2014. november 16., vasárnap

ELHOMÁLYOSULT ABSZOLUTIZMUS

Azt mondják az okos történészek, hogy a leghatékonyabb államforma a felvilágosult abszolutizmus, mert a döntések hamar születnek, a megvalósításukhoz szükséges hatalom egy kézben koncentrálódik, mely kezet egy olyan agy irányítja, mely nincs beleájulva saját mérhetetlen okosságába, mely a hatalmat nem célnak, hanem eszköznek tekinti.

Errefelé erre két példát lehet hozni, II. Józsefet, a kalapos királyt és Kádár Jánost, a sorsuk annyiban közös, hogy mindketten egy utópia megvalósításában serénykedtek és mindkettőjük munkája kudarcot vallott – tulajdonképpen nem kellettek senkinek.
Így aztán nagy művük rombadőlt - még életükben.
Igaz, csak percekre voltak a haláltól, mikor kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy senkit nem lehet akarata ellenére boldoggá tenni, de annak azért örülnének, ha tudnák, hogy a történelem nem futott keresztül a fejük felett nyomtalanul.
A felvilágosult abszolutizmusban az a szép, hogy az egyeduralkodó saját elhatározásából, korának leghaladóbb társadalompolitikai irányzatait figyelembevéve kormányozza országát.
Eszébe sincs az avítt struktúrákat fenntartani, ezért aztán folyamatosan sérti azok érdekeit, akik koruk iszapfürdőjében remekül megtalálták saját kis gödröcskéjüket, melyben boldogan dagonyázhatnak, ezért aztán nem is nagyon szeretik a meggabalyodott szuverént.

Érdekes, de általában azok sem nagyon kedvelik, akik érdekében tevékenykedik, legfeljebb elismerik a munkáját, de azt se túl lelkesen.
A nép ugyanis szereti, ha hazudnak neki, és a nép által kedvelt hazugságok között előkelő helyen szerepel vezetőjének idealizált képe, országának felmagasztalása, a nemzeti tulajdonságok túlértékelése.
A választó szereti a méltóságteljes, Harrach-típusú pofákat, a pompázatos ünnepségeket, szívesen azonosul mindenféle sosemvolt viseletek alapján készített jelmezekkel, díszmagyarral, zászlóval, pitykével meg sarkantyúval, szereti, ha hízelegnek neki és különbnek nevezik őt másoknál.
Minden marhaságot elhisz, a történelmét, melyben Eisenach óta - ahol előzetes bosszút álltunk a Wartburgért - egyetlen győzelmet sem tud felmutatni, folyamatos diadalmenetként prezentálja, magát Európa védelmezőjeként tünteti fel, holott még saját magát sem védelmezte, mikor ehhez a katonai ereje meglett volna, mert akkor is torzsalkodott a többi magyarral.

Egy felvilágosult uralkodó persze a szigorú logika és a tiszta ész alapján állva ilyen attrakciókra nem hajlandó, nem is fogja meg mondókája Julcsa lelkét, akitől legtávolabb talán a logikus gondolkodás áll, de minél kevésbé tanult ember valaki, annál inkább gondolkodik a szívével, mint az eszével, és a szívet becsapni nem egy nagy kunszt.
Ha magyarember megtudná a libáról, hogy okos jószág, meglehet, kisebbségi érzetétől gyötörve, undorodva kiköpné még a libamájat is.

Így aztán elviseli – sőt, ünnepli - azt a diktátort, aki kifosztja, belerúg, senkinek nézi és megalázza, aki szolgává silányítja a gyermekét.
Mert az ilyen vezető erős, hiszen még azt is meg merte tenni, hogy elvette a pénztárcáját, a nyugdíját, az egészségügyi ellátását, a munkahelyét - tulajdonképpen ellopta az egész, egyszeri és megismételhetetlen életét.
Lehet tőle félni, és rettegni jó, hiszen a félelem az ember természetes állapota a kardfogú tigris óta, nem is lehet ezen változtatni.
Olyasmi ez, mint a béke, mely csak szünetet jelent két háború között, és melyet semmire sem becsül senki a hullajelöltek közül, hiszen béke idején nincs kit gyűlölni, nincs kire fenekedni, nincs kinek a kegyetlen elpusztítását tervezgetni bélkitépésig bezárólag, hát mit ér az ilyen élet?
Semmit, bátran állíthatjuk!

