2012. december 23., vasárnap

SZERETET


Nyakunkon a Karácsony, már csak az utolsó simítások vannak hátra.
A konszolidált majdnem, kis és közép, továbbá parasztpolgári családokban a karácsonyfa már a talpában csücsül, az ajándékok becsomagolva, az ünnepi vacsorához szükséges alapanyagok előkészítve, a hal a szeretet jegyében agyoncsapva, a bejglik már kihűltek, itt a szeretet ünnepe.
Legalábbis mindenki így aposztrofálja azt, ami a keresztény kultúrkörben – csakúgy, mint a zsidóknál a Hannuka, a fény ünnepe – inkább mégiscsak a családok ünnepe.
A nap, amikor igyekszik mindenki felülemelkedni a hétköznapok sérelmein, iparkodik elfelejteni Zsóka néni korlátoltságát, Sanyi bácsi idült alkoholizmusát, Nórika nyafka magakelletését, Géza hihetetlen lustasággal elegy örök elégedetlenségét, a beképzelt, gazdag rokon gőgjét és rongyrázását, szóval mindazt, ami egy tágabb családot családdá tesz.
Hogy ennek dacára, ennyire belülről ismerve egymás tulajdonságait évente egyszer mégis szóbaállunk egymással, ezt akár szeretetnek is nevezhetjük, már, ha éppen ehhez van kedvünk.
Vannak aztán, akik még jobban szeretik becsapni magukat, ők ezért a szeretetet a világ összes emberére kiterjesztik ezen az ünnepen, kivéve természetesen a zsidókat, cigányokat, pakikat, színeseket, kínaiakat, - általában az idegeneket meg a szomszédasszonyt – hogy miből telik annak is ekkora fára, a fene se tudja, de hogy nem a kezével keresi a kenyerét, az biztos!
Azért mindezek dacára szép ünnep ez, habár hogy nem a szeretetről szól, az szinte biztos.
Legjobb esetben talán az elfogadásról, ami szerintem éppen elég is lenne ahhoz, hogy az ember jól érezze magát ebben a zűrzavaros és sok gonddal terhelt világban.
Mert ha elfogadnánk egymást, akkor azonnal könnyebb lenne az élet, és akkor nem kellene keserűen röhögnünk, mikor az éjféli misén meglátjuk a gárdistát, áhítatos pofával a szeretetről, Máriáról meg a kisjézusról énekelni, miközben társaival minden gond nélkül gyújtják rá a házat bármelyik cigány Madonnára, karján a kisfiúval, akiről minden eszükbe jut, csak az nem, hogy Isten teremtménye, akit szeretni illenék.
A jó körülmények között élő emberek többsége a Karácsonyt alkalomnak tekintik lelkiismerete megnyugtatására is, hiszen ilyenkor lehet alamizsnát vetni a társadalom számkivetettjeinek, venni a piros lámpánál egy Fedél nélkült, esetleg összeszedni a felesleges kacatot, limlomot és odacipelni valamelyik szeretetszolgálathoz.
Majd jövőre aztán be lehet menni a Parlamentbe és fel lehet emelgetni a kezet a legszegényebbek legújabb megalázására, életfeltételeik rontására, éhendöglesztésükre.
A vállalkozó is elkezdi a munkát, aztán ha felvételre jön a cigány, akkor be se léphet a kapun - cigányt nem foglalkoztat, mert más a munka, meg más a szeretet ünnepe.
Az újságíró is odaül a számítógépe elé és zsidózgat egy jóízűt, megírja a XXI. századi Stürmert, hadd tudja meg a világ tőle személyesen, hogy milyenek is ezek a zsidrákok.
Pedig hát a szeretetet nem szabadna egy napra redukálni, annak elsősorban a szürke és egyhangú hétköznapokban illene jelen lenni – de persze ez csak illúzió.
A hétköznapokban esendő emberek vagyunk, előítéleteink rabjai, saját fukarságunk, önzésünk és irigységünk által gúzsbakötött, együttműködésre képtelen szerencsétlenek, akik ki vannak téve a hatalmasok mohóságának, kegyetlenségének és gátlástalan embertelenségének, az egyházak népboldogító népbolondításának.
Mégis szép ez az ünnep.
Igen, a gyerekek és a legszűkebb hozzátartozóink miatt – ennek a körnek a mérete családonként változik.
Miattuk, akiket valóban szívből szeretünk, akiket elfogadunk olyanoknak, amilyenek, és akiktől nem várunk semmit – sem hálát, sem halálunk utáni megváltást szeretetünkért cserébe – egyszerűen csak szeretjük őket.
Ez a fajta szeretet nem csak karácsonykor létezik, ez az érzés ott van a hétköznapokban, ott van a gesztusokban, mikor elmegyünk egymás mellett és szinte önkéntelenül megérintjük egymást, ott van az egymásért érzett aggodalomban, az önzetlen örömben a másik sikereinek láttán.
Ott van egymás bíztatásában, őszinte bírálatában, szidásában vagy dicséretében, ahogy az élet hozza.
És ott van természetesen Karácsonykor is, mikor a család apraja kis kezével megfogja a kezed és átszellemült arcocskájával csodálja a csillogó - villogó karácsonyfát, énekli a karácsonyi dalokat és lesi, hogy a fa alatt, melyik lehet az ő ajándéka?
Ott van a szeretet a meghatottságát titkoló kamasz könnyes mosolyában, szülővé érett gyermekeink aggodalmas örömében, anyánk elégedett mosolyában és az ének utáni meghitt ölelésekben.
Kívánok mindenkinek ilyen boldog, békés, bensőséges szép családi ünnepet, szépen terített asztalt, rajta a család tradicionális karácsonyi ételeivel, italaival, szeretteitek körében.
Azoknak pedig, akik – sajnos - egyedül töltik a Karácsonyt, vagy szeretteik nélkül vagy szeretteiktől távol, szép emlékeket, jó meleg szobát, könnyesen mosolygós jó műsort kívánok valamelyik televízióadón, hogy amikor aztán álomra hajtják a fejüket, ők is tudjanak mosolyogni.
Akkor talán – ha van – az Isten is mosolyogni fog…

