2010. október 24., vasárnap

PRODUKÁLNI KELLENE...

No, az ünnepen is túl vagyunk, vége a dumák évadjának.


Orbánéknak produkálniuk kell, méghozzá konkrét lépéseket kell tenniük a gazdaság fejlődésének érdekében, és ha a Vezér azt hiszi, hogy ennek a legmegfelelőbb módja az útonállás és bankrablás, akkor téved.

A nemzetközi pénzvilág figyel, elemez és jövőbeni döntéseinél mai tapasztalatait is figyelembe veszi, - a rövid távú bevétel-növekedés árát hosszú távon komoly kamatfelárakkal fizethetjük meg, és akkor még a befektetői szándékok valószínű elbizonytalanodásáról nem is beszéltünk.
Orbán nemigen lehet tisztában azzal, hogy mennyire fontos a gazdasági életben a jogbiztonság és hogy mennyire rendkívülinek kell lennie a körülményeknek ahhoz, hogy a gazdaság szereplőit a maihoz hasonló helyzetbe hozhassa egy állam anélkül, hogy elveszítené a bizalmukat.
Márpedig – minden ezt bizonygató duma ellenére – nálunk nincs rendkívüli gazdasági helyzet, hacsak az nem irritálja a Vezér lelkivilágát, hogy az általa oly plasztikusan lefestett, nyomorban fetrengő és összeomlott gazdasággal rendelkező országban vannak virágzó cégek, vannak az emberek egyéni számláin összességében ezermilliárdokra rugó megtakarítások, és egyelőre még nem kell az utcán éhezésbe belehalt nyugdíjasok tetemein áthajtani a páncélozott kocsival…
Mindenesetre valaki elmondhatná neki, hogy idáig még semmit nem tett magyarember jövője és biztonsága érdekében, kivéve a családját és a haverjait, akiknek már gondoskodott a jólétéről az új adórendszerrel az új öröklési szabályokkal, a vagyonadó megfúrásával, - szóval Gazsika jövője akkor is biztosított, ha esetleg mégsem belőle lesz a Manchester középpályása…
Mindjárt hétfőn persze folytatódik a rablás, a nyugdíjakból harap egyet Selmeczi szenátor-asszony, és aki szemügyre veszi a fogazatát, abban egy csepp kétség sem marad, hogy az a harapás rendes harapás lesz.
Egyelőre langyos értelmiségi beszélgetéseken túl sehol egy morcosabb hang a tervezett lenyúlás ellen, sehol egy értelmes magyarázat arra vonatkozóan, hogy miért is jobb a magánnyugdíj, mint az állami, pedig hát ez nagyon egyszerűen elmagyarázható lenne Targoncás Józsinak is, aki nem hülye, csak tájékozatlan.
El kellene neki mondani, hogy te Józsi! Ha az állami nyugdíjba pakolod a lóvét, akkor az állam azt csinál vele, amit akar a te hátad mögött, a tudtod nélkül, és ahogy befizeted neki, azonnal el is költi a pénzt, így aztán nem is kamatozik neked egy fillért sem.
Ellenben a magánnyugdíj esetében neked minden nap pontosan meg tudják mondani, hogy mennyi van a számládon, azt törvényben szabályozott módon, alacsony kockázattal biztonságosan befektetik és a tőkéd egyre nő.
És a legnagyobb differencia az pedig az, te Józsi, hogyha holnap keresztülmegy rajtad a kamion, amit éppen pakolsz, akkor az odáig befizetett pénzed a kamataival együtt megkapják a gyerekeid, akik majd hálás szívvel emlékeznek rád, hogy mennyi eszed volt, amikor nem annak a rablóbandának adtad oda, akik már a jövő hónapban is a te pénzed rabolják gátlástalanul.
Merthogy a te munkabéredből levont járulékot nem utalják az általad választott nyugdíjpénztárba a te számládra.
Ehelyett a közgazdászok mindenféle explicitet meg implicitet meg tőkenövekményt és pilléreket emlegetnek, amitől a mi Józsinkra rászakad a mérhetetlen álmosság és átkapcsol a Vidám Csöcsibabák együttes klipjére…

