2013. május 10., péntek

CSIRKEFOGÓK


Kétmillió forinton vásárolt magának országos hírnevet a hajdúnánási polgármester, emellett a jobboldali sajtóban feltehetőleg kiérdemli a szegények és elesettek védelmezője, az árvák könnyeinek felszárítója, az özvegyek felkarolója címeket.
Négyezer előnevelt csirkét osztottak szét pénteken, Hajdúnánáson nem egészen kétszáz olyan rászoruló család között, amely az idén jelentkezett az önkormányzat által meghirdetett szociális földprogram önellátási célú állattartás, baromfitartás alprogramjára.
Az attrakció az önkormányzatnak családonként hozzávetőlegesen tízezer forintjába került, az előnevelt baromfi piaci ára háromszáz és ötszáz forint között van, de az ötszáz forintos csirke azért nagyjából már túl van az első meglepetésen, ha pedig kakaska az érintett, akkor már meglepte a kendermagos tyúkocskát, merthogy a fehéret cicerélte meg.
Ha az önkormányzat többet emleget, akkor a választó elkezdheti a tisztségviselők rokoni kapcsolatait emlegetni.
Libával az ügy kicsit drágább lett volna, de ne legyünk telhetetlenek, ha csirke jutott, hát akkor legyen csirke, húsz darab ilyen csirkéből egy család azért jól tud lakni, csakhát a pucolása macerásabb a szokásosnál.
Mindenesetre, ahogy én a fideszes korifeusokat ismerem, nincs az az aprópénz, amiért le ne hajolnának, így aztán nemigen lepne meg, ha kiderülne, hogy a csirkeszállítási koncessziót Hajdúnánáson valamelyik képviselő ipa-napa-sógora kapta volna meg.
Mondjuk a rászorultak között éppen ki is lehetett volna osztani azt az egy családra jutó tízezer forintot, de akkor hol marad a cirkusz?
Így viszont a befektetés busásan jövedelmez, lehet vele dicsekedni az országos halljakendek előtt, később meg be lehet majd takarítani a mostani vetés politikai és anyagi hozadékát.
Hiszen ezzel az akcióval remekül lehet érvelni a kormányfői főtanácsadó idiótasága mellett, miközben azt jótékony homály fedi, hogy az ominózus mezőgazdász küllemű hölgy sofőrrel és autóval turbózott üzemeltetése havonta többe kerül, mint a mostani akció bruttó költsége volt.
Mindenesetre nem irigylem ezeket a szerencsétlen csirkéket, háromnegyedük már Pünkösdre pörköltté lényegül, a maradék pedig új fajta alapjait veti meg, belőlük lesz a később vélhetőleg országosan közismertté váló úgynevezett hajdúnánási anorexiás csirke első tenyészpéldányai.
Merthogy arról nem szólt a híradás, hogy a húsz csirke mellé mindenki kapott volna egy zsák kukoricát, márpedig azt csak flaszteren nevelkedett főtanácsadók képzelhetik, hogy a csirke puszta kapirgálással is életben marad.
Nagyanyámnak volt vagy három-négyszáz négyszögöl a baromfiudvara, volt benne neki tyúktól a libáig, gyöngytyúkon át a kacsáig, pulykáig mindenféle szárnyas jószág, de ő azért minden nap hóna alá csapta a garabót és ment kukoricát szórni a baromfinépnek.
Vajon ki fedezi a húsz csirke takarmányszükségletét?
Húsz csirke megeszik csőrönként háromszáz forintnyi takarmányt, mire valamirevaló rántottcsirke lesz belőle, összesen az adott hónapra (merthogy az előnevelt négyhetes csirke kézhezvétele és elhunyta között uszkve három hétnek kell eltelnie) hatezer forint költséget jelent egy olyan családnak, melynek a napi kenyér megvétele is nemegyszer megoldhatatlan feladatot jelent.
Ki az a sokeszű, aki azt képzeli, hogy majd a család elfelejt enni azért, hogy a csirkéi viruljanak?
A csirkéknek így fokozatosan önellátásra kell berendezkedniük, akárcsak az országnak, kapirgálhatnak reggeltől estig, de ami más baromfinak a desszert, azzal nekik ki kellene húzni a vágásig, ami szerencsétlen csontkollekcióknak maga lesz a megváltás.
Ha azt mondom, hogy a csirkék olyanokká válnak, ha megérik, mint a miniszterelnöki főtanácsadó, nem túlzok, habár hozzá képest még a legbutább is háztáji agronómus lehetne Bábolnán.
De az kétségtelen, hogy reklámnak nem utolsó az ötlet, ilyen egy szocialista polgármesternek soha eszébe nem jutna, pedig – lássuk be – a nép zabálja az ehhez hasonló idiótaságokat.
Józsi beáll a sorba, hóna alá csapja a papírdobozta húsz csirkéjével, oszt rohan haza: Anyukám!
Idenézz, mit szereztem, éppencsak azt kérték, hogy jegyezzem meg, kitől kaptam!
Van itthon pénz gyufára?  
Mer, ha van, szalaggy fijam, Gazsi, hozzál, hogy be tudjunk fűteni a spórhettba, köll a melegvíz a koppasztáshoz!
Ez az ember egy felelőtlen hedonista, pedig leshetné a lyuknál, hogy most éppen a görbetojás vagy az aranytojás van soron?
Ezek meg azt hiszik, százkilencven Robinson Crusoe-val tettek jót, - idén húsz csirke, aztán jövőre negyven, és így tovább az idők végtelenségéig, a mértani haladvány szerint…
Hát hol élnek ezek az emberek?
Miért nem lehet épeszű gondolkodással valóóságos segítséget adni?
Miért nem lehetett a bérleti földeken szociális szövetkezeteket alapítani, azokat támogatni, szakszerű vezetéssel rentábilissá tenni?
Van példa arra, hogy egy falu nekilátott önellátásra berendezkedve legalább az éhezés elől menekíteni népét, - miért nem az a követendő példa?
Persze a kérdés költői, a válasz meg ismert.
Mi lesz veled Magyarország?

