2016. november 5., szombat

AKI SZÉPEN HALT

"Nagy Imre „szépen halt meg”, mondá Schmidt Mária.
Része legyen benne, - mondjuk mi, akik még nem veszítettük el teljesen a józan eszünket.
Folytatta is: "az igazi hős az volt, aki fegyvert fogott a 1956-ban" - okosította fel a népet a Terror Pláza fejedelemasszonya, aki kész életveszély arra a tanintézetre nézve, mely diplomáját a tombola végén átnyújtotta neki.
Nem egy mai csirke, ideje lenni eldöntenie, hogy akar-e még ebben a büdös életben történész lenni, vagy megelégszik a történelmi bulvár műfajával, bár egyre inkább az a meggyőződésem, ma már, ha akarna, se tudna visszaevickélni választott szakmájába.
Leszögezném az elején: Nagy Imrét nem tartom jó politikusnak, sőt, kimondottan rossz politikusnak, méginkább egy sztálini bürokratának tartom, aki úgy forgolódott a történelem változó széljárásában, mint liba a viharban, koncepció és határozottság nélkül.


Mindennek dacára élete legfontosabb percében fellázadt a sztálinista-birodalmi zsarnokság ellen, jóllehet, ha valakinek, neki igazán tudnia kellett, hogy mire számíthat.
Lehet, azt hitte, hogy múltja megvédi a jövőjétől?
Ki tudja, de az biztos, hogy az akasztófához vezető útra saját elhatározásából lépett, és igazáról meg volt győződve, az utolsó percig.
Döntést hozni a következmények biztos tudatában sokkal nehezebb, mint egy ostoba embernek meghúzni a puska elsütőbillentyűjét, vagy egy fegyvertelen embert lemészárolni.
Még annál is nehezebb, mint katonákra lövöldözni a József-körúton, merthogy legalább fegyver van a kézben.
A nyúl is bátrabb lenne, ha volna mivel visszalőnie a vadászra, a vadász is óvatosabban vitézkedne, a tetejébe nyúlnak lenni - állapot, míg a nagyhatalommal miniszterelnökként szembefordulni egyéni döntés kérdése.



56 hősének lenni meglehetősen nehéz ügy, miután a számbajöhető jelöltek közül azok, akiknek egyáltalán volt valami elképzelésük a társadalomról, azok vagy kommunisták, vagy Horthy rendszeréhez vagy Szálasi nyilasaihoz voltak köthetők, a többiek vagy a tízezer börtöntöltelék közül, vagy a kalandvágyó ifjúság soraiból kerültek ki, akiket megszédített a fegyver birtoklásának lehetősége, a kaland, neadjisten a szabad rablás édes feelingje.
Hogy aztán mára az emlékek megszépültek, arra a plakáton szereplő kisfiú a nagy puskával a szép példa, akiről mára kiderült, hogy nem is az, akinek a nevét a plakátra írták, de a hősemberképzőben azt gondolták, hogy hitelesebbé tudják tenni, ha élő személyhez köthetik a képet - nem jött be.
Azon azért - biztos, ami biztos - nem gondolkodott el nyilvánosan a történész asszony, hogy milyen érzés lehet egy ilyen kisgyerek fegyverével szemben állni, meg azon sem, hogy milyen emberek lehettek azok, akik ezeket a kisgyerekeket egy benzines-palackkal nekiküldték a harckocsiknak.
Hősök, ahogy a NER propagandistái elképzelik.
Volt idejük hősöket keresni, ma mégsincs egy sem, aki érdemes lenne erre a címre.


