2012. augusztus 11., szombat

ATOM


Nem egyszerű dolog magát zöldként meghatározó pártnak lenni.
Egyszerre kellene eleget tenni sokszor meglehetősen ábrándos lelkű választók elvárásainak, emellett valahogy úgy kellene viselkedni, hogy ne tűnjenek választóstól-vezetőségestől komplett idiótáknak.
Húzós feladat, hiszen bár már minden reálisan szóbajöhető energiaforrást vadul elutasítottak, azt azért a lelkük mélyén ők is tudják, hogy a gyakorlati életben ők sem a lakás közepén rakott tábortűzön főzik a nyíllal elejtett vadlibát a környezetbarát technológiával elkészített rézbográcsban, mikor lovuk hátán hazatérnek a Rottenbiller utcába, ők is igénybe veszik korunk környezetszennyező eszközeit.
Tudom, ha lenne alternatív megoldás, akkor azt választanák, de a realitások és a zöldek elméletei köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Komoly dilemma ez, szinte megoldhatatlan, mert választóik leginkább a néhai szabaddemokrata doktrinerek gyermekei közül kerülnek ki, akik nem elégednek meg félmegoldásokkal, ők azok, akik - ha éppen szükségesnek látják - máról holnapra átállítanák az országot a villanyvilágításról a petróleumlámpára, kamionról a lovaskocsira.
Persze ez sem lenne végleges megoldás, hiszen a petróleum égésterméke is környezetszennyező, és elég egyiküknek erre rájönni, máris zengene a kórus, míg csak el nem jutnánk a lángoló faágig, - hogy csapna belé a mennykő – merthogy meggyújtani sem lehetne gázöngyújtóval, szintúgy környezetvédelmi okokból.
Az LMP elvi síkra szállt és zöldre festett csatabárdot ragadott, mert az MSZP azt merte követelni a kormánytól, hogy tegye átláthatóvá a paksi atomerőmű tervezett bővítésének döntéseit, biztosítsa az egész folyamatnak a legszélesebb nyilvánosságot.
Érdekes ez a hozzáállás, hiszen attól még, hogy ez speciel az MSZP politikusainak is eszébe jutott, egy magát demokratikusnak tartó jogállamban természetesnek kellene, hogy legyen.
De nem természetes, mert ez nem egy demokratikus jogállam, itt az a természetes, hogy a bővítés ügyeiről a Vezér egyszemélyben kíván dönteni egy áltestület élén, ha lehet, az ellenzék pártjainak mit sem érő, halk hőbörgése mellett.
Erre a divatszínbe öltözött LMP baloldali oligarcházott egy jót, és Jávor környezetvédő kinyilatkoztatta, hogy a pártjuk gondja leginkább az, hogy az MSZP Paks bővítésével egyetért.
Valamiért a Bős-Nagymarosi szívás jut eszembe, ott is ilyen mély elkötelezettségű zöldfülűek emlegettek holmi papírtigriseket, aztán utána ők nem tartották célszerűnek, az MSZP pedig nem merte kiszámolni, hogy ez a járulékos veszteségekkel, a környezeti károkkal együtt mibe került az országnak.
Az atomenergia a legtisztább, a környeztet legkevésbé terhelő energia, ha ismét megnyitnánk az uránbányánkat, rengeteg munkahelyet lehetne teremteni, nem is szólva, hogy a jogerős bírósági ítélet után a jelenlegi vezetés remekül el tudna csákányozgatni benne.
Igaz, az atomenergia rendkívül veszélyes, de ugyanez elmondható sok minden másról is, és azt azért ismerjük el, hogy ez a terület ma a legjobban szabályozott, ellenőrzött és felügyelt valamennyi ipari termelőüzem közül.
A három eddigi atomerőmű-baleset közül kettő emberi mulasztáshoz köthető, a harmadik pedig a körülmények szerencsétlen összejátszásából adódott, ilyet előre látni szinte lehetetlen.
Ezzel együtt az atomenergiának nem ez a felhasználási módja a legveszélyesebb, gondoljunk csak a világűrben keringő szavlejárt műholdak, a használatból kivont hadihajók, tengeralattjárók reaktoraira, fűtőelemeire.
Paks működési idejét ugyan most meghosszabbították, de egyszer ez a hosszabbítás lejár és akkor a magyar áramtermelés 40 százaléka esik ki egyik percről a másikra.
Ezt pótolni alternatív energiával a rendelkezésre álló idő alatt – illúzió.
Nem is szólva a szóbajöhető megoldások környezetre gyakorolt káros hatásairól, a savas esőkről, a füst és koromszennyezésről.
Ha belegondolunk, akkor nemigen maradt olyan energiaforrás, melyet joggal bár, de alternatívák felmutatás nélkül ne támadnának a magukat zöldnek gondoló alvajárók.
Széntüzelésű erőmű nem kell, mert ettől lesznek a savas esők, kihalnak a fák, nem csicseregnek a madarak – rendben van.
Kőolajtüzelésnél ugyanez a helyzet.
Vízenergia sem kell, hiszen az nagy hasznot hajtana és a Duna hajózhatóságán is sokat segítene.
Energianövények sem kellenek, hiszen elfoglalják a termőterületet az élelemtermelés elől.
Szél és naperőművek kellenének, de ezek nem termelnek gazdaságosan, merthogy szél hol van, hol meg nincs, a naperőmű meg akkor jöhetne számításba, ha az egész Alföldet teleraknánk tükrökkel, de akkor, ha abba belenéznének, sírva is fakadnának.
Természetesen az atomenergia felhasználása veszélyes üzem, de ha tisztességesen szabályozzák és be is tartják a szabályokat, akkor a baj szinte százszázalékosan kizárható.
Ha Jávor nem zöldségeket beszélne, hanem például a biztonsági előírások szigorítását kérné, én lennék az első, aki kinyilvánítanám, hogy támogatni kell a kezdeményezést.
De hogy se alternatívát nem kínál fel és még odaáll populistáskodni is ebben a határtalanul fontos témában, annál azért intelligensebbnek gondoltam volna.
Természetesen tudom, bizonyos jelölőcédulák okán a Nagy Testvért nem illik vadul támadni, de talán vadul védelmezni sem kötelező, ha éppen abból akarja kizárni a népet, ami a legszentebb joga: hogy saját sorsáról dönthessen.
Azt hiszem, ha egyszer leáll az áramszolgáltatás, sokan lennének, akik szeretnék megrázni Jávor környezetvédő kezét, még az is lehet, hogy kitépnék azt a nagy lelkesedésben.
Reménykedjünk, hogy menet közben megjön az esze…