:O)))

15 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lazítani...
http://www.youtube.com/watch?v=Rrjn3pXLozI

özv. Kussné

Unknown írta...

katolikus egyház vetőmag-csomagocskáinak. 75 (!) családnak adtak pici csomagocskákat, a krisztusi szeretet nevében. Hogy bele ne szakadjanak!
Amúgy, meg az a véleményem, hogy ahol igazi szociálpolitika helyett jótékonykodás folyik, az csak porhintés. Meg a megtollasodott újgazdagok lelkiismeretének nyugtatgatása. Már ha van ilyen, egyáltalán...

Unknown írta...

Bocsi, valahogy lemaradt az eleje.
Tehát:
Pupu, jól látod, ez az egész csak porhintés. Igazi segítséget nem ad a rászorulóknak. Kontraproduktív.
Édestestvére a katolikus egyház...

Zsuzsanna írta...

De régen hallottam már a garabó szót! Vajon ki emlékszik még rá, rajtad kívül kedves Pupu?

Névtelen írta...

Kedves Pongrácz Csaba!

Lehet, hogy az egyházaknak nem a rászorulók eltartása a legfontosabb küldetésük, hanem inkább annak közösségi tanítása, hogy becsületesen miképpen ne legyenek se rászorulók, se kitaszítottak, se kiszolgáltatottak, se megalázottak.
Ez is vetőmag...csak ezt egy életen át kell folyamatos figyelemmel és szeretettel gondozni!!!
Javaslom próbáld ki melyik a könnyebb? Ha megteheted önállóan vehetsz egy - pénztárcádnak megfelelő - biciklit a gyerekednek. De azt is megteheted, hogy a kinézett bicikli ára felének "erejét" mint önerős hozzájárulást - szülőként együttérző izgalommal - kéred a gyerekedtől. Elárulom ez az utóbbi a nehezebb, de felbecsülhetetlenül értékesebb!!!

Együttérző izgalommal küldöm ezt a "vetőmag-csomagot" :-)

özv. Kussné

PuPu írta...

Kedves özvegy Kussné, ki kellene próbálnod egy hónapig huszonnyolcezerből élni - negyedmagaddal.
Malasztot persze korlátlanul fogyaszthatnál.
Néha szembe kellene talán találkoznod a pőre valósággal is, merthogy kenetes dumákkal nem lehet gyereket etetni...
:O)))

Névtelen írta...

1.) Tudtommal egyik egyháznak sincs köze sem a havi huszonnyolcezerhez, sem a havi negyvennyolcezerhez! Sem a családi hatodmagammalhoz (nekem van kutyám is)!
2.) Ellenben boldogan eldicsekszem azzal a 2011. évi egyházi malaszt "mérettel" amit a hívek adományaiból gyűjtöttek össze a vörösiszap katasztrófa kapcsán, még akkor is ha nem tudom, hogy miképpen került a malasztmilliárd három település lakóközösségéhez, mert az már sajnálatosan nem tartozott a malaszt adakozókra. Pedig fontos lenne ebben is tisztán látni, csak azért, hogy folyamatos malasztos kedvünk ne kókadozzon. Katasztrófa nélkül is működőképes legyen!
3.) A kenetes dumát ne az egyházakon kérjed számon, hanem a magyar politika butító szakának világszínvonalú PhD műhelyeiben.