Nem ismételgetném a neveket, nem fogok most betenni ide képeket se, nincs értelme.
Azok az emberek zömében már hatvan éve halottak, aki még él, az már hadd éljen, a ma embere oda se figyel rájuk, ma már más dolgok izgatják az embereket.
Hogy voltak köztük bűnözők esetleg?
Mára a bűneik elévültek, azt sem lehetett könnyű feldolgozniuk, hogy Kádár rendszere nem nyúlt hozzájuk, ha ők nem nyúltak a rendszerhez.
A rendszerváltozással sem lett szerencséjük, legfeljebb lenyúltak egy-két lakást, meg a média "megcsinálta" őket, de főszerepbe soha nem kerültek, a főszereplő a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett múzeumigazgató, meg a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgatója lett, - ők örülhettek, ha statisztaként alkalmazták őket.

Bűnt itt Schmidt Mária követ el az ország ellen, mert ő tudja az igazságot, mégsem azt hirdeti, hanem politikai marketingmunkát végez az ország elbutítása érdekében.
Magyarország már rengeteg alkalommal bűnhődött azért, mert nem nézett szembe az igazsággal.
Most is ez lesz a vége, de addigra az eredményt már senki nem fogja a történész-asszonyhoz kötni, és a nép majd megint értetlenkedik, hogy miért kapja az ország az óriási pofonokat.


Sokat kell még kapnunk ahhoz, hogy megtanuljuk...

:O)))

20 megjegyzés:

nemóvatos írta...

Mert ez a hatalom mindent ellop.
Múltat, jelent és a jövendőt.

Avi írta...

Érdekes dolog az, hogy fiatal fegyveres suhancok képével propagálják az 56-os eseményeket. Tudomásom szerint a gerekek toborzása fegyveres harcokba 1977 óta háborús bűncselemény https://www.child-soldiers.org/international-laws-and-child-rights.

Névtelen írta...



a lényeg :.............."..milyen emberek lehettek azok, akik ezeket a kisgyerekeket egy benzines-palackkal nekiküldték a harckocsiknak...."

nemtom észreveszi é a hüjemagor : NEM AZ AGYSEBÉSZEK GYEREKEIről van szó !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Névtelen írta...

Ebből is látszik, hogy semmilyen erkölcsi gátjuk sem volt: ész nélkül küldözgették a fiatalokat, gyermekeket harcolni (pl.: a Pongrátz testvérek).
Egyébként Nagy Imre egyik legfőbb bűne szerintem a nov. 4-i beszéde ("a kormány a helyén van", miközben már a jugoszláv követségen volt), hiszen neki - előéletéből fakadóan - pontosan tisztában kellett lennie azzal, hogy ezzel teljesen értelmetlen módon felheccelt fiatalokat uszít a szovjet tankok ellen. Egy ilyen polgárháborús állapotnak általában külföldi beavatkozások vetnek véget.
Nagy Imre minden volt, csak nem reálpolitikus, de Pupu nagyon jó jellemezte őt...
Norbert

ornagy 50 írta...

Ugy-úgy!!!

talalom írta...

Gyanakszom Pupu, hogy Schmidt asszony nem tudja. Egyszer arról dumált a rádióban (a Klubban), hogy a Horthy rendszer demokrácia volt, általános és titkos választásokkal. Anyám (négy osztályt végzett takarítónő)tajtékzott: ez hülye? Falun a plébános, a jegyző, meg a tanító előtt kellett aláírni az ívet! Jellemző, hogy sem a rádióriporter, sem én nem tudtuk ezt: úgy kellett megnéznem: tényleg. Csak a nagyvárosokban volt szavazócédula, urna stb. Pedig akkor a népesség jóval nagyobb része élt falun... Más példa: a fiammal beszélgettünk valamiről, és rákérdezett: ez ki? Nem emlékszem már, tán Lukács Györgyről, vagy hasonlóan neves baloldaliról volt szó. (A fiam jogot végzett, ELTE-n) Elképedtem: dehát a jogon az egész történelemkönyvet betéve kell tudni, az apróbetűs résszel együtt?! Mire ő: Jaj, anyu, nekem egy fasiszta töritanárom volt! Gimnáziumba 1989 és 1993 között járt...
Nagy Imréről - 1977-ben! - Ságvári Ágnes mondta. (Igen annak az Endrének a húga!) Ő valamilyen potentát mellett dolgozott a Parlamentben, ott volt, látta, hallotta. Imre bácsinak(!) időnként fogalma sem volt, mi történik. Mit akarnak ezek tőlem? - még ezt is mondta állítólag. A szovjetek véleményére adott, ami október végén csaknem naponta változott. Ez volt Nagy Imre tragédiája: úgy gondolta, hogy a szovjetek őt fogják támogatni, mert az övé a törvényes kormány. (Pedig az a kormány sem választásokon került hatalomra, hanem az MDP-n belüli erőviszonyok következtében.) Ságvári elmondta: a snagovi hazaérkezés után már nem találkozott a Nagy kormány tagjaival, de úgy tudja: Nagy Imre végig abban bízott, hogy a szovjetek nem engedik kivégezni.
Talán van itt köztetek valaki, aki emlékszik: Kádár eleinte úgy lépett föl, mint a munkásforradalom védője - a kormányt hosszú évekig úgy hívták: Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Nem véletlen, hogy Angyal István pl. Kádárban bízott, hozzá írt levelet a kivégzése előtt.
Bocsi a terjedelemért.


