2014. június 17., kedd

NEMZETI PUCA

Megnyilatkozott a Nemzet Pucája, annak alkalmából, hogy negyedszázaddal ezelőtt beszédet mondott a Hősök terén, 56 mártírjainak ravatalánál.
Csicskása, a hajdan jobb sorsra érdemes Navracsics azt volt képes mondani, hogy  „1989. június 16. az igazság születésnapja volt Magyarországon.
Az igazságé, amely nélkül szabadság nem születhet.
Hiszen igazság nélkül nincs szabadság, tudtuk ezt akkor is."

Csak ma nem tudjuk, úgy látszik, mert ha tudnánk, akkor nem rendeznénk ekkora cécót csak azért, hogy Orbánt a történelem középpontjába tudják tolni azok, akiknek ehhez erős anyagi érdekeik fűződnek.
Azért, hogy a nép elhiggye, hogy a rendszerváltozás a honi hősök, és a Hősök Leghősebbikének múlhatatlan érdeme, aki toppantott egyet arany lábával, s erre összeomlott a szocialista világrendszer, a Varsói Szerződés és a Szovjetunió.

Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek - amikor a Mi Pucánk odaállt a koporsó mellé, már csak a sír körüli gereblyézés volt hátra, a halott már a sírban feküdt, és itt nem Nagy Imrére gondolok, hanem a szocializmus magyar változatának hullájára, élt vagy harminc szép és termékeny évet, isten nyugosztalja.
Viszont mi szeretjük megadni a módját politikai balfogásaink méltó temetésének, mi október hatodikát és június tizenhatodikát ünneplünk, március tizenötödikét és október huszonharmadikát tettük nemzeti ünnepünkké, népünk nagyjaiként pedig tehetségtelen politikusok tucatjait emeltük piedesztálra, akik eszement politikájukkal magyar emberek ezreit gyilkolták meg – nem vonva persze kétségbe jószándékukat.

Ebbe a sorba illeszkedett a Hősök terén felállított ravatal is, mely a társadalom egy részének megnyugvást adott, a kivégzett mártírok hozzátartozóinak erkölcsi elégtételt, mert ugyan Kádár rendszere soha nem tett róluk említést negatív kontextusban, de azért azt sem mondta soha, hogy igazuk volt.
Ez a ceremónia viszont azt jelképezte, hogy a mártíroknak igazuk volt.
Nem volt igazuk, de ettől még mártírok voltak, áldozatai saját irracionális politikájuknak, ami csak azért fájdalmas, mert nem csak ők viselték ennek sokszor halált hozó következményeit, hanem még sokezren, az egyszerű emberek közül is.

De persze egy ilyen eseményen nem várható el, hogy a történész reális értékelése legyen a beszédek vázlata, a hangsúlyt nem a politikusi tévedésekre kell helyezni, hanem az egyén hősi helytállására, példamutatására, mégha a mutatott példa nem is volt a legszerencsésebb.
A ravatalhoz odaengedett Orbán rendes ripacshoz méltón nagyot alakított, a párttitkár fia, a KISZ-titkár olyan virtigli kommunistafaló beszédet mondott, hogy maga Prónay Pál vagy Héjjas Iván is megnyalhatta volna minden ujját utána.
Nagy kockázatot vállalt a beszéddel a Mi Pucánk, neki és már akkor is haszonleső bandájának háta mögött ott állt Stumpf Istvánnak, a Hazafias Népfront akkori alelnökének apósa, a kommunista belügyminiszter, ember nem volt a kor hivatalosságai között, aki komolyabban nekik mert volna menni.

Na, és persze ekkor már elkezdődött a Nagy Helyezkedés, melynek során kialakultak azok a személyi viszonyok, melyek a következő évek, évtizedek tulajdonviszonyait maghatározták.
Nem volt itt kockázat már egy szál se, a szovjet csapatok kivonulása már folyamatban volt, az állampárt is elfogadta már a többpártrendszert, Orbán ehhez képest olyan lelkesen csépelte a döglött lovat, hogy aki csak nézte, mosolygott – milyen kis kekec a fiú, mondták, és nem gondolta senki, hogy egy mítosz megteremtését szemlélhette.

Ma az a hivatalosan elfogadott nézet, hogy a szocializmus bukását epedve várta a nép, és már mindenki elfeledkezett a másik ravatalról, ahová az egyszerű emberek százezrei vitték el – igen türelmesen kivárva a sorukat - a maguk szál virágát, hogy aztán a temetés szervezői a gyászkocsit a koporsóval olyan tempóban hajtsák keresztül Budapesten, melyre utoljára 1918-ban, Tisza István koporsójának hazalopásakor volt példa.
Igaz, Tisza esetében attól tartottak, hogy a nép felborogatja a kocsit (ez a szobron nem került ábrázolásra) míg utóbbi esetben inkább a rokonszenv megnyilatkozásaitól tartott a helyezkedő új hatalom, az újkeresztény Németh Miklóssal az élen.

