2010. december 1., szerda

ALKOTMÁNY

Megszületett hát a mű, melyet magyarember oly epedve várt.



Esténként a gyermekek az ágyban fekve hallgatták szüleik sóhajait: Ej, mikor lesz már egyszer végre igazi, nemzeti és magyar alkotmányunk tele mindenféle jó kis preambulummal!
Eljöhetne már a Magyar Messiás, vagy legalább egy sémita vonásoktól mentes Mózes, aki hóna alatt hozza nekünk a kőtáblákat, melyekre fel lesz vésve, hogy Alkotmány.
De ím, az Úr az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a nemzet imáját, és nyakunkba szabadította az ő kétlábon járó büntetését, megtorolva ezzel számos bűneinket, a széthúzást a pártoskodást, az irigységet és a rosszindulatot, az öntelt kivagyiságot.
A tervezet, mely holnap lesz a köz kincsévé magas színvonalú jogalkotás terméke, maga Dr. Orbán hagyta rajta a keze nyomát, és kétségtelen, hogy ez meg is látszik rajta.
Nem tisztem szertecsócsálni a remekművet, csak turkálgatok itt a szellem kincsei között mint liba a tó fenekén, kicsippentve egy-egy zöldsége magvas gondolatot, ésszerű változtatást, mely életünket megkönnyíti és lelkünket nemessé teszi majdan.
Kétségtelen, hogy Kövér Szilárd nyomdaipari tevékenysége előtt súlyos kihívások tornyosulnak, - a tizenötmillió kis narancssárga könyv kinyomtatása komoly erőfeszítést igényel még tőle is, aki pedig több nyomdát tüntetett el némi adósság hátrahagyásával, mint az iparág összkapacitása.
A preambulum maga lesz a gyönyör…
Utalni fog legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire.
Méltatni fogja ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét.
Ezzel kapcsolatban utal majd a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére.
Nincs énnekem ezzel túl sok bajom, mindössze csak annyi, hogy ez az ezeréves történelmi múlt nem egy nagy durranás, ha mondjuk a kínai vagy a japán, esetleg a zsidó nép írásban dokumentált múltjára gondolunk. Nem is nagyon értem, hogy miért kell erre annyira kikeményítve lennünk, habár az is igaz, hogy a magyar nemzet története egymást követő Orbánviktorok története, és hogy ennek dacára is itt vagyunk még ezer év után is, az valóban csodaszámba megy.
Aztán itten van ez a Szent Korona is, ami ugye nem egyesíti a nemzetet, hanem megosztja, mivel a szentek a katolikus vallás lobbistái, míg a többi vallás ezt a státuszt nem hozta létre, egyébként meg egy tárgy nem is igen lehet szent.
Ez a tárgy egyébként nem fejez ki semmit, legkevésbé a XXI. század Magyarországának államiságát, viszont egy nagyon becses történelmi emlék, amelynek legfőbb értéke abban áll, hogy magyar uralkodók egy részének homlokát érintette, - szóval olyan ez a nemzetnek, mint családnak a dédnagypapa zsebórája, de semmi több.
Nem mondom, - ha királyság lennénk, akkor talán, de én akkor is köztársaságpárti lennék.
Még egy jelentősége van a koronának – a baloldali értelmiség jókedvének záloga, - mikor elképzelik Vitykát, amint éjszaka a Parlamentbe oson és felpróbálja a hatalmi jelvényt, vagy amikor mutogatja az ifjú Gáspárnak – neked őrizgetem, kisfiam!
Aztán itt van ez a történeti alkotmány is…
Bizonyára kimaradt nekem valami, mert olyat, hogy történelmi alkotmány még csak hallottam, de „történeti”, mint szakkifejezés leginkább csak Zétényi Zsolt munkásságában fordult elő abbéli nagy buzgalmában, hogy eltöröljön minden komcsi kifejezést.
Igen sajnálatos, de országunknak írott alkotmányt először Sztálin adott, és bár Werbőczy a kétharmados többség birtokában megalkotta a Tripartitumot, de azt soha senki nem fogadta el, mint az ország írott alkotmányát.
Megjegyzem, Viktor annak a Dózsának a szobra tövéből szokott szózatot intézni népéhez, akit Werbőczy tüzes trónon sütögetett…
És mivel itt terjedelmi korlátok is vannak, csak megemlítve egy-két dolgot:
Lesz minékünk új címerünk is: hegyes talpú, hasított, tölgyfalombokkal övezett pajzs.
Ezek a tölgyfalombok is rengeteg munkát adnak majd Kövér Szilárd nyomdájának, viszont kellemesen bizsereg az ánusza minden Horthysának, ha ránéz, - mintha csak Őfőméltósága kiscímerét látná…
Viszont az angyalokat megúsztuk egyelőre, - az ember ne legyen telhetetlen, ez is valami…
Megtudhatjuk azt is, hogy „Magyarország a hatalommegosztás elvén nyugvó független, demokratikus jogállam.”
Namármost, hogy Viktor kivel szándékozik megosztani a hatalmat, azt még nem írták bele a tervezetbe, gyanítom, nem is fogják.
Azt is megtudhatjuk, hogy „Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”
Talán nem ártott volna szabályozni azt is, hogy mi van akkor, ha valaki már megvalósította a hatalom kizárólagos birtoklását, - akkor arra szabad a vadászat?
Mert ha nem, akkor tegyük ezt is a preambulumba, jó helyen lesz ott a többi sületlenség között…
Aztán megtudjuk, hogy Az emberi, illetve az állampolgári jogok bármely megkülönböztetés, így különösen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül mindenkit megilletnek; az emberek ilyen megkülönböztetését a törvény bünteti. A férfiak és a nők egyenjogúak.
Ez a faj, ez tetszik, - valamiről megint lemaradhattam, mert én idáig úgy tudtam, hogy az emberi faj egységes, a fajelméletek pedig kissé idejétmúltak, de bizonyára én vagyok tudatlan…
Aztán lesz itten kétkamarás parlament, közvetlen hatalomgyakorlás (népszavazás) csak rendkívüli esetekben, akkor sem lehet ezzel az Alkotmánynak nevezett remekművel foglalkozni.
Megtudhatjuk azt is, hogy „A helyi önkormányzás a magyar alkotmány hagyományainak őrzője”, és még sok más ilyen bölcsességet.
Igen jókat lehetne röhögni ezen a torzszüleményen, ha nem ez szabályozná alapvető jogainkat a következő években.
Az egész engem – ki tudja miért – a rossz diák szakdolgozatára emlékeztet, aki a művét a gugliból szerkesztette össze, attól lett ilyen színvonalas.
Viszont nem kell aggódnunk, mert minden életviszonyunkat részletesen szabályozni fognak a sarkalatos törvények, - leánykori nevükön a kétharmados törvények, - az igazi finomságokat majd azokból lehet megtudni.
Boldogok lehetünk, a magyar néplélek ismét szárnyalhat, mint házilúd az égen, a sok ostoba meg majd tapsol hozzá, és nem veszi észre, hogy most csináltak éppen alattvalót belőle…
Miután a moderáció irányt mutatott számomra, előírta, hogy választékosan kell kifejeznem magam, ezért hát azt gondolom, hogy ez a tervezet így ahogy van,egy nagy rakás excrementum.
Ha ezt a nemzet, ezen belül a magyar jogásztársadalom szó nélkül hagyja, akkor meg is érdemli a sorsát.


:O)))

A tervezet a http:bolcspupu.blogspot.com -on olvasható, az Alkotmánytervezet lapon...

Nincsenek megjegyzések: