NÉPSZERŰSÉGHAJHÁSZÁS

Ez a populizmus leánykori neve.

Népszerűnek lenni nagyon fontos a politikában, ez hozza meg a választási győzelmet, ez biztosítja további évekre a politikusoknak a vajaskenyérre kenhető mézet, a vöröskáposztához a libacombot, azA8-as Audit, a befolyást, a hatalom kéjes érzetét, - mindent.

Ha ez veszélybe kerül, akkor a veszélyeztetett nagykorúak mindent megtesznek azért, hogy elhessegessék a setét fellegeket, - ennek érdekében aztán lopnak, csalnak, hazudnak, és nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy gyilkolnak is.

Amelyik politikus szakítana ezzel a mentalitással, az hamar elnyeri méltó büntetését, a választók egy része elfordul tőlük és átáll az ellenfélhez, hiszen neki a politikus ne az igazat mondja, hanem olyanokat, ami az ő fülének kedves.

A választópolgár nem szereti, ha azt mondják neki, hogy valamire nem telik, vagy, hogy valamelyik vágya irreális, neki az kell, hogy ha böffent egyet, akkor azt a politikus karolja fel, támogassa lelkesen.
Aztán ha mégsem lesz belőle semmi, kit érdekel?
Hiszen addigra vannak már újabb igények és újabb ígéretek, újabb ragyogó képek a kulisszákra festve, azokon lehet elmerengni, de szép is lesz az életünk és ehhez nekünk nem is kell semmit csinálni!
Elég, ha visszavesszük a lopott holmit, amit a politikai ellenfél természetesen talicskával tolt haza.
Aztán ha kiderül, hogy nemhogy a pénz, de a talicska sem létezik, akkor a fejünket ingatva, mint hajdan a Wartburg hátsó ablakában a műanyag kutya megállapítjuk, hogy a rohadtak milyen ügyesek voltak, de hát mi tudjuk, amit tudunk.
Régen a császárok lenyakaztatták a rossz hírek hozóját, és ez a mentalitás a nép lelkétől ma sem áll távol.
Így aztán ha egy politikus abba a kellemetlen helyzetbe kerül, hogy miután nyolc évig hirdeti ellenfele ostobaságát és tehetetlenségét, hatalomra jutva éppen azokat az intézkedéseket kellene meghoznia, amiért talpasait és a csőcseléket az utcákra csődítette, akkor nyakig ül a gondban.
Tenni kell valamit, hiszen azzal már mégsem állhat ki a zemberek elé, hogy figyelj, te nép, ostobaságokkal traktáltalak nyolc éven át és most mégiscsak meg kell valósítanom elődeim terveit, mert ha nem ezt teszem, akkor sajnos kéz a kézben mehetünk a levesbe.
Ilyet egy virtigli miniszterelnök nem mond, ellenben elkezd sunyiskodni és úgy nyúlkálni szerető népe zsebébe, hogy az ne vegyen észre ebből lehetőleg semmit.
Nehéz lecke, de nem megoldhatatlan.
Először is, direktben úgy kell elvenni, hogy azt a látszatot keltsük, mintha adnánk, - erre a legmegfelelőbb az adórendszer.
Itt azok kapnak, akiknek a szava felhallik az égig, és akiket a hatalom mellett kellene tartani, hiszen ők ülnek az államapparátus kulcspozícióiban, be kell tömni a szájukat.
Erre forrás is akad, hiszen a szegények menjenek kukázni, a kukaedény tetején szónokolnak, majd legfeljebb le kell majd lökni őket, hadd essenek pofára - úgyis erre vannak szocializálva.
Aztán jön a trükk, - nem közvetlenül veszünk el pénzt, hanem közömbös pofát vágva, közben az ablakon keresztül a cinegéket szemlélve hozzányúlunk olyan pénzeszacsikhoz, melyről Átlag Jenőnek fogalma sincs, hogy mi célt szolgálnak, az erről szóló híreket egyszerűen átugorja a szeme és megállapodik a méltán népszerű Alekosz, vagy milyen kosz is legújabb sztoriján, - a Villa lakója a takaró alatt megujjazta Olivért, - nemugyan! - namégilyet!
És közben a kormány a Munkaerőpiaci Alap egyenlegét 16 milliárd forinttal kurtítja.
Hát hadd kurtítsa, kit érdekel?
Ja és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot és a Nemzeti Kulturális Alapot összesen 10 milliárd forinttal veszik majd vissza.
Na és, és akkor mi van, hadd vegye vissza a Viktor, ő ért hozzá!
Közben a tény az, hogy ezekkel az intézkedésekkel az idénre tervezetthez képest 5 százalékkal csökken a munkanélküliekre, álláskeresőkre fordítható összeg.
Kiken is ütne Orbán, ha nem a legelesettebbeken?
Az elvonást egyébként stabilitási tartalék képzésével indokolják.
Hogy erre miért van hirtelen szükség, azt senki sem tudja, - esetleg nem stabil az ország gazdasági helyzete?
Gyakorlatilag remélhetőleg kedvezőbb a helyzet, Viktor szokása szerint „puha pénzt” csinál magának, amit bármire is lehet fordítani, ezzel együtt igencsak szükség lehet ezekre a tartalékokra, ha a nemzetközi pénzpiac nem nyeli be amatőr bűvészünk botladozó mutatványocskáit, - ennek már vannak is jelei, sajnos.
Hát, majd meglátjuk, mi lesz ebből a remek, kiérlelt, konzekvens gazdaságpolitikából.
Mindeközben az Alkotmányozó Nemzetgyűlés hamvába hótt, az alkotmányozás folyamatában most éppen a LMP tárgyalóasztalhoz csalogatása van napirenden – szerintem majd nagy, környezetbarát füstöt fújnak és visszaülnek alkotmányozni, így legalább úgy tűnik, mintha rajtuk akármi is múlna...
Miért van az, hogy a magyarok mindig olyan pártokat kapnak, amilyeneket megérdemelnek?
Orbán népszerűsége pedig látszólag töretlen, de azért persze nem árt emlékezni Ceausescura…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/nepszeruseghajhaszas