2015. augusztus 4., kedd

ISTEN SZOLGÁI, MERRE JÁRTOK?

Isten bizony, (tudom, második parancsolat, de hátha nem hiába?) nem vagyok vallásellenes, sőt, bizonyos szempontból irigylem is a hívő embereket - ezt már sokszor leírtam - mert nekik még akkor is van egy kapaszkodójuk az életben, mikor én már minden reményt elvesztettem.
A vallásos embereket ennyire azért nem irigylem, de megértem, hogy sokan vannak olyanok, akik számára a tételes vallás segít eligazodni a világ dolgaiban, viselkedésmintát és útmutatást ad az élet bonyolult helyzeteiben, eligazítást ad, hogy hogyan viselkedjen a vallásos ember élete során.
A vallásos emberek mindig kerestek maguknak lelki vezetőt, egészen a sámánokra visszamenőleg, akik ettek egy kis gombát, dobokat püföltek, majd forogtak kicsit a saját tengelyük körül és révületbe estek, akik pedig nézték a produkciót, azok azt gondolták, hogy a fennakadt tekintetű szent ember megtalálta az utat az Istenhez, vagy az Istenekhez.
Ezért aztán jobban tisztelték, mint a törzs legnagyobbat szellentő tagját, megkímélték a munka fáradalmaitól, kövérre hizlalták és ha bajuk támadt, hát kikérték a tanácsát.

Később enyhültek a követelmények, és a vallás helyi képviselőjének az iszlám keringő dervisein kívül nem kellett veszélyes produkciókkal legitimálni magukat, elég volt a szent élet, némi szemforgatás, komoly és komor ábrázat, néha kegyes feloldozás - de többnyire inkább fenyegetés mindenféle halál után bekövetkező rémségekkel.
Néha persze a renitenseknél ennek időpontját kissé előrehozták és a hajdani liba-áldozatok mintájára megsütögették a delikvenst, igaz, meg nem ették.
Mára a vallások helyiérdekű változatai sokat szelídültek, a pap hiánycikké változott, a kötöttségek száma csökkent, az Úr csodát tett, a feleség helyett a házvezetőnőt adta a hit felkent bajnokainak, a máglyák tüzének pótlására pedig az erre vágyókat kinevezte lelkésznek a Szabadság térre.

Vége van a vallásháborúknak is, a felekezetek remekül megvannak egymással, maguk előtt tolva a katolikus egyház hazai fiókszervezetét úgy fejik az államot, mint Julcsa a tehenet, hogy profánabb hasonlat eszünkbe se jusson.
Ellenben itt volnának az egyház funkciói.
Rendben, a katolikusok - némi pénz ellenében - a szentségeket kiszolgáltatják, a protestánsok hirdetik az igét, és támogatják a szélsőjobbot, a zsidók el vannak foglalva saját belharcaikkal, ha túl sokan vannak a pályán, akkor a felesleget kiküldik a politikába, ott folytatják a háborút - szokásaik rabjaként egyazon oldalon, de leginkább egymás ellen.
A feltörekvő hazai egyházak meg kiegyezve a hatalommal és feladva szilárd erkölcsiségük egy elenyésző részét, megadják a királynak, ami a királyé, majd tartják a markukat a rájuk eső részért.
Kinek Isten a barátja, könnyen üdvözül.
Mindenesetre könnyebben, mint aki a rádiójában csak káromolja az Urat.

Ha jól körülnézünk, akkor az egyházak elmúlt huszonöt éves tevékenysége a tollasodásban érhető tetten.
A különböző kormányok úgy feltollazták őket, mint soproni diákok a hattyú szobrát vizsgaidőszak előtt.
Eredménynek tekinthető még, hogy Horn Gyula egyik - vélhetőleg tudatmódosult percében nekik ajándékozta a főkegyúri jogot, mely Szent István óta megillette a magyar államot.
Így aztán az maradt nekünk egyházjogilag, mint a hetedik gyereknek, pénzt adhatunk, de beleszólásunk nincs az internacionalista egyház ügyeibe.

