ZAVAROS MÁJUS

Elment az ünnep, remek idő volt, volt majális, volt liget, voltak felvonulásocskák, nyilasocskák és volt könnyű kis politikai zűrzavar, pávatánc, meg augusztus 20. - májusban.

Ott voltak a szakszervezetek, ott volt Thürmer az egész Központi Bizottsággal (anyu meg a gyerek), ott volt Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, és még sokan mások, politikusok, meg azok is, akik utálják őket egytől-egyig, kivétel nélkül.

A tántoríthatatlanul illúziókat kergető baloldali választó azt gondolta volna, hogy ez az ünnep éppen alkalmas az ellenzéki összefogás demonstrálására, hiszen minden együtt van ehhez: ott a demokrata választópolgár, ott az ünnepi hangulat, ott a színpad, ott vannak a politikusok – csak a józan ész nem volt jelen, de ehhez már lassan hozzászokunk.

Ha ennek a lassan valóban selejtezésre érett politikusgárdának lett volna akár egy csepp esze is, akkor ez a mai ünnep azzal kezdődik, hogy mindenki a saját zászlaja alatt, de együtt vonul egy közös színpadhoz, amelyen ott áll valamennyi érdekelt párt, vagy szervezet, szakszervezet vezetője.

Zeng a közös induló, rövid beszédet mond az a politikus, aki a választási szövetség vezetője lesz, lelkesít, reményt ébreszt, felkelti a „mi, együtt” érzését, aztán a jól megkomponált és érzelmekre ható beszéd végén ígéretet tesz a rezsim leváltására, majd minden szervezet elballag a saját színpada elé és ott folytatja az ünneplést.

Ennek lett volna politikai hozadéka, súlya, mozgósító ereje, emellett alacsony költségvetésű rendezvény lett volna, hiszen a színpad kivételével minden adott volt.

Merthogy erre a célra egyik jelenlevő szervezet színpada sem lett volna megfelelő, ennek külön műsornak kellett volna lenni egy közös színpadon.

Ehelyett mindenki már megint csak a saját kis homokozójában kevergette a pipiskét, fél szemmel a másik rendezvényét figyelve, nehogy véletlenül hátrányba kerüljön riválisával szemben.

Pedig mindenki mondott okosakat, Mesterházy például beígérte Orbán felelősségrevonását is.

Gyurcsány rajtaütésszerűen megvilágosodott és végre azt és úgy mondta, amit és ahogyan kell, mindössze egy félmondat hiányzott a beszédéből: az a kis félmondat, melyben bocsánatot kér Vajnai Attilától, mert ki akarta zárni az együttműködésből.

De az is lehet, hogy nem jutott még el hozzá a hír, miszerint a neonácik éppen verekedni kezdenek Vajnaiék maroknyi és főként idősebbekből álló csapatával, akik – hasukon a vörös csillaggal – éppen a jogállamért és a demokráciáért, meg a munkások jogaiért tüntettek Pécsett.

Vannak itt azért ideológiai problémák is bőven, jómagam például igencsak hiányolom, hogy egyik párt sem meri tisztességesen megfogalmazni, hogy melyik társadalmi osztály vagy réteg képviseletére és céljainak támogatására szerveződik, pedighát a pártok leginkább érdekek képviseletére jönnek létre, még, ha ezt a durva tényt nem is hirdetik - jajistenem, csak a választó meg ne tudja, hogy kiket támogat szavazatával…

Mindenesetre, ha a Fideszről brutális egyételműséggel kiderülne, hogy a nagytőke pártja, mindjárt kevesebben lelkesednének a kettéfűrészelt óriásért.

De hát hogyan is derülhetne ki, hiszen látnivaló, hogy itt a tömegkommunikációt a kutya sem tartja kézben….

Tetszett, hogy a szakszervezetek is kezdenek rájönni, hogy külön-külön semmire se mennek, és az is, hogy éppen erre az ünnepre időzítették szorosabb együttműködésük bejelentését.

Tanulságos volt ez a majális, mert szembesítette az ellenzék résztvevőit a tényekkel.

A szocialisták elégedetten nyugtázhatták, hogy még mindig ők a legerősebbek az ellenzéki oldalon, Mesterházy nyugodtabban és bátrabban mert beszélni, márpedig a nyugalom erőt sugároz, és hihetővé teszi, hogy egy esetleges győzelem után nem marad el Orbán felelősségrevonása.

Mondjuk, ebben kellene első lépésként megállapodni az együttműködés résztvevőinek is, rengeteg szavazatot hozna.

Bajnai szembesülhetett tévedésével.

Valószínűleg megtévesztette a MILLA rendezvényén látott tömeg, melyben mindenféle politikai erő képviselői ott voltak, a MILLA pedig csak a virtuális térben létező ernyőszervezet volt.

Tulajdonképpen ez jó is volt így, és Bajnai is jó lett volna az ellenzéki összefogás miniszterelnökének, ha úgy tetszik, technokratának, aki egy határozott célra, az ország orbántalanítására és a demokratikus jogrend, a jogállam helyreállítására szerződik, kemény feltételekkel.

Túltaktikázta a dolgot, saját pártot akart maga mögé, de erre sem a helyzet, sem ő nem volt alkalmas, ő egy tisztességet sugárzó, bizalomgerjesztő, megbízható technokrata, de ellenségei sem foghatják rá, hogy karizmatikus lenne.

A helyzet meg azért nem, mert a saját párt ötletével szövetségesek és megbízók helyett ellenfeleket szerzett,  ennek átlátásához sok ész igazán nem kellett volna.

A Szocialista Párt elnöke bármikor dönthet úgy, hogy egy széles összefogás céljainak elérése érdekében a többiekkel együtt megbíznak egy technokratát a feladat végrehajtásával, de azt soha nem engedheti meg magának, hogy egy másik párt elnöke vezessen egy olyan összefogást, melyben az ő pártja adja az erőt, a tömeget, a szervezettséget és helyi szinten a szakértelmet is.

Hogy kik adják a tanácsokat Bajnainak, azt nem tudom, de én is hadd adjak egy tanácsot neki: küldje világgá őket.

Hogy mi lesz Bajnai politikai sorsa ezek után, az még kérdéses, de most olyan lépéseket kell tennie (mezítláb, szőrcsuha, cilicium, stb.), ami nem lesz kellemes, de egy politikus ne legyen finnyás.

Aki a Duna partján volt, az nem tudott a Városligetbe menni.

Merthogy ott nem lehetett műrepülést látni, autó és motorversenyzőket sem, a Dunaparton ellenben igen.

Én csak azt fájlalom, hogy egy ilyen alkalmat kihagyott az ellenzék, holott elég lett volna úgy ezer embert átküldeni zászlókkal, oszt megduplázhatták volna a majálisozók számát…

Mindenesetre ma legalább semmi nem romlott tovább, ha a politikusok higgadtan elvégzik az elemzéseket, akár még hasznot is lehet húzni a mai napból.

Jelzem, egyik beszédben sem hallottam hangsúlyosan a „munkás” szót, de sebaj, változik a világ, műkörmösök előre!

:O)))