:O)))

9 megjegyzés:

éva írta...

Pupu, nekem szent meggyőződésem, hogy a jelenlegi pénzügyi válságot okos kis ökoterroristák csinálták - mással ugyanis nehezen lehetett volna rávenni az emberiséget, hogy fogja vissza a túlfogyasztását.
Egyébként meg, ha egy egypárti rendszer megdöntéséhez jó módszer volt a Nagymaros elleni tüntetés - talán jó lesz most is.
Előre a vizierőmű megvalósításáért!
Ráadásul ahhoz szerintem gond nélkül lehetne uniós forrásokat szerezni - akár nem a nemzeti keretünk terhére. Az európai országok boldogok lennének, ha végre hajózhatóvá tennénk a Dunát.
Mivel a csúcsrajáratásról már mindkét ország lemondott, nem kellene a 9 méteres gát, lehetne egy modernebb, fenékküszöbös, vagy mittudomén: a szakemberek majd megmondják.

Zsófi írta...

Pupu!
Tökéletesen igazad van! Sajnos a mi "zöldjeink" a múltban és a jelenben is félművelt laikusok módjára két dologhoz értenek csupán:
A megalapozatlan destrukcióhoz, és a náluk is laikusabb, és e területen teljesen műveletlen közönség hergeléséhez!
Egyébként mostanában már arról olvasni, hogy Fukusiban is elsősorban emberi mulasztás, hozzá nem értés okozta a katasztrofális következmények nagyrészét, amellyel erősen besegítettek a földrengésnek és a cunaminak, azaz a vis majornak!

Zsófi írta...

Természetesen Fukusimára gondoltam, de elírtam. Bocsi!

Névtelen írta...

Kétféle atomenergia létezik. Jelenleg minden atomerőmű a világon fissziós - és elég veszélyesek. A fúziós lényegesen biztonságosabb, nincs radioaktív fűtőelem, a hulladék pedig ártalmatlan lítium. Sajnos, még nincs meg a fúziós technológia, annak a kifejlesztéséhez szükséges kutatásokat végeznének az ELI-ben. Amit épp most kezd fúrni a kormányunk. Na, ez az emberiség ellenes bűntett.

gammasugar írta...

Az ELI-nek (Extreme Light Infrastructure) nem sok köze van a fúziós energiatermeléshez. Az ELI egy szuperlézer-hálózat, amelynek egy-egy csomópontja épül Prágában, Szegeden és Bukarestben. A fúziós energiatermelés lehetőségeit számos helyen kutatják; ennek legnagyobb kutatóberendezése a franciaországi Cadarache-ban világméterű összefogással épülő nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor, az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor), amelyben az EU, és rajta keresztül Magyarország is részt vesz és amely a tervek szerint 2016-tól a negyvenes évek közepéig fog működni.

