2016. március 31., csütörtök

KIS SEGÍTSÉG PUKLI IGAZGATÓ ÚRNAK

Látom lelki szemeimmel, amint Pukli igazgató úr úgy kb. két hónap múlva ül ágyacskája szélén és tenyerébe temetve fejét bánatosan kérdi: Miért?
Miért?

Hiszen olyan jól indult minden, volt lelkesedés, volt összefogás, segített a társadalom, ömlött felénk az együttérzés, a megértés, a bizalom, és most itt ülök egymagam, a KLIK helyett egy kétszer akkora KLAK tövében, zsebemben a rendőrségi idézés, zendülés előkészítésének gyanúja - gyanúsítottként - van a sitten kényszermunka?
Sajnálom, valóban, megpróbálok segíteni neki.

A társadalom nem iskola, mások a szabályok.
Természetesen egy országos lázadás vezetése sem vethető össze egy iskola igazgatásával.
Ezen túlmenőleg az emberanyag is eltér, hiszen nem gyerekek lelkesítéséről vagy fegyelmezéséről van szó, hanem sokat tapasztalt felnőttekről, a tetejébe olyanokról, akiket személyesen nem is ismerhet a mozgalom vezetője.

Van közöttük forradalmár (egy-kettő) és vannak konformisták (az összes többi...).
Tulajdonképpen mindegyikük sötét ló, akiknek ezerféle elképzelése és szívfájdalma lehet, mint ahogy az elérendő célt is ezerféleképpen tűzik ki önmaguknak.
Van, akinek elég, ha megszüntetik a kötelező iskolában-tartózkodást, van, aki még a KLIK-et is utálja, a tanfelügyelőt meg szívből, igazán, de vannak olyanok is, akik számára csak az elég, ha az aktuális nemzetvezetés bokáit az Oktogon lámpaoszlopain egymáshoz csapdossa a tavaszi szél.
Közöttük kell összhangot teremteni, mert hiába állapodik meg a mozgalmat irányító agytröszt egymással, ha a tömegekben nincs meg az egyetértés az elérendő cél tekintetében.

Az elérendő célt konkrétan és egyértelműen kell meghatározni, figyelembe véve a várható támogatottságot.

Ha én lelkes vagyok, az nem jelenti azt, hogy a tanárnő, aki egyedül neveli kisfiát hasonlóképpen lelkes lesz, feledve a lehetséges retorziókat, melyek a hatalom helyi képviselői részéről érhetik.
Nem mindenki Petőfi.

Nem lehet egyszerre harminchét célt kitűzni, mert az kontraproduktív, nem mozgósít, ellenben a sok cél között elvész a lényeg.
Egyszerre legfeljebb három-négy célkitűzéssel lehet operálni, a résztvevők és a társadalom körében legnépszerűbb követelésekkel lehet kezdeni, melyekkel mindenki azonosulni tud.

Ha egy mozgalmat együtt indítok a szakszervezetekkel vagy a Matyóminta Hímzőszakkörrel, akkor menet közben nem lehet előretolakodni, hanem kínosan ügyelni kell a demokrácia játékszabályainak betartására.
Különösen akkor, ha magam is jól tudom, hogy egy ilyen mozgalomban mindenkinek mások és mások a lehetőségei, ezért egy szakszervezettől elvárni a törvényszegést - eleve övön aluli ütés.
Márpedig egy ilyen mozgalomnak tömegtámogatásra van szüksége, és ha a résztvevőket megvezetem, megsértem vagy háttérbe akarom szorítani, akkor abból csak a baj lesz - elfogy mögülem a tömeg.

Ez pedig azért veszélyes, mert az emberek csak ahhoz csatlakoznak, akiben látják a győzelemre esélyest, meg ha azt érzékelik, hogy a tömeg egy irányba vonul.
Ilyenkor szinte beszippantja magába az egyént, de ha egy-két csoport megáll, akkor sokaknak támad kedve megállni és szemlélődni, latolgatni az esélyeket.
Minden forradalom és minden tömegmozgalom sikerének kulcsa a mozgás, nem véletlen vonulásznak a sikeres mozgalmak fel-alá, a mozgás maga is mozgósít, a jelszavak skandálása erősíti a kollektív érzést, az egyén a "mi" részévé válik, és elkezd a többiekkel azonosan viselkedni.


