznunk kell bennük: felelősségel küzdenek még értünk is, pedig tudják, az eredményt a következő századnak készítik.

PuPu írta...

egy, velem ugye könnyen megy

Könnyen a fenét, az embert megüti a guta az ilyen sületlenségektől meg a lila ködben született illúzióidtól.
A társadalom nem törődik azzal, hpgy egy fiatal miben gondolkodik, a társadalom termel és eloszt, az emberek csoportja közötti viszonyokat pedig az ebben elfoglalt helyük minősíti.
És még egyet: az emberek nem a jövő századnak élnek, hanem a mának, max. a holnapnak.
Az a hálózat, amelyik most éppen azon töri a fejét, hogy mivel fogja befűteni a lakását télen, hogy a kisbabája ne fagyjon meg, fényévnyire van a te hálózatodtól, amin még az se segít, ha te két percre összekapcsolod a hálózataitiokat és odavetsz neki valami alamizsnát...
:O)))

egy, velem ugye könnyen megy írta...

Pupu!
Egy régi zsidó történet arról szól, hogy a rabbi úgy érkezik meg a zsinagógába, hogy mind a két zsebében egy-egy kis papírdarab lapul. Az egyik kis cetlin ez olvasható: "Por és hamu vagy". A másikon ez:"A világot neked teremtették".

A elmúlt évtizedek legkülönfélébb kutatásai arra világítottak rá, hogy együttvéve, mindkét állítás igaz!!!
Csak nem mindenki képes mind a kettőt felfogni...
Magam részéről a hamvederrel akkor leszek elfoglalva, ha majd elérkezik annak az ideje, addig inkább delejezem magam a lila ködös illúzióimmal, ezt ugyanis jobban élvezem! Próbáld ki Te is!!!

Névtelen írta...

Kedves Hello!
Nem bátorság kérdése, egyszerűen annyi időm nincs, hogy kipróbáljam, hogy kell....egyszerűbb egy kattintás.
Mindenki állítja, hogy a stílusomról megismerhető vagyok, ezek szerint mégsem.
csitri vagyok, eztán mindig oda írom.

hello írta...

Kedves Csitri, megleptél, nem jöttem rá, hogy Te vagy.

A Névtelen fölött közvetlenül találod a Név/URL-cím lehetőséget.
Arra katt, és a megnyíló kis ablakba beírod a Csitrit.
Ennyi az egész.