Prom enad írta...

Schmidt Mária megérdemelné,hogy szembe találja magát egy ilyen "hőssel " !

anteus írta...

Nem mindenki adott fegyvert a gyerekek kezébe. Szabó "bácsi" se - elhajtotta Mansfeld Pétert is. Nem is állt bíróság előtt budai srácként.
Ma faragott hős.

Olasz Ildikó írta...

PuPu!
Bár 1956 október-novemberi események megitéléseben nem értek teljesen egyet Veled, de egy dologban igen: és ez Schmidt Mária. Az a nő egy elképesztően elfogult (vagy nagyon megfizetett) fúria! Sőt hülye fúria. Itt szeretném megjegyezni, hogy sem szép, sem csúnya halál nincs, csak halál van. Van aki észreveszi, hogy meghal, és van aki csak elalszik, de meghal...
Mivel egy meglehetősen toleráns, liberális családban nőttem fel, ahol a szülők egyrészt jogosan, másrészt meglehetősen ok nélkül szenvedtek különböző lealázó megkülönböztetéseket. Ráadásul egy kis faluban találtak menedéket, ahol a "gyütt-mentből" a '60-as évek elejére tiszteletre méltónak tartották őket, apámat az "öregek" is Bandi bácsinak szólították és döntő kérdésekben kikérték a véleményét, ugyanúgy anyám a "mindenki" Zsuzsa nénije volt...
Ők látták és tapasztalták az 50-es évek minden gyalázatát, amit a földet túró és abból megélni igyekvő ember elviselt a nyakára ültetett párttitkárral, tanácselnökkel és vb titkárral.
Tehát 56 értékelésébe én nem szállok bele.
DE! egyrészt nem hiszem azt az nagy összeborulást, egyetértést és tisztaságot, amit 56 kapcsán hallunk 25 éve. Erre semmi más okom nincs, mint hogy végig gondoltam történelmünk különböző lázadásait, forradalmait. SOHA nem volt hosszan tartó egyetértés. Még legtovább a Rákóczi-szabadsáharc idején látszott. Ha 1848-49-re gondolunk, hát ma már világosan látszik, hogy az áskálódás, furkálódás, köpönyegforgatás sem volt idegen. De az őszi rózsás idején sem volt másképp. Miért éppen 56 lett volna a nagy összeborulás ősze?
Akárcsak ma - bár hál'Istennek viszonylag békés körülmények között.
- Gyermek fegyverrel. Miért van az, ha Eritreában, Szomáliában, netán a háború és népirtás sújtotta Közel-Keleten ha gyermeket fegyvereznek fel, akkor visít a világ, hogy micsoda erkölcstelenség. Hivatkoznak a nemzetközi törvényekre.
Ha mindez Hungária véráztatta földjén történik, akkor a 12 éves "kisdobos" aki a sor elején veri a dobot a támadáshoz, vagy a benzines palackot tankra dobáló suhanc, vagy a nálánál alig kisebb méretű puskával flangáló kamasz H Ő S? Arról már nem is beszélek, hogy a fegyvertől, amit kapott úgy megerősödött, hogy azt a pici önkontrollt is elveszítette, ami születésétől benne volt még koránál fogva.
Azokat a szülőket kellett volna megbüntetni, akik megengedték - esetleg bíztatták - gyerekeiket.
Szerintem Schmidt Mária borzasztó felelőtlensége itt kezdődik - hogy mindez meg sem fordul a fejében. Bedől a ME süket dumájának és mint a papagáj csak mondja, mondja, anélkül, hogy tudná mit beszél.