Orbán ma azt mondja, hogy kockázatot vállalt, de ez a kockázat elméleti volt, a mi szabadságunk, mellyel élni természetesen nem tudtunk, ugyanúgy dőlt el, mint annak idején a rabságunk Jaltában – egy odavetett félmondattal mondott le rólunk az SZKP Mesterházy Attilája.
A hősök születése ez után kezdődött, így jött világra a Fidesz, eleinte, mint az SZDSZ ifjúsági tagozata, de aki beleharapott a neki eledelt adó kézbe, az már Orbán Viktor volt, személyesen.

„Ha Moszkvában akkor egy negatív fordulat történik, akkor itt mindenkit elvisznek. Tehát utóbb azt mondani, hogy radikálisabban kellett volna, meg forradalmat kellett volna csinálni, ezt én megértem, de ott és akkor ennyi bátorság, ennyi vér volt a magyar nép pucájában”. – mondta a Mi Pucánk, aki akkor és ott hihetetlen bátorsággal kivetette magát a földszinti ablakból.

De arra azért gondja van, hogy emlékezetessé tegye ezt a napot.
Szokásosan jó stílusérzékkel a hajdani ravatal színterére a kivégzettek hozzátartozóinak határozott tiltakozása ellenére ma koncertet szerveztek - éppencsak az hiányzott, hogy - mint a vonatkozó rendőrviccben a körzeti meghízott - Orbán felkérje az özvegyeket egy táncra.
Hja, kérem, megy az idő, ma már nincs szükség mártírokra, okvetetlenkedő hozzátartozókra, a viszonyok tisztulnak – ha ma lenne a temetés, a ravatalt és a dekorációt a KÖZGÉP építené, a beszédet Navracsics mondaná, a fiatalokra emlékeztető szimbolikus koporsót pedig eltakarná az előtte pöffeszkedő, kis félmosollyal a hajdani szép napokra emlékező Nemzeti Puca…

:O)))

14 megjegyzés:

rézevő fia mór írta...

...ne sértegesd a pucákat!

Névtelen írta...

"...egy odavetett félmondattal mondott le rólunk az SZKP Mesterházy Attilája." - ÍGY !

Névtelen írta...

Lassan az időszámitás is innen fog
kezdődni.Árpád vére is kb 90 % százalékban folydogál ereiben.Kajája nincs,villany,gáz,kikapcsolva.Rezsicsőkkentésból hitelre nagyképernyős TV-t vesz.Eggyütt lélegezhessen a focinézésben.Ennél többet tenni már lehetetlen.Hajrá Mo.

Anikó írta...

Pupu szívemből szóltál, ez így volt anno szóról szóra... amit ez az ember összehazudik itt már évek óta mindenről, de az égvilágon mindenről, hát az ész megáll.
Tényleg hülyének néz mindenkit, nézhet is, mert ez az ország - benne mindenki aki eszénél volt, látta, hallotta, végignézte 1989 óta az egész cirkuszt, mindenki tudja kivétel nélkül, hogy minden szava hazugság, még az "a" betűi is - hallgat, igen mélyen.
Mindent magának vindikál, mindent ő csinált és csinál az idők kezdete óta, és azt képzeli így lesz az idők végezetéig, eleinte röhögtem csak, most már egyre dühösebb is vagyok, hogy mégis mit képzel magáról, ha netán azt, hogy ő Napóleon nos már az sem bocsánatos bűn, főleg a körülötte sunnyogó sok bunkó felelőssége is, akik ezt látják és hagyják, meg ez a hülye nép velem együtt, akik ezt hallgatják és eltűrik.
Ez már nagyon nem vicces.

civilhuszár írta...

A remény addig él bennem, amíg a péniszke oskolatársaival együtt rács mögött nem végzi. Tettek érte eleget, hogy csak ládában távozzanak onnan.

Jutka írta...

Arra azért kiváncsi lennék, hogy ki fizette ezt a bulit.
Gondolom erre igen nagy szükség volt Az Omega és a német együttes nem ingyen jöttek, nem beszélve a látott hatalmas szinpadrólés egyéb felszereltésgről.
Tudom, hogy ez a M3-rendbetételéhez, a Kórházaknak aprópénz, mégis........

grund írta...

