2013. március 12., kedd

ISKOLAKERÜLŐK


Folyik a nagy adok-kapok a Parlamentben, mert a hatalmon levők belebotlottak abba a problémába, hogy egyre több gyermek kerüli az iskolát.
Természetesen magas szociális érzékenységű ártunk és kormányunk azonnal megtalálja a megoldás kulcsát: el kell vonni a családi pótlékot és ki kell zárni a közmunkából azokat, akiknek gyermekei kerülik az iskolát.
Tállai András azt mondta: a családfőknek kell felelnie azért, hogy mindenki, a gyerek is elvégezze a feladatát a családban, szerinte a szabályozás nem aránytalan ezzel a társadalmi problémával szemben. 
Nem hát, remek ötlet, a dögöket meg az árokba kell rugdalni, a gyerekeknél ez semmi problémát nem fog okozni, a felnőtteknél legfeljebb a zörgő csontok okozhatnak csendháborítást, de ezt igazán el lehet viselni az ország egészsége érdekében.
Büdös lesz, ugyan, de kit érdekel – hát jár ilyen helyeken képviselő?
Naugye!
A képviselők legalább most olyan hülye pofát vághatnak, amilyet csak akarnak, meg amilyen gyárilag is van nekik, és úgy tehetnek, mint akik felelősségtől áthatva igyekeznek megoldani az ország egy kardinális problémáját, ezenközben milliós havi jövedelmeik magaslatáról szigorúan tekintenek a nincstelenekre: pusztuljon a hulladék, mindenki annyit ér, amennyije van.
A gyerek pedig csak a Nagycsaládosok Egyesületénél érték, a többieknél a felelőtlen bujálkodás büntetése.
Mindenesetre a gyereknek iskolában a helye, ezzel egyet kell értenünk, mert ha nem jár iskolába, akkor olyan marad, mint az apja: primitív, analfabéta, munkanélküli pária, tisztátalan söpredék, a társadalom számkivetettje.
Igaz, ha iskolába jár, akkor is, mert a mai magyar iskola ennek a rétegnek semmit nem ad, inkább csak elvesz tőle – elveszi még a reményt, vagy az illúziót is a gyerektől, hogy mire felnő, addigra saját sorsának kovácsa lehet, a szülőtől meg azt a reményt, hogy a gyermeke majd más életet élhet, mint ő.
Persze lehet okoskodni, hogy aki akar, az tanulhat, de ezt csak a nagyonhülyék gondolhatják így, akik szerint ötven-hatvanezer forintból fenn tudja tartani magát egy – mondjuk - négytagú család falun.
Tud fűteni, világítani, televíziót, számítógépet, mosógépet és vasalót üzemeltetni, és hétvégente nem a Dögkút-ABC-be járni, jóllehet – mint kiderült – a felvágottunk alapanyaga semmivel sem különb, mint a dögkút tartalma.
Namármost az iskola – minden ellenkező híresztelés dacára – nem az iskolában kezdődik, hanem a bölcsődében.
Főleg, ha a szülő maga sem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, melyek egy gyereket iskolaképessé tesznek, hiszen ő is már a rendszerváltást követő új és magasszintű iskolarendszer kedvezményezettje volt, amely első körben idiótává nyilvánította, majd ezután hagyta, hadd növekedjen – okosodjon a maga természetes módján, hátha valami csoda folytán, nyolc év iskoláztatás után megtanul szótagolva olvasni.
Számolni úgyis meg kell tanulnia, mert ha nem tudja, hogy mennyi pénze marad negyvenezer forintból, ha kifizeti a villanyt, a gyógyszert, a tüzelőt, meg a napi kiló kenyeret, hetente egyszer valami kis fehérjét, meg kifizeti a közterületfütyülő által kiszabott bírságot azért, mert a cigánysoron az úttesten közlekedett, nem a járdán, ami persze nincs, akkor a harmadik héten éhenhal.
De hát ez is a cél, nem?
Namármost ebben a környezetben az állam be van sorolva a magasról leszarom kategóriába, leginkább csak röhögnek ezeken az új idiótaságokon, és aki eddig még meg is próbált úgy-ahogy legálisan megélni, az legyint egyet, lop valahol egy zsákot, belevarrja a kabátjába és elindul bevásárolni.
Ha börtönbe csukják?
Hát legalább egy emberrel kevesebbet kell etetni, aneki meg megvan a kaja, a fűtés, melegvíz, a tiszta ruha, a televízió – tiszta wellness-feeling az otthoni körülményekhez képest.
A gyerek meg nem fogja követelni az iskolát, merthogy az nem egy érdekes és vonzó hely, hanem folyamatos megaláztatásainak színtere, és a gyerek még nem tudja, hogy ő egy senki, egy értéktelen kacat és ennek megfelelően is kell viselkednie - neki még van önérzete, igazságérzete.
Majd összetörik.
A kisgyerek akkor lesz értelmes kis iskolás, ha már a bölcsődében beleszokik a közösségbe, megtanulja a többségi társadalom szokásait a higiéniától az udvarias viselkedésig, a fegyelemtől a koncentrálás képességéig, megfelelő szókincsre tesz szert és mindezt játékosan és jutalomként élve meg, ha részt vehet a közösség feladatainak megoldásában.
Ilyen kezdés után az óvoda már gyerekjáték lesz, ahova a kisgyerek szívesen jár, mert ott vannak a barátok, ott vannak a játszótársak, meg a Bea néni, aki olyan kedves és időnként megsimogatja, meg megdicséri, mert sok gyereknek ebben otthon sincs része, pedig de nagy szüksége lenne rá.
Az iskola itt kezdődne, mert ha minden előkészítés nélkül belökik a kispurdét egy olyan iskolába, ahol azt sem érti, amit mondanak neki, merthogy nincs szókincse, nem szokott hozzá, hogy zárt térben fegyelmezetten üldögélve koncentráljon a tananyagra, akkor azt az iskolát a kisgyerek úgy fogja utálni, mint a lágyszívű kántor a kukoricagölödint.
Tegyük ehhez még hozzá a kontraszelektált pedagógustársadalom egyes tagjainak csendes rasszizmusát, iszonyodását a szerencsétlen gyerekek életkörülményeitől, és rettegését a hangosan óbégató szülőktől, akiktől bármikor leeshet egy saller, ha úgy vélik, hogy a gyerekeikkel ellenségesen bántak.
Lehetne ezt persze másként is megoldani, de az sokba kerülne, a sok meg kell Csányinak meg Demjánnak, aki most el van ugyan foglalva a takarékszövetkezetek felvirágoztatásával, de bizonyára csak azért, hogy az iskolakerülő kisdiákok számára legyen hitel cipőre, táskára, könyvekre, füzetekre, iskolai kirándulásra, az iskoláknak korszerű felszerelésre, számítógépekre, pedagógusok motiválására.
Bizonyára az állam is gondolkodik azon, hogy a munkalehetőség nélküli falvakban legyenek bölcsődék, óvodák, legyenek adómentesen működtethető szociális szövetkezetek, legyen emberi élet.
Tudomásul kellene venni, hogy a nyomor demoralizál, a kilátástalanság pedig megöli az ambíciót.
Lehet erőlködni, lehet megpróbálni adminisztratív intézkedésekkel ez ellen tenni, de sikert ezzel senki nem fog elérni.
Aztán majd lehet folytatni a „dobjunk nekik egy csontot” huszonhárom éves, már megszokott politikáját.
De azért, ha a nyomorultak majd kifosztanak néhány boltot, ne nagyon csodálkozzunk.

