Gyom, pitypang, lóhere - ami nálunk van az nem pázsit, inkább tulkok legelője…
Mikor megkérdezték egy angoltól, hogy mi a bársonyos és smaragdzöld angol pázsit titka, akkor azt mondta, hogy nincs semmiféle titok, csak minden héten nyírni kell és rendszeresen locsolni.
És ezt úgy háromszáz éven keresztül.
Szerencsés ország.

Anglia szerencsés ország, persze a szerencse mellett okos emberek is lakják, akik ismerik a fair play-t és általában betartják a saját maguk által alkotott szabályokat, nagy fontosságot tulajdonítanak a hagyományoknak, a stabilitásnak és egymás tiszteletének, cserébe el is várják a saját személyükkel szembeni tiszteletet.
Mi a világ egy kevésbé szerencsés fertályán telepedtünk le, itt valahogy mások a szabályok, más a mentalitás, ehhez képest a magyar demokrácia pázsitja is satnyább, - hogy klasszikust idézzek nem kicsit, - nagyon.Isten tudja, miért van ez így - miért nem érti az ország nagy része a demokrácia lényegét, írott és íratlan szabályainak mibenlétét és miért tudja egy felelőtlen kókler, - mint elődei annyiszor már történelmünk során - ócska politikájának szervilis kiszolgálóivá tenni a nemzetet.
Nem látja talán a nép, hogy mi folyik itt?
Nem látja, hogy a demokrácia potemkin-kulisszái között lesz kénytelen élni?
Az elmúlt században a demokrácia túl sok esélyt nem hagyott, a Habsburg-abszolutizmus után jött vörös terror, fehérterror, Horthy-féle áldemokratizmus, aztán nyilas-diktatúra és egy rövid átmeneti időszak után Rákosi bolsevik diktatúrája, melyet Kádár felvilágosult abszolutizmusa, a puha diktatúra követett.
Húsz évvel ezelőtt a történelem különös kegyéből a nemzet lehetőséget kapott arra, hogy létrehozza a demokráciát és egy élhető országot teremtsen.
Nem élt vele, csak letesztelte - középső ujját kinyújtva belepiszkált, megszagolta de megnyalni nem merte.
Valószínűleg nem is tetszett volna neki az íze, - talán túl sok benne a fűszer a megszokotthoz képest.
Talán túl sok felelősséggel jár a saját döntés, talán szeretünk félni a hatalomtól és adrenalinszintünkre remek hatással van, mikor a zord hatalmat kisstílű trükkökkel kijátsszuk.
Ma a helyzet – úgy tűnik – olyan, mint amikor a megpocsékolt lány beletörődik a megváltoztathatatlanba, és abbahagyva a lamentálást elkezdi ritmusosan mozgatni a püspökfalatját.
Persze aztán lehet, hogy tévedek, hiszen ugyanazok az emberek, akik vastapssal és ütemes „Ráko-si! Ráko-si!” kiáltásokkal ünnepelték a mai vezér golyófejű elődjét és példaképét, amikor kiábrándultak belőle, akkor igen csúnyán viselkedtek.
És sokak számára azok közül, akik egészen addig azt hitték, hogy őket a nép szeretete emelte az égig, a lefelé vezető út megoldhatatlan problémákkal járt.
Ha csak a múlt századot nézzük, a magyar ugaron nyolcszor folyt mélyszántás, - hogy a tankok által okozott károkról ne is beszéljünk.
A nemzet aktuális boldogítói mindahányszor selymes pázsitot, szőlőt és lágy kenyeret ígértek, de csak egyikük tudott – igaz ő sem kifogástalan - kissé göröngyös gyepet telepíteni - persze az sem volt örökéletű.
Az utolsó mélyszántás után aztán nagy reményekkel elvetettük a magot, ami annak rendje-módja szerint ki is kelt.
Akkor elkezdtük locsolgatni, nyírtuk is rendszeresen - egymást is, jó magyar szokás szerint – és abban reménykedtünk, hogy ugyan időnként marhák trappolnak fel-alá rajta, összerondítva a friss vetést, de a rendszeres locsolás és a nyírás, meg a marhák kordonok közé szorítása meghozza majd az eredményt.
Tévedtünk, - feltűnt a Nemzet Traktorosa és itt a kilencedik mélyszántás – a fűnek már nyoma sincs, a marhák meg hátra-hátra nézve boldogtalanul bőgnek a kopár és szomorú legelőn.Forradalom van.
A marhák forradalma…
1 megjegyzés:
"A marhák forradalma..." ez nagyon találó pupu. kár, hogy ez azzal jár, hogy elapad a tej...és oda az élet, erő, egészség na, meg a világ támogatása, mert marhákra senki sem vesztegeti az idejét, energiáját és a pénzét...
jó voltál, épp rám fért...az a püspökfalat...úúúú... :)))
Megjegyzés küldése