Egy miozgalom olyan, mint a rendőri intézkedés, ha már egyszer belekezdett a csapat, akkor a folyamatot végig kell vinni, akár a munkaerő-közvetítő iroda ajtajáig is, azonnal, határozottan, megszakítás nélkül.
Nem adhatunk a hatalomnak sem időt, sem egérutat, folyamatosan nyomás alatt tartjuk, különben pofára esünk.
Ha mód van rá, naponta adunk új és új megoldandó vagy kommunikálandó problémákat, mert abból mi kimeríthetetlen készletekkel rendelkezünk, míg a hatalomnak se szándéka, se olyan részletekbe menő ismerete nincs, amivel átvehetné a kezdeményezést.
Például lehetne követelni a kerekasztal azonnali feloszlatását, a kormányzati jószándék bizonyítékaképpen, ezt alá lehetne támasztani például az iskolai technikai személyzet sztrájkbizottságainak megalakításával - ehhez persze kellenek a szakszervezetek is, de be lehetne vonni ebbe az egészségügy műszaki-technikai személyzetét is, hadd örüljön Viktor.
Lehetne követelni a mindennapos testnevelés feltételeinek megteremtését, és szüneteltetését addig, amíg ennek feltételei nem adottak, ezt pedig egészségügyi és higiéniai  érvekkel lehetne indokolni.
Az egész ország röhögne, ha szakemberek bebizonyítanák, hogy ez a gyerekek egészségének rovására megy, kivéve persze az érintett szülőket, akik végtelenül dühösek lennének gyermekeik egészségének veszélyeztetése miatt.
Némi kreativitás szükségeltetne.


A közbeszédet sem kell megengedni, hogy a hatalom tematizálja, nem egészséges az, ha egy Lázár kiröhögheti a tanárokat és sikertelennek nyilváníthatja a megmozdulást, még ha saját szemszögéből nézve igaza is van.
Persze az, hogy egyáltalán erről beszél, már maga a siker, de ezt tudni kellene kommunikálni is.

De kommunikáció ide, kommunikáció oda, ettől még önvizsgálatot kell tartani és sürgősen korrigálni kell a nézeteinket, mert abban igaza van, hogy a támogatók tömege kezd olvadozni.
Ezt nem értik sokan a demokraták oldalán: erőt kell mutatni, és ha polgári engedetlenséget hirdetek, akkor meg kell mondani a hatalomnak, hogy a résztvevőket nem érdekli a hatalom nagylelkűsége, vállaják a törvényes következményeket.
Ha a hatlom nagylelkűsködhet, akkor az a külső szemlélőben azt a benyomást kelti, hogy néhány hőbörgő áll szemben a higgadt és nagyvonalú hatalommal, holott ismerjük őket - sem nem higgadtak, sem nem nagyvonalúak, sőt.
Ha retorzió ér valakit, vagy valakiket, akkor a társadalom majd segít, de ha szemetet szedünk polgári engedetlenség címen, maximum sajnálkoznak rajtunk, rosszabb esetben kiröhögnek.

Sajnos, ez a történet olyan már megint, mintha Orbán kottájából énekelnének a pedagógusok, már megint sikerült több részre szakítani a tiltakozók tömegeit, az egyik két hetet ad, a másik egérutat, a harmadik meg csak nézegeti, mit tesznek a többiek és vár, hogy valaki kikaparja a gesztenyét...
Fel kell mérni, mire képesek a pedagógusok, de azt is, hogy mit hajlandók vállalni, ehhez képest kell kidolgozni a taktikát, merthogy egy mozgalmat nem lehet improvizatív nmódon vezetni.


Lenne még sok apró dolog, ami mind-mind fontos, szülők tájékoztatása, tanulók felvilágosítása, szervezési kérdések, tájékoztatási kérdések, a társadalom más csoportjaival való együttműködés, de az biztos, hogy ez a műsor nem egy stand up comedy Pukli igazgató úr részére, hanem egy sokszereplős nagyopera, kórussal, statisztákkal, énekesekkel - akik jó esetben mind-mind az előadás sikere érdekében dolgoznak.


Még nem késő, még lehet korrigálni, esetleg elnézést kérni azoktól, akiket rohantunkban fellöktünk vagy oldalra szorítottunk.
Mert a kulcsszó mégiscsak az egység.
Nem lenne szabad elfelejteni...


:O)))

20 megjegyzés:

Úzbence írta...