Már az a sokat emlegetett '89. júl. 16-i fellépése is hazug volt. Úgy állították be már akkor is, meg azóta számtalanszor, mintha ő pukkantotta volna a Passzát szelet. Még, hogy ő zavarta ki az oroszokat - mert sokan így beszélnek róla. Akkor nézzük a tényeket, időrendi sorrendben:
- Mihail Gorbacsov 1988. december 7-én az ENSZ Közgyűlésének 43. ülésszakán jelentette be, hogy megkezdi csapatai kivonását NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország területéről,
- Magyarországról még a csapatkivonási egyezmény megkötése előtt, 1989. április 25-én elindult haza az első szovjet alakulat, a kiskunhalasi 13. harckocsi gárdaosztály.

A Nagy Imre temetés meg 1989. jún. 16-án volt.

csakafidesz? írta...

25 év távlatából ma is azt vallom, hogy az egész rendszerváltozás egy nagy hazugság volt.
Volt egy hangulat, ami Lengyelországból kiindulva végigsöpörte szinte az egész középkelet-Európát. Nálunk - minden ideólógia nélkül azzal a jelszóval -, hogy kapitalizmus "köll" és akkor már nem kell többé a Mária Hilferstrasse boltjait járni, itt helyben azonnal minden lesz.
Lett is, csak a vásárlóerő kérdését nem oldotta meg senki. De ne menjünk ennyire előre.

A demokrácia a népnek már önmagában is meghozza a jólétet - mondták.

A néphülyítéshez hozzátartoztak a hősökről és ellenállókról szóló legendák is, ami alaphangon csak az igazság felét jelentette. Azt ugyanis, hogy a barikád másik oldalán is harcosok áltak és, hogy nekik is voltak áldozataik. Azokról bölcsen sokáig említést sem tett senki, mintha azok nem is léteztek volna.
Pedig ők akkor nem tettek mást, mint esküjükhöz hűen védték az akkor regnáló hatalmat.
Az 56-os mártírok újratemetése jó ürügy volt arra, hogy egy ifjú titán - az akkori ellenzék egyik vezetőjeként - elmondhassa azt a beszédet, aminek hallatán mindenki csak csettintett és azt a véleményt fogalmazta meg, hogy ami eddig volt az bizony többé már nem kell.
Rendszerváltást, demokratikus választásokat, a megszálló csapatok kivonását, kapitalizmust és szociális piacgazdaságot.
Ezután annyi történt, hogy a rendszerváltók - figyelmen kívül hagyva a "megszüntetve megőriz" elvét - szétszedtek és eladtak, elkótyavetyéltek minden olyan értéket, amit apáik véres verítékkel hoztak össze, hogy nekik majdan jobb legyen.

Ami ez után történt az szinte mindenki által ismert.

Az pedig ahová sikerült leharcolni ezt a valamikor mások elé példaként állított országot az maga a szégyen!

hello írta...

Ilyenkor igazolva látom a módszeremet - ami nem struccpolitika, mert arról tudom, hogy hiába dugnám a fejem a homokba, ha a másik felem kinn van szabadon, kitéve bármi atrocitásnak :-(( -, hanem az idegeim és a vérnyomásom megóvása érdekében, hogy gondosan távol tartom magam minden ilyen eseménynek még a kép- és hang-megjelenítésétől is, nemhogy személyesen!

Bőven elég így értesülni a történtekről. A tehetetlenség érzése így is megvisel.

kiskató írta...

PuPukám, de jó, hogy vagy nekünk!!!

Geza írta...

Nagyszeru iras, kar hogy nem 25 eve jelent meg valami mindenki altal elerheto mediumban, rogton a beszed utan (vagy az elso mondat utan). - Kis valoszinuseggel ugyan, de lehet, hogy ma mar mashol tartanank.

Emlekszem, hogy nehany kollegam ott volt es milyen megdobbeno ahitattal vette be a makogo bunko silany forradalmisagat (mintha annak akkor mar barmi ertelme is lett volna). En akkor nem voltam itthon, de azt tudom, hogy kulfoldon is meg volt a visszhangja - hat sajnos ez igy van, a kulfoldi sajto sem teljesen professzionalis, gyakran csak a puszta szituaciora tamaszkodik (marminthogy "itt van az a jo svadaju [fene a szr izlesukbe - megj. tolem] ungarishe ficko, es nezd hogy odamond a komcsiknak!"). Nekem az egesz visszataszito volt es mar akkor utaltam azt a stilust amit ezek a gatlastalan bunkok kepviselnek.

Lusti írta...

PUCA
Szerintem megtaláltad számára az ideális "becenevet".
Rövid, tömör, lényegre törő, s nem utolsó sorban szalonképes (úgy is, mint a f.sz szinonímája)

vadvirág írta...