:O)))

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem kevés következetlenségen értem tetten a bloggert ebben a posztjában. Az iskolakerülést ugyan óriási hiba szerinte szankcionálni, ámde a bölcsődébe, óvodába járást nagyon is szorgalmazná, tán kötelezővé is tenné. Miként a kormányzat, teszem hozzá. Kíváncsi vagyok, miként lehetséges elérni, hogy azon szülők, akik az iskolakerülést elnézik, mondván, hogy ott csupán ártanak a gyerekeiknek a gonosz tanarak, majd ugyanők serényen hordozzák a bölcsődébe, óvodába kisdedeiket. Aha.
Valamint azt is bűnként a pedagógus nyakába varrni, illetve rasszizmusnak aposztrofálni, hogy - olykor joggal - tart a taslitól, melyet az ordibáló szülőtől kaphat, hát ez kiváló levezetés.
Közlöm, hogy a pedagógus közfeladatot ellátó személy, és mint ilyen, védett a bántalmazóval szemben, habár ezt a védelmet csak utólag tudja érvényesíteni jogi úton, adott esetben a helyszínen aligha tud ezzel érvelni. Bizonyára akadnak afféle esetek, mikor a tanerő valóban provokálta viselkedésével a szülőt, ám akkor sem helyeselhető a tettlegesség.
Lehetséges, hogy a blogger maga is helyteleníti az ilyesféle válaszokat, azonban a posztjából olybá tűnik, mintha egyetértene azzal, mondjuk, csendesen támogatja, hogy eltángálják a hibázó tanárt.
A pedagógusokra terheli a társadalom azt a problémát, melyet évtizedek óta nem tud megoldani, de tőlünk folyvást számon kér. Egyenesen nekünk kellene szocializálni olyan gyerekeket, akiknek a kezdeti stádiumban kimaradtak alapvető elemek. Ha a szülő felelősségét merjük firtatni, akkor tüstént megkapjuk, hogy vétettünk a politikai korrektség ellen.