Talán nem is baj, legalább nem tudják a társadalomra fogni, hogy miért csökken híveik száma, ami nem egyenlő a templombúvár rizskeresztények számával.

Ami nekem hiányzik, az a saját tanításaik átültetése a gyakorlatba,
Hogy csak a legutóbbi esetet nézzük, a migránsok ügyét.
Tisztességes pap ilyenkor gyűjtést szervezne, ott lenne a rászorulók között, próbálna vigaszt nyújtani, segítséget adni.

Ezt kívánná az erkölcs, ezt kívánná a tisztesség, és bár nem vagyok hivatott erről nyilatkozni, de ezt kívánná a Názáreti is.
Az igét ugyanis nem csak hirdetni kellene, de ragozni is.


Isten erdélyi szolgái most kaptak egy va... valószínűtlenül magas summát tőled, a pedagógusok járandóságának kifizetése meg akadozik, hát akkor elvárható tán, hogy amikor zeng az ég, a templomok homályából óvakodjanak ki a tettek mezejére, és tetteikkel dicsőítsék az Urat.
Nem, nem a Viktort, hanem aki a balján ül!
Biztos vagyok benne, hogy a sok hívő megtalálná az utat a normalitáshoz, az emberi viselkedéshez, megtalálná az utat Istenhez, ha lelki vezetői erre inspirálnák őket.
Ideje lenne megnyilatkozni és a gyűlölet támogatása, vagy a sunyi hallgatás helyett a szeretetet hirdetni ember és ember között, meg irgalmaskodni, segíteni, az elesettek érdekében befolyást érvényesíteni, Istenhívőnek és embernek lenni.
Mint hajdan a katakombákban ez divat volt.
De el lehet menni a Pápához is, tanácsért.
Olyan magas követelmény lenne ez?

:O)))

16 megjegyzés:

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Nekik magas !

El vannak foglalva a gyűjtéssel, vagyon gyarapítással, mivel az átkosban csak a besúgást gyakorolhatták, így ezen a téren óriási a lemaradásuk.

Segíteni meg csak akkor tudnak, ha van miből, ugye.
Ősi kapitalista elv, hogy a gazdagok asztaláról, csurran cseppen a szegényeknek is.

Nahát, ők még nem érzik gazdagnak magukat.

Ennyit a lelki dolgokról !
A lét fejezi ki a tudatot, ha megisszuk a lét, a tudatunk is elmegy, azaz, amíg nincs lé, addig nincs segítés se. /Hofi-tól kölcsönvéve/

Üdv sphagin.

Erzsébet Kovács írta...

Nagyon szívhez szólót írtál.
Nagy gondolat, mint hogy nagy problémák vannak,és itt most már a józan ész határait elérve és túllépve csak egy közös nevező fedezhető fel, a hívők és nem hívők összefogása.
Mert össze kell fogni az emberiesség nevében, hogy emberek maradhassunk.
Itt most már minden politikai szemforgatást abba kell hagyni, és az életünket békében kell élni.Ehhez nem kell más, mint szív,józan ész és tisztességes jó akarat.Galamb és olajág.

Beszkid Eszter írta...

Vannak azért jó példák is. Iványi Gáborék nagyon sokat tesznek a menekültekért. Egy református lelkész WC-t bérelt a Keleti pályaudvarra, valamint Szegeden is segítik a munkát, de tudom, hogy ez nagyon kevés. Hol vannak a többiek? Erdő Péter, KDNP?

hello írta...

Többször eszembe jut, vajon javulna-e a helyzet e téren Magyarországon, ha Ferenc pápa kellő információk birtokában célzottan felszólítaná a hazai katolikus egyházat és potentátjait, tennék tán a dolgukat a szerint, amit a Mindenható - és nem a Mannon! - parancsol nekik?!
Vagy éppenséggel ők is ellene fordulnának, mint ahogy hallani, hogy elég sok az ellensége a korábbi életútja, a puritanizmusa és az elődeihez képest sokkal emberközelibb elvei miatt.

pleinair írta...