Irkomirko írta...

Kedves Pupu!
Írásoddal teljes egészében egyetértek, Avi, Talalom és Ildikó Olasz hozzászólása is megerősít abban, hogy valami nincs rendben Schmidt Mária fejében. Mit akar elérni azzal, hogy lépten-nyomon bombáz bennünket a felfegyverezett gyerekek fotójával? Engem a frász kerülget, ha látom ezeket a plakátokat. Nyolcéves voltam 56-ban, emlékszem a félelemre. Ugye november végén leszedik ezeket a plakátokat?

talalom írta...

Bocsi, de szétdurranok. Megy a Duna TV és Nagy Feró közli: be volt TILTVA A TVISZT!!! Az egyetlen tánc volt, amit jól tudtam (nem léptem a másik lábára), és minden KISZ bulin tviszteltünk. Ja, és ment a SPIDIGONZALES (nyilván Speedy), ami miatt állítólag letiltották a csótányt az éneklésről...
A hülye rapartyor meg megkérdezi: ez társadalomkritika volt?! Ja, persze, jajajajaj!!!

Névtelen írta...

Irkomirkonak

Édesanyám hasonló érzésekről számolt be, és ő is 8 éves volt akkor. Valamelyik barátja talált egy pisztolyt azokban a napokban, és felmentek a padlásra megnézni. Ráfogta a fiú anyukámra a pisztolyt, aki azt mondta, ne szórakozz, és arrébb lépett. Abban a pillanatban elsült a fegyver, a golyó pedig a falba fúródott.
Nem kell magyarázni, hogy őt is rázza a hideg a plakátoktól, a fegyveres suhancok látványától.
Norbert

Kibic37 írta...

talalom 17:07

Nagy Ferót nem láttam, de ha ezt mondta, akkor egy kretén. A twist valamikor a 60-as évek közepén jutott el hozzánk, és boldog-boldogtalan táncolta. Betiltva soha nem volt.

Középiskolás korom óta (1951) zenéltem iskolabálokon, tánciskolákban, később állandó kultúrházi hétvégi rendezvényeken, és a rajongásig imádtam az amerikai jazzt. Holott pontosan ez volt betiltva az 1948-as "fordulat éve" után, gyakorlatilag 1956-ig. 53-ban a Nagy Imre féle kormányprogram után jött némi enyhülés, már nem kellett a zenekar tagjainak az ablakon keresztül menekülni, ha swinget mertek játszani, és megjelent az ellenőrzés. De hivatalosan akkor sem volt engedélyezett. És természetesen be volt tiltva minden délamerikai tánc is, a rumba, szamba, stb. Engedélyezett volt a tangó, a keringő, az angol keringő, a foxtrott és a csárdás. A Magyar Rádió Tánczenekara (Zsoldos Imre vezetésével) is csak ilyen zenét játszhatott. Ezt nevezték később a "Szénát hordanak a szekerek" korszaknak.