Egyébként elfelejtetted demonstrálni milyen az, amikor hálás vagy?! Nekem jó lesz kenet nélkül is :-)
Sőt, az lenne az igazi!

özv. Kussné

Névtelen írta...

http://www.youtube.com/watch?v=jtH0XqMCsXQ

Varga Éva írta...

Kedves özvegy Youtube,
én is hadd reagáljak:
1. De, a kaotikus egyháznak is van köze a kevéske pénzhez: a nagy politizálás közepette valahogy mindig elfelejtenek szót emelni ellene - pedig valaha ezért lettek létrehozva. Cinikusan mondhatnám: ha nem bírálják, akkor biztosan jól van úgy ... aztán, még ezektől a szerencsétlenektől is elvárják a suskát a vasárnapi agymosás után, a temetéskor (nem linkelek ide olyan cikket, ahol a kedvesjóplébánoselvtárs nem temette el a nyomorultat addig, míg valaki meg nem könyörült a családokon és be nem fizette a - bizonyára kizárólag feledékenységből elfelejtett - egyházi tizedet), keresztelőkor, esketéskor. Lehetne folytatni.
2.A gyűjtött pénzecskéből (három milliárd) mennyi volt vajon a klérus felajánlása és mennyi a nyomorúságosan élő - pénteken nem szentpéter-halfilét párolt brokkolival ebédelő - kisnyugdíjasok adománya? Gyanítom, már két kisnyugdíjas, csirkelábpörköltön élő néni adománya is lenyomná mondjuk dr. Erdő Péterét ...máséval nem kéne kérkedni (ez talán isteni útmutatás is ....jó lenne néha-néha betartani!)
3: De bizony, a kenetes dumát elsősorban az egyházakon kell számonkérni, akiknek kinyújtott lándzsái (lándzsavégei, lándzsapöckei) ott üldögélnek - már ha éppen nem vadásznak, utazgatnak, vagy a feleségüket verik) a parlamentben.

Szóval csak csendesen, ha már ilyen nevet tetszett választani, Mrs. Youtube.

Névtelen írta...

1.) Isten őrizz, hogy az egyházak belebonyolódjanak az állam feladatköreibe, éppen elég munkájuk van a saját területeiken.
Amiben kell, abban pedig mindig szót emelnek: az emberi méltóság tisztelete, az irgalom, a becsület, a szolidaritás, a jog-kötelesség-felelősség hitelessége, az elesettek megsegítése. Ezek pedig hétköznapi kötelezettségek mindenféle emberi környezetben és nem csak a templomban a szentmiséken.
Van egy olyan gondolatom is, hogy azért sem avatkoznak bele az egyházak az emberi jövedelmek ügyeibe, mert minden hívő tökéletesen tisztában van azzal, hogy a hitet nem úgy kapjuk, mint szamár a fülét, hanem azért rengeteget kell dolgoznunk, mert a hit útja mindig kételyekkel és nagyon nehéz küzdelmekkel teli. Ez élethosszig tartó tanulás, és a hitünkből soha nem megyünk nyugdíjba :-) Ezért az egyház mindenkire rábízza, hogy egy életen keresztül mennyi munkát fektet be a saját lelki "kincseskamrájába" és abból miképpen gazdálkodik az egész élete folyamán! Hogyan sokszorozza a kincseit?!
A vasárnapi szentmise nem agymosás, hanem életrendezési lehetőség...:-)))
Nincs egyházi tized, önkéntes egyházi hozzájárulás van, ami nem határoz meg kötelező mértéket!
Örömmel tájékoztatlak, hogy a Katolikus Egyházban már régóta létező segítség az úgynevezett ingyenes szívességtemetés, rászoruló család, hozzátartozó ezt bármelyik lelkésztől kérheti.
Arról is boldogan tájékoztatlak, hogy a Katolikus Egyházban keresztelő ingyenes :-)
Az esküvő valóban nem ingyenes - úgy tudom sehol a világon.
Ingyen templomot nyitni-zárni, ingyen orgonálni, ingyen szertartást végezni, ingyen áramot használni, ingyen takaríttatni, ingyen díszíteni? Sajnos ilyeneket nem tudnak a templomok. De ha Neked van erre ingyen ötleted - bátran írjad meg! Viszonyításképpen mondjuk ki, hogy ma egy szolid esküvő legalább egy millió forint, no ebből a templom 25 ezer forintot kap. És amikor elhangzik az esküvő szó, előbb-utóbb mindenkinek a templom jelenti a legszebb, legértékesebb, legmaradandóbb emléket és nem a gőzölgő húsleves a vendéglőben, vagy a vőlegény zoknijának az ára, vagy nyakkendője. És a Katolikus Egyház 2009 óta nem emelt árat! Minek nem emelkedett az ára 2009 óta? Én nem tudok ilyet sem tárgyban, sem szolgáltatásban, maximum fizetésben...
2.) Az adomány egyik legnagyobb értéke, ha közösségtől érkezik :-)
A legszebb adományokat általában névtelenül küldik :-)
"tökéletes a szerelem, ha vallomásod névtelen" :-)
A Bíboros úr tehát névtelenül adta az adományt, az egész Katolikus Egyház hívőközössége nevében.
3.) A kinyújtott parlamenti lándzsavégekhez nincs szerencsém, remélem a templomba nem lándzsával érkeznek...