Pongrácz Csaba írta...

Pupu barátom, nagy fába vágtad kicsiny fejszédet.
Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy a cigánykérdés gyora, és alapos megoldására nincs reális lehetőség. Lassú, szisztemetikus, jól átgondolt módszerekre volna itt szükség. A jobb gazdasági környezet sem hoz azonnali megoldást, példa rá Franciaország, vagy Kanada példája. Egy biztos: erővel nem lehet ezt a kérdést (sem) megoldani. Ez a rezsim, pedig csak ebben tud gondolkodni.
Talán az hozhatna némi haladást, enyhülést, ha kialakítanánk egy cigány értelmiségiekből álló szoc. gondozói hálózatot, akik rendszeresen látogatnák a területükön élőket. Munka- és kereseti lehetőségekre is szükség lenne. A falun élő cigányságot földművelésre, állattenyésztésre kellene tanítani. Van elég megműveletlen föld arrafelé. Vagy meg kéne vizsgálni, milyen lehetőségek vannak hagyományos (vagy nem hagyományos) cigány foglalkozások felélesztésére. Esetleg, szövetkezeti formában. Ha eleinte nem lennének nyereségesek, állami támogatást, kedvezményes hitelt kellene adni. Biztosan olcsóbb lenne, mint a mai támogatási rendszer.
Abban igazad van, hogy a kiút a tanuláson keresztül vezet, csak számos, egyéb feltétel is van.
A közelmúltban olvastam a NSZ-ban egy Észak-Magyarországi iskoláról (sajnos, a pontos helyét már nem tudom), ahol amerikai módszer szerint tanítják a nebulókat, és a cigánygyerekek is olyan jól érzik benne magukat, hogy inkább elszöknek hazúlról, csakhogy ne hiányozzanak az iskolából! Ezt az utat (is) kellene járni.

PuPu írta...

kedves Névtelen!
Az iskolakerülést szankcinálni nem hiba.
A hiba az, ha egy ilyen dolgot kizárólag szankciókkal vélünk orvosolni.
A gyerekek egy részének szülei rettenetesen szegények, nem telik nekik bérletre, tanszerre, ruhára, élelemre, fűtésre meg világításra sem - a probléma orvoslását innen kellene kezdeni.
De ha már gyerek, lehetne vonzóvá tenni az iskolát a gyerek számára élelemmel, tanítás utáni sport és kulturális programokkal, miegyébbel, hadd ne írjak most ötlethalmazt ide.
Nem is kellene ezt újra kitalálni, hiszen a Kádár-rendszerben már régen kitalálták ezt, sőt, még a szociális szövetkezetet is.
A tanárverésről meg annyit, hogy ezt viszont szigorúan büntetni kell, mint ahogy a tanárok esetenként embertelen viselkedését is szankcionálni kell.
A pedagógusok meg nem áldozatok, hanem az esetek többségében favágó iparosok.
A kisgyerek rettenetesen igyekszik megfelelni a tanítónéninek, de roppant érzékeny is, és ha sok esetben megfogalmazni nem is tudja, de érzi a megaláztatást, az esetenkénti undort, utálatot, a dac csak ezután alakul ki.
Valakinek szocializálnia kell a gyereket, ha a szülő nem teszi, vagy nem képes tenni, akkor bizony ez az óvoda, bölcsőde, iskola feladata.
Ha egy kigyerekkel kedvesek, bölcsiben meg óvodában etetik, ruházzák, tanítgatják, akkor a szülő boldogan viszi oda, mert kevés szülő ellensége a saját gyerekének.
Az én elképzelésemben egy olyan rendszer él, melyben a pedagógusok, gondozók motíváltak, felkészültek módszertanilag és hivatástuudarttal rendelkeznek, a szülőnek meg módja van figyelemmel kisérni, hogy mi történik a gyermekével.
A kisgyerek hat évse koráig minden lényeges dolgot megtanul, utána már egyre nehezebb nevelni.
Attól pedig, hogy a Fidesz talált ki valamit (nem ők találták ki, egyébként, csak alkalmazandónak itélték) még nem ab ovo marhaság - ez sem.
Csak a felételeket is oda kell tenni mellé.
Mindenkitől annyit lehet elvárni, amennyire képes, a szülőtől is.
Hiába érez felelősséget, ha a követelmények teljesítéséhez objektív feltételek hiányoznak. Ha nem vetted volna észre, visszahátráltunk Móra Ferenc világába...
A tanarak nem gobnoszok, de nem is szentek - talán nézz körül a tanáriban és ítéld meg magad...
:O)))

PuPu írta...

