HATALOM...

A hatályos Alkotmány 2. § (3) bekezdése így szól:

"Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására.

Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."

Nézzük meg hát, hogy hogyan is működik a jogállam?

A jogállami működés kikezdhetetlen alapelve a hatalmi ágak szétválasztása.

Ez azt jelenti, hogy a törvényhozói, a végreható és a bírói hatalom önállóan működik, ez az újabb definíciók szerint kiegészül egy ellenőrző hatalmi ággal, mely az állam pénzügyeit ellenőrző szervezetekkel, az ombudsmanokkal, a független jegybankkal, a Költségvetési Tanáccsal stb. őrködik az állam szabályszerű működésén, a független média pedig a nyilvánosság kontrollját biztosítja az állam felett.

Speciális hatalomellenőrzési feladatot kellene, hogy ellásson a Köztársaság Elnöke is.
Ezek a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik és korlátozzák, hogy ne legyen egyik hatalmi ágnak, egyetlen politikai erőnek se módja úgy átalakítani az államot, hogy a politikai verseny megszűnjön.
Sajnos, a magyar szabályozás olyan helyzetet teremtett, hogy a törvényhozásban kétharmados többséghez jutott párt elméletileg minden kontroll nélkül azt csinál az állammal, amit akar, - jelenleg ha akarja, akkor akár kötelezővé teheti az uralkodó képe előtti kalaplevételt is, meghajlással egybekötve.
A parlamenti összetételt a választásokon győztes pártkoalíció úgy alakította ki, hogy képviselőjelöltjei kiválasztásáról egyszemélyben a párt elnöke döntött, aki magához rendelte a jelölteket vidéki birtokára és ott vizsgáztatgatta őket, hogy szervilizmusuk foka, nyelvük hossza megfelel-e a követelményeknek, IQ-juk pedig még véletlen se haladja meg a cipőméretüket.
Az ominózus pártszövetség képviselői megválasztásának egyértelmű előfeltétele volt hűségük kinyilvánítása a pártszövetség vezetőjéhez.
Így aztán a törvényhozásban olyan törvények születnek, melyek megfelelnek a pártvezér ízlésének, a tetejébe mégcsak nem is a frakció kezdeményezi a törvényeket, hanem a közvetlen környezet prominensei, akik egyértelműen a párt első emberétől függnek, - ő emeli fel vagy ejti el őket, tetszése szerint, senkitől és semmitől sem korlátozva.
Megállapíthatjuk, hogy a törvényhozás jelenleg a pártvezér kizárólagos befolyása alatt áll, tagjainak előválogatása pedig biztosítja, hogy a frakció zökkenőmentes szavazógépezetként működjön.
A végrehajtó hatalom is a pártvezér egyszemélyi irányítása alatt áll, a miniszterek és minisztériumaik az országos főhatóságok, az államigazgatás különféle szintjei piramisszerűen épülnek fel, a közigazgatás rendszere pedig biztosíték arra, hogy minden hatalom egyetlen kézbe, - a miniszterelnök pártvezér kezébe fusson össze, ehhez természetesen a valódi döntési jogköröket el kellett vonni az Önkormányzatoktól és a megyei helytartók kezébe tenni...

A Köztársasági Elnök a vezér bohóca, - ezt akár axiómának is tekinthetjük..

Az Alkotmánybíróság elleni támadással és hatáskörük szűkítésével, az alkotmánybírók személyi összetételének megváltoztatásával olyan helyzet jött létre, mely e testületben is biztosítani fogja az egyszemélyi akarat érvényre juttatását, már amennyiben előtte nem jelentéktelenedik a testület gittegyletté.