Úgyhogy a demokrácia csak a balfékeknek való, ide egy erőskezű, határozott, nemzetéért égő vezető kell, aki tudja, hogy mit akar.
Sokáig magam is úgy gondoltam, hogy nem minden társadalom érett a demokráciára és rengeteget röhögtem Amerikán, mely egyszerre gyűlölte Che Guevarát a forradalom exportja miatt, miközben vadul, de eredménytelenül exportálta az angolszász típusú parlamentáris demokráciát.
Aztán kiderült, hogy Churchillnek bizony igaza volt, ez egy ócska társadalmi berendezkedés, de jelenleg nincs jobb, és most tekintsünk el a szocializmusnak nevezett magyar kísérlettől, mely korai elhalálozása előtt felcsillantotta egy új modell kialakításának lehetőségét.
Maradjunk a realitásoknál.

Viszont ne feledjük azt, hogy demokráciának is vannak árnyoldalai, például Hitler óta tudjuk, hogy a szélsőség demokratikus úton is hatalomra kerülhet, és ebben a tapasztalatunkban Orbán egyeduralmi törekvései és Ózd csak megerősíthet bennünket.
Orbánról valaha azt gondoltam, hogy bolsevik típusú, kleptomániás népboldogító, ma már nem ezt hiszem, hanem inkább Al Caponéhoz hasonlítanám, útban az Alcatraz felé, ahonnan – már, ha egyáltalán ép ésszel kerül be, de ép ésszel már soha nem kerül ki.
Itt már régen nem társadalmi kérdésekről van szó, itt már csak a pőre vagyongyűjtésről szól a történet, melynek során elvesztett minden gátlást, a cselekedetei és megnyilatkozásai minden racionalitást nélkülöznek, elfogyott a kreativitás, elkoptak a sablonok, a módszerek.
A gyógyszervegyészet diadalának lassan vége, a természet legyőzi a tudományt.

A tét holnap az, hogy meddig engedi a nép elhomályosult diktátorát randalírozni?
Kiszámíthatatlan, mint ahogy az volt Caligula és Néró esetében is, de időben kellene lépni, mert Ózd figyelmeztető jel: a megoldás nem mindig a legésszerűbb eredményt hozza, van úgy, hogy több kárral jár, mint haszonnal.
De holnap a Kossuth téren még van esélyünk, még el tudjuk indítani a folyamatokat valami normális irányba.
Azt is el kell mondanom, hogy ez pártok nélkül nem fog menni, mert óbégatni lehet egyénileg, civilkedve is, de az érdekek megjelenítésére a pártokat találta ki a történelem.
Ezen is el kellene gondolkodni, mielőtt belelépünk valami olyan csapdába, melyből aztán nehéz lesz kiráncigálni a lábunkat.

Nem könnyű a helyzet, és nincs időnk illúziókat kergetni, abból a politikusi garnitúrából kell választanunk, aki rendelkezésünkre áll, és nem szabad abban reménykedni, hogy a mennyekből aláereszkedik egy optimális megváltó.
De szervezettnek kell lenni, mert ötszáz szervezett ember szét tud verni egy ötvenezres szervezetlen tüntetést, ezzel tisztában kell lenni.
Holnap nem lenne szabad hibázni, nem lenne szabad hülyeségeket követelni, nem lenne szabad a tüntetés után hazamenni és várni, hogy majd március tizenötödikén megint találkozhassunk.
Kíváncsi vagyok, hányan leszünk, kíváncsi vagyok, hogy kijöhet-e abból valami, hogy a téren tudjuk majd meg, hogy mit is akarunk.
Hát, majd kiderül…

:O)))

19 megjegyzés:

charly fighter írta...

Ott a helyem a téren,mondom! miközben minden erőmmel küzdök a pesszimizmusom ellen....

Annanéni írta...

Gratulálok.

ervin Kovács írta...

Sajnos így igaz. Csöppségünk és bandája ellopja egyszeri, megismételhetetlen életünket.Ez a sok más gaztett mellett a legnagyobb bűne

Névtelen írta...

Kedves pupu bá!

te is tudod, hogy minden szervezés kérdése.
Ha megszervezik az elnyomorított magyar népet, akkor mehet a 'barátod' az Alcatrazba, ha nem akkor örökké itt fog zabrálni.

promenad írta...

Csak ne essen az eső,mert rossz időben hallgatnak a múzsák !

grund írta...