Természetesen a probléma nem csettintésre működik, a Kádár-rendszer harminc éve sem hozta el a kánaánt, de az legalább adott kitörési pontokat - felnőttnek, gyereknek egyaránt.
Meg kell jegyezzem, ez egyre kevésbé csak cigány-probléma, a társadalomban négymillióan élnek szegénységben, és ők sem mind grál-lovagok,az ő gyerekeik is lógnak az iskolából.
Esetleg a primitívitásuk és felelőtlenségük nem szúr szemet, emellett a bánásmód sem ugyanaz velük, mint a cigányokkal, akiket nem elég az árokparton hagyni, még rugdosni is illik.
A föld megt önmagában nem old meg semmit, és azt hiszem, aki azt hiszi, hogy ahhoz nem kell érteni, hiszen ő is felnevelt már egy tulipánt az ablakában, az téved.
Volt olyan önkormányzat a rendszerváltás után, amelyik adott földet, de az olyan volt, hogy Sztalinyeccel sem lehetett feltörni, emellett a földműveléshez kellenek szerszámok, eszközök, vetőmag, de legfőképpen szakértelem.
De ha ezzel azt szeretnék elérni, hogy megússzák a seghélyek kifizetését és csinosítsák a statisztikát, akkor bele sem érdemes kezdeni...
Ez egy álszent ország, itt még az egyébként normális emberek is azonnal hülyeségeket kezdenek mantrázni, ha a cgányokról van szó, pedig ez nem bőrszín kérdése.
Egyik dédnagyapám sváb volt, 86 évesen kitelepítették a háború után, - itt kellett hagynia a gazdaságát.
A faluba csángókat telepítettek be, akik az első télen feltüzelték a kerítéseiket, majd amikor az elfogyott, akkor a szőlőkből a karókat, a házakat lepusztították, pedig az egy olyan falu volt, hogy ünnepen a téglajárdát is lemeszelték.
A kultúrát magára szedni egy népnek nem megy egyszerűen, de mindennek az alapja a munka és a tanulás.
És kell persze bizonyos kényszer is, de azt azért mindenki tudja, hogy a pozitív motivációnak párja nincs.
És igen, keresni kell az új módszereket is, és támogatni mindenkit, aki foglalkozik a leszakadt rétegekkel.
Ilyenkor kellene virítani az egyházaknak, itt kellene foglalkozni a lelkekkel, nem csak a Piarista Gimnáziumban, mert ott könnyű.
Mikor meghallom, hogy buddhista vagy fenetudja milyen közösségek foglalkoznak a gyerekekkel, mindig elcsodálkozom - hát itthon nem éri meg se katolikusnak, se reformátusnak a társadalom problémáival való foglalkozás?
Hát akkor miért éri meg nekünk fenntartani őket?
Bonyolult problémák ezek...
:O)))

pleinair írta...

Nem kevés értetlenségre és félreértésre bukkantam Névtelen válaszában.
1. A blogger nem "egyetért", hanem megért. Nem helyesli, de megérti a rasszista érzelmeit gyerekeken kélő pedagógussal szembeni indulatokat.
Átérzi a szegény gyerekek életének első lépéseit kísérő megalázottságot, ami életre szóló keserű élményként befolyásolja a mélyszegénységben tengődő családok gyerekeinek jövőjét.
Szegények, cigányok tanítójának lenni több, mint hivatás. Magasabbrendű lelki intelligenciát, humánumot, empátiát, mi több, jóságot igényel.
Másik tévedés, a tisztánlátás hiányából fakad. A kormány úgy szorgalmazza a gyerekek bölcsődébe, óvodába járatását, hogy nem teremti meg annak feltételeit. Isten háta mögötti falvakban nincsenek ilyen intézmények, mert kormányunk nem ezek fenntartására költi az adófizetők pénzét, hanem stadionokra, önreklámozásra.
A harmadik és legfelháborítóbb dolog az iskolakerülés okát kizárólag a szülőkre hárítani. és a nyomorban élő családokat juttatások megvonásával, pénzbüntetéssel szankcionálva éhhalálba taszítani.

Pedagógusokkal vagyok körülvéve. Bizony az átlagnál nagyobb arányú köztük az antiszemitizmus és rasszizmus.

Névtelen írta...

Kedves Pupu! Tartok tőle, hogy pedagógus olvasóid erogén zónáját találtad el. Majd mindegyik magára fogja venni a leírtakat. Pedig van benne valami, mikor az egyetemi oktatók arról panaszkodnak, hogy évről-évre kisebb tudással bíró hallgatók kerülnek a felsőoktatási intézetekbe.
Örömmel olvasom munkáidat, további jó munkát és egészséget kívánok Neked: Morzsi

kisdobos írta...

Pongrácz úrnak üzenet:
Az Ön által említett iskola Hejőkeresztúron van.
Itt egy cikk róla.