Ha mégsem, majd a tervezett új Alkotmány rendezi a kérdést, - valószínűleg azt kell majd eldönteni az új személyekből álló és új szellemiséggel átitatott testületnek, hogy a törvények megfelelően szolgálják-e a pártvezér akaratát.
Jelenleg még vannak eszközei a testületnek a folyamat megakasztására, de ha így folytatódik, akkor nem kis részt az ő hibájukból már nem lesz mód a demokratikus jogállam megvédésére.
Mindenesetre a baloldalisággal nemigen vádolható Kilényi Géza volt alkotmánybíró már kifejtette, hogy az új Alkotmány preambulumából bátran ki lehet hagyni annak meghatározását, hogy Magyarország – jogállam…
Az ellenőrző testületekben is a pártvezér emberei ülnek, kezdve a Számvevőszéken és befejezve a Nemzeti Bank felügyelőbizottságán, - ez utóbbi ellen nem is lehetne kifogás, ha nem támadnák vadul a független jegybank elnökét és nem próbálnák meg kikényszeríteni idő előtti lemondását.
A pártvezér totális ellenőrzése alá vonta a közmédiát és csak idő kérdése, hogy mikor vonja befolyása alá a jelentősebb kereskedelmi médiumokat is.
Most van soron a Legfőbb Ügyész posztjának elfoglalása, - és azt már láttuk, hogy ez milyen fontos poszt az igazságszolgáltatás és a közélet irányítása szempontjából – egy Orbán-katona ebben a beosztásban pillanatok alatt be tud sározni bárkit és hófehér galambbá tudja változtatni a bostoni kéjgázdemizsonos gyilkost is.
Még egy dolog van itt hátra, - annak vizsgálata, hogy az a párt, mely megnyerte a választásokat, párt e egyáltalán?
Ami azt illeti, én nem tartom pártnak azt a szervezetet, amelyik nem rendelkezik működő testületekkel, demokratikusan választott vezetőkkel, elfogadott programmal, világképpel, merthogy azért egy jelszógyűjteményt már hadd ne tekintsük programnak.
És hadd ne tekintsük demokratikus pártnak azt, ahol a központ írja elő e kötelezően követendő magatartást és ahol a legkisebb engedetlenkedés is a helyi szervezet azonnali feloszlatását idézi elő.
A jelenlegi szervezet leginkább a Cosa Nostra szervezeti felépítésére emlékeztet, - van a consiglieri, akinek jelen esetben dús bajsza van, aztán vannak a caporegimék, akik felelnek a szakterületükért, alattuk pedig ott sorakoznak a katonák, akikről a család feje, a Don gondoskodik, ha megfelelőnek találja a szolgálataikat.
A maffiára pedig az a jellemző, hogy befurakodik az állam minden szervezetébe, összefonódik a pénzvilággal, megkaparintja a gazdaság kulcspozícióit, kezében tartja a szerencsejáték-ipart, a pálinkafőzést, az olaj és szeszcsempészetet, - mindent.
Ha nem erős az állam, akkor mindent felfal, mint a rák és szétrohasztja a társadalmat.
Sokan azt mondják, hogy a politikus mind egyforma, - egyik sem különb a Deákné vásznánál.
Én ezzel nem értek egyet, Deákné iránti minden tiszteletem dacára sem.
Van politikus, aki demokrata és minden évszázadban akad egy-kettő, aki a hatalom kizárólagos birtoklására tör, mert képtelen elfogadni a demokratikus jogállam által biztosított kereteket, - őt ne korlátozza senki és semmi, és ha majd lesz ideje az anyagi javak szorgos gyűjtögetése közben, akkor majd megmondja a frankót.
Mindenről, merthogy mindenhez ért és megfellebbezhetetlenül, merthogy csak az az igaz, amit ő nyilvánít igaznak.
Ezt az embert meg kellene állítani, ez az ember rettenetes károkat okoz az országnak.
Az Alkotmánybírósághoz kellene fordulni, hogy állapítsa meg, hogy ez az ember nem cselekszik alkotmányosan, a hatalom kizárólagos birtoklására tör, ehhez kulisszának használja fel az állam intézményeit.
Vajon lesz-e elég polgári kurázsi akár egy alkotmányjogászban is, hogy ezt a kérdést feltegye?


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/hatalom