:O)))

11 megjegyzés:

Zsuzsanna írta...

Istenem, de szépen írsz! És köszönöm az egész évi törődést, ami sokszor úgy kellet, mint a levegő. Boldog karácsonyt!

Névtelen írta...

kakukk

Csodálatos szép , boldog karácsonyt szeretteitekkel együtt Pupunak ,aki sokszor megmosolyogtat bennünket , minden olvasójának , egyben egészséges , jobb új esztendőt is!Pupu továbbra is hintsed az igét,már fiaimat is rád neveltem !

Lakatos András írta...

Boldog karácsonyt!

Amar írta...

Kedves Pupu!
Jó volt Veled tölteni az évet. Te vagy a fény az éjszakában!
Köszönöm az írásaidban felcsillanó reményt és a sok humort, a tökéletes meglátásokat!
Boldog karácsonyt kívánok szeretteiddel egyetemben. Amar

Geza írta...

A Gezak neveben: nem vagyunk "hihetetlen lustasággal elegy örök elégedetlenek"! [s"ot ...]:)) De ennek ellenere jo volt vegig olvasni, kituno iras! Kellemes unnepeket Mindenkinek!

Oak írta...

Érdekes dolog ez a karácsony:-)Most-hogy elmaradt a világvége-valahogy fáradtabbnak tűnik mindenki:-)A világban élő emberek vártak valamit.A "világ -tudta jól, hogy nem tud adni semmit ami megváltoztatná a viszonyokat.Ezt csak az emberek remélik.Sokan remélték, hogy majd eljön a megváltás,a dolgok szebbé, jobbá lesznek.A gonoszok megbűnhődnek,a szegények gazdaggá, a gazdagok alázatossá válnak. Aztán nem lett semmi.
Ebből a sok milliárd emberből van egy kis'szelet akikben az él,hogy majd ma éjjel megszületik a megváltó és mégis csak teljesül a kívánságuk.
A sok-sok milliárd nem ünnepli ezt.Más dolgokat ünnepelnek,és nem kívülről várják a megváltást.(na jó a kínaiak az üzlet végett már kezdik átvenni ezt a díszes őrületet,de igazából nem gondolják ők ezt komolyan-hisz van nekik jóval alaposabb hit és filozófia világuk-a Hindukról már is beszéljünk;-),de látják, hogy a fehér ember beleéli magát,így nem rontják el a pénzszórási szórakozását.Indiában,Pakisztánban meg már épp hazamennek a csillagszóró gyári munkások,mert holnaptól a jövő tavaszi nyulakat festik, és varrják a pólókat hozzá.
Minden hitnek, vallásnak megvannak a dogmái.