Nem én választottam a nevemet, a sors így alakította!

özv. Kussné

Varga Éva írta...

Kedves Mrs. Youtube,
erre a szép hosszú panelgyűjteményre - írhattam volna populista lózunghalmazt is - csak ennyit lehet válaszolni:
halálunalmas. (Legalább igyekezhetnének néha-néha valami újat is kitalálni, hisz minden panelt ezerszer cáfoltak már, még ha cinikus, elhízott főpapok szeretik is őket ismételgetni feszt.)

De szépen tetszik hozni a fideszpolitika által hőn szeretett, ajnározott cáratyuska-hívőt, az tény. Hogy aztán ez felvett szerep-e, vagy tényleg és valóban ennyi gondolkodásra való hajlam csak, azt nem szerepem eldönteni - és tulajdonképpen mindegy is: tipizálásra tökéletesen alkalmas így is.

Névtelen írta...

Kedves Vica!

Hoztam egy tükröt, melyet Kis János írása tart az ÉS május 10.-i számában - Gondolatok a demokráciáról címmel.

"Azt állítom, hogy a jobboldal a rendi viszonyok megmerevítésére törekedett, a baloldal a társadalmi átalakulás radikalizálására, de egyben az európai fejlődés fő vonalától való eltérítésre törekedett, és hogy a demokráciával mind a jobb-, mind a baloldal hadilábon állt. Magyarország az alkotmányos demokrácia és a kapitalista piacgazdaság alapvető intézményeit teszi magáévá. De kétlelkűek maradtak az új renddel szemben, s ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a másik kétlelkűségében mindegyik igazolás találjon a saját kétlelkűségére."

Így látják az egylelkű honpolgárok...

özv. Kussné

Varga Éva írta...

Kedves özv.,

igen, láttam, most ez a trendi szöveg - miközben Kis János szokott lenni a mumus, mikor éppen nem olyat mond, ami kedves a szívnek jobbról, sőt! -, de nem igazán értem, hogy jön ez most ide?
De, mivel látom, igen kedveled őt, én is hozok egy idézetet, ami szvsz jobban a témába vág:
"Az Orbán-rendszer nem konszolidálható."
Ezt is Kis János mondta és tökéletesen egybevág az én véleményemmel.

Névtelen írta...

Kis János tükröt tart! Önismeret kérdése, hogy miben szeretünk gyönyörködni és miről nem akarunk tudomást venni. Az ember az egyéni életében is szokott főkönyvi egyenleget készíteni: mi az elmaradása, mivel lehet elégedett és mik az erősségei. Ezzel az egyéni tudásával a másik (ön)ismeretét - tükörképét - is feltérképezheti, sőt segítheti is...

özv. Kussné

Névtelen írta...

Vica!

Én hülyetagozatra kerültem a dkp.hu és a kapcsolat.hu portálon is, már a kitiltásaim előtt. Ha Kis János írása miatt vagy áteredően itt is hülyetagozatra sorolódtam - félő, hogy így paradox hatás alá kerületek :-)
Ezeken a fenti portálokon kikerültek engem, mint a leggusztustalanabb jelenséget, ezért nem biztos, hogy jól értem a hozzámszószókat. De az is lehet, hogy csak nyomkövetik, hogy mennyit válaszolok, blogozok, esetleg valakinek megtetszhetett az, hogy még van állásom, özvegy létemre.

özv. Kussné