PuPu! Az eszem azt mondja,hogy experto credite,de a szívem reménykedik.Én olvastam a Tanítanék Mozgalom válaszát Lázárnak.Nekem úgy tűnik,hogy határozott elképzeléseik vannak.Ma sajtótájékoztató keretében adnak tájékoztatót a feltételeikről az EEM Szalay utcai épülete előtt 12 órakor.Remélem nem lanyhul a figyelem,hiszen az,hogy a mostani oktatási rendszer működésképtelen,már mindenki előtt világos.Még a Fidesz pökhendi nyilatkozói előtt is,csak nekik sem adatott meg a szabad véleménynyilvánítás joga! Csak még egy költői kérdés:Egy teljesen új szellemű és szervezetű közoktatási rendszer kialakítása megvalósulhat a Fidesz uralma alatt? Na emiatt meg pesszimista vagyok!

Névtelen írta...

"Egy teljesen új szellemű és szervezetű közoktatási rendszer kialakítása megvalósulhat a Fidesz uralma alatt?"
Természetesen nem.
Ezért nekem "csak az elég, ha az aktuális nemzetvezetés bokáit az Oktogon lámpaoszlopain egymáshoz csapdossa a tavaszi szél."

Jenő Ludvig írta...

Szuper, remélem Pukli megfogadja!

Nulla írta...

Szalámi taktika és időhúzás bevált.Orbán győzött.E NÉP nem életképes.AZT szereti ha hajlonghat.Nekik vezér kell, ŐK csak egy horda etelközből.

hello írta...

PuPu, tudod milyen fontos a pozitív gondolkodás, hát KÉRLEK, NE programozd Pukli Istvánnak előre a kudarcot!
Ha van momentán 1 ember ebben a hazában, akinek teljes szívvel és meggyőződéssel szurkolok, az ő!

Még a szoci kormányzás idejéből tudom, jól emlékszem, hogy a pedagógusok X része milyen könnyen és készségesen bedőlt a fidesz-szirénhangoknak, és engedelmesen követte, amilyen instrukciókat tőlük kapott. :-(
Azóta eltelt jó sok év, egy részük már ki is cserélődhetett - bízzunk benne, hogy e téren MINŐSÉGI CSERÉRE került sor! :-)

A félelem, a megélhetés féltése - pláne olyan légkörben, amilyet ez a kormány teremtett - nagy úr.
DE:
ha valami, hát a szakszervezeteknek most az lenne az első számú feladatuk, hogy azt tudatosítsák, ami kzedettől fogva a létük és működésük aranyszabálya: hogy HA MINÉL TÖBBEN, HA NAGYON SOKAN EGYÜTT AKARJÁK A CÉLJAIKAT ÉS TESZNEK ÖSSZEFOGVA ÉRTE, AZ ÓRIÁSI ERŐ! AKKOR KIKEZDHETETLENNÉ VÁLNAK!
ANNYIRA szeretném azt látni, hogy a szakszervezetek felnőnek ehhez a feladatukhoz!

mavtelep írta...

hello
Igazad van. Még nem döngölték földbe a tanárokat, de a szakszervezet, a szülők egy része, a tanarak egy része és pláne a véleményformáló értelmiség MÁR MEGELŐLEGEZTE !
Így terjed a métely....
Szervusztok, jó napot !

Milán Endre írta...

Kedves PuPu!
Nem beszéltünk össze, ám mégis a következőket mondtam egy szerdai pedagógus demonstráción: "Az erőket koncentrálni kell! A célokat sorrendbe kell állítani! Az első cél megválasztásánál a siker esélyét kell mérlegelni, mert semmi sem olyan sikeres, mint a siker! A választott legelső cél mellett ki kell tartani a végsőkig, megalkuvás és csüggedés nélkül. A további célokat készenlétben kell tartani, megformálni, egyszerűvé és érthetővé tenni, és azonnal bevetni a küzdelembe,az első siker mozgósító erejének lendületével. - Gondolataink nem járnak túl messze egymástól. Nem véletlen, hogy a kormány az első sikertől fél a legjobban. Ez a Klikk úgy fog eldőlni mint egy dominó sor.

Moon River írta...

