Beszélgetünk mindenféléről, közben jókat vigyorognak a netfüggő bloggeren, és igen dehonesztáló megjegyzéseket tesznek a politikára.
Aztán az is kiderül hamar, hogy rengeteg dologgal nincsenek tisztában a XX. század történelméből, az ismereteik leginkább a naponta hallott sztereotipiákra korlátozódnak, - elmondásuk szerint a történelemoktatás nemigen törte össze magát azért, hogy megismertesse velük legalább a tényeket, - és ezen én a valódi tényeket értem, nem pedig alulképzett pedagógusok fantazmagóriáit arról, hogy hogyan működött a XX. század, ahogy azt Móricka elképzeli.
Márpedig a múlt ismerete feltétlen szükséges lenne ahhoz, hogy elkerüljünk bizonyos csapdákat, hogy ne essünk újra és újra ugyanabba a verembe, hogy ne éljen a mai fiatal hamis biztonságérzetben, tudja azt, hogy milyen eszmék, milyen viselkedésminták hova vezethetnek.Hogyan lesz a verbális agresszióból fizikai agresszió, az uszító újságokból pogrom.
Nem azt várnám én, hogy a történelmet az én hajdani tankönyveimből oktassák, de az azért talán elvárható lenne, hogy a tényekkel megismertessék a fiatalokat.Így, ha az ember elmondja nekik azt, hogy pl. a magyar zsidókat nem a németek rakták vagonokba, hanem a magyar közigazgatás, meg a ma agyonsztárolt magyar csendőrség, akkor csak néznek, mint Rozi a moziban. Mára már a kádárizmus éveiről is sikerül a fiatalokban olyan képet kialakítani, hogy az egy horrorisztikus időszaka volt Magyarországnak, kegyetlen elnyomatással és terrorral, - ha meg azt meri mondani valaki, hoy a magyar nép legkellemesebb, legnyugodtabb időszaka volt a XX. században, akkor mindjárt felzeng a jobboldali ugatókórus és hülyeségek özönével önti nyakon a nagyérdeműt.
Sajnos, baloldalról is vannak, akik azt hiszik, hogy nekik ehhez kontrázniuk kell, még vezető politikus is akad, aki kiérleletlen gondolataival aktuálpolitizálgat, holott a történelem nem játék, - emberek százezreinek múltját lehet besározni egy rossz mondattal.
Vannak statisztikák, vannak dokumentumok - vannak a tények, ezekkel szembenézni igen fontos dolog lenne.
Aztán lehetne a tényeket magyarázgatni, ilyen-olyan szemszögből vizsgálgatni, - ez elfogadható eljárás egy objektív világszemlélet kialakítása érdekében.
A történelemoktatás tanulhatna az újságírástóL, ahol az elv az, hogy a hír szent, a vélemény szabad.
A történelmet is eszerint kellene oktatni - a tény szent - a vélemény szabad.
Persze álomvilágot festek itt fel, hiszen a másik közhely úgy szól, hogy akié a múlt, azé a jelen.
A mai jobboldal valahol olvashatta ezt, és megfogadta, hogy a múlt márpedig az övé lesz, - van is ennek jegyében már szobra Tisza Istvánnak, díszpolgár lett Gömbös Gyula és Horthy kultuszát is ápolgatják lelkesen félhibbant hívei, akiknek legfeljebb az jutott el az agyáig, hgy ő szerezte vissza a Felvidéket meg egy darabot Erdélyből, de az árat és a végeredményt folyvást elfelejtik.
A fiatalok meg utálkoznak történelemtől, politikától egyaránt, mert nem nagyon ismerik egyiket sem, - ezért van aztán az, hogy gátlástalan kóklerek és zavarosfejű idióták magukkal tudják ragadni őket.
Egy ország történelme nem parasztlakodalom, ahol a vőlegény boldogan elrohanhat a menyasszonytánc szakajtójával, hátán cipelve a szép menyecskét, - a történelemből nem lehet csak a kedvező dolgokat kicsippenteni, - az anyóst is be kell vállalni...
Nem gondolom, hogy éppenapjainkban jön majd el a történelemoktatás aranykora, de azt tudom, hogy a mai ötvenesek-hatvanasok sokat tudnának tenni a saját környezeteükben azért, hogy a fiatalok ne legyenek szörnyű eszmék kiszolgáltatottjai, hanem olyannak lássák a múltat, amilyen volt, sokszínűnek, árnyaltnak, amiből tanulni lehet a jelenre vonatkozólag is.
Beszélgetni kell a fiatalokkal, - nem erőszakosan, nem rájuk tukmálva elveinket, inkább csak a tényekről, a saját múltunkról mesélni, - a következtetéseket majd levonják ők, hiszen okosak...
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése