2013. május 1., szerda

ZAVAROS MÁJUS


Elment az ünnep, remek idő volt, volt majális, volt liget, voltak felvonulásocskák, nyilasocskák és volt könnyű kis politikai zűrzavar, pávatánc, meg augusztus 20. - májusban.
Ott voltak a szakszervezetek, ott volt Thürmer az egész Központi Bizottsággal (anyu meg a gyerek), ott volt Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, és még sokan mások, politikusok, meg azok is, akik utálják őket egytől-egyig, kivétel nélkül.
A tántoríthatatlanul illúziókat kergető baloldali választó azt gondolta volna, hogy ez az ünnep éppen alkalmas az ellenzéki összefogás demonstrálására, hiszen minden együtt van ehhez: ott a demokrata választópolgár, ott az ünnepi hangulat, ott a színpad, ott vannak a politikusok – csak a józan ész nem volt jelen, de ehhez már lassan hozzászokunk.
Ha ennek a lassan valóban selejtezésre érett politikusgárdának lett volna akár egy csepp esze is, akkor ez a mai ünnep azzal kezdődik, hogy mindenki a saját zászlaja alatt, de együtt vonul egy közös színpadhoz, amelyen ott áll valamennyi érdekelt párt, vagy szervezet, szakszervezet vezetője.
Zeng a közös induló, rövid beszédet mond az a politikus, aki a választási szövetség vezetője lesz, lelkesít, reményt ébreszt, felkelti a „mi, együtt” érzését, aztán a jól megkomponált és érzelmekre ható beszéd végén ígéretet tesz a rezsim leváltására, majd minden szervezet elballag a saját színpada elé és ott folytatja az ünneplést.
Ennek lett volna politikai hozadéka, súlya, mozgósító ereje, emellett alacsony költségvetésű rendezvény lett volna, hiszen a színpad kivételével minden adott volt.
Merthogy erre a célra egyik jelenlevő szervezet színpada sem lett volna megfelelő, ennek külön műsornak kellett volna lenni egy közös színpadon.
Ehelyett mindenki már megint csak a saját kis homokozójában kevergette a pipiskét, fél szemmel a másik rendezvényét figyelve, nehogy véletlenül hátrányba kerüljön riválisával szemben.
Pedig mindenki mondott okosakat, Mesterházy például beígérte Orbán felelősségrevonását is.
Gyurcsány rajtaütésszerűen megvilágosodott és végre azt és úgy mondta, amit és ahogyan kell, mindössze egy félmondat hiányzott a beszédéből: az a kis félmondat, melyben bocsánatot kér Vajnai Attilától, mert ki akarta zárni az együttműködésből.
De az is lehet, hogy nem jutott még el hozzá a hír, miszerint a neonácik éppen verekedni kezdenek Vajnaiék maroknyi és főként idősebbekből álló csapatával, akik – hasukon a vörös csillaggal – éppen a jogállamért és a demokráciáért, meg a munkások jogaiért tüntettek Pécsett.
Vannak itt azért ideológiai problémák is bőven, jómagam például igencsak hiányolom, hogy egyik párt sem meri tisztességesen megfogalmazni, hogy melyik társadalmi osztály vagy réteg képviseletére és céljainak támogatására szerveződik, pedighát a pártok leginkább érdekek képviseletére jönnek létre, még, ha ezt a durva tényt nem is hirdetik - jajistenem, csak a választó meg ne tudja, hogy kiket támogat szavazatával…
Mindenesetre, ha a Fideszről brutális egyételműséggel kiderülne, hogy a nagytőke pártja, mindjárt kevesebben lelkesednének a kettéfűrészelt óriásért.
De hát hogyan is derülhetne ki, hiszen látnivaló, hogy itt a tömegkommunikációt a kutya sem tartja kézben….
Tetszett, hogy a szakszervezetek is kezdenek rájönni, hogy külön-külön semmire se mennek, és az is, hogy éppen erre az ünnepre időzítették szorosabb együttműködésük bejelentését.
Tanulságos volt ez a majális, mert szembesítette az ellenzék résztvevőit a tényekkel.
A szocialisták elégedetten nyugtázhatták, hogy még mindig ők a legerősebbek az ellenzéki oldalon, Mesterházy nyugodtabban és bátrabban mert beszélni, márpedig a nyugalom erőt sugároz, és hihetővé teszi, hogy egy esetleges győzelem után nem marad el Orbán felelősségrevonása.
Mondjuk, ebben kellene első lépésként megállapodni az együttműködés résztvevőinek is, rengeteg szavazatot hozna.
Bajnai szembesülhetett tévedésével.
Valószínűleg megtévesztette a MILLA rendezvényén látott tömeg, melyben mindenféle politikai erő képviselői ott voltak, a MILLA pedig csak a virtuális térben létező ernyőszervezet volt.
Tulajdonképpen ez jó is volt így, és Bajnai is jó lett volna az ellenzéki összefogás miniszterelnökének, ha úgy tetszik, technokratának, aki egy határozott célra, az ország orbántalanítására és a demokratikus jogrend, a jogállam helyreállítására szerződik, kemény feltételekkel.
Túltaktikázta a dolgot, saját pártot akart maga mögé, de erre sem a helyzet, sem ő nem volt alkalmas, ő egy tisztességet sugárzó, bizalomgerjesztő, megbízható technokrata, de ellenségei sem foghatják rá, hogy karizmatikus lenne.
A helyzet meg azért nem, mert a saját párt ötletével szövetségesek és megbízók helyett ellenfeleket szerzett,  ennek átlátásához sok ész igazán nem kellett volna.
A Szocialista Párt elnöke bármikor dönthet úgy, hogy egy széles összefogás céljainak elérése érdekében a többiekkel együtt megbíznak egy technokratát a feladat végrehajtásával, de azt soha nem engedheti meg magának, hogy egy másik párt elnöke vezessen egy olyan összefogást, melyben az ő pártja adja az erőt, a tömeget, a szervezettséget és helyi szinten a szakértelmet is.
Hogy kik adják a tanácsokat Bajnainak, azt nem tudom, de én is hadd adjak egy tanácsot neki: küldje világgá őket.
Hogy mi lesz Bajnai politikai sorsa ezek után, az még kérdéses, de most olyan lépéseket kell tennie (mezítláb, szőrcsuha, cilicium, stb.), ami nem lesz kellemes, de egy politikus ne legyen finnyás.
Aki a Duna partján volt, az nem tudott a Városligetbe menni.
Merthogy ott nem lehetett műrepülést látni, autó és motorversenyzőket sem, a Dunaparton ellenben igen.
Én csak azt fájlalom, hogy egy ilyen alkalmat kihagyott az ellenzék, holott elég lett volna úgy ezer embert átküldeni zászlókkal, oszt megduplázhatták volna a majálisozók számát…
Mindenesetre ma legalább semmi nem romlott tovább, ha a politikusok higgadtan elvégzik az elemzéseket, akár még hasznot is lehet húzni a mai napból.
Jelzem, egyik beszédben sem hallottam hangsúlyosan a „munkás” szót, de sebaj, változik a világ, műkörmösök előre!

:O)))

6 megjegyzés:

Zsófi írta...

" Gyurcsány rajtaütésszerűen megvilágosodott és végre azt és úgy mondta, amit és ahogyan kell, mindössze egy félmondat hiányzott a beszédéből: az a kis félmondat, melyben bocsánatot kér Vajnai Attilától, mert ki akarta zárni az együttműködésből.
De az is lehet, hogy nem jutott még el hozzá a hír, miszerint a neonácik éppen verekedni kezdenek Vajnaiék maroknyi és főként idősebbekből álló csapatával, akik – hasukon a vörös csillaggal – éppen a jogállamért és a demokráciáért, meg a munkások jogaiért tüntettek Pécsett."

Pupu!
Szóról-szóra ezt éreztem! Egyébként Pécsett is a Széchenyi téren, ahol nem csak öregek voltak jelen a vörös csillaggal! Igaz, nagyon kevesen!
Mindenesetre én a DK-sok nevében bocsánatot kértem tőlük!

hello írta...

Kedves PuPu, ahogy elnézem, még minden párt ott tart, hogy a saját bázisát igyekszik gyarapítani.

Végignézve a tegnapi Egyenes beszédet, nyomát sem éreztem egyik megszólalónál sem, hogy olyasféle hiányérzetük lett volna, mint amiről itt Te - szerintem jogosan, logikusan - írsz, a tegnapi elszalasztott alkalmak sorolásával.
De hazudnék, ha azt állítanám, hogy megleptek. Ez van. Ennyi van.
Hogy ma még, vagy egyáltalán?
Nem tudom, majd kiderül.

Még a 3 szakszervezeti konföderáció összefogásáról is néhány gondolat:
Az MSZOSZ ezzel nem tudja feledtetni velem sem a 2008-es "szociális", azaz a 300 Ft-os népszavazás kapcsán a Gyurcsány-kormány ellen az akkori ellenzéket nyíltan és aktívan támogató kiállásulat, sem a tavaly a Ligával és a Munkástanácsokkal kéz a kézben a cselédtörvénynek is gyatra új Munka Törvénykönyvére való, OV kedvében járó, illetve az ígért kedvezmény fejében (mármint, hogy nem lehetetleníti el a létüket) elfogadó rábólintásukat.
A mostani 2 szövetségesük ettől kategórikusan elzárkózott.

Meglepett, bár lehet, csak halad a korral: Székely Tamás az elmúlt évtizedben még az MSZOSZ egyik oszlopos és befolyásos elnökségi tagjából a Szolidaritás egy ideig társelnöki pozícióján keresztül eljutott az Autonómok vezetéséig.
Ha Bob Dinnyés még praktizálna, újra énekelhetné, hogy "Ez ám a karrier".

A SZEF-ről tudok a legkevesebbet.

Vajon az ÉSZT mitől maradt ki?

Pongrácz Csaba írta...

Pupu barátom!

Úgy sejtem, fáradsz, és egyre türelmetlenebb vagy. Megértlek, de vedd észre, a mai Mo. egy mély, mindenoldali válságban vergődik. Az emberek letargikusak, kiábrándultak, félnek. Nem egy hős vezérre várnak (van már abból egy, az is sok), aki kivont karddal, - utánam - ordítással nekiront az ellenségnek, mert ha hátranéz, esetleg, senkit sem lát maga mögött.
Egy csendes, nyugodt technokratára van ma szükség, akiben megbízhatunk.
Talán, egy Bajnaira, talán másra. Vezér-fóbiánk van.
S, hogy Bajnai pártot alapított, hát mit tehetett volna, ha egyszer, a választásokon pártok indulhatnak csak?
Én bizakodó vagyok.
A trafik ügy is jókor jött. A kisember nem tudja elképzelni sem, mekkora károkat okoztak Orbánék a gazdaságban, ezermilliárdokat szórva a szélbe (vágva zsebre), de azt nagyon is érti, ha a kedvenc régi trafikosát világgá zavarják, és még drágábban jut hozzá a szívni-valójához.
Nyugi, alakul a dolog.

Névtelen írta...

Én nem értettem a blogban Bajnai Gordonra vonatkozó szőrcsuhás javaslatokat...

Én csupán egyetlen dolgot érzékelek, de azt egyre erősebben.
Nem tudom kinek az életében adatott olyan személyes tapasztalat, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy a főnöknek silányabb tudása volt, mint a beosztottnak, vagy amikor az erkölcstelenebb vezető kért számon a beosztottjától magasabb erkölcsöt, vagy amikor a kevesebbet lopó pénztáros akarta elszámoltatni a többet lopót.
Valahogy ezt érzem a probléma közepének!
Szóval éppen az a tömeg távolodik el leginkább ezektől a népünnepélyektől, akik talán előre sejtik, hogy egy okos, becsületes és tisztességes országember-jelöltre nagyjából miféle forgatókönyv várna Magyarországon - ebben a politikai kultúrában és közegben.

Igen-igen bölcsnek tartom Hont András egyik gondolatát:
"Jó, ha tudjuk, hogy elszámolni valónk elsősorban nem a túlszabályozó és túlterjeszkedő állammal van, hanem egymással."
(Hont András: Szabadság, te szülj nekem trendet! hvg.hu 2013. április 29.)

özv. Kussné

Zs írta...

A legnagyobb bajom az,hogy minden politikai csoportosulás hazudik( kicsit vagy nagyon) a másiknak.A legfájóbb az,hogy a baloldali csoportok is ezt teszik. Túl sokszor hazudunk önmagunknak is.

Marika Anikó Benkő írta...

Itt még volt egy kis remény az összefogásra. A te "hangodban" is érződik. ( Ó, ha nem eszetlenkedték volna el később!) Ha megfogadták volna a tanácsaidat. ( Sok a "ha." )