Igazából csak 56 október 24-én oldódott fel az ebszárlat (ahogy akkoriban egymás között neveztük). Míg 23-án egész nap a komor Egmond nyitány szólt a rádióból, 24-én (amíg dörögtek a fegyverek) olyan vérpezsdítő swing harsogott, amiről korábban csak álmodtunk. Utána jött a rock-and-roll korszak, ahol is maga a KISZ járt élen a műfaj népszerűsítésében.

Kibic37 írta...

Bocsánat, elírtam a dátumokat.
Természetesen egy nappal később értendő minden, 23-án még a szerkesztett műsor ment a rádióban, 24-en már valami zug-studióból ment az adás, egész nap három szám forgott, esetenként megszakítva valami híradással. Ezt leste mindenki lélegzetvisszafojtva. És 25-én volt az, hogy miközben a Parlament előtt halomra lőtték az embereket a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, a legvadabb amerikai jazz szólt a rádióból.

Cereus írta...

Kedves PuPu !

Gratulálok a tökéletes bejegyzésedhez! Tisztáztuk, mi ezt megéltük ép ésszel és
tisztánlátással. A gondom az, hogy akkor három évesen és kusza szemmel, mit tudhatott a jelen történéseiről, "vitézkedő történésznőnk".
Ahogy én látom, igazi forradalmárokat keres példaképül történelem hamisításához. Nehéz lesz találnia ha így válogat, mert kevesen voltak. De mára, kurva sokan maradtak a kisstílű "hősökből". Az Ő szemén keresztül pedig fenn áll a sorozatos tévedés lehetősége.



csakafidesz? írta...

Nagy Imréről vagy jőt vagy csak keveset! Maradnék ez utóbbinál.
Ő volt aki elvállalta és ezért végül is nagy árat fizetett. Bizonyosan rosszul mérte fel a saját és az ország helyzetét, bizonyosan félre is lett tájékoztatva és hagyta magát félrevezetni.
Az események első időszakában biztosan jól jött egy a helyzettel kezdeni mit sem tudó miniszterelnök, aki ráadásul koránál és gyakorlatlanságánál fogva már nem is volt alkalmas a feladat ellátására.
Az, hogy szépen vagy csunyán halt-e meg az izlés kérdése. Életének utolsó napjaiban már tudta, hogy dicstelen halál vár rá, de ezt emelt fővel vállalta. Emberi tartása tette Őt halhatatlanná.

A suhancok felfegyverzése egyértelmúen bizonyítja, hogy az országo akkor is az alvilág irányította.
Felelős vezető gyerek kezébe azért nem ad fegyvert, mert a gyerek felelőtlen, gátlássok nélküli és szertelen.
Velük könnyen el lehetett a piszkos munkát is végeztetni.

Névtelen írta...

csakafidesz?-nek

Az ország tragédiája volt, hogy ilyen miniszterelnök állt az élén akkor, egy határozott, tetterős ember helyett. Belelavírozta magát egy olyan helyzetbe, amikor már nem igazán volt más választása. Az igazi szörnyűség az, hogy ebben a szűk két hétben rengeteg honfitársunk halt értelmetlen halált - nagyrészt az ő tö...lenkedése miatt. A nov. 4-i rádióbeszéde ("a kormány a helyén van") pedig egyszerűen gyalázatos (a jugoszláv követségen csücsülök, de a feltüzelt suhancokat még odadobom a tankok elé).
A gyermekek felfegyverzésével kapcsolatban egyetértünk!
Norbert

talalom írta...