Lehet. hogy pechem van, de én csak vallásos, ugyanakkor cigány-, és zsidógyűlölő, rendpárti pedagógusokat ismerek.
A felnövekvő nemzedék nevelői között sok az elképesztően buta, félrevezetett, manipulált ember. Ezek zsidó összeesküvés elméleteket terjesztenek. Egyetértenek a penge-kerítéssel, mert szerintük megvéd az előlünk mindent felzabáló, hazánkat vízkészlete miatt elfoglalni akaró népségektől.
Szerintük az illegális határátlépők nem is igazi menekültek, hanem álruhában beszivárgó előcsapatai az ellenségnek.
Azok a pedagógusok, akiket van szerencsém ismerni, fölöttébb elégedettek a kormánnyal, járandóságaik miatt sem lázadoznak. Megbecsülik az aránylag biztos állami állásukat, akár egyházi, vagy állami, esetleg művészeti iskolában taníthatják az erkölcstant, vagy a történelmet.
Ezek a pedagógusok nem ismerik a gondolkozás fáradalmait, ennélfogva a rájuk bízott emberpalántáktól se várják el, hogy önálló gondolataik legyenek, sőt!
Nem mondhatnám, hogy jó kezekben érzem a felnövekvő nemzedéket.


kekec írta...

pupu:
Van aki a melle fölött fitogtatja a keresztet - és van aki a lelkében viseli.
Bartus munkásságának nagy részét teszi ki a keresztény és a katolikus fogalom éles megkülönböztetése. És ebben legalább mélységesen igaza van, ahogy a hazai példáink is igen jól mutatják. Hogy csak Erdős és Iványi közötti zongorázható különbségre utaljak. Ritka szerencse, ha a kettő valakiben találkozik (pl Ferenc pápában). De nekünk, magyaroknak mostanában nemigen van szerencsénk! Isten nem bottal ver.

Névtelen írta...

Egyházak szerepe a földi életben nulla .Ezeréves szervezet elfogadása világszerte csak minimális.Pedig az emberek jóléte lenne a céljuk.Helyette a hatalom támogatása és tartósítása a szerepük.Egyik másik szervezet 100 éveként sem beszél egymással akkor kit is szolgálnak.

panelproli írta...

A kdnp meg a keresztényi könyörületesség!
Ne röhögtessetek, mert cserepes a szám!
Ezeket a farizeusokat Krisztus korbáccsal verte volna ki a templomból/parlamentből.

Kapat írta...

Vallásos, vagy hívő?
Nálam a két fogalom különválik. Hívőnek tartom azt, aki (mint Te is írod) támaszt, vigaszt, segítséget vár egy felsőbb (nem földi) hatalomtól. Segíti a belenyugvást, elfogadást a megváltoztathatatlannal szemben, lelki békét ad.
Nekik többnyire nem kell közvetítő, egyenesen fordulnak Istenhez. Gyakori náluk, hogy kimondottan idegenkednek a papoktól, az egyházaktól és képmutató szertartásaiktól.
A vallásos embernek kell a vallási vezető, az útmutatás, a szertartások, a templom. Néha hivalkodva gyakorolják vallásukat, szinte már státus szimbólum ez náluk.
Ez az igény teszi szükségessé az egyházakat, közvetve pedig a papokat.
A papság sem különb, mint az emberek csoportjai általában. Köztük is van magát mindenhatónak képzelő, hatalomvágyó, zsarnok és természetesen (ez a ritkább) az emberi problémákat mélyen átélő, részvéttel, segítőkészséggel élő ember.
Az egyházak nagy része (tisztelet a kivételnek) farizeus módon hirdeti az elesettek, szegények gyámolítását, gondjainak enyhítését, Isten segítségével.
A baj ott van, hogy saját személyes gyarapodásuknak nem képesek ellenállni,ezért függőségük az államtól egyértelmű.
Itt a kulcsszó a hatalom. Nekik hatalmuk van az emberek (lelke) felett, az ő egzisztenciájuk pedig függ a hatalomtól. Az őket kellően dotáló hatalmat szolgálják, szemérmetlenül! Lásd a választások előtti kampányolást a templomokban.
Így tehát nem csodálkozhatunk, ha a hatalom által elvárt módon kezelik a bevándorlókat is, feledve hivatásukat, a szegények, rászorulók gyámolítását.

hello írta...