De vége van a dumák évadjának a szocialistáknál is, - egy csomó időt már így is lazán elcsesztek.
A gyors és hatékony átszervezésnek nyoma sincs, - egyelőre a párt egyik fele áll a tükör előtt és azt nézegeti benne, hogy ki is ő tulajdonképpen és mi is lenne jó, - ha balra húzná a lábai között lengedező frakcióját, vagy ha nemzetiszínű masnit kötne rá – hadd örüljön neki, akinek szánja.
Másik fele a pártnak meg ott totyorog, mint a tojógalamb a jelenleg rendelkezésre álló legjobb séf körül és várja, hogy mit is szolgáljon fel a népnek.
De a séf is el van foglalva a többedik szakácskönyv megírásával, jóllehet ő már kitalálta nagyjából, hogy ki is ő tulajdonképpen, és most lehetne talán már elkezdeni főzni is, meg mondjuk tánc és énekkart szervezni, ha már legutóbb a one man show nem aratott osztatlan közönségsikert.
Aztán a pártban abba lehetne hagyni a torzsalkodást is, mert a vezérkar könnyen úgy járhat, mint az a tamburmajor, aki bekanyarodott az utcán, a zenekar meg egyenesen ment tovább – nélküle.
Vitázni lehet, de gusztustalankodni, mint legutóbb Szanyi barátunk tette volt a legutóbbi rendezvény pénzelszámolását emlegetve, talán nem kellene.
A baloldal vagy együttműködésre, vagy halálra van ítélve, ezt kellene már végre megérteni az újsütetű ideológusoknak, mert már nekem is rettenetesen elegem van ebből a vircsaftból, és könnyen meglehet, hogy legközelebb nem megyek el szavazni, jóllehet ez olyan lenne a gyerekeimnek, mintha apjuk kihajigálta volna a számítógépet az ablakon - az irrealitás diadala a való világ felett...
Persze meglehet, hogy Tibor barátunk majd megírja, hogy a baloldalnak nincs is szüksége a szavazatomra, jóllehet én már akkor baloldali voltam, amikor az utcán ott szaladt mellettem a nadrágomba kapaszkodva és kiabált, hogy katonabácsiaggyonjelvényt…
Vannak dolgok, vannak nézeteltérések, amelyeket zárt körben kell megvitatni, és sajnos el kell viselni a másik irányvonal szagát, - ha valakit meghívnak az elnökségi ülésre, akkor oda el kell menni, és ha alakul egy platform, akkor gratulálni kell, és gesztusokat kell tenni a másik fél felé, mint tette ezt Mesterházy most nagyon dicséretesen.
És nem kell kikeményítve lenni, mert Szegeden vagy Angyalföldön szoci létünkre egyszer eltaláltuk a labdát, be lehet fejezni a pozíciókért való nyomulást és el lehet kezdeni az együttműködést.
És nagyon alázatosnak kell lenni - azokkal szemben is, akik átmenetileg itthagytak bennünket és azokkal méginkább, akik maradtak - nem lehet kihajigálni az autóból azt akié a kocsi azért mert a vezetési stílust kritizálja.
De legfőképpen dolgozni kell.
Sokat.
Szervezni, építeni a pártot, ütős PR és médiacsapatot szervezni, rádolgozni az internetre, merthogy ami most folyik az kevesebb, mint vöröshangyában az elvhűség.
Sok sikert hozzá…

:O))))

A bejegyzés olvasható a http://kapcsolat.hu/blog/produkalni_kellene URL-en is.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

pupu, téged nem hívott a pártod dolgozni, szervezni, magyarról-magyarra fordítani, ötletelni és megvalósítani? tényleg nincs sok időtök nektek szociknak, bár viktor félév türelmi időt kért a néptől, gondolom ez arra kell nekik, hogy még több segg kilógjon a gatyából, ahogy ők szeretik látni a népet, +hát az unió vezetésére készülnek, és keresik a kincsesbánya varázsszavát, amit ugye nem találnak, mert gyurcsány lenyelte/ hát, ki más!.../ mint sukoró a bányalovat, és most kénytelenek hol a piros itt a pirost játszani a nyugdíjasokkal, és ehhez a játékhoz azok a fiatalok tapsolnak, akik elfelejtették, hogy ők is lesznek nyuggerek, vagy vendégmunkások nigériában...pupu, szerintem a tamburmajor bekanyarodik...hiába szóltál neki... a "frakciójukra" köthetnének egy táblát is, hogy éljen párizs!...ebből értene a józsi is...