Megint egy jó írás PuPutól, amivel csak azonosulni tudok. Az egészből Ózd kérdését emelném ki, mert az ózdi jelenség mostanában engem is sokat foglalkoztat. Tartok ugyanis attól, hogy a nagy csatazaj mögött az ország szép csendben a Jobbik karjaiba csúszik.
A mélyszegénység fokozódik – az elmúlt 4 évben 14-ről 17 %-ra emelkedett a mélyszegénységben élők aránya – és a szociális kiadások tervezett megvágása csak tovább növeli az elégedetlenséget. Az ellenzéki oldal romokban, az emberek türelme meg egyre fogy, ezért egyre többen fognak csapódni a „gyors” megoldásokat kínáló szélsőséges párthoz. Hacsak rövid időn belül nem kapják össze magukat a demokratikus ellenzéki oldal pártjai. Nagy esélyt ez utóbbira nem látok, sajnos…

Kapat írta...

Az keserít el legjobban, hogy Veled együtt sok gondolkodó ember milyen világosan látja az általunk elszenvedett helyzetet, eseményeket, mégsem tudunk tenni ellene semmit. Az a szedett-vedett társaság, aki szolgalelkűen kiszolgálja egy beteg ember hatalommániás rémálmait, megrontja, urallja egy ország életét. Sok-sok nagy tüntetés talán megrémítené egy kissé ezt a hiú őrültet, de igen sok energia kellene fenntartani az emberek elégedetlenségének folyamatos, ilyetén kifejezését. A felhalmozódott csalódás, a sok-sok (most már) egyéni sérelem talán felébreszti az érdektelen embereket is. Reménykedem, mert másképpen nem megy!

asta írta...

Ma minden azon múlik, mennyien lesznek.Ha erőt tudunk mutatni, talán meg lehet akadályozni a legrosszabbat.

Ma már sokan látják, hogy a mostani bel és külpolitika nem folytatható, ezért valódi civil összefogásra van szükség. Nem értek egyet azzal, hogy most ebbe pártoknak kéne belepancsolni. Csak szétvernék az egységes és közös akaratot. Most nem torzsalkodásra és pártoskodásra van szükség... azt hagyhatjuk következő lépésnek.
Nem Messiást kell várni, hanem azt, hogy a civil mozgalomból kinőnek az új pártok és vezetők, akik persze a régi formációkból, régi politikusok tapasztalatából is építkezhetnek, és fognak is építkezni... de újra meg kell mérettetniük magukat.
Valójában a civileknek kell adni a támogatást és nekik adni a jogot, hogy a változások lebonyolítására a legmegfelelőbb személyeket kiválassza. Nem pártot! Személyeket! Majd csak ezután következhet, hogy melyik kialakuló, vagy régi párt képes a speciális igényeket megjeleníteni.
A lényeg: ma már csak alulról lehet újra építkezni...szerintem.

asta írta...

Kapatnak

Érdemes elgondolkodni azon, amit írtál: mégsem tudunk tenni ellene...

De tudunk. Gondoljuk csak végig, mit éreztünk és mit gondoltunk ez alatt az 5 év alatt. Én elsősorban döbbent, szájtátós meglepetést éreztem...hogy ezt is meg lehet tenni? Nem hittünk a szemünknek. Ez a hirtelen lerohant társadalom döbbent csendje volt.. a megmerevedett csodálkozás. A majdnem belenyugvás a változtathatatlanba. Már-már elfogadtuk, hogy semmit sem tudunk tenni. Ez van belénk kódolva. Hogy a hatalom előtt meg kell hajolni, mert a lázadás véráldozattal jár, meg egyéni szenvedésekkel. Nem akartunk még egy 56-ot felvállalni.
Pedig nem is kell. Nincs kitől félni. Ez a mi hazánk, a mi otthonunk. Senki.. senki! nem sajátíthatja ki, főleg nem egy szűk csoport az önző érdekei kiélésére.
Ha képesek leszünk felismerni a valódi érdekünket, akkor tenni is tudunk érte.
Az nem érdekünk, hogy a valóságon kívül helyezzük magunkat és páriaként éljünk a világban, mert az az igazi kiszolgáltatottság, amikor keletről és nyugatról egyaránt fognak belénk rúgni... Mert egyedül nem megy... egyedül nem megy:)

Még akkor sem, ha egy agyament varázsló képes is volt ezt sokakkal elhitetni..

Góbé írta...

"...De szervezettnek kell lenni, mert ötszáz szervezett ember szét tud verni egy ötvenezres szervezetlen tüntetést, ezzel tisztában kell lenni.
Holnap nem lenne szabad hibázni, nem lenne szabad hülyeségeket követelni, nem lenne szabad a tüntetés után hazamenni és várni, hogy majd március tizenötödikén megint találkozhassunk..."