Kár, hogy nincs közöttünk - vagy csak nem szólal meg - egy hívő, a vallását buzgón gyakorló fórumozó társ, mert nagyon kíváncsi lennék a véleményére, hogy ő belülről miként látja az egyházát, annak magatartását nem csak menekültügyben, hanem úgy egyáltalán, mondjuk, a rendszerváltás óta!

kimifan írta...


Köszönöm ezt az írást azért is, kedves PuPu, mert a mellékelt fotóhoz keresgélve a történetet, megtaláltam a Ferenc pápa bolíviai látogatásáról szóló cikkeket... A pápához hasonlóan (ha szabad magam egyáltalán hozzá hasonlítani), eléggé megdöbbentett a sarló-kalapácsos corpus... Meglehetősen furcsa árukapcsolás... Csak találgatok, vajon mit hivatott ábrázolni.

PuPu írta...

Kedves hello, a nolblog.hu -n is megjelent a poszt, ott aztán nem panaszkodhatok a hívő olvasó véleményének hiányára...
:O)))

PuPu írta...

Latin-Amerikában az egyházak a szegények és elesettek mellé álltak, a kétkezi dolgozók mellé, a sarló-kalapácsos kereszt pedig egy bolíviai paphoz kötődik, aki a szegényekért harcolt. nem találom hirtelen a forrást, de megkeresem!
:O)))

hello írta...

Kedves PuPu, idehozom a kommnetek linkjét, akit érdekel, olvashassa itt:

kommentek

Ezek a mondataid különösen tetszenek:
"Az elvárásaim meg abból fakadnak, hogy azt vallom, ha valaki hirdet valamit, akkor azt a saját tevékenységében is juttassa érvényre.
Ha ráírod nagybetűkkel a hasadra a keresztényi szeretetet, vagy a zsidó segítőkészséget, akkor a szavaid legyenek egységben a tetteiddel, és erre szerettem volna felhívni a figyelmet.
Lehet, sok hívő ember segít most is, de az egyházak és felekezetek kussolnak és hagyják, hogy egy idióta meghülyítse az országot, mert féltik a pénzüket."

Annak a nagyképű "Only" fazonnak a szövege meg egy jellegzetes és nagyon ismerős típus kiváló képviselője, ahogy a legjobb védekezés a támadás-szisztémáját alkalmazza.

Lejjebb ez a mondata pedig pontosan árulkodik a hovatartozásáról is:
"A kormány, a hatóságok által ellátja a bevándorlók körüli feladatokat."

Ebben is megint 1000 %-ig igazad van:
"Túl elnézőek vagytok egyházaitokkal szemben, pedig a ti dolgotok lenne hitelveitekkel adekvát viselkedésre kényszeríteni őket.
Több szerénységre és alázatra lenne szükségetek, kevesebb szemforgató, álságos önbecsapásra - de hát ez a ti ügyetek."

terlasz írta...

"Ami nekem hiányzik, az a saját tanításaik átültetése a gyakorlatba" Nekem is, de nagyon! Sajnos, ennek az ellenkezőjét láthatja az, aki nem a kómás állapotával küszködik. Kár, hogy kevesen vagyunk ilyenek és egyelőre vesztésre állunk!

pleinair írta...

vÁgi Babics
3 órája ·
Találtam:

Mai bölcsesség:

"A vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első ostobával."
(Voltaire)