2017. augusztus 29., kedd

KÁDÁR FELTÁMASZTÁSA

Vannak időnként felkapott dumák, egy darabig a csapból is ömlik - általában a hülyeség.
Ilyen volt a rendszerváltozás okaként az eladósodottságot feltüntetni, aztán egy időben roppant elégedettek voltunk az általunk kivívott szabadsággal, utána meg azt mantráztuk, hogy Putyin éppen olyan, mint Sztálin volt.
Mostanában a helyi sláger a Kádár-rendszer visszatérte, aminél veretesebb baromságot ritkán hall az ember.

Kívülnézetből egészen normálisnak tűnő emberek is képesek leírni ilyesmiket, legutóbb például a mai Népszavában Hargitai Miklós taglalta, hogy a történelem ismétli önmagát, "ma is birodalmak és ideológiák állnak szemben egymással, határokat tologatnak ide-oda - most éppen nem országokét, hanem befolyási övezetekét.
És bárhogy szépítjük vagy torzítjuk, egyik oldalon a szabadságban és a felelősségben hisznek, a másikban abban, hogy az embereket irányítani és kontrollálni kell; az egyik oldal megtanulta az érdekek egyeztetését, és a kompromisszumkeresést, a másik a nyers erőben bízik; az egyik oldalon a tudás, a verseny, az innováció a hajtóerő, a másikon a nyersanyag, az energiahordozó, és az élőerő..." és így tovább, - a világ, ahogy azt Móricka elképzeli.


Nem szeretnék itt hosszan elmélkedni arról, hogy a neves szerző elfeledkezett a arról, hogy menet közben megszűnt a Szovjetunió, és vele együtt megszűnt, de legalábbis háttérbe szorult a marxi ideológia, meg a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalom is, a hajdani Szovjetunióban éppúgy, mint csatlósállamai tekintetében.
A kelet-nyugat ellentét ezért hát nem ideológiai vetélkedés, hanem a kapitalista nagyhatalmak harca a világ újrafelosztásáért, a nyersanyagforrásokért és a piacért.
Bizony-bizony, Oroszország is kapitalista nagyhatalommá lett az idők folyamán, és beszállt az osztozkodásba, kéri az őt katonai és gazdasági ereje jogán megillető részt a világból.
És akkor Kínáról még szó sem esett, India meg mintha nem is létezne.
Volt már ez ügyben két világháború, halottak millióival, és csak remélni lehet, hogy az emberiség behúzza a féket, mielőtt elpusztítaná önmagát - és ez nem költői túlzás, hanem a borzasztó valóság maga.
Arról sem esik nálunk gyakran szó, hogy hat éve orosz űrhajókkal közelítik meg az amerikaiak a Nemzetközi Űrállomást, ezek híján mehetnének háromkerekű biciklivel.
Arról sem esik sok szó, hogy Kína megcélozta ember küldését a Holdra, két űrállomása kering a Föld körül, hadserege komoly erőt képvisel, és arról sem, hogy Amerika fülig el van adósodva nála.
Hogy az oroszok az Azovi-tengerről indított rakétáik tűpontos találataival is operáltak Szíriában, ez már csak hab a tortán, az a tény pedig, hogy Oroszországban a periódusos rendszer minden eleme fellelhető, csak aláhúzza gazdaságának jelentőségét.
Hogy társadalmi berendezkedése, államszervezete nem kimondottan angolszász típusú?
Miért is lenne az?
Hiszen még a nyugati államok, melyek évszázadok óta egymást csiszolgatják simára, sem egyformák - aki nem hiszi, hasonlítsa össze az angol, a francia meg az amerikai államszervezetet.
Rá fog jönni, az amerikai elnök sem kisebb despota, mint az orosz elnök, legfeljebb olyan, mint a mókus, mely köztudottan olyan patkány, melynek jó a sajtója...