Nagyon komoly és komolyan veendő ez az irás. Ma estére a fentiek a legfontosabb mondatok PuPu részéről.

Láttam a facebookon, hogy a szervezők un. rendezők jelentkezését várják. Budapesten van pár-ezer járandóságos, (korábban nyugállományú)Kádár-huszár, Kádár-smasszer, meg Kádár-lánglovag.
Jó részük ismeri egymást, korábbi tevékenységük, tapasztalatuk alapján hatékonyan tudnának közremüködni, hogy a magukról megfeledkező duhajkodni, esetleg provokálni szándékozók sietve vegyék le fejükről a csuklyát, arcukról a sálat, mert nem róluk szól a történet.

Főleg hogy orbán nekik is osztott lapot még 2012-ben. Csak jelzem azok felé akik - velem ellentétben - otthon vannak a fészbukkon, talán még van értelme ezt feltenni az oldalra a szervezők felé.

talalom írta...

Asta! Azt írod: "Nem pártot! Személyeket!" Na, ez a tökéletes zsákutca, hiszen az idén szavazók sem pártot választottak többnyire, hanem személyeket, a többségük OV-t. A demokratikus pártok arra valók, hogy korlátozzák, ellenőrizzék, kompromisszumra késztessék az elszabadulni mindig hajlamos személyeket. Minden diktátor azon siránkozik a bukásakor, hogy "pedig én csak jót akartam a népnek!"

PuPu írta...

Kedves Asta, már megint álomvilágban élsz.
Nézd meg ezt a mai tüntetést, ezt "civilek" csinálták - persze majd ki fog később derülni, hogy kik álltak mögöttük.
Nade:

1. Mi ennek a tüntetésnek a célja?
Mit követelünk konkrétan, mert demokráciát, az rendben van, korrupciómentes közéletet, az is rendben van, felháborodunk, az is rendben van, de konkrétan mit követelünk?
Orbán takarodj?
Az is rendben van, de neki nem te vagy a tanácsadója, hanem a Habony Árpád, ő meg azt fogja mondani, hogy lófaxt, legfeljebb szétveretjük őket, vagy nekik küldjük a bákamenetet!

2. Ki határozta meg a célt és a döntés mennyiben volt demokratikus, van egyáltalán cél, vagy csak a gőzt engedjük ki a fedő alól éppen?
Esetleg van a facebookon egy kicsi, de jólszervezett csoport, amelyik manipulálja a társadalmat?
Nem kellene tudnod, mielőtt odamész kiabálni, hogy kit akarsz hatalomra juttatni?
Vagy majd valaki kiált egy nagyot és megtámadod a Parlamentet, mint 2006-ban a tévémacit?
Ezt akarjuk valóban?

3. Mi a biztosíték arra, hogy este fél hétkor nem fog egy noname szervező hülyeségeket beszélni, majd nem küldi haza a társaságot elégedetten: sokan voltunk és hangosan kiabáltunk, gyertek vissza majd tavasszal.

4. Az embereket az érdekek mozgatják, de más az érdeke az állástalan közmunkásnak, meg a multi menedzserjelmezes alkalmazottjának, szerinted ezt lehet egyszerre képviselni?

5. Mi lesz, ha ma provokátorok keverednek a tömegbe?
Múltkor nyakoncsapták Gulyás Mártont, ma kit csapnak nyakon?
Kié a felelősség, ki a főszervező, ki ismeri, - azt sem tudjuk, ki hív bennünket óbégatni - szóval ez így azért igen amatőr, emellett aki felmászik a pódiumra az már tovább nem is civil.

Szóval ez azért felelősségteljesebb dolog, mint egy bélyeggyüjtő szakkőr...
:)




Naív Demokrata írta...

Ha esni fog az eső, akkor lehet, hogy csak fele annyian lesznek. :(

asta írta...

Igazad van PuPu! Értem is az aggodalmadat.
Sajnos viszont mára olyan helyzet alakult ki, hogy egyetlen párt sem lenne képes bármibe is beleszólni... nem fogadnák el. Ide jutottunk. Ma ez a realitás, ez az alapanyag amiből főzni lehet.

Ki él akkor álomvilágban? Pláne megint:))

Marad akkor két lehetőség: 1. pártokkal - ez nem megy/ment..(ld.fent)
2.Alulról civilekkel. Ez a gyakorlatra lefordítva azt jelenti: a. nem csinálunk semmit (ahogy eddig a pártokkal) b. Csinálunk valamit, aminek a kimenetele nem teljesen kiszámítható és nagyon kockázatos is. Igaz.

