HŐSI HALOTTUNK

Meghalt egy katonánk Afganisztánban.



Nő volt, adminisztratív munkát végzett, egy másik katonánkról egyelőre nem lehet tudni, hogy életben marad-e, halálhírét keltették, de ezt nem erősítették meg hivatalosan, adná az ég, hogy a híradások tévedésen alapuljanak…

Hazafelé tartottak volna éppen, lejárt az afganisztáni szolgálatuk, a 32 éves Pappné Ábrahám Judit a halála után hadnaggyá előléptetett törzsőrmester férje napokkal ezelőtt utazott haza.
Hende Csaba aljas orvtámadásról beszél, ami persze marhaság, meg a felderítés hatékonyságának növeléséről, a barakkok páncélzatának megerősítéséről, amivel Für Lajosi magaslatokba emelkedik, és szinte kitörli a nemzet emlékezetéből nagytehetségű elődjét, Szabó Jánost.
Szerencsétlen helyzetbe került a magyar kontingens, - a Tartományi Újjáépítési Csoport néven szereplő katonai alakulatunk egy ideig az „élni és élni hagyni” taktikáját követte a helyi tálibokkal szemben - nem nagyon iparkodott változtatni a kialakult helyzeten, mely szerint nappal nem kell annyira rettegni, az éjszaka viszont a táliboké.
Ők egyébként mindenről és mindenkiről pontos információkkal rendelkeznek, a mieink viszont legfeljebb arról rendelkeztek megbízható információkkal, hogy a tálibok egyébként mindenről és mindenkiről pontos információkkal rendelkeznek.
Ez a szisztéma működött is egy darabig, de most az amerikaiak egy zászlóaljnyi erőt vezényeltek a térségbe, felderíteni és megsemmisíteni a tálib erőket, felrúgva ezzel a status quo-t, és ránk szabadítva a tálibok haragját.
Az amerikaiaknak abban természetesen igazuk van, hogy egy ilyen helyzet tarthatatlan – úgy nem lehet felszámolni a kettős hatalmat, ha az ellenség fegyveresei szabadon garázdálkodhatnak mindenfelé, és talán a mieinknek is igazuk volt, hogy nem vitézkedtek feleslegesen, de a saját szemszögükből a táliboknak is igazuk van, hogy menjen a francba az ő országukból mindenki, válogatás nélkül.
Amikor Hende azt énekli, hogy aljas orvtámadás történt, akkor már megint hülyeségeket beszél, hiszen, a tálibok a saját országukban vannak, mi pedig meghívás nélkül tartózkodunk ott.
Hende jobban tenné, ha úgy gondolna a támadókra, mint kabuli srácokra, közelebb is járna tán az igazsághoz, de hát ne várjunk tőle csodát - már az is szép, hogy nem szobabiciklin akarja támadásba küldeni katonáinkat……
Afganisztán a nagyhatalmak tanulószobája, ahol már megégette a szája szélét Anglia, a Szovjetunió, most éppen az Egyesült Államok és szövetségesei próbálják minél távolabbra tolni az elkerülhetetlennek tűnő katonai vereséget.
Pedig tanulhattak volna a Szovjetunió példájából, aki nagyon komoly expedíciós haderővel nyomult be az országba és egy évtizednyi háborúskodás, rengeteg emberáldozat, pszichikailag-fizikailag rokkant katonák ezrei árán nem nyert semmit, viszont ki kellett vonulnia, sorsukra hagyva szövetségeseit.
Ez a sors pedig nem volt valami vidám, az afgánok eléggé egyszerű emberek és nem áll távol tőlük némi szadizmus sem…
Ha a Szovjetunió felbomlásának okait próbáljuk kutatni, akkor ez a kaland sokkal inkább szerepelhet az okok között, mint Reagan csillagháborús fantazmagóriája, ami egy roppant olcsó eszközökkel kivédhető roppant drága program lett volna.
Amerika viszont a Szovjetunió összeomlása után nem tudott ellenállni a kísértésnek és be akart nyomulni a most már büntetlenül megközelíthető területre és ezt - előhúzva a humanista demokrata kártyát – meg is tette.
És ugyanazt tette, mint a Szovjetunió 68-ban Csehszlovákia lerohanásakor – nyomást gyakorolt szövetségeseire, hogy vegyenek részt az akcióban.
Így már szinte megszokott módon mi is nekiindultunk, természetesen a megszokott módon igyekeztünk minél kevésbé és minél látványosabban kihúzni magunkat a veszélyes feladatok alól, így aztán tűzszerészeket küldtünk, - két hősi halottat hozott a döntés, meg tartományi újjáépítési csoportban próbáltuk meg megoldani a fából-vaskarika dilemmáját, - ma kiderült, hogy ezt se túl sikeresen, talán nem csak a mi hibánkból.
Afganisztán gazdag ország, rengeteg ismert, de feltáratlan nyersanyagkinccsel rendelkezik, a népe koldusszegény és középkori viszonyok között él, viszont állig fel van fegyverezve, - ez ügyben még a szovjet megszállás idején jeleskedtek az amerikaiak, ellátva őket a legmodernebb kézifegyverekkel, rakétavetőkkel, - de hadizsákmányként is rengeteg fegyver maradt ott.
És az utánpótlás is megoldott Pakisztánon keresztül, ugyanis ott ugyanúgy pastuk élnek, mint a határ innenső oldalán, pénz meg van a kábítószer-termelésből rendesen.
Amerika nem tanult Vietnamból, nem tanult Irakból, és úgy tűnik, nem akar tanulni Afganisztánból sem, habár már farolna kifele, ha tudna…
Most éppen az a mondás, hogy majd felkészítik az afgán hadsereget a helyzet kézbentartására, - no ez érdekes lesz.
Amit nem tudott elérni Amerika a szövetségeseivel, azt majd a félanalfabéta és megfélemlített afgánokból álló hadsereg megoldja, - ügyes.
Mi pedig továbbra is ott fogunk lavírozni, ügyeskedni, hogy minél kisebbre szorítsuk az elkerülhetetlen veszteségeket, melyeket ismét idegen érdekekért fogunk elszenvedni, - megfizetve ezzel kétséges védelmünk árát.
Hajtsunk hát fejet szegény katonánkért, aki annyira fiatalon és oly értelmetlenül halt meg egy távoli országban, és mégis értünk adta életét.
Nyugodjék békében.

:O(((