Mondjuk azt, hogy nehézség van. Mert van. Az egységet pedagógus és bármilyen körökből elvárni legalább olyan délibáb, mint az lassan, hogy e hazában lesz elég erő és egység a Fidesz leváltására. (Ja...és szabályosan....mert a szakszerv is ragaszkodik ehhez..).
Ezzel együtt tökéletesen megértem a leírtakat, bár ez egy kívánatos, optimális állapotot tükrözne, ha így lenne. Sajnos Pukli igazgató úrnak a forradalmi viselete csupán másodállásban létezhet, mivel a munkaideje, tevékenységei, feladatköre adott. Más a helyzet a főállású szakszervezeti vezetőkkel, kiknek igazából erről szól (na ) az élete. Én mégis örülök, még akkor is örülök, ha úgy tűnik, nem fogunk beúszni abba a kikötőbe, amit kinéztünk magunknak. Személyesen azért például, hogy az én tantestületem, kik nagy némaságban voltak, most 30-án önként kimentek az iskolából, pedig ott sem voltam, hogy taszigáljam őket. (Jobban örültem ennek a fejleménynek, mint egy kiváló felmérési eredménynek.)
A másik, ami talán nincsen annyira szem előtt: büszke vagyok a pedagógusokra, sok-sok év óta először.
Képesek voltak valamire, megmozdultak, híveket szereztek, példát mutattak. Többször utaltam már rá, kiálltak nem magukért elsősorban, hanem másokért. Gyerekekért, szülőkért, tanítást segítő társaikért. Nagyon mélyről indultak, az értelmiségi pálya legaljáról. Mindenki más felettük volt, mérnökök, jogászok, orvosok. Mi csak egy lesajnált, lenézett réteg voltunk.
Mégis mi tettük meg az első lépéseket, legyen a vége bármilyen is, immár mondhatjuk: hát tessék, lehet innen folytatni, mutassák meg azok is mit tudnak, akik eddig legfeljebb a pálya széléről kiabáltak be.
Pukli igazgatónak elvitathatatlan érdemei vannak és a miskolci gimnáziumnak, Pilz Olivérnek. Jó szívvel-lélekkel lehetett csatlakozni, utánuk menni. Ők abszolút amatőrök, és ez teszi őket hitelessé. Hibáznak és fognak is. De a Fideszen keresztül látnak ez vitathatatlan, s Orbánnak, Balognak tán ez fáj a legjobban. Múlik alóluk az álmélkodó és hiszékeny réteg.

bélustata írta...

kellene sok pupu.........


de sajnos SOK van a fajtájából:((

ő a tipikus "fogjuk meg és VIGYÉTEK " harsogója... Bátran- durr bele - villog a verbális ellenállás mezején....semmi több:((

a fiatalkorom vállalatvezetése jut róla eszembe : a nehézségekből való kilábalás első lépése : minden szervezeti egység értekezést írt a megoldás lehetséges~szükséges módjaira, ami a 2-3 oldalon ÍGY rögzült....:

...".. a gazdálkodásban mutatkozó nehézségek legyűrésében végzett eredményes munkánk után RÁTÉRNÉNK a TÖBBI FŐOSZTÁLY jövőben elvégzendő feladataira !!!!!!.."

szal pupu is valahogy így képzeli a dolgokat../ ha mégsem......akkor rosszul közli mit akar...

bélustata írta...

BOCSÁNAT!!

a "fajtája" szó helyett / a félreértések elkerülése mián / ..tehát:


....sok van az ilyen típusból...

Ottilia marton írta...

Bizony itt most három akarat oltja ki egymás a szemünk előtt:
A több tízezer ember aki rendszert akarna váltani, a mostanit élhetőbbre.
A "tanítanák mozgalom" http://www.tanitanek.com/CKP/Kapcsolat , azonban nem akar kormányt dönteni, hanem a létezőt megváltoztatni. jobbá tenni
Csakhogy azt meg nem lehet, mert a rendpárti rendszerben csak rendpárti hierarhizált oktatás lehetséges.

A szakszervezet viszont érdekképviselet, alku pozícióban a dolgozókért, a sztrájkot kiegyezésre használhatja, de hatalom döntésre nem.

Megint sikerült a kavarcot létrehozni! Puklit viszont nem a kiállása, hanem a média érdekessége tette meg vezető arcnak, mert sem nem szakszervezet, sem nem ŰTanítanék mozgalomnak nem volt korábban résztvevője. Most akkor adalék az is, hogy február 3-án a jobbik is szolidarított mellettük, csak még nagyobb "rendet" várna el. És a kör teljes.