Más választás jelenleg nincs.Elég szomorú, de ez van. Te is tudod, hogy hagyományos módon mára már nem lehet rendszer váltást csinálni, ( tetszettek volna elmenni szavazni...ugye,?) márpedig a tüntetők éppen abban értenek egyet, hogy erre lenne szükség.

A személyek címszó alatt, nem egy másik diktátor palántát értettem, hanem államigazgatásban jártas szakembereket, azaz szakértői kormányt rövid mandátummal, akiket le lehet cserélni, ha nem nőnek fel a feladathoz.
Természetesen ezek csak vázlatos elképzelések, és rengeteg gyakorlati részlet kidolgozására van szükség. Ilyen helyzetekben ez menet közben szokott kialakulni. Még az is lehet, hogy ebben már egy-két pártnak is lehet beleszólása..bár eddig ez csak az újabb torzsalkodást és a bukást idézte elő. ( ld. Együtt...) Ebből már nagyon sokan nem kérnek.
Nem gondolom, hogy ma minden eldől... de valami elkezdődött. Csak remélni tudom, hogy békésen el is éri a célját: egy demokratikus, élhető ország megteremtését, ahol a tömegek ki tudják kényszeríteni, hogy a megbízott politikusaik felelősen dolgozzanak. Ehhez viszont szemléletet kell váltani... ez a legfontosabb.

PuPu írta...

Mindenki bólogat ehhez a "torzsalkodáshoz", fúj, de ronda!
Pedig tudomásul kellene venni, ezt a torzsalkodást hívják demokráciának, és ha szebben fogalmazol és nézetek és érdekek ütköztetéséről beszélsz, akkor minden rendben is van.
Ami a gond, hogy itt nem ez folyik, hanem személyeskedő támadások, össznépi hazudozás, és aki nem akar hazudni, azt megölik, míg aki hazudozik, abból csinál néhány hangadó igazmondót.
Szóval pártok nélkül nem fog menni, és az új párt sem lesz jobb, mint a régi, mert a műfajból adódóan nem is lehet.
Legfeljebb európaibb lesz.

Névtelen írta...

PuPu az utolsó hozzászólásodban az igazat írtad. Pártok nélkül nincs parlamentáris demokrácia,ezt mindenkinek fel kellene fogni! Egy pártnak nyílván lesz vezetője is,de a lényeg, hogy valóban hozzáértő és tapasztalt szakértői kormány állhasson fel végre. ennél a jelenleginél csak jobbat lehetne állítani,de semmiképp nem lesz egyszerű és főleg nem viták nélküli. Ahol nincsenek viták az maga az autokrácia.

asta írta...

Legfeljebb európaibb lesz... ez a lényeg:)

Persze, nyilván kellenek a pártok... majd. Majd ha normalizálódnak a viszonyok. A kezdeményezést a mostani pártok rég kiengedték a kezükből... most várni kell, hogy a civil mozgalmak eredményeképpen újra visszaszerezzék.
Én csak erről beszéltem... a pillanatnyi helyzetről.

Góbé írta...


PuPu, ebben most nincs teljesen igazad. A torzsalkodás az torzsalkodás, a saját érdek rákényszeritése a másikra. Az épitő vita, az meg épitő vita, a nézetek érdekek ütköztetés utáni egyeztetése, " közös nevezőre " hozása választóik érdekében! Ebben volt hiányos a dem. oldal az elmúlt egy évben, viszont torzsalkodás az volt és főleg van ma is rendesen.
Csak emlékezz vissza, egy éve, okt.23.-án a PÁRTOK! szervezte tüntetés még több mint 10 ezer ember aktiv részvételével zajlott !

Mesterházi akkor tanusitott szánalmasan kisszerü viselkedése melyet utána pártja még fokozni is tudott, vezetett ide hogy valaminek vége lett, valami nagyon el lett rontva. A mostani, magukat demokratikusnak nevező pártok teljesen hiteltelenek lettek, ma már légüres térben mozognak s ebből már felépülni nem tudnak.

kekec írta...

Pupu, ez a "Közfelháborodás napja" volt. Arra jó volt, hogy azt kifejezze. Másra nemigen.De ez is segít leküzdeni az általános apátiát, és kikezdeni az "ezekkel nem lehet semmit szembe állítani" életérzést. A "civilek" igen meglepődnének, ha felmérnék a pártoktól jelen levő szimpatizánsok arányát.