És hogy nálunk újjáéledne Kádár rendszere?
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ha még emlékezne arra, hogy mit hirdetett anno, de persze ezen nem kell csodálkozni, hiszen mint tudjuk, az ülésrend meghatározza az álláspontot.
Azt a rendszert összehasonlítani a maival - hozzávetőleg olyan, mintha összevetnénk egy hiéna-falka mentalitását az Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intézetével.
Talán nem követek el nagy bűnt, ha egyetértek a marxizmus klasszikusaival abban, hogy egy társadalom megítélésénél az az alapvető, hogy kinek a kezében vannak a termelőeszközök, és ezen nem a kalapácsot vagy a műköröm-építő szettet kell érteni, hanem azokat a gyárakat, üzemeket, bányákat és erőműveket, melyeket a rendszerváltás alkalmából elherdáltunk.
A munkás persze akkor el sem hitte, hogy felmérhetetlen értékek résztulajdonosa, ma meg már végképp nem fogja megérteni, hiszen azok a csúcsértelmiségiek sem értik, akik a közelmúltról tudós cikkeket írnak.
Ők leginkább szabadságról papolnak, meg demokráciáról, miközben a nép véleményét csak akkor kérik ki, amikor már szemmel láthatólag olyan ostobává manipulálták, hogy csorog a nyál a szája szélén.
Annak idején ugyan nem voltak a milliárdosok, de én úgy nőttem fel, hogy koldust sem láttam, a falusi rokonaimnak nyugdíja volt, az egészségügyi ellátás pedig állampolgári jogon járt.
Nem volt az orvosnál várólista, viszont volt orvos.

Egyetlen gyerek se éhezett, és a legszegényebb ember gyereke is tanulhatott, ha volt hozzá esze és ambíciója,Ha megkívánta, minden család ehetett akár sült libát is, ha akarta, degeszre is zabálhatta magát belőle.
Kedves barátom egy Pest-megyei kisváros pártbizottságának első titkára volt, mikor eladta a lakását és házépítésbe kezdett, háromszor kellett bevonulnia Cservenkánéhoz, a megyei pártbizottságra a számlákkal, merthogy a korrupciót a rendszer nem tűrte, még, ha kiirtani nem is tudta.


Természetesen nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni, de az azért már idegesítő, hogy egy szartengerben fuldoklunk, és magukat komolynak tartó emberek képesek azt bizonygatni, hogy amiben fürdünk, az maga a szőke Tisza.
Nem kell azt a kort visszakívánni, értelmetlen lenne, de a tárgyilagosságunkat azért nem kellene elveszíteni.



És áldani kellene a Sorsot, hogy adott ennek az országnak egy emberöltőnyi időre valakit, aki nem a saját gyarapodását, hanem a nép boldogulását tartotta szem előtt.


Kádár Jánosnak hívták.
Ha feltámadna, sírvafakadna ha látná, mi lett ebből a hajdan virágzó országból.



:O)))

13 megjegyzés:

1970 írta...

Kedves Pupu!

Nem sírva fakadna, inkább kikérné magának, hogy ezt a trágyadombot bármiben is összevessék a nevével fémjelzett korszakkal.
De ezek a marhák (az ilyen megmondóemberek) még most sem képesek felfogni, hogy annak a rendszernek a társadalomszervezési modellje, társadalompolitikája, értékstruktúrája (társadalmi kohézió, mobilitás, emberek gyarapodása, stb.) homlokegyenest más volt, mint a jelenleginek.
És igen, sajnos az elmúlt 7 év az azt megelőző 20 év "gyümölcse". Csak az a baj, hogy mindenki ennek következményeit nyögi.

oxenos írta...

Magyar hangom PUPU

kekec írta...

Már csak azért is bugyutaság a Kádár rendszerrel összevetni a mait, mert inkábbb a Rákosi rendszerre hajaz. Az ideológiai önelégültséggel igazolt minden erőszakos húzás, a "megbízható elvtársak" előnyben részesítése a szakértelem helyett, az imperializmus láncos kutyája (csak most nem Tito, hanem Soros) a "hanyatló nyugat" emlegetése és a médiák lenyúlása a nép agymosása érdekében .... ez azért nem a konszolidált Kádár-korszakra jellemző, amiben (hálát adok a Magasságosnak) én felnőttem. Az én korosztályomnak történelmi szerencséje volt, és csak sajnálni tudom a mai fiatalságot, hogy nekik ez nem adatott meg.

Promenad írta...

Olvassátok el Moldova György Kádárról írt kétkötetes könyvét.
Meglátjátok,megéri !

anteus írta...

Nna. Valahogy terjeszteni kell.

