POLITOLÓGUSOK PARADICSOMA

Tulajdonképpen ők maradtak az egyetlen társadalmi réteg, melynek jólétet és bőséget hozott a kor, melyet bátran nevezhetünk rendszerváltás utáni létünk aranykorának, habár nem az.

De hát ez lenne az egyetlen dolog, amit manapság nem annak nevezünk, ami?

Mindenesetre a politikai és gazdasági elemzők dúskálnak a fincsiben, hemperegnek a történésekben, mint vaddisznó a pocsolyában és képzeletük szárnyal, mint vadludak, ha a tó partján feltűnik Karak, oldalán az ő kis Szijjártópetikéjével, a kis Vukkal.

Ha a Vezér álmában megfordul, akkor mindjárt ugranak az igazlátók, megfejteni, hogy mit is mormolt álmában, ebből milyen remek következtetések adódnak, hogyan illeszkedik a félmondat a Szijjártó-Kósa-Lázár-Selmeczi agytröszt koordinátarendszerébe, és mit szól majd ehhez a nyugat.

Egy Istennek sem hajlandók elhinni, hogy teljesen reménytelen dologhoz kezdtek hozzá.

Amit csinálnak az valami olyasmi, mintha az őserdőben a majomcsorda vezérének mozgását kísérelnék meg elemezni, rejtett értelmet tulajdonítva annak, hogy hol, mikor és mekkora erőlködéssel hoz napvilágra egy terebélyes kupacot, mely messziről bűzölögve hirdeti, hogy ő itt minden majmok kedvence, a Hős Nagy Makimajom, aki büntet és jutalmaz, csak sajnos átmenetileg elfogyott a banán.

Arról nem is szólva, hogy álmában azt morogta: Mama! Félek!

Ez a helyzet ugyanis egy sokismeretlenes egyenlet, melyben a Vezér - bár nem ezt képzeli magáról - lassan a nullával lesz egyenlő.

Pedig arra hajtott, hogy ő lesz majd az a szám, mely a sok nulla élére állva tekintélyt és elismertséget, bőséget és gazdagságot fog kifejezni.

Nem jött össze.

A helyzet pedig napról-napra nehezebb lesz számára, hiszem új és új tényezőkkel kell számolni.
Most például a francia elnökkel, aki levelet írt a Mi Fénylő Csillagunknak, de választ a mai napig nem kapott.

Úgy látszik Mihály Kiráj levelesládája megtelt és a Vezér időzavarba került, pedig ezzel a Sarkozyvel jó lesz vigyázni, most tette hidegre Kadhafit, pedig az is mekkora nacionalista volt, meg mekkorára tudta tátani a száját, ugye.

Mi van, ha megtetszik neki ez az elfoglaltság és keres magának egy másik eltávolítandó diktátort?

Ha nincs rendes, jó lesz gyakorolni az ilyen félnótás is, aki nekimegy mindennek, ami él és mozog…

Szilárd meggyőződésem, ha lenne egy markáns jelölt, akiben a Nyugat perspektívát lát, akkor ez a bohóc már rég a múlté lenne, és nagyon örülhetne, ha azt mondanák neki, hogy fogd a pénzt és fuss.

Egy szebb alternatívaként az is felmerülhet, hogy esetleg önkényuralmi rendszer megteremtésének okán bíróság elé kell állnia.

Mindenesetre reménykeltő fejlemény, hogy feltűnt a horizonton Bajnai, kinek neve kedvenc madaraimhoz kötődik, ezért aztán nem is lehet véletlen, hogy rokonszenvvel kísérem figyelemmel a pályáját.

Bajnai ugyan azt hirdeti magáról, hogy nem politikus, de aki figyeli a tevékenységét, az pontosan tudja, hogy a mai magyar politikai életben szinte az egyetlen, aki erre a címre igényt tarthat.

Ő ugyanis nem vezére senkinek és semminek, a feladatát remekül megoldotta, a nagy handabandázásokon blazírt képpel átlépett, kemény volt és simulékony egyszerre, soha nem nyilatkozott sem hangosan, sem elhamarkodottan, szóval az Isten is arra teremtette, hogy válságkezelő legyen.

Ami azt illeti, amikor a szocialista – szabaddemokrata támogatottságú kormányt vezette, akkor is megvolt a vörös zászló lengetése nélkül, ha valami csoda folytán Magyarország kormánypártja az egyetlen értelmes politikai lépést választva rá bízná az országot, akkor sem valószínű, hogy székelykaput faragna Fa Nándorból – tenné csendben a dolgát, mint tette a kormányváltás előtt is.

Holnap megy Kálmán Olgához, lesz majd balról csodavárás, jobbról meg libázás, pedighát ettől még nem változik meg semmi.

Itt a valódi változást csak az hozhatja meg, ha a pártok meg a pártok utálói le tudnak ülni egymással értelmesen beszélgetni.

Merthogy ameddig a jobboldal értelmesebb része nem méri fel, hogy hol húzódik a határ a valóság és az illúzió között, nem ismeri be, hogy a politikai lózungokon túl kell lépni, és hogy tulajdonképpen magyar gyűlölködik itt magyarral, ami tulajdonképpen helytelen, és ezen is túl kell lépni, addig csak a bajt tetézi az akcióival.

Az ellenségből ellenfelet kell teremteni, de ameddig a baloldal nem fogadja el, hogy a jobboldal többsége nem nácizmust, hanem egyszerűen csak rendet és biztonságot akar és a számára oly kedves jelképek tiszteletét, addig itt hiába minden.

Viszont el lehet kezdeni ezen dolgozni és ebben sokat tehetnek a politikai elemzők is, akik talán könnyebben tudnak szót érteni az utca emberével, mint a politikusok, akik sajnos – okkal vagy ok nélkül – már elveszítették hitelük javát.

Nem is lehet ez másként, hiszen a politika ma Magyarországon hitéleti tevékenység, a jobboldalon még liturgia is van hozzá: három csilingelés, bevonul a Vezér, Semjén lóbálja a retiküljét, melyből fehér pamacsokban száll a tömjénillatú áldás a magyarra, közben meg állandóan perselyeznek…

Szóval, itt most már csak kis türelem kell, abban pedig van gyakorlatunk, a törököknél annyira belejöttünk, hogy az oroszok már meg se kottyanta, a német megszállást meg észre sem vettük.

Szóval csak türelem és hallgassuk elmélyült figyelemmel a politikai elemzőket, aztán meg lesz, ami lesz…

:O))))