A legszimpatikusabb 'vélemény szerint: Isten nem foglakozik az emberekkel, van neki fontosabb dolga is.:-)
Úgyhogy az ünnepek; a hétköznapok következményei.Ebből következően nem sokban különböznek azoktól.Az viszont minden kultúra minden ünnepére jellemző: minél nagyobb a hétköznapi tengődés,a kiszolgáltatottság annál jobban igyekeznek az adott 'világban élők az ünnep csillogásával ellensúlyozni a megélt életet.
A 'mindennapokban kell változni,és akkor talán...

De azért Nagyon boldog bejgli napot kívánok:-)no meg: a betegeknek gyógyulást, a szegényeknek biztonságot,a hőbörgőknek nyugalmat, a hazugoknak őszinte szavakat,a képmutatóknak tükröt,az önzőknek egy önzetlent.A hétköznapoknak egy ünnepnapot.
Mostantól hosszabbak a nappalok is.Valaha nagy ünnep- Saturnalia- egy nagy "lopással így lett átkonvertálva egy mesekönyvbe; amelynek kezdő fejezeteit is más könyveinek lemásolásával hirdeti a magáénak. De az egésszel nem lenne semmi baj, mert a mondókák jól elférnek egymás mellett.Az emberek -azok is férjenek már meg végre, nyugalomban,tiszteletben,és gondoskodásban.:-)
...mást ne hozzál jézuska, ez elég lesz ajinak:-D

/Pupu;Köszönöm az egész éves gondolkodni valót.Masnit nem tudok rá kötni,de egy köszönöm-öt tegyél fel a fára ma délután;-)ezt szeretném ajándékozni- másom nincs/

D.elemér írta...

Békés Boldog karácsonyt

Unknown írta...

Szép, békés, boldog Karácsonyt kívánok Neked és családodnak, libával vagy anélkül teljék ez az ünnep csöndes boldogságban. Aztán majd, ha vége, ostorozhatjuk az ostorzni valókat :)

marja írta...

"A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa,
Csillog a cifra karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
S nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Szép békesség van a szívekben.
Amikor gazdag és szegény örül,
A szeretet nagy ünnepén,
Mikor megújul a remény,
Testvér a földön minden ember,
Megérti egymást türelemmel,
És megbocsátja egymás vétkeit.
A dús a kolduson segít,
Mikor kunyhóra, palotára
Fehéren száll a béke árnya
A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Szavalja ékes mondatokban,
Hogy ellágyulni ok mi sok van,
Mikor mindenki boldogan
Családi körbe vágtat, sőt rohan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért,
A szeretet nagy ünnepén...
Tovább miért is fűzzem én?
Mikor az angyal szárnya lebben,
Sok-sok minden van a szívekben,
Harag, irigység, gyűlölet, de mennyi!
Csak szeretet nincs egy szemernyi.
De mindegy! Minden csupa pompa
Csillog a cifra karácsonyfa,
Teli zsúfolva minden ág,
Lóg rajta sok dísz, olcsó drágaság...
Hány ember sóhajt most nagyot:
"Bár X. Y. lógna ott
A karácsonyi dísz helyén..."
A szeretet nagy ünnepén."

Heltai Jenő 1945

Névtelen írta...

Pupu,nagyon boldog karácsonyt Neked!
Soha ne add fel!Szükség van Rád!

éva írta...

Pupu
Köszönjük, ez is és a következő poszt is nagyon szép karácsonyi ajándék volt tőled. Hab az egész évi tortán.
Köszönjük.