Névtelen írta...

egy régebbi írás
http://nepszava.com/2014/04/velemeny/kertesz-akos-kadar-nepe.html

meg egy újabb
http://torimaskepp.blog.hu/2017/08/28/tenyleg_olyan_puritan_volt_kadar

Promenad írta...

Anteusnak M.ajd akkor kritizáld,ha elolvastad, Egyébként nem kell terjeszteni,vitték,mint a cukrot...

1970 írta...

Kedves Promenad!

Hangoskönyv is készült belőle, CD-n.
(Egyébként a névtelen által beidézett második cikken jókat nevettem. A kép és az erőltetett szöveg ordítva mond ellent egymásnak:)

Névtelen írta...

(Megpróbálom újra... :) )
"Arról sem esik nálunk gyakran szó, hogy hat éve orosz űrhajókkal közelítik meg az amerikaiak a Nemzetközi Űrállomást, ezek híján mehetnének háromkerekű biciklivel."
https://nuus.hu/tech/0815/fagylaltot-szallit-nemzetkozi-urallomasra-spacex/

PuPu írta...

Legalább írd alá!
Pl: Kiskutya...
Amúgy meg majd ha ember nyalja azt a fagylaltot, akkor lesz ennek ebben a vonatkozásban hírértéke.
Nem azt írtam, hogy az amerikaiak hülyék...
:O)))

kekec írta...

Névte lenke!
Nasásat is tudsz? Merthogy a kereskedelmi célú, "rakományt szállító" az emberi megközelítésben nem jáccik! Csak a te kissé szelektív agyadban. Tehát a bicikli a reális alternatíva.

góbé írta...

Kecves Névtelen

Nálad valszeg a puritán az, aki a szőrcsuháját csak azért veszi le néha, hogy önmagát korbácsolja fizikálisan.
Én azt tekintem puritánnak, aki nem akar a látvány, a magamutogatás kedvéért, valós emtellektuális értékek hiján kitünni, demonstrálni, se fel, és főleg nem le, ahogy ezt Kádár is tette volt. Mindkét irány hiteltelen és gyakran nevetséges, avagy félelmetes.

Kádár nem lakott a Budai Várban, vagy vidéki vadászkastélyokban, de ha egy, a hagyományok szerint az ország vezetőinek kijáró kiemelt övezetet visszautasit "a párttól" és mondjuk a
Mária-Valéria telepen igényel magának egy szoba-konyhát udvari budival, az lehet kielégitette volna a puritánság iránti igényedet, de Kádár egy hiteltelen nevetséges pojácát csinált volna magából, ezzel együtt az országból. Az hivatkozott "torymaskepp" cikk pedig megitélésében is óriási a szakadék közöttünk.

Nem láttam, nem is hallottam róla, de vajon Horthynál - esetleg orbánnál...- is megvolt a Kommunista Kiáltvány, avagy a Tőke, vagy az engelsi remekmü, a Család, az Állam és a Magántulajdon eredete (???) ahogy Kádárnál ott volt a Biblia melyet a cikkiró szerint nem a forró kromplileveses lábas alátéteként használt... Nem hinném. Mint ahogy az "elképesztően nagy könyvtár" is erősen aggályos számomra esetükben.

Nagy különbség, van még mit értelmezni, megemészteni.

László Majoros írta...

Mint mindenben, ebben is sok féligazság van, és egy szempont.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a piacgazdaság országai rakéta sebességével húztak el Magyarország mellett, és mi voltunk a szocializmus kirakata.
Akik jártak Csehszlovákiában, Romániában, a Szovjetunióban, azok pontosan tudják, hogy a szocialista életmód és a magyar vircsaft között ugyanakkora különbség volt, mint Magyarország és a fejlett kapitalista országok között.
Voltak olyan tapasztalatok, amelyeket meg kellett volna őriznünk, és fel kellett volna használnunk. De maga a rendszer szembe ment a gazdaság objektív törvényszerűségeivel, és bukása elkerülhetetlen volt.
A baj az, hogy senki - hangsúlyozom: senki - azóta sem foglalkozott azzal, hogy milyen gazdasági törvényszerűségek ismeretének hiánya okozta a társadalmi fejlődés törését, kisiklását. Ennek hiányában pedig nem is lehetünk képesek a helyes út felismerésére. (Tapasztalatom szerint még akkor sem, ha tálcán elénk teszi valaki.)