Kedves PuPu! Gézával és Anikóval teljes mértékben egyetértek (és persze Veled is),a tv-ben láttam ezt a beszédet. És hánytam ettől a büdös fickótól, hiszen az ápolatlansága a tv-n keresztül is "szaglott". Mi már 1988-ban hallottunk erről a bandáról, hiszen az Államigazgatási Főiskolára jártunk, ami közel volt a Bibo Kollégiumhoz. Már akkor meg volt a véleményünk ezekről a falusi suttyókról.Pedig a "bennfentes" (tehát akkor a médiában nem publikált) infókról liberális tanároltól hallottunk.

Névtelen írta...

Mint örökös pártokon és minden néven nevezendő politikai szervezeten kívüli,alapvetően egyet értek PuPu minden írásával, most is csak néhány kérdést teszek fel.
1956-ot felnőtt férfiként, mérn ökként éltem meg,az eseményeket - szándékosan nevezem az októberi zűrzavart eseményeknek - mivel a súlyos emberi és anyagi veszteséggel zárult háború okozta nehézségeken kezdett az ország túljutni,az 1956 nyári események, a Petőfi Köri viták reményt keltettek a társadalomban a kiegyensúlyozott anyagi, szellemi, politikai fejlős felé.Azt a folyamatot zavarta meg a Rajk ujra temetése, a MEFESZ 16 pontaja, a látványos tüntetés, ami végül is fegyveres összetűzésben kulminált. Az okok és következmények indoklásának kifejtése egy vélemény keretében lehetetlen,ez több kötetnyi indoklást igényel,itt csak a fegyveres felkelés, az utcai harcok,a főváros ujra romba döntésének értelmetlenségét,a lincselések iszonyatát, és a politikai vezetés teljes zavarát, koncepciótlanságát említem. AZ 1956-os és 2006-os események összevetését abban látom, hogy 1956-ban a külvárosi csehók törzs közönségének,a 7.8.9 kerület lumpen elemeinek zavart keltését,míg 2006-ban a felelőtlen politikai ellenlábasok által felhergelt futball huligánok randalírozásáét látom.
Véleményem alátámasztására kérdem: volt-e az 1956-os fegyveres felkelés vezetőinek - Dudásnak, Kovács Andrásnak, Szabó Bácsinak, Ekrem Kemálnak, a Pongrácz testvéreknek, Iván Kovácsnak, Angyal Istvánnak,Nickelburg Lászlónak - nem folytatom - valamilyen tételes vagy körvonalazható elképzelése, a társadalom, a gazdaság, a politikai hovatartozásunkról, volt-e valamilyen credójuk.
A kormány felmérte az erőviszonyokat, amikor bejelentette kilépésünket a Varsói Szerződésből, ismerve a szemben álló nagyhatalmak egymásnak feszülését, az atom háború veszélyét, a Közel.-keleti politikai feszültségek kihatását térségünkre, tekintve az 1955-ős osztrák semlegességi szerződésre,az ütköző zónákra? Nem folytatom.
1989 junius 16-ra térve,okos dolog volt Rácz Sándor Boldogasszony Anyám éneklése? Mit mond most Orbán Viktor a 6.koporsóban fekvő magyar ifjuság mindennapi problémájára, munka nélküliségére.Ő aki mi kutyánk kölyke statuszban,korábbi KISZ titkárként a Bibo kollégiumban és az ELTE Jogtudományi Karán ingyenesen kapott képzést, sőt a ma már elátkozott Soros alapítvány költségén Angliában is tanulhatott, a hatodik koporsóban az ifjuságunk jövőjét látta. Mit lát most?
1956-os ese4ményekben akkor is és mosyt is, a körút és a Majakovszkij - korábban Király, most ismét Király -utca keresztedőzésében gyujtott könyv máglyát - ott egy Horizont könyvbolt volt -,a körút és az Aradi utca sarkán meglincselt felakasztott ember képe maradt,- akinek az volt a bűne, a bámészkodók szerint, hogy barna félcipőt hordott - de ilyen cipőm nekem is volt -, a Köztársaság téri iszonyatot nem láttam, de hallottam róla, mint ahogy hallottam a pártház "földalatti kinzó kamráiból" felhallatszó segélykiáltásokról is -, és mint abszurd baromságról, a próba fúrásokról.A kormányunk átgondolt, megalapozott közlem ényé: A kormány helyén van, csapataink harcban állnak és talpalás az amerikai és jugoszláv követségre. Még arról sem tudott a forradalmi kormányunk,hogy Titónak más vélemény volt a forradalmunkról. A 25 éves évfordulóról ennyit.