Nem kéne mégis bármely pártot támogatni kezdeni, hogy végre világos frontok alakuljanak ki, ha már a civilek nem tudnak koherens célt meghatározni?

Moon River írta...

Ottilia marton:
Melyik pártot is? Miért is?
Van valamelyiknek aktuálisan a mosthoz megfelelően működő álláspontja és programja?
Hillernek van, és szakértelme is. De ő nem egyenlő az MSZP-vel. Pokorninak is lenne, de ő még annyira sem egyenlő azzal a Fidesszel, amelyiknek álláspontját jól ismerjük. A Jobbikot a kutya sem hívta, önjelölt mindenütt és állandóan.
A civil mozgalmak félnek a pártosodástól, okkal. Ha maradnak civilek, semmire nem jutnak, ha szakmai alapokon maradnak, a nagy többség leválik róluk. Ha bármelyik párt bekebelezi, politikaivá válik, oszlik azonnal szimpatizánsokra és ellendrukkerekre.
Ha maradnak csupán a pedagógusok, számukra a legtisztább ügy a felsoroltakhoz (12 pont, 24 pont) való ragaszkodás. Ha ebből a TÁRSADALOM többet akar kihozni, mert lehetne esetleg, akkor erre mondtam, hogy ne a pálya széléről tessenek kiabálni, hanem jönni, de tömegesen. A magam részéről meghajolnék a "népfölség" akarata előtt....ha volna.

Cereus írta...

Aki segíteni akar az mindenre talál megoldást, aki nem akar az mindenre talál kifogást.
Pukli igazgatónak, és harcos társainak ha valaha kellett a segítség, annak most jött el az
ideje. Nem temetni kell pongyola módon, amikor még nem vesztett csatát, hanem hinni igazságukban, és támogatni, de ezerrel!!!
Azt hogy ,hogy nem lehet csinálni azt tudjuk a pedagógusok szakszervezeti vezetőitől.
Magam is az volnék, csak én még a Tárogató 2-3-ban végezem 77-ben. Szarok már akkoriban is ott voltak közöttünk.
PuPu!
Legalább nekem ne akard dicsőnek feltüntetni, ezeket a fizetésükért megalkuvó, langyos "vezetőket".
Azonkívül mi az, hogy ez a faluvégi vályogházból kiszabadult neveletlen, bunkó,félkoke nem hajlandó szóba állni a választópolgáraival.
Nekem is van, vele egyidős, pedagógus gyermekem de ő normális.

Ccsaba írta...

1.) Amennyiben egy irányultságú a kérés vagy követelés. Akkor azt, a saját területén kell/lehet nevetségessé tenni. /kormányzási taktika/
2.) Ha több-oldalú/rétegű, ... akkor előbb, megosztani, .... majd szétforgácsolni a kohéziót. /kormányzási stratégia/
3.) Jelenlegi kormány, csak a jog medrében hajlandó eljárni, ..... mi bizonyítható - mi nem, mi jogos-mi nem.

Európában, egyedül Olaszországban működik jól a szakszervezet. Mert ott, a soraikból emelődik ki a képviseleti csoport.
Úgy!
Hogy a verbalitáson kívül, anyagi támogatást is élveznek. .... Sőt!
A más területeken érdekelt rokonok/barátok, aktív támogatást nyújtanak.

Nálunk, még most sem látható, hogy valódi egység lenne.
Minden változás, ami előre visz, ...... az adott szakmán belül kezdődik. Majd a szakma, ... egységessége, .... bevezeti a köztudatba és ott elfogadtatja.
Jelen esetben a tanárok, csakis a volt diákjaikra számíthatnak!!!
Kortól, nemtől, felekezeti hova tartozástól, ... függetlenül.(!)

Mivel mindenki volt diák, így bátran állítható, hogy van mit köszönnünk a pedagógia területén dolgozóknak.

A tömeg elmaradása, ismert tényre vezethető vissza.
Amíg nincs egységes és oszthatatlan háttér, .... addig nap mint nap, újra kell kezdeni.
Bárki is vállalja a feladatott!

Baráti üdv.
Cs. Csaba



mavtelep írta...