a vendégoldalad nagyon izgalmas, mint az új olvasós suzanne blogja, a blogászat:) nagyon ötletes név...a kiflicsücskös hölgy fogait ne is emlegesd, hamarosan nekem is fogorvoshoz kell mennem, bár én soha senkiébe nem haraptam és nem is fogok!!!! tisztelem a magántulajdont, erre neveltem magam, mert ez esett jól...tetszik az írásod és nagy öröm volt az 56-os írásodhoz érkezett hozzászólásokat is olvasni...DALIDA mikor lesz a videósávon? :) -SZM-

Névtelen írta...

Pupu, tényleg: nagyon tetszenek a bejegyzéseid és eszméletlen jó retorikával elemzed a helyzetet, DE nem tudnák valahol a tieid a gyakorlatban is hasznosítani a Te tudásod?

PuPu írta...

Kedves Névtelen, vannak ott nálam sokkal hozzáértőbbek is, - csakhát figyelembe kell venned, hogy aszocialistáknál hétvégeken a politikai harc az ellenféllel szünetel, csak mindenféle hozzászólásokban fikázzuk elvbarátainkat, meg a kapcsolat.hu-n pl. három napon át ugyanazokkal a postokkal a címlapon próbálunk új és új látogatókat toborozni, szóval mi vagyunk a legnyugodtabb erő, - már szinte alszunk is...
Ma meg majd megszavazzuk a parlamentben a nyugdíjpénztárak államosítását és várjuk, hogy mikor erősödik ettől a baloldal...
Gondolom...
:O)))))))))))))

Névtelen írta...

pupu, olvasód "Deha-1o" milyen pozitív:))) a jobboldal és az egész világ öngyilkosságra készül, ha úgy vesszük...nem kérni kell belőle, hanem tenni valamit...
ha valaki nem kér, az nem is kap...de ugyanúgy meghal, ha meghalnak körülötte.... nincs örök életű jobb, örök életű bal nélkül.és nincsenek győztesek, csak tisztességesek, vagy tisztességtelenek vegyesen, minden oldalon...senki sem válik szenté egyik oldalon sem...még akkor sem, ha valaki nem kér egyikből sem:
vagyunk, mint bőr a testen, tele érzőidegekkel...és, ha nem akarunk tudomást venni a fájdalomról, majd nem leszünk...nincs önpusztítóbb nép a mienknél, és ehhez elég a hallgatás is, elég csak elhatárolódni a problémáktól, elég csak önkéntes vaknak lenni...elég csak másokra mutogatni...ELÉG CSAK FÉLNI, ÉS GYŰLÖLNI EGYMÁST...ebben kurvára jók vagyunk mi itt Magyarországon! ebből a "jóságból"+én nem kérek...A VEGYÜLÉS A TÚLÉLÉS, NEM A KIVÁLÁS. -szm-

Névtelen írta...

pupu, dalida nagy öröm volt, köszönöm. a franciáktól el lehet venni sarkozyt +mindent, de a sanzont nem, ebben ők a legjobbak a világon!!!
legyen még sooook francia sanzon a blogodon:)))

Névtelen írta...

pupu, azt elfelejtettem +írni, hogy tudom, hogy dalida olasz, és egyiptomban született, és nem kellett neki franciává válnia, hogy hírnevet szerezzen...ezek a feldolgozások itt most nem a legjobbak... nem kérek többet dalt tőled... ez úgy sem kívánság műsor...:)
*
MC írtam neked emailt de nem megy át, megint vacakol a gépem, nem tudom mi van...-SZM-