A gazdaságos fúziós energiatermelés - ha valaha is megvalósul - még legalább 4-5 évtizedre van, ahhoz pedig, hogy az egész világon meghatározó legyen, ebben az évszázadban biztosan hiába várunk. Azt senki nem kétli, hogy hosszú távon ki kell szállni a hasadási (fissziós) energiatermelésből, már csak az uránkészletek véges volta miatt is, és az sem kétséges, hogy stabil megoldást csak a fúzió vagy az úgynevezett "megújuló" energiaforrások jelenthetnek. A baj csak az, hogy az átállás nem évtizedek, hanem legalább 1-2 évszázad kérdése. Addig pedig valóban nincs más, mint a ténylegesen legtisztább, leginkább környezetkímélő és megfelelő technológiai fegyelemmel (ami nálunk még mindig megvan) legbiztonságosabb hasadási atomenergia. Hiába ígérik a németek is, hogy tíz éven belül kiszállnak a hasadási energiatermelésből, nem fogják betartani. Vagy ha mégis, akkor majd megvásárolják a szomszédos országok hasadási atomerőműveiben termelt áramot, miközben szidni fogják őket, hogy miért nem szálltak ki a hasadási energiatermelésből. A fejlett technológiájú országok éppen akkor járnak el felelőtlenül, ha idő előtt szállnak ki, mert ezzel a hasadási atomenergia-termelés az alacsonyabb technológiai fegyelmű (és általában sokkal bizonytalanabb politikai rendszerű) országokba fog áthelyeződni, viszont egy esetleg ott bekövetkező súlyos atomerőmű-baleset bennünket ugyanúgy érinteni fog, hiszen ugyanazon a bolygón élünk.

Sajnos a politikusokat mindez igen kevéssé érdekli. Ők a négy évenkénti újraválasztásban gondolkodnak és a szakpolitikai kérdéseket illetően leginkább azt figyelik, hol van éppen egy le nem fedett lyuk a lehetséges vélemények sokaságában. Ha az egyik párt módosítja szakpolitikai (adott esetben energiapolitikai) véleményét, a többi rácuppan a lyukra, függetlenül attól, hogy akár csak néhány hónappal korábban mi volt a saját véleménye ugyanebben a kérdésben. Az MSZP 2009 februárjában még nyilatkozatban kötelezte el magát a paksi bővítés mellett, majd amikor a fülkeforradalom után kiderült, hogy a Fidesz is bővítéspárti, gyorsan kifarolt és népszavazást kezdett követelni a kérdésben, ami tipikus politikusi hozzáállás, hiszen ha van tisztán szakmai, népszavazással el nem dönthető kérdés, akkor ez biztosan az. Az LMP-nek persze nincs sok mozgástere, hiszen zöld pártként próbálja magát meghatározni. A DK-nak ugyan lenne mozgástere, de nem jól használja ki: mivel az MSZP néhány hét óta már nem népszavazást, hanem felvilágosítást, majd annak alapján felelős döntést követel a paksi bővítés kérdésében, most a DK, amelynek korábban pontosan ez volt az álláspontja, gyorsan rávetődött az MSZP által üresen hagyott helyre, és most Oláh Lajos fenyegetőzik a népszavazással:

http://www.demokratikuskoalicio.hu/index.php/2011-12-05-15-42-05/dkhirek/3102-olah-lajos-paksban-majd-doentoek-oszt-jo-napot-2-a-kormany-lassan-nem-hagy-mas-lehetoseget-csak-a-nepszavazast

Szánalmas ez a történet. Itt lenne végre egy lehetőség, hogy egy tisztán szakmai, de igen nagy jelentőségű ügyben ne az ideológia vagy a pártpolitika legyen a meghatározó, de nem élünk vele. Olyan ritkán adódik, hogy valamiben a Fidesz-kormánynak igaza van (hamarjában más példa nem is jut eszembe), de a paksi bővítés ügye ilyen. A mi oldalunk azonban ilyenkor is becsukja a szemét és arra az egyszerű dologra nem jön rá, hogy attól, hogy valamit a Fidesz támogat, az kivételesen akár még jó is lehet.

Névtelen írta...

gammasugar: az ELI lézere lehet az egyik kulcs a ITER sikeréhez...

gammasugar írta...

Az ITER egy úgynevezett tokamak típusú fúziós reaktor, amelyben az elektromosan fűtött plazmát mágnesesen tartják össze. Egészen más a elven működik a lézeres fúzió, amelyben nagy intenzitású lézerek fűtik a plazmát. Ez utóbbi technikát (amely sokkal távolabb áll a valódi energiatermeléstől, mint a tokamak) külön, erre a célra épített berendezéseken fejlesztik; Európában ilyen lesz a HIPER (High Power Laser Energy Research Facility), amelyet a tervek szerint 2016-ban kezdenek építeni, és amely 2028 és 2033 között fog működni. Az ELI tervezett kutatási programjában a termonukleáris fúzió egyáltalán nem szerepel; az ELI lézerei semmilyen szerepet nem játszanak az ELI sikerében.

gammasugar írta...

Bocsánat; természetesen azt szerettem volna írni, hogy az ELI lézerei semmilyen szerepet nem játszanak az ITER sikerében.

Névtelen írta...

Szaporítóreaktor
Tórium

(rézevő fia mór)