Sándor Mária feladta !
Olyan jól sikerült pszichológiai nyomást fejtett ki a Fidesz, hogy még a saját tábor is a baloldal lebontásán, a politikai erő mindenáron való elutasításán dolgozott.
Ezzel aztán jól átverték a civileket, azaz mindnyájunkat.
Szervusztok, jó napot !

góbé írta...


T. Mavtelep!

Értelek, de ezt nem foghatjuk a fideszre, amely saját érdekei szerint igyekezett őt amortizálni. Ez a mi, a demokratikusnak látszó oldal sara, sarunk. Máriát miután a saját területe, a szakma egyedül hagyta, még ki is kezdték, - miközben az egészségügy haldoklását vizionálták folyamatosan, jegyzem saját tapasztalat alapján is teljesen megalapozottan. Keletkezett egy óriási ür, és az egészségügy vonatkozásában nem volt egy Gőgös, egy Angyán, esetleg egy Sallai R., aki látva Sándor Mária a szakma általi magára hagyását, beállt, felállt volna mellé, még azt a nevetséges vádat sem kockáztatva hogy pártszinten rátelepültek egy egyszemélyes mozgalomra.

Nagy lehetőség volt pedig, mely akár a közszféra további részeivel is összeérhetett, egyesülhetet volna.



góbé írta...

... egyesülheteTT...

mavtelep írta...

góbé
Pontosan erre gondoltam, csak első felindulásomban nem tudtam normálisan fogalmazni.
No tehát : Sándor Mária egyedül harcolt, a szakma elitje látványosan hallgatott.
Viszont, ha "jószándékú " pártokra gondolunk, amelyek nem komcsik, akkor miért nem merült fel az LMP, PM, Együtt támogatása ?Ők ordíthattak volna a parlamentben, netán tüntetésre küldhették volna híveiket.
Azonkívül amire gondoltam : az MSzP és DK leszólása, tehetetlensége, tehetségtelensége, alkalmatlansága, és ennek ismételgetése baloldalról is, tökéletesen közvetíti a Fidesz filozófiáját : megsemmisíteni az ellenséget. Találtak hozzá V. hadoszlopot is.
Sajnos.

nemóvatos írta...

Mivel bosszant a sztrájktörvény gyakori fetisizálása, engedtessék meg:
Egy szakterületi sztrájk a terület követeléseit képes keresztül vinni, egy általános pedig az uralkodó hatalmat tudja megingatni, megdönteni.
A kérdés pusztán csak az: ki(k) és milyen céllal képes(ek) megszervezni és a megcélzott eredmény(ek) elérése utáni állapotot a vágyottként garantálni.
Sztrájktörvényre, mint az érdekérvényesítést akadályozó körülményre csak az hivatkozik, akinek nincs ereje céltérő méretű sztrájkot szervezni.
Én úgy látom, hogy Pukli igazgató úrék még nincsenek tisztában az erejükkel. És Sándor Mária(-ék) is ebben a cipőben jár(nak).
Ezért azt (csalóka jelekből) a valósnál nagyobbnak gondolva, csatlakozókban bízva (kicsit óvatlanul) sztrájkot ugyan nem, de legalább akciókat szerveznek.
Én ezt az erőfelmérést támogatom ahogy tudom.
A hivatásos szakszervezetek (vezetői) ismerik valódi erejüket (inkább gyengeségeiket) és (ezért) megtalálják a furcsa együtt (nem) működés hivatkozható indokait.
(Dem. Ell-i pártok dettó)
A hatalom meg csak teszi mi természete, ráadásul profi módon.

pleinair írta...



Hellónak igaza van. Pukli az egyetlen reménykeltő "nempolitikus" politikus, aki felismerte, hogy itt nem lehet tovább a törvénytelen, alkotmány- és népellenes törvények igájába hajtott fejjel óvatoskodni. Nem lehet a társadalom, és a pedagógusok felbátorodására várni, hanem bátorságból egy határozott huszárvágással példát kell mutatni, méghozzá az ellenállás nálunk eddig nem alkalmazott új módszerével, a polgári engedetlenség mozgalom bevezetésével. Pukli nagyot lendített az eddig egyre nyögve-nyelősebbre sikeredett tüntetéseken, amitől az "orbán takarodj"-ban kimerülő ellenállás a hatalom számára jobban érzékelhetőbbé, testközelibbé vált. Ezt kell folytatni, és ehhez kell a társadalomnak felzárkózni. A tántoríthatatlan kitartás eredményes lesz.