Megerősíthetem. 9 éves voltam, az első napok egyikén a mi udvarunkba is beállt egy kölyök a dióverővel, ávósokat, kommunistákat kajtatva, de az egyik felnőtt ismerte. Elkapta a puskáját, és hazazavarta. Akkor becsukták a kaput (fiataloknak: a kapukat csak este 10-kor, később 11-kor zárták, nappal nyitva voltak). Az idős házmester, meg anyám (aki a férfiakat mind visszazavarta a lakásokba, mondván, hogy a férfiakat elviszik), amikor csitult kicsit a lövöldözés kilestek. Így ragadt nálunk egy szarvasi ember egy kétkilós kenyérrel a hóna alatt. 1 vagy két éjjelre a pincébe is le kellett költöznünk (akkorra az asszonyok már előkészítettek mindent, fekhelyeket, kaját, vizet, gyertyákat stb. A vízcsapok mindig nyitva voltak, alattuk fazékkal, vödörrel, hogy ha megindul a víz, gyűljön. November 4-e után indult el a haddelhadd. Addig csak az utcán lövöldöztek, meg a Kilián felől hallatszott nagyobb fegyverropogás, de vasárnap hajnalban! Még azon az estén lelőtték a házunk egyik kéményét, az bezuhant az udvarba - na, akkor költöztünk le a pincébe. Pár utcai lakást is belőttek. (Bakáts tér, Ráday u.) Azt beszélték, hogy bombáznak, de állítólag ez nem volt igaz. Viszont az Üllői út-Ferenc körút sarkán (szemben a Kiliánnal) állt egy nagy ház - azt földig rombolta valami. Nincs helyette semmi: ott jön föl most a metró aluljáró. '57-ben vagy '58-ban épült beljebb az úttesttől egy modern ház - az volt az első Lottóház. Lottó ugyanis csak 1957 óta van (totó volt korábban is), és régen a tárgynyereményben húztak időnként lakást is. A nővérem barátnőjéék nyertek ott egy lakást.

oxenos írta...

o Xenos magyar hangja PUPU!!!!!!!!!!!!

Névtelen írta...

Félix Péter, Magyar Narancs, 2008.okt. 29.:
"Charles Gati szerint az év szeptember 4-én lépett be az akkori titkosrendőrséghez, az OGPU-hoz (az NKVD, illetve a KGB elődjébe), Vologya fedőnéven. Innentől kezdve inkább személyes szimpátia alapján ítélik meg a történészek Nagy besúgói tevékenységét. Gati Vesztett illúziók című könyvében leírja, hogy birtokában van Nagy belépési nyilatkozata, valamint tizenegy jelentésének másolata, amelyek közül ötöt kézzel írt. Beszámol további öt olyan, kézzel írt jelentésről is, amiket moszkvai kutatómunkája során olvasott.

"Véleményem szerint Nagy Imre valóban az NKVD informátora volt, de együttműködésének területe és jelentéseinek az áldozatok életére gyakorolt hatása vitatható" - írja Gati. Nehezen védhető ez a konklúzió, hiszen maga Gati is néhány oldallal később így részletez: "Nagy Imre számos, a szovjet titkosrendőrségnek írt jelentését, amelyekben beárulja emigráns társait - de legalábbis a kézírásos dokumentumokat - hitelesnek kell tekintenünk. Ezek között szerepel három névsor, amelyekben a 'szovjetellenes tevékenységet' folytatók nevét sorolja fel." Az elsőt 1936 táján, a másodikat 1939. április 20-án, a harmadikat 1940. június 15-én juttatta el az NKVD-nek. Gati szerint e három lista összesen 203 nevet tartalmazott, akik közül "többtucatnyian lettek a Szovjetunión végigsöprő tisztogatási hullám áldozatai".

Paul Lendvai újságíró Forradalomról tabuk nélkül 1956 című munkájában Nagy besúgói működéséről így ír: "Kétségtelen, hogy az emigráns Nagy Imre (...) legalábbis 1936 és 1940 között, de talán korábban is rendszeresen továbbított információkat elvtársairól névsorok formájában is. Vlagyimir Krjucskov tábornok, a korábbi szovjet titkosszolgálati főnök 2005 szeptemberében Moszkvában személyesen nekem erősítette meg ugyanezeket az adatokat, amelyeket 1989 nyarán meg is küldött a túléléséért küzdő magyar kommunista párt vezetésének: Nagy információi tizenkét ember kivégzését és kétszáz ember letartóztatását